Dia

Gyerekkorom meghatározó élményei közé tartoznak a hosszú téli éjszakák diafilm-vetítései. Mindig előre be volt harangozva a dolog, és vártuk is, hogy végre sötét legyen, lehessen fehér lepedőt teríteni a falra, és arra pedig vetíteni az ezerszer látott filmeket. Élveztük, hogy a szöveg felolvasása alatt semmi dolgunk sem volt, csak az, hogy a rajzolt képeket bámuljuk. Két-három film megtekintése után a szobát bejárta a felforrósodott vetítőből kiáramló égett por meleg szaga, de ezt annyira imádtuk, hogy újabb és újabb filmek megtekintésére sarkallt bennünket.

Rózsaszín-fekete színű Ania diafilmvetítővel toltuk.

Cserélgettük a diafilmeket egymás között. Cimboráméknál dobozszámra álltak a különböző témájú filmek, hihetetlen mennyiségben (volt vagy ezer darab, ez bizonyos). A legtöbbön ott szerepelt az Éghetetlen film felirat, én pedig azon gondolkodtam, hogy miért jó az, hogy ha leég a lakás, a diafilmek megmaradnak. :-) (Persze az eszembe se jutott, hogy a diafilm izzója által termelt hő is megviseli egy idő után a filmeket...) Úgy cserélgettük a diatekercseket, mint pár éve a CD-ket és DVD-ket, illetve manapság a fájlokat.

Nagyot fordult a világ azóta, a diafilmek eltűntek, helyettük jött a videó, és mindenki kezdett elbutulni, pedig ― Istenemre mondom ― egyik-másik oktatófilmnek még értelme is volt. Megtanította nekünk, hogy hogyan forog körbe a pénz, vagy hogyan kell iskolába menni (KRESZ-oktatás). Nem beszélve arról, hogy rengeteg mesét csak így tudtunk megnézni annak idején.

Mindezt én már el is felejtettem volna, csakhogy valamelyik nap kaptam egy e-mailt, aminek csatolmánya az Öreg néne őzikéje című diafilm PowerPointba fordított változata volt, és hát rögvest elkapott a nosztalgia. Elkezdtem felkutatni, hogyan lehetne még hasonló mesékhez jutni, és teljesen ledöbbentem, amikor megláttam, hogy a magyar neten a diafilmek keresőszó találati eredményeit böngészve mennyi helyről lehet JPEG, vagy PPS formátumú diafilmeket letölteni. Régmúlt idők elfelejtett estéi elevenedtek meg előttem. Azóta ezt csinálom: diafilmeket nézegetek (monitoron), és nosztalgiázok. Keresgélek, letöltök ― talán valamikor a kis Thozoo is élvezettel nézi végig ezeket a filmeket. Még az is lehet, hogy addigra egy projektort is beszerzek. Meg egy hatalmas, fehér lepedőt is, a fíling miatt. :-)

Oldalak, ahol érdemes szétnézni diafilm-ügyben:

• Virtuális diamúzeum
• Diafilmek
• Oktató-diafilmek az 1960-as évekből

---
Diafilm-képet a prae.hu-ról kölcsönöztünk, Ania vetítőt pedig a Vaterán árulnak háromezerötért.

Utak

1995-öt írtunk, amikor egy cimborám arról mesélt, hogy Romániában töltött hétvégéjük alatt milyen lehetetlen utakon jártak: bizton állította, hogy nálunk a határban a földút jobb minőségű, mint ott bármilyen műút. Az utak leszakadt széle, a benne lévő lyukak száma és mélysége mélyen megdöbbentette őt akkor. Aztán hirtelen eltelt egy pár év, és mindez nálunk is mindennapi valósággá vált.

