Házunk táján

Valamikor a költözés után már írtam azokról a dolgokról, amik megérintik az embert akkor, ha hirtelenjében a kertes ház simogató miliőjébe költözik a lélektelen, második emeleti panel rideg világát követően. Aztán most mivel mindenhol a hideg, ratyi idő a téma, el kell foglalnunk magunkat valamivel, nem ülhetünk állandóan a gép előtt. Lássuk, mivel üti el az idejét a blogger!

1. Több napi gondolkodás után végre beszuszakoltam az autónkat a lakásunk előtt álló, nyilván nem erre a célra kitalált tető alá. Kissé hosszas és erőltetett tolatások, amikbe egyre jobban belejövök, esős idő utáni sárdagasztás, minden van itt. Az eredmény viszont (nevezetesen hogy úgy tudok elindulni bárhová, hogy nem csupa víz a kocsi, és nem leszek tőle én is rögvest csupa víz) felülmúlhatatlan. Tetőt minden autó fölé, garázst a motorizált népnek!


2. Átültettem a kis zamioculcas zamiifoliát egy nagyobb cserépbe, mert a régit kinőtte. Egyúttal elneveztem Zaminak. A kis pálmapótlék már eleve úgy került a családba, hogy igen kicsi volt neki a hely, így a napokban beszerző körútra indultam: virágföldet, cserepet és cserépalátétet bótoltam okosba', így aztán semmi akadálya sincs annak, hogy a kis növény teljes pompájában foglalja el a helyét a nappali és a konyha közötti átadó sarkában, emelve lakásunk pompáját. Reméljük, egyszer ő is olyan nagy lesz, mint amekkorának lennie kell.

Például ekkora:


3. Folyamatban van egy céges honlap elkészítése, nyomom az ipart. Ha a lap megfelelően sikerül, ellenértékként a mosogató alá való kis szekrénykével lesz gazdagabb háztartásunk. Virágzik a cserekeskedelem, vagy - póriasan szólva - megy a barterbiznisz, mint a kurvaélet. Az ember ott segít, ahol tud. Perszepersze, tudomén, kérhetnék érte éppen százezret is + havi frissítési díj plusz ÁFA, de valójában a honlap se nagy, meg a szekrényke is pont beleillik a megrendelő profiljába (meg a konyhánkba), így - azt hiszem - mindenki jól jár.