Buddog

Érzem, hogy buddog bennem a betegség. Kapar a torkom, és mintha az orrom is kezdene folyni. Mindent a kedvesemre fogok, mert ő szedte össze valahonnan a kórt, és szétszórta a háztartásban. Én meg valamelyik óvatlan pillanatban magamra ragasztottam valamelyik sarokból, és most aztán teljesen kész vagyok. Délután még semmi bajom - este meg már... áh, beszélni se érdemes róla, hagyjatok meghalni, csendben.

A kreativitásom jelenlegi állapotomban legalább annyi, mint egy felmosófáé. Vagy egy lavóré.

Bejött ez a hülye hűvös, szerencsétlen öregasszonyok meg mammognak, hogy nekik nem is volt idén nyaruk, de hát mit lehet csinálni, az Öreg odafent most ilyen vicces kedvében van, hogy este 10 fok, nappal 18. Szerintem azért az öregasszonyok se bánják annyira, hogy nem pörög a gázóra úgy, mintha stopperórát néznének. Akkor meg az lenne a baj.

Valami mindig baj mindenkinek.

Nekem most például az a bajom, hogy 150 méteres körzetben nincs egy hely, ahonnan regeneráló táblás csokit tudnék lopni. Tőtöttet. A drágámnak meg az a baja, hogy valami a gyógyulása érdekében fogyaszott hagymahéj-teájának bögréjén elhalálozott, és annak aljára kenődött, matrica módjára. Meg is mikrózódott. Az üvegbögre átka, hogy átlátni rajta.

Holnap talán kreatívabb leszek, és elérem a mosódézsa szintjét. Addig azonban megyek, és bedúródok az ágyba, takarók és plédek alá temetem magam. Gyógyulok. Aki még nem építette a közösséget, az kattintson jobb oldalt a pingvinre, és tegye meg a szükséges lépéseket.

Rólad is

Ez a post most - kivételesen - nem rólam és viselt dolgaimról szól. Sokkal inkább rólad. Pontosan, Rólad, aki ott ülsz a monitor előtt, és ezeket a sorokat olvasod. Szeretném tudni, hogy kik olvassák a blogomat. A kommentelők egy részét ismerem régről, de nem mindenkit. Lehet, hogy te még soha nem szóltál hozzá egy cikkhez sem, mert a) lusta voltál Google-accountot regisztrálni, vagy b) nem volt szó olyan témáról, amihez hozzá akartál szólni, vagy c) nem mertél eddig írni, de most eljött a te időd! Ne csak olvasd a blogot, adj hírt magadról! Érdekel, hogy kikhez szólok nap mint nap, szóval hajrá, írd le ki vagy, honnan olvasol bennünket, formálj véleményt, valamint ha van weboldalad, annak címét se felejtsd el megosztani velünk! Akkor is írj, ha soha nem szoktál hozzászólni blogokhoz, fórumtémákhoz: tegyél kivételt! A lustaság fél egészség, de nem most.

Kattints a Hozzászólok! linkre, és mehet a menet. (Ha nem tudod, hogyan is fogj hozzá, olvasd el a tudnivalókat.)

Az offline média meghódítása

Írtam én arról szerdán, hogy micsoda esemény zajlott nálunk. A helyzet az, hogy sokan valamilyen érthetetlen okból szexuális csatározásokra gondoltak, de nem: valójában egy újságírónő látogatott meg bennünket, aki a kisújszálláson zajló építkezésekkel és bérlakásokkal kapcsolatos cikkéhez gyűjtött anyagot. Több pozitúrában is fotókat készített és információmorzsákat szedett össze rólunk, pontosan azért, hogy ez a mai Új Néplapban megjelenhessen.

Ott is figyelünk, az ötödik oldal nagy részét elfoglalva, A4-es lapnál nagyobb méretben, e:

Kattintásra jön az irdatlan méret

A cikk természetesen nem csak rólunk szól, több helyi építkezést is górcső alá vesz, médiasztár mégis csak belőlünk vált. Hozzá kell tennem, hogy soha életemben nem szerepeltem még újságban, eddig egyedül egy könyvben voltam látható egy jól sikerült fotómmal együtt. A kedvesemnek pedig ez az első szereplése a médiában, de ő még fiatal, előtte áll az egész élet, én meg vénségemre kerülök bele a lapokba. :-)

Rajongói leveleket ide küldhettek, kommentként! El is várom mindenkitől...

Annak, aki valamiről lemaradt - előzmények:

• Költözés, 1. rész - Előkészületek
• Költözés, 2. rész - Honfoglalás
• Tapasztalatok
• Házunk táján

A fenevad száma

666. Mindenki ismeri a számot, legtöbben félnek is tőle. Sokak a Gonosz Számának tartják, holott ugyanolyan szám, mint a többi, mégis legalább annyi misztikum lengi körbe, mint a 13-as számot. A briteknél például nem adnak ki olyan rendszámot, amin ez a szám szerepel (bár külön kérésre éppen kérhető), nálunk azonban ilyen kitétel nincs: még buszok is közlekednek ilyen rendszámmal. Aztán volt hiszti 2006. június hatodikán! (06.06.06.) Tömegek hitték, hogy aznap eljő a gonosz, fekete fellegek borítják az eget, előbúvik rejtekéből a gonosz, felborul a tér-idő kontinuum, és megsemmisül a világegyetem. Oszt' végül meg nem is lett semmi. Sokan nem fogadnak el 666 forint visszajárót, nem mennének be semmi pénzért a 666-os szobába, nem szívesen látnak együtt 666 fekete macskát, amik balról jobbra mennek át az úton. Babonásak és félnek. De vajon miért?