Drága barátaim és üzletfeleim, azt kell mondjam, hogy ma Magyarországon egynémely alsóbbrendű út minősége sírnivalóan rossz. Példaként említem meg a hosszú hétvégén bejárt Tiszasüly-Jászkisér és Tarnaszentmiklós-Kisköre közötti útvonalakat. Közlekedni autóval bármilyen sebességgel tökéletesen lehetetlen rajtuk. A javítás helyett sorban kipakolt hatvanas táblák után nemhogy hatvannal, de harminccal nem lehet haladni. Olyan mély lyukak vannak, amikben egy sündisznó esőzéskor biztosan megfulladna: állandóan hasal az autó, és valamelyik kereke biztosan belefut egy kátyúba. A váltót állandóan rángatni kell idióta módjára. A hosszabb egyenes szakaszoknak nem szabad bedőlni: mindegyik olyan, előre nem látható hullámban és buckában végződik, amely előtt már késő fékezni, az autóban ülők össze-vissza pattognak. Az illatosított plüsskutya a tükör alatt teljesen megszédül a nagy ugrálásban, majdhogynem leesik a helyéről.


Miközben az ország egyik felén autópályák épülnek, addig itt az ország közepén teljesen tönkreverjük az autóinkat a semmire nem való utakon, amin nincsenek sávok, mert mindenki úgy halad előre, ahogy tud. Sajnálom, hogy abban a pillanatban nem volt kéznél fényképezőgép, amikor négy autó ment előttünk úgy, hogy mind a négynek el tudtam olvasni a rendszámát, mert ide-oda cikáztak.

Kritikus szakaszok, amire véletlenül se merészkedjetek egy valamirevaló autóval:


Mivel az ország sok szegletéből olvastok, szóljatok hát: felétek melyik két település közötti út használhatatlan?

Az új esélyes: Sony Ericsson C902

Sony Ericsson C902

Gyönyörű. Első látásra ez fogalmazódott meg bennem, amikor (annak idején) megláttam ezt a készüléket a mobilarena.hu tesztoldalán. Aztán meg már most hirtelen kapni is lehet, igaz, előfizetéssel (is) elég borsos, 70 ezer forint körüli áron (Pannon). Ebben a postban azt járom körbe, hogy vajon megér-e ennyi befektetést a készülék a kissé nehezen megszerzett K610i után.

Hiszen mivel tud többet a C902 a mindennapi funkciókban? Ugyanolyan az üzenetküldés és a telefonálás, még a naptár is ugyanolyan. Aztán itt vannak az extrák, ami elgondolkodtat.

Először is: a kamera. Nos, ebben az apró készülékben 5 megapixeles, Xenon vakus, autofókuszos, arcfelismerős rendszer helyezkedik el, ami igencsak megdobogtatja a magamfajta fotós szívét, még akkor is, ha tudván tudom, hogy a kamera képminősége nem érhet fel egy digitális fényképezőgép által gyártott digitális kép részlet- és színgazdagságával. Azért a BestPic funkciót (amely 9 képet gyárt különböző beállításokkal, és abból választható ki a legjobban sikerült) kipróbálnám, a telefon kijelzőn zajló zenés-átmenetes diavetítés azonban már nem hoz lázba. Ennek ellenére ezek a dolgok az általam birtokolt digitális fényképezőgép jellemzőin már jóval túlmutatnak, úgyhogy nem is tudom, melyik gép lenne az elsődleges fényképezőgépem. :-)

Aztán: multimédia. A Walkman-mobilokhoz hasonlóan képes rendezgetni a készülék a multimédiás tartalmakat, ami kis segítség lenne a jelenlegihez képest, bár hozzá kell tennem, hogy aki ilyen informatikus vénával van megáldva, és képes elkészíteni egy mappát, és abba másolgatni a fájlokat, annak igazából ez a rendszer nem túlzottan fontos.

Extrák: automatikusan függőleges-vízszintes irányba forduló képernyő, valamint GeoTagging, ami minden fotót ellát a kép készítésének helyével. (Erről ellentétes információk érkeznek, hol csak a cellainformáció alapján való helymeghatározást említik, hol pedig beépített GPS-ről beszélnek, de igazából a hivatalos honlapon is alig lehet erről találni valamit. Olyannyira, hogy semennyire, tehát ezt igazából elfelejthetjük.) Mi van még? Telefon ide-oda döntögetésével játszható játékok (kihasználva a gyorsulás-érzékelőt). Nagyon ritkán játszom telefonon, akkor is keveset, tehát igazából így első hallásra ez sem hat meg. (Gondolom, ha kipróbálnám, két hétig nem tudnék leszakadni róla.)

Mindezen felsorolt extrák alapján azt kell mondjam, jelen pillanatban nem ér meg ez nekem hetvenezret. A fém készülékház, valamint a fotózás közben felbukkanó érintőképernyő-felület persze jól hangzik, de ennek ellenére is azt mondom, hogy a kis fapados (?) k610i-mmel még elleszek egy ideig... Persze ezt annak idején is mondtam, amikor felfedeztem, hogy a Siemens C75 mennyire hasonlít a SE k610i-re... aztán egy hónap múlva váltottam.

Most nem fogok.

(Inkább vennék egy fényképezőgépet, mondjuk egy ilyet. Árban ugyanott van...)

A hét első három napja

Ma őszinte leszek veletek. Annyi minden történt az elmúlt napokban, hogy hirtelen át se tudom gondolni. Lusta voltam, mint a dög, ezért nem írtam, de most bepótolok mindent, és hirtelen elmondom eddigi életem történetének utolsó három napját.

A hétfőről igazából nem sok minden tudok mondani. Utálom az olyan heteket, amik nem tartanak végig, éspedig azért nem tartanak végig, mert egy szünetet előznek meg. Mint most, az őszi szünetet. Nyűg és nyafogás bemenni hétfőn az Intézménybe, de ennek ellenére bementem (mert muszáj volt), és egész nap csak arra vártam, hogy véget érjenek az óráim. Aztán véget értek, és beborultam az ágyamba aludni.

A kedd viszont már sokkal érdekesebb volt. Délelőtt arra lett figyelmes a szemlélő, hogy ég a határban valami, hatalmas, fekete füstöt eregetve az égre.


Felbolydult itt mindenki. Rögtön jött a találgatás, hogyakkormost kigyulladtak a vasúti kocsik, meg hogy tömegkarambol, vagy éppen a házak égnek már. Mi találkoztunk olyan emberrel, akinek azt mondták, hogy valaki azt hallotta, hogy valamiféle hűtőberendezés kapott lángra, és az gyulladt ki, annak volt ilyen füstje. Ez a legpontosabb információnk erről a dologról. Pár milliós anyagi kár garantált, akkora volt a füst, hogy még.

Aztán kedd délután, amikor emelt szintű programozást próbáltam a tanulóifjúság fejébe erőltetni, rá kellett jönnöm, hogy nem optimális.

A mai nap meg teljesen káosz, komolyan mondom. Van abban valami szürreális, amikor össze kell vonnom két csoportot egy gépterembe, dupla programozás-gyakorlat órára úgy, hogy nincs áram. Hát, elismerésem egyébként, tartalmas két óra volt az életemben. Aztán az ötödik óra után emlékfutás volt október 23-a alkalmából. Évek óta megy ez, de nekem még mindig nem jön össze, hogy hogyan kapcsolódik a futás október 23-a emlékéhez.

Elindultak a kerítés mögött a srácok, lyányok

Osztályom összetartó erejét rendkívül jól reprezentálja, hogy a tanulók 27%-a jelent meg az egyébként kötelező futáson. Ebből egyenesen következik, hogy - az igazoltan távol lévőket is beleszámolva - az osztályom fele suttyó módon elsunnyogott, remélve, hogy nem veszem észre őket, dehát csak feltűnt, hogy mindössze 9 ember lézengett ott nekem. Soha semmi mellé nem tudnak egy emberként odaállni, vállvetve, mint egy igazi csapat, de azé' kösszépen srácok.

Holnaptól őszi szünet kezdődik, ami meglehetősen hosszú lesz. Én most alkotói szabadságra vonulok, begubózok, és legközelebb jövő héten hétfőn, október 27-én írok. Kommentposta-bontás is akkor lesz, szóval lehet kommentelni, de csak hétfőn kerül ki, és akkor is jön rá válasz. Addig is mindenki pótolja be a lemaradást: ez a 689. post a naplóban, szóval van mit olvasgatni, ha esetleg valami kimaradt.

Őszinte Zoltánt látták-hallották.

Ég és föld között

Gyerekkorunk kimeríthetetlen kincsestára a padlás volt. Ritkán jutottunk fel oda, amikor pediglen nagyritkán megadatott a lehetőség, órákat képesek voltunk eltölteni a portól egyöntetűen szürke régiségek között. Kerestünk, kutattunk és mindig találtunk valamit, ami az elkövetkezendő napokban remek játéknak bizonyult.


Ki tudja, honnan kerültek oda azok a dolgok, amiknek - egyébként - egyáltalán nem kellett volna ott lenniük. Példának okáért, egy olyan korban, amikor még csak hallottunk arról, hogy vannak helyek, ahol telefonálni lehet egymásnak, piros és zöld színű bakelitből készült tárcsás-vezetékes telefont találtunk a padláson, amelyet két laposelemmel kombinálva kötöttünk össze, és hatalmas mulatság volt, ahogy egyik szobából a másikba telefonáltunk egymásnak, telekábelezve a lakást.

Senki nem emlékszik már rájuk.

Másik alkalommal egészen kiskorunkból fennmaradt játékokat leltünk. Könyveket, amelyek nyomdászai már rég nem voltak az élők sorában. Több tízes éves folyóiratokat, üres, megsárgult lapú füzeteket, amelyekre olyan jó volt a tintát folyató tollal írni a görbe betűt - sokkal jobb, mint egy frissen megvásárolt füzetbe. Fényképeket találtunk, megsárgultakat, szakadtakat, amiről már nagyszüleim sem tudták megmondani, hogy kit ábrázolnak katonaként, ki van lefényképezve, ahogy alszik a fa alatt, vagy munka közben.

Igazolványokat találtunk, amelyeknek akkor már semmi jelentősége nem volt, mi mégis rögvest rendőrök lettünk tőle, és lépten-nyomon igazoltattuk a felnőtteket - ők pedig csak nevettek, ahogy feléjük villantottuk a Szakszervezeti tagsági könyvet, ami ki tudja, hogy kié volt régen, valamikor.

Azóta már azok a felnőttek sincsenek sehol. Mi léptünk a helyükre, és mi is csak nevetünk azon, mi minden kincset vélnek felfedezni a régen elavult, megunt ócskaságok között a gyerekek. Csakúgy, mint valamikor mi magunk. Néha rá kell döbbennem, hogy felnőttem. Sokszor azt érzem, hogy jobb lenne, ha még mindig 20 évvel ezelőtt járnánk az időben. Hiányzik a gondtalan élet, a játék és a felfedezés öröme. Csak én vagyok így ezzel?

Rakott zöldbab

Egy pár éve az egyik ballagó osztálytól szakácskönyvet kaptam ajándékba (nem tudom, mire céloztak vele...), azóta az a konyhai Bibliánk. Rengeteg receptet készítettünk már el belőle, többet tovább is fejlesztettünk. A következő receptet kissé félve próbáltam ki, mert tartottam attól, hogy kétséges lesz a végeredmény, de szerencsére pozitívan csalódtam: isteni, kiadós ebéd született, amelyből akár 5-6 személy is jóllakhat. Most a továbbfejlesztett receptet láthatjátok, érdemes kipróbálni annak, aki szereti a zöldségeket! (Akár még ma is, vasárnapi ebédnek sem utolsó!)

Rakott zöldbab

Hozzávalók:

• Kb. 100-120 dkg zöldbab (lehetőleg sárga- és zöldhüvelyű, vegyesen)
• 1 nagy pohár tejföl
• 2 tojás
• 6-7 fej hagyma
• 1 üveg lecsó
• 3 pár virsli
• só, bors, étolaj, petrezselyemlevél
  
• 2 pörköltkocka

Elkészítése:

A zöldbabot sós vízben feltesszük főni. Miközben rotyog, megtisztítjuk a hagymákat, majd kevés olajon üvegesre pároljuk. Ezt követően ráöntjük a lecsót, beledobunk két pörköltkockát, és tovább főzzük. (Gyakorlatilag egy komplett lecsót készítünk, tetszés szