Bebiztosítva

És mondá az Úr, legyen nekik öröm meg bódottág. Lett. Ártatlan szemlélődő képében jött el hozzánk a szikár hittérítő, aki kis időnyi csevegés után arról szeretett volna meggyőzni bennünket, hogy életünkben bármikor bekövetkezhet a tragédia és a rettenet, korunk előrehaladtával nem lesz jobb, csak rosszabb, és fejünk felett összecsap minden, ami eddig nem csapott össze. Persze ő mindezt csak elvi lehetőségként említette, majd hozzátette: ez ellen védekeznünk kell. Rákanyarodva a konkrétumokra: nekünk bizony életbiztosítást kell kötnünk itt a konyhaasztalnál. Az elmúlt hónapok történéseit figyelemmel követve igen élénken élt bennem is ez az igény, így mondhatni éppen jókor érkezett, végighallgattuk hát, ami nekünk rendeltetett. A felvázolt eset teljesen valószerű volt (a néhány helyen igencsak bemagoltnak tűnő tájékoztató ellenére is), az elénk rajzolt grafikonok görbülete is megfelelő alapossággal kúszott felfelé, szóval azt kell mondjam, hogy hittem neki, ráadásul a hallottak alapján igen csábító a biznisz. Probléma csak a biztosítási összeggel van, miután a költözés anyagi vonzatai miatt jó ideig nem tudjuk azt kifizetni, így minden erőfeszítés hiábavalónak tűnik. Talán majd egy következő életben, amikor nem csak szigorúan éhbér-szinten tartott közalkalmazotti fizetésből próbáljuk fenntartani magunkat.