A 666 számot sokféleképpen magyarázzák. Bizonyos értelmezések szerint a 666 három saját farkába harapó kígyót ábrázol. Több forrás mint "tökéletlen, emberi eredetű hármasságot" említi a szentháromság 777-es számával ellentétben. Az Úr hét nap alatt teremtette a világot (pontosabban 6 nap alatt - a hetedik napon megpihent), éppen ezért a hatos szám a "még nem tökéletes, nem befejezett" jelentése. Így a fenevad, a gonosz bélyege lett a 666.

Önök a Thozoo naplója 666. bejegyzését olvasták, amely a mai nap 666. percében került postolásra. Wuuuhááááhúúú.

Légyott

Már tegnap megtudtam, hogy ma találkozni fogunk. Jött is a megbeszélt időpontra, nem késett egy percet sem. Gyors bemutatkozást követően igyekeztünk a rendelkezésre álló rövid időt kihasználni. Eljöttünk a lakásomra, és itt bonyolítottuk le a dolgot. Nagyon kíváncsi teremtés volt, régen találkoztam már ennyire érdeklődő nőszeméllyel. Azonnal a lényegre tértünk: minden érdekelte, meg akart ismerni, így többféle pózt is kipróbáltunk, mire sikerült eljutnunk a legoptimálisabbig. Az sem zavarta, hogy én és a kedvesem együtt veszünk részt az akcióban, gátlástalanul nézett és koordinált minket, amikor egymással foglalkoztunk. A lakás minden zugát bejártuk, fékevesztetten, hogy beleférjünk a nagyszünet által ránk rótt időkeretbe. Aztán ahogy teltek-múltak a percek, ő jobban meg akarta ismerni a kedvesemet. Engedtem hát neki, persze végig ott voltam én is, és figyeltem, hogy mi zajlik kettőjük között. Ők sem hagytak ki engem. Olyan élményben volt részem, barátaim, amilyenben eddig soha még...

Pénteken megtudjátok a részleteket is, képekkel jövök! ;-)

REM

Aludni jó. Gondolnád, hogy közben a szemed nem is pihen?

A REM (rapid eye movement) az alvás egyik fázisa, amit a szemek rendkívül gyors mozgása jellemez. Ezt az 1950-es években felismert alvási fázist sokan és sokféleképpen élik meg. A szemek gyors mozgása általában periodikusan jelentkezik, az alvási időszak kb. negyedében zajlik le. (Egy átaludt éjszaka tehát kb. 2 órát gyúrunk szemre.) 4-5 ciklus van, melyek kezdetben rövidek, az alvás vége felé pedig egyre hosszabbak lesznek. Az első REM-fázis az elalvást követően általában másfél órán belül bekövetkezik, és 15-25 percig tart. Egy-egy REM-fázis után az alany vagy felébred, vagy pedig félálomba kerül, de innen még könnyedén vissza tud aludni. Az alvás REM-fázisa élettanilag eltér a többi (nem-REM) fázistól, sőt, általában azokat az álmokat, amelyekre később visszaemlékszünk, szintén a REM-fázisok valamelyikében álmodjuk.

Több teória is van arról, hogy mire jó a szemek ilyetén való gyors mozgatása alvás közben. Bizonyos feltevések szerint a REM-fázisnak fontos emlékek rögzítésében van szerepe. Mások szerint a fejlődő agynak van nagy szüksége rá, kiváltképp az újszülötteknek, mégpedig azért, hogy az idegpályáik megfelelően fejlődjenek ki. A lényeg, hogy tulajdonképpen senki sem tudja, miért is van ez, de létezik, ez egészen bizonyos: elég csak meglesnünk valaki lecsukott szemhéját egészen közelről, miközben ő mélyen alszik - ha szerencsénk van, jól kivehető csukott szemének iszonyatos sebességű mozgása.

Nem csak az embereknél, de az emlősállatoknál is megfigyelték az alvás REM-fázisait: a palackorrú delfin, és a hangyászsün kivételével mindegyik emlősállat mozgatja a szemét alvás közben, periodikusan. Ráadásul úgy tűnik, hogy a REM-fázisok alvás közbeni száma összefüggésben van az egyed újszülöttjeinek fejlettségi fokával. A kacsacsőrű emlős (akinek újszülöttjei teljesen tehetetlenek és fejletlenek) egy éjszaka alatt akár hét REM-fázist is produkálhat.

A REM-fázisok száma a kor előrehaladtával csökken, talán ezért van, hogy az idős emberek csak ritkán álmodnak, a gyerekek pedig viszonylag sokszor.

---
Világosságot ma a Wikipedia kapcsolódó bejegyzése gyújtott elménkben.

Krétafeliratok

Dombon ülő fűcsomó, vagy párosujjú patás legyek, ha értem, mire jó krétával informatikai rövidítéseket írni a kerítésünkre. (Egyáltalán mire jó bármit is más kerítésére írni.)

E:

Escape

Image

Jelzés-szinten már említettem az After Eight csoki jellemvonásait boncolgató cikkemben, hogy volt egy idő, amikor kicsiny szülőfalum elhagyatott, régi temetőjébe vezető utcájának akkor még fából készült villanykaróira valaki nagyon elmésen, matekteremből lopott krétával véste fel: it járt a ződ ember. Akkora lett a hájp a dolog körül, hogy esténként már akkor is ződ embereket láttunk az utcán mászkálni, amikor azok pedig nem is mászkáltak ott. Viszont ez remek alapot szolgáltatott arra, hogy másnap mindenki arról beszéljen, hány lába is volt a ződ embernek, meg hogy valójában libafos- vagy neonzöld árnyalatot öltött ott, ahol járt.

Visszatérve a kerítésre: azt hinné az ember, hogy egyszerű, könnyű művelet lemosni a feliratokat, azonban a valóság ennél jóval kegyetlenebb. Ha közelebből megvizsgáljuk a kerítésen ejtett bejegyzést, az alábbi látvány tárul szemünk elé:

Az "ESC" felirat S betűjének felső szára

Látható, hogy a kerítés anyaga olyan szinten rücskös, hogy azon bármelyik törlőrongy elvérezne, szétszakadna, megsemmisülne. A kréta anyaga a kedvezőtlen környezeti hatásoktól teljesen megkeményedett, még csak levakargatni sem lehet. (Esetleg pixelenként.) A drótkefe pedig a festék miatt nem megoldás, így marad az áztatás, kerítésen végigfolyatás, esőre és megtisztulásra várás. Esetleg autókefe, ha lenne, de nincs.

Hogy lássátok, micsoda áldozatokat hozok tájékoztatásotok érdekében, el is mondom gyorsan, hogy miközben a kerítést fényképeztem hárman néztek hülyének. Ezt követően a fűben talált barna levél fényképezésekor (ld. PhotoStream), és az ahhoz szükséges póz felvételét követően pár biciklis úgy láthatta, hogy ürítkezem, mert' majd leestek a bicikliről, annyira néztek. Csak később látták meg kezemben a fényképezőgépet. Semmi nem számít, mindent az olvasókért, vagy ahogy Plastik Józsi fogalmaz: minden látogató egy csepp vér, egy elhullajtott könnycsepp. Ebben a szellemben írom tovább a blogot, napról napra.

Házunk táján

Valamikor a költözés után már írtam azokról a dolgokról, amik megérintik az embert akkor, ha hirtelenjében a kertes ház simogató miliőjébe költözik a lélektelen, második emeleti panel rideg világát követően. Aztán most mivel mindenhol a hideg, ratyi idő a téma, el kell foglalnunk magunkat valamivel, nem ülhetünk állandóan a gép előtt. Lássuk, mivel üti el az idejét a blogger!

1. Több napi gondolkodás után végre beszuszakoltam az autónkat a lakásunk előtt álló, nyilván nem erre a célra kitalált tető alá. Kissé hosszas és erőltetett tolatások, amikbe egyre jobban belejövök, esős idő utáni sárdagasztás, minden van itt. Az eredmény viszont (nevezetesen hogy úgy tudok elindulni bárhová, hogy nem csupa víz a kocsi, és nem leszek tőle én is rögvest csupa víz) felülmúlhatatlan. Tetőt minden autó fölé, garázst a motorizált népnek!


2. Átültettem a kis zamioculcas zamiifoliát egy nagyobb cserépbe, mert a régit kinőtte. Egyúttal elneveztem Zaminak. A kis pálmapótlék már eleve úgy került a családba, hogy igen kicsi volt neki a hely, így a napokban beszerző körútra indultam: virágföldet, cserepet és cserépalátétet bótoltam okosba', így aztán semmi akadálya sincs annak, hogy a kis növény teljes pompájában foglalja el a helyét a nappali és a konyha közötti átadó sarkában, emelve lakásunk pompáját. Reméljük, egyszer ő is olyan nagy lesz, mint amekkorának lennie kell.

Például ekkora:


3. Folyamatban van egy céges honlap elkészítése, nyomom az ipart. Ha a lap megfelelően sikerül, ellenértékként a mosogató alá való kis szekrénykével lesz gazdagabb háztartásunk. Virágzik a cserekeskedelem, vagy - póriasan szólva - megy a barterbiznisz, mint a kurvaélet. Az ember ott segít, ahol tud. Perszepersze, tudomén, kérhetnék érte éppen százezret is + havi frissítési díj plusz ÁFA, de valójában a honlap se nagy, meg a szekrényke is pont beleillik a megrendelő profiljába (meg a konyhánkba), így - azt hiszem - mindenki jól jár.

Gizel nénéd és a szerelem

Na, elsorolom hogy vót. Hát annak idejiben mink még nem nagyon ösmertük egymást a zurammal. Én ugye a téeszcsébe vóttam a borjak körű, ű meg a fatelepen dógozott, de néha azé' tanákozgattunk, mer' a Házend Piri minket annak idejibe nagyon össze akart hozni. De én meg nem akartam az uramat akkor még, mer' nagyon teccett nekem a téjeszcsébe az a hetyke bajszú Pántos Dezső, hogy annak mán szikrát hányt a szeme mikor meglátott. Csórónak hítták, mer' álandóan lopott haza valamit. Állandóan ott lipántozott körűlöttem, meg néha még a ganajt is kihorta helyettem, oszt' így rettenetessen szimpatikus vótt nekem. De a Piri az állandóan csak ott koslatott nekem, meg búgott a fülembe, hogy de így, meg de úgy.

Elég az hozzá, hogy olyan tizennyóc éves jány lehettem, amikor búcsú vót a faluba, oszt látom ám, hogy ibben akkor van kint a Dezső, mézeskaláccsot vásárol, azt a fájinat, a tükrösset. Na, rögtön oszt ott termettem mellette, caplattam a sárba, súgtam néki valamit a fülibe, oszt' este mán a boglyába vóttunk. Sose el nem felejtem azt az éccakát, vagy a Nádereki tanyán, vagy a Tordas mellett vótunk, azt tudom. De oszt' az élet úgy hozta, hogy a Dezső aztán valamijé elkerűt valahova Pest alá, mer' máshova osztották be, vagyénnemtudom, oszt' nekem meg csak itt maratt az uram. Pár évre rá oszt' megűtük a lakodalmat, de biza forgattam a karikagyűrűmet, miközbe' mulatott a nép! Mer' én akkor még a Dezsőt szerettem cefetű.

No, de lehúztam jópár évet az uram mellett, az ugye meghótt, én meg itt marattam egyedű a fűríszgépjivel. Mán aszittem vénasszony vónék, de valamék nap megyek a zőccségeshe, hát uramfija, elteker srévizavé mellettem biciklivel a Dezső. Megismertem, mer' a bajsza még mindég olyan hetyke, mint legénykorába. Mingyán visszanézett rám, de ahogy ottan nézgélődik mondom majd még elesik a kerekpárral. Na, nem is mentem a zőccségeshe, hanem elmentem ehhe a Házend Pirihe, szerencsétlen járni se tud, egész nap a tévébe nézi a játékot. Ennek ellenire oszt' mindent tud, ami a faluba megyen. Mondom neki, idefigyejjé te Piri, meglehet a, hogy a Dezső visszagyött a faluba? Aszongya nekem, melyik Dezső? Hogy a zíz egye el a nyakát, mán nem emlékezett rá. Mondom neki, a Pántos Dezső, a hetykebajszú. A Csóró. Aszongya jaaaj, a csóró, hooogyne, itten lakik az mán vagy két hete, mer' meghótt a felesége Pest alatt, oszt' mivel gyerekük az nincsen, visszagyött. De nagyon sanyarújan éttek, nincsen annak háza se, meg semmije se, az ábéce mellett húzza meg magát az üvegvisszaváltóba, nagyon csoffatt lett azóta.

Nekem se kellett több, ráhúztam Pirire az ajtót, hazamentem, összehúztam vagy hat üveget, oszt' mint a sűdő jányok mentem dobogva visszaváttani. Hát uramfija, ahogy menek csak ű az, látom a szeme álásán, meg csak úgy szórja a szikrát rám. Mán majnem odaérek, mikor oszt' annyira felment a vérnyomássom, vagy én nem tudom, hogy megszídűttem. De hogy lássad milyen dalija a mmég mindég, ottan termett, oszt' megfogott, pedig engem oszt' nem eccerű. Rögvest tuttam hogy ű az, az én Dezsőm vótt. Montam néki Dezső, az anyád szencségit, csak nem lakol tán itten az ábéce mellett, gyössz hozzám lakni, az alsó szobába berendezlek. Gyött is a, nem kellett neki kéccer mondani.

Úgy éttünk vagy egy hónappig, mint a galambok. Turbékóttunk. Na, de tegnap reggel oszt' ollyan rosszúlét gyött nekem, hogy fel se bírtam kelni. Gyön oszt' a Dezső, hogy akkor mámma mit eszünk. Mondom néki azt eszel, amit tanász, mer' én bizo' nem főzök rád, fel se bírok kelni mán az ágybul. Na erre oszt hozzáfogott hersegni, hogy ugyammán mé hagyom én el magamat, meg hogy segíjjek magamon, oszt' Isten is megsegít. Na, hirtelen oszt belémgyött az ideg, mer' még akkor se Gektizált se Klontropintot nem vettem be, kinyittam a pofámat, akkora vótt, mint a bécsikapu, oszt' elmontam neki, hogy akkor lett vóna nagy a pofád, Dezső, azanyádszencségit, amikor elmenté Pest alá a boglyázás után. Elmontam neki mindent, ami a lelkemet nyomta, be se át a szám egy fertály órán keresztű. Meghallgatott az mindent, ordított vissza valamit, fogta magát, oszt' kiment, úgy becsapta a verandaajtót, hogy maj' kihútt belüle az üvegezés. (Azt még valamikor szerencsétlen Bondári Béla báttyám csinátta, két évre rá meg általment rajta a taktor, nagy kár érte, igen jó szakember vótt.) Na, én oszt' ríttam ám kegyetlenű, mijután oszt' beszettem a pirulákat, mondom hát nézzenek oda, úgy vótunk, mint a galambok, oszt' vénsígemre kiosztom én marha.

Azóta oszt' nem láttam. Nem gyött felém tegnap óta. Hogy oszt' merre eszi a zíz, nem tudom Neked megmondani. De nem gyön ammán vissza. Eehh, nyámnyila ez, az uram sokkalta jobban bírta azt, amikor jártattam a pofámat, herseghettem naphosszat, nem bánta, mondjuk a géptül nem is hallotta. Ez meg rögvest odalett, namondom, Dezső, ennyit rullad. Elő is vettem a zuram fényképjit a sublótbull, letürűgettem oszt megpuszíttam az orcáját, hagy tuggya, hogy akármi leszesz, én mindég az ű felesíge maradok, Dezső ide vagy oda. Menek is a templomba, elmondok egy miatyánkot a lelki üdvijér', meg úllehet, hogy egy üdvözlégymáriját is. Isten ággyon meg, lelkem.

Hogy mi van velem?

Teszek-veszek rakosgatok. Telnek a napok úgy, hogy észre sem veszem. Legújabb heppem agysejtirtásra, hogy megpróbálkoztatom magam a Windows Vistával. Most ezzel vagyok el, egészen leköt, hogy felfedezzem az újdonságokat. Némi hardvercserével és körmönfont driverekkel ugyanis sikerült elérni, hogy minden hardvereszköz kompatíbilissá vált az új rendszer számára, így aztán nincs akadálya annak, hogy teszteljem, de mint a vadállat.

Közben persze iskola van, megy az oktatás ezerrel. Ma olyan feladatot vittem be infó fakultációra, hogy egy ponton egészen elakadtam benne. Azt gondoltam, hogy a csapatot megfekteti, de hogy engem is, na azt nem is sejtettem. Próbáltam megoldani a rejtvényt, de akkor ott nem tudtam koncentrálni, ráadásul már mindenki menni akart haza... ezek a mai fiatalok nem szeretik a kihívásokat. Egész radikálisan fogy el belőlem egyébként a tanévkezdési lendület, hiába: eltelt az a két hét, amire töltődtem egész nyáron, komoly erőfeszítések árán fogok majd újra lábra állni. De azért küzdök keményen, embertelenül.

És én mondom, híveim, ki kell a könnynek csordulni, amikor ebben a hajtásban, ebben a feszített tempóban is azt vesszük észre, hogy vannak még emberek, akik gondolnak ránk. Ma például meglepetésként omlós süteményt, ízletes savanyúságot és egy egész jóképű zamioculcast kaptunk ajándékba, hogy háztartásunk gyarapodjék. Hogy mindezt miért? Azért, mert szimpik vagyunk, meg mert jók vagyunk a szeren. Meg vagyok hatva, én mondom, meg vagyok hatva.

Hirtelen ennyi, mert közben az öreg Gizel böködi a hátam, hogy szólna pár szót. Ma még nem engedem neki, de a héten egész biztosan megered az öregasszony nyelve, és se vége se hossza nem lesz a mondanivalójának.

Aludjatok jól!

Újra Djuice Nonstop

Újra rendelhető a Djuice Nonstop SMS-csomag!

Szerkesztőségünk szívügye az SMS-küldés, ezért is értesültünk róla rendkívül nagy örömmel, hogy szeptember 2-től újra megrendelhető a Djuice Nonstop a Pannonnál. A hálózaton belül 10.000, hálózaton kívül 500 SMS-t havidíjában foglaló csomag annyiban változott meg szeptember 2-től, hogy elhagyták a hálózaton kívüli SMS-küldés lehetőségét, viszont a havidíj is csökkent: 2.990 forintért hálózaton belül (és csak hálózaton belül) 10.000 SMS-t küldhetünk el egy hónapban (a fel nem használt SMS-ek a következő hónapra nem vihetőek át), tehát gyakorlatilag ha egy hónapban minden 5. percben küldünk el egy SMS-t éjjel-nappal, a hónap végéig, akkor sem fogyunk ki belőle.

Hónapok óta ez az első pozitív változás a Pannonnál, ráadásul aki október 2-ig berendeli a szolgáltatást, az 1 hónapig ingyen küldhet SMS-eket a hálózaton belüli vakvilágba, mindenkinek.

Szív a számlás

Jelen esetben a csomag megrendelésekor a számlás előfizetők igencsak nagyot szívnak kártyás társaikhoz képest. A szolgáltatás ugyanis csak Djuice tarifacsomaghoz rendelhető meg (talán Mixerhez is, de itt ellentmondóak az információk), ez azt jelenti, hogy a kártyás20 csomaggal rendelkezők havi 2.990 forintért élvezhetik a korlátlan SMS-küldés örömeit. Számlás10 (mint egyetlen kapható djuice számlás csomag) előfizetők csak a 3.900 forintos havidíj megfizetése mellett élvezhetnek nagyot, így - magyarul - aki számlás, 3.900 forintjával többe kerül a csomag, bár hozzá kell tenni, hogy a havidíj 3.900 forintjában 390 darab, bárhova elküldhető SMS lapul, így 10.390 SMS küldhető el, amiből az első 390 bárhová mehet belföldön. Pannonék először a tarifacsomagban foglaltakat kezdik el levonogatni, és ha ez kimerült, akkor lép a képbe a Nonstop.

Mikor éri meg?

Kártyás20 tarifacsomaggal - ha figyelembe vesszük a tarifacsomag 20 forintos SMS-árát - a befektetés a 150. SMS elküldése után térül meg - 149 SMS-t még kevesebbért küldhetünk el, mint a csomag ára, 151-nél pedig már nyerünk. Számlás10-nél már árnyaltabb a kép, ugyanis a 3.900 forintos havidíjban foglalt 390 SMS után minden SMS 10 forintba kerül, így ahhoz, hogy valóban megérje a Nonstopot használni legalább havi 690 SMS-t el kell küldenie a júzernek.

Mire vigyázzunk?

Ha valakinek megért a szolgáltatás annyit, hogy a csomag árának 2007. május 3-án 4.900 forintra történő emelése óta fizeti és használja azt, vigyázzon: ha az ingyenes hónapért most beregisztrál, valóban 1 hónapig ingyen használhatja a szolgáltatást, de elvész az 500 darab, hálózaton kívülre küldött ingyen SMS lehetősége a 2. hónaptól - viszont csak 2.990 forintot fizet onnantól kezdve, havonta. Ha nem regisztrál, akkor továbbra is változatlan áron használhatja változatlan feltételek mellett a Nonstopot. (Nekünk annak idején nem ért meg ennyit, szomorú és dühös írás olvasható erről az archívumban.)

PicLens/CoolIris

Kevesen ismerik, pedig iszonyúan látványos a Firefox CoolIris (régebben: PicLens) nevű kiegészítője. A plug-in telepítés után megbújik az eszköztár jobb oldalán, a Google keresőmező mellett, és ha egy olyan oldalra érkezünk, amely valamilyen galériát tartalmaz (jobbára olyat, amit maga a CoolIris is ismer), megelevenedik az addig szürke ikon, és az alábbi formát ölti.


Ha az ikonra kattintunk, az adott galériában lévő összes képet betölthetjük egy virtuális térbe, és tetszés szerinti vetítéseket rendezhetünk belőle, illetve nagyon látványosan, ide-oda mozogva tudjuk áttekinteni a galériában található miniatűröket. Az irányítás teljes mértékben vezérelhető egérrel (vagy akár billentyűzettel is), egy kicsit ugyan szokni kell, de utána nem is fogjuk érteni, miért nem így nézegettük eddig kedvenc képeinket.

Thozoo PhotoStream a CoolIris-en keresztül

Ha egy olyan oldalon vagyunk, amely nem tartalmaz képgalériát, a CoolIris akkor is használható, ilyenkor különböző hírforrásokból szedeget elő képet, 1-2 soros szöveges magyarázattal. Így áttekinthetjük a nap fontosabb híreit, vagy megnézhetjük, mi újság a tudomány bizonyos területein.

Részecskegyorsítóról szóló tudósítás a CoolIris hírei között

És hogy milyen galériákat támogat a CoolIris? A legnagyobbak (Picasaweb, Flickr, PhotoBucket stb.) természetesen benne vannak a listában, de saját gyártású galériánkkal is kompatibilissé tehetjük a plugint - ezesetben a gyártóval kell felvenni a kapcsolatot. Az egyre növekvő verziószám a javítások mellett egyre több galériát is jelent, így érdemes frissíteni.

Természetesen az is megoldható, ha a saját fényképeinket szeretnénk ilyen módon tallózni. Feltölteni sem kell őket sehova, a CoolIris ugyanis felismeri, ha a böngésző ablakában a számítógép egyik helyi meghajtójának tartalma szerepel, az ikonra kattintva így saját képeinket tudjuk böngészni. (Egyszerűen írjuk a címsorba a képeket tartalmazó könyvtár elérési útját, pl. C:\DigiFoto, és már mehet is a játék.)

Értékelés: 5/5

• A CoolIris plugin letöltése
• A CoolIris weboldala
  

Bréking Nyúz - Bomba Kisújszálláson

Világháborús bombát (vagy bombákat) találtak egy Kisújszálláson folyó építkezésen, a város központjában!


A Szabadság utca végén épülő új társasház alapjainak ásásakor a munkások bukkantak a világháborús bombára, vagy bombákra. A hír hallatára csődület támadt a városközpontban, és mindenki a rendőrök által lezárt utcákat nézte (cikkünk írása közben is azt nézik). A tűzszerészekre várakozó rendőrök senkit nem engednek a hely közelébe, elterelik a forgalmat, és csitítják a népet.

Detonációra váró tömeg a százas előtt


Az utcák biztonságáért a rendőrség felel

Eleddig semmilyen durranást, robbanást és sikítást nem hallottunk, így vélhetőleg nem történt semmi radikális esemény. Bóti pletykák a bombák számát egy és hat között határozták meg. Állítólag a Mikes és Szabadság utca kereszteződésében lévő társasház lakóit az ABC előtti parkba vezényelték, szerencsétlen lakosok ott várják, hogy történjen valami, mielőtt leszáll az éjszaka.

Exkluzív tudósításunkat olvasták.

---
A cikkben feltárt tartalom igen erősen a helyiek pletykáin alapszik, melyet rafinált riporterpárosunk gyűjtött össze.

Balfi vs. Clearwater

Arra kell gondolnom, hogy nem jó felé halad ez a világ. Reggelre valaki elcsórta a félig töltött ásványvizes palackomat. Hoztam egy újat, arra ráírtam, hogy MÉRGEZŐ! Hátha eltántorító ereje lesz ennek az egy szónak. Azért szorulok egyébként Balfi fogyasztására, mert a csapvíz nem túlzottan egészséges, az év elejétől már nálunk is megtalálható ClearWater automatából pedig nem kimondottan finom víz folyik. Nem akarok negatív reklámot csapni, de miután már hatan a bűnrongy jelzővel illették, nekem is illett megkóstolnom a terméket.

Az automata egyébként rendkívüli szerkezet, hidegen és forrón is képes önnönmagából kipréselni a kék palackokban szállított tiszta vizet. Mindezközben látványos és nagy buborékok úsznak a palack teteje felé víg buggyanó hang kíséretében. Miután a belőle nyert forróvízzel készült Nescafé a mosdóban landolt (egyben meglett a hetedik bűnrongy is), én már csak a hideggel próbálkoztam. Nos, azt állapítottam meg, hogy jó, hideg, bár az utóíze olyan, mint a régi bakelitlemezek szaga - ásványi anyag ide vagy oda. Szerintem a műanyag palackok, amikben tárolják ezt a vizet, nem kívánt módon ízesítik azt. Egyébként rendkívül tiszta és áttetsző a víz, ahogy a pohárból látszik, persze lehet, hogy az egész csak egy nagy parasztvakítás, és újra csak a szűrt csapvíz csillagászati áron való értékesítésének ékes példáját látjuk magunk előtt testet ölteni.

Még párszor megkóstoltam azóta, de semmi eredmény. Ahogy a palackból fogy a víz, úgy válik egyre rosszabbá az élmény. Így aztán visszanyergeltem a Balfira, az legalább finom, és nem utolsó sorban: mérgező szénsavas. :-)

Munkamorál

Amikor két héttel ezelőtt először találkoztam ezzel a redőnyös emberrel, éppen nem volt a legjobb passzban. Érthető: én még javában élveztem a nyári szünetet, sőt, próbáltam kiélvezni azt a pár napot, ami belőle megmaradt, így számára a napi robotban én csak egy újabb hülye ügyfél voltam, aki van annyira barom, hogy nála akarja elkölteni a pénzét. Ez valami magyar vállalkozós mentalitás egyébként: rögvest megsértődnek, ha az ember megy hozzájuk, és valami olyan munka elvégzésére kéri őket, ami pontosan passzol a profiljukba. Társalgásunk így a redőnyössel az ő feszített munkatempója miatt nem is tudott kiteljesedni. Ő éppen csak az ablakok szélességeinek és hosszúságainak feltárására, majd az ezekből keményen odanyomott ceruzával számított nettó forintösszegek közlésére szorítkozott, majd egy telefonhívás közben távozott is a helyszínről.

Mindez, jelzem újra, két hete volt. Most vasárnap lett volna a napja annak, hogy végre-valahára felszerelésre kerüljenek a méretre szabott hófehér utcafronti redőnyök, de délután háromkor már volt egy olyan sanda gyanúnk, hogy ez a redőnyös ember vagy élből elfelejtett bennünket, vagy pedig nagyon elfoglalt, de hogy nem ér ide, az bizonyos.

Ismét a vállalkozós mentalitás: ne várjuk el, hogy felhív amiatt, hogy nem tud jönni. Hívd fel te, oszt' kérdezd meg, ha akarsz valamit. Mivel az idő pénz, a becsület meg fogy, fel is hívtam. Kérdezem tőle: akkor ezt így most hogy, de főleg mikor? Hát csúszásban vannak. Rengeteg a meló, kevés az ember. Majd ilyet szól a telefonba:

- Zolika, ki tudod vinni azt a két szar redőnyt?

Csend állt be a társalgásunkban, majd kis idő elteltével újra megszólalt:

- Zotya, hozzád beszélek! Mikor tudod kivinni?

Ezt csak nem állhattam tovább: bár a kommunikációból érezhető volt, hogy nem hozzám beszél, azért a telefont leakaszthatta volna a füléről, ráadásul válasz sem érkezett sehonnan, így joggal gondolhattam, hogy engem szólítgat. Rá is kérdeztem: hozzám beszél vajon? Azt mondja nem, majd villámsebességgel megállapodtunk hétfő délutánban.

Aztán jöttek is hétfőn. A lehetőségekhez képest gyorsan feltették az árnyékolástechnikát és teljes mértékben elégedett is vagyok vele. Könnyen jár föl és le, tökéletesen sötétít és eltakar az ártó tekintetek elől, talán még a rontástól is megvéd.

E:

The redőny

Ének-infó

A tanévkezdést követő negyedik napon két lyukas órám lett volna, melybe ízletes levesek és gőzölgő puha húsok foszlós kenyérrel történő elfogyasztását terveztem bele. A teremtő azonban más mederbe terelgette életem csermelyének csobogását: mindkét órára nyertem egy-egy nem szakszerű helyettesítést.

Kihasználva a kínálkozó lehetőséget, úgy mentem be az első cébe énekórát helyettesíteni, hogy énekszakosnak adtam ki magam. Ezt mindig is szerettem volna kipróbálni, így remek mulatságnak ígérkezett. Volt is nagy meglepetés és sok csodálkozó tekintet, amikor becsengő után én léptem be az ajtón. Általuk csak informatikusnak hitt valómmal keresztülbaktattam a termen, majd a hetes jelentése után a tanulóifjúsághoz szóltam:

- Mit néztek ennyire? Ének és infó szakos vagyok.

(Közben meg egyik sem, de ez történetünk szempontjából igencsak mellékes.) Két percig bírtam a színészetet, a skálázásnál elröhögtem magam. Az osztály velem nevetett.

A C osztályok jellemző csapatszellemét azonban igen jól példázza az, ami ezután történt. A három percet késő diák belépésekor rögtön elült a röhögés, én pedig annyit szóltam a későn jövőnek, hogy büntetésből neki kell elénekelnie a Nyisd ki babám az ajtót kezdetű nótát. „Peeersze!” – mondja ő, és néz rám nevetve, azt hiszi viccelek. Arcizmom se rándul. Néz közben az osztályra, feloldozást keresve, de azok arckifejezése szintén meg sem rezzen, síri a csend, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Hiszen, ne feledjük, énekórán vagyunk.

- Menj ki a táblához, oszt’ nyomjad! – mondja valaki a tömegből.
- De én… ezt nem tudom – válaszol a későn jövő, arcáról a mosoly szőrén-szálán eltűnt már.
- Nem baj, majd elkezdem, te meg folytatod – replikázok én hűvös nyugalommal.

Amikor azonban halálsápadtan a táblához állt, és már éppen próbálta levenni a megpendített A-hangot, senki nem bírta tovább: hangos röhögésben tört ki az osztály, és velük együtt én is. Most éreztem meg igazán testközelből, mit érez az, aki a kész átverés főszereplőjévé válik, és újra felidéztem, hogy miért is szeretem az informatikus osztályokat olyanoknak, amilyenek.

Pár héttel ezelőtt a négy éves tiszteletbeli keresztlányom arra kért, rajzoljak lovat neki. Két perc alatt levette, hogy az a kifacsart teveszerű fóka, amire patkó helyett gömbölyű talpú mamuszokat rajzoltam, és aminek seggén villásdugó volt farok helyett, nem feltétlenül esik egybe az ő lovakról alkotott elképzeléseivel, így papírral-ceruzával a kezében elvonult.

Jövő héten szívesen kipróbálnám magam rajztanárként.

Kihagyások

Vannak ezek a nagy kihagyások az ember életében, amikor is el kell gondolkodnia azon, hogy azok a dolgok, amik eddig szerves részét képezték az életének, valóban olyan fontosak-e, mint azt hitte. Megboldogult fiatalkoromban elszenvedett szerelmi csalódásom utóhatásaként egészen határozottan hittem egy ideig abban, hogy öreg napjaimat a világtól távol, egy elhagyatott, de szép helyen lévő kalyibában fogom eltölteni, egy kutyával, esténként forró teával, de tökegyedül – igazából itt mindig meg is akadt a gondolatmenet. Aztán csak vártam, vártam, és most már egyáltalán nem így gondolom: reménykedem abban, hogy a kedvesemmel élünk, míg a világ létezik számunkra.

A várakozás meghozta gyümölcsét. A türelem rózsát termett.

Aztán most itt volt ez a netmentes három hét, és azt hittem, majd minden bajom lesz, elvonási tünetek, meg ilyesmi, de semmi ilyenről nem volt szó. Lehet, hogy csak azért, mert volt dolgunk rendesen, de mégis azt éreztem, hogy időm van mindenre. Annyi volt belőle, mint a tenger, csak nem hullámzott. Nem kellett sietni, és nagy ráértemben nem aggódtam arányok, letöltött mennyiség és helyhiány miatt. Rendet raktam úgy magamban, mint a környezetemben, hogy teljesen nyugodtsággal tudjam elkezdeni a munkát szeptemberben. Jóleső érzés volt. Néha ki kell kapcsolni, ha nem is ilyen hosszú időre.

Ezalatt a három hét alatt megtanultam várni. Rengeteget vártam életemben, mivel szerencsétlen földrajzi elhelyezkedésem következtében mindenhova több órát kellett utazni lehetetlen busz- és vonatindulási időpontok betartásával, ettől állandóan sík ideg voltam. Aztán most meg vártam a netre, és arra lettem figyelmes, hogy ha nem húznák be még két hétig, simán kibírnám. (Persze azért nem neheztelek, amiért bent van.) Megtanultam türelmesnek lenni. Bátran állíthatom, hogy ha öt éve ilyen kaliberű költözést eszközöltünk volna ilyen határidőkkel, én addig biztosan nem feküdtem volna le aludni, amíg minden cucc a helyére nem került volna. De az emberek változnak: most úgy elvoltam azzal, hogy egy hétig pakoltunk ki a dobozokból, elszórakoztam egy egész délutánt azzal, hogy polcokat állítottam össze, szóval valami megváltozott bennem.

Lehet, hogy valójában csak lusta vagyok, mint a dög, vagy csak a korral járó tunyulás vett rajtam erőt?

Bebiztosítva

És mondá az Úr, legyen nekik öröm meg bódottág. Lett. Ártatlan szemlélődő képében jött el hozzánk a szikár hittérítő, aki kis időnyi csevegés után arról szeretett volna meggyőzni bennünket, hogy életünkben bármikor bekövetkezhet a tragédia és a rettenet, korunk előrehaladtával nem lesz jobb, csak rosszabb, és fejünk felett összecsap minden, ami eddig nem csapott össze. Persze ő mindezt csak elvi lehetőségként említette, majd hozzátette: ez ellen védekeznünk kell. Rákanyarodva a konkrétumokra: nekünk bizony életbiztosítást kell kötnünk itt a konyhaasztalnál. Az elmúlt hónapok történéseit figyelemmel követve igen élénken élt bennem is ez az igény, így mondhatni éppen jókor érkezett, végighallgattuk hát, ami nekünk rendeltetett. A felvázolt eset teljesen valószerű volt (a néhány helyen igencsak bemagoltnak tűnő tájékoztató ellenére is), az elénk rajzolt grafikonok görbülete is megfelelő alapossággal kúszott felfelé, szóval azt kell mondjam, hogy hittem neki, ráadásul a hallottak alapján igen csábító a biznisz. Probléma csak a biztosítási összeggel van, miután a költözés anyagi vonzatai miatt jó ideig nem tudjuk azt kifizetni, így minden erőfeszítés hiábavalónak tűnik. Talán majd egy következő életben, amikor nem csak szigorúan éhbér-szinten tartott közalkalmazotti fizetésből próbáljuk fenntartani magunkat.

Bekötötték

Megtörtént a visszacsatlakozás, mámoros érzés újra felvenni a fordulatszámot és újra online-nak lenni.

A tegnapi munkafolyamat utolsó állomása,
egy kis kapcsolgatás, és utána megy is minden.

Hamarosan jobbnál jobb cikkekkel érkezem, csak behozom a blogoszférában és a hírek terén történt közel egy hónapos lemaradásomat. Aztán viszont gőzerővel, rendszeresen.

Két hete

Tegnap beszéltem egy bőregérrel, aki azt mondta a telefon másik végén, hogy ma jön egy csóka, aki behúzza végre a drótot a falon, aztán mehet a kommunikáció. Persze azt nem tudom, hogy a telefonszám változása révén mikor sikerül a szolgáltatót is meggyőzni tartózkodási helyem megváltozásáról, de azért majd küzdök, hogy újra induljon a mikroközösségi élet ezen a blogon, a világháló eme parányi szegletében.

Hogy ne csak az engem érintő hiányosságokat említsem, el kell mondjam, hogy időközben elindult a tanév is. Kezdéskor rendkívül fárasztó, viszont a bennem rejlő energia is rengeteg, így mondhatni jól kiegészítik ezek ketten egymást. Mivel elég közel vagyok a munkahelyhez (képletest egy bakkecske-ugrásra), így elég reggel hétkor kelnem, mely régmúlt legénykoromra emlékeztet, amikoris képes voltam felkelni fél nyolckor úgy, hogy 7.50-kor már kezdtem a tanórát, és 10 percnyire laktam a sulitól.

Lényeg, hogy a 2008/2009-es tanév is igen eseménydúsnak bizonyul, legalábbis ami a kezdeteket illeti. Tele vagyok elsős osztályokkal: új kezdés, új gondolatok, már meglévő tananyagok (ez a legjobb az egészben), és a reménykedés, hogy talán velük egy kicsit jobban lehet haladni, azonban már bizonyos pontokon erre rácáfolnak. Az én osztályom viszont komolyodik már, egész jó viszonyt ápolok velük. (Remélem, tartós is marad ez.)

Utoljára szólnék arról, hogy növekvő hajam is megakasztja azért a közvéleményt. Kollégáim retrósnak titulálták azt (ezzel biztosan nem arra utalnak, hogy 20 éve volt ez divat), illetve olyan is akadt, aki a fiatalkori tüzes Tandori Dezsőt látta meg bennem, s ezen hosszan el is mélázott. Érted, én meg a Dezső. Hétfőn mondta ezt, kedden pedig kifinomult fésülködési technikám eredményeképpen sajnálatát fejezte ki, hogy levágattam a hajam - pedig nem, de erről már nem lehetett meggyőzni.

Lehet, hogy nem mindenkinek indul a tanév zökkenőmentesen?

Visszakanyarodva: ma jön a net, tele vagyok reménnyel, de valahogy érzem, hogy az élet nem ilyen egyszerű. Ha világít ződen a kapcsolat, akkor azonnal jelentkezem, addig azonban csitulok.

Drukkoljatok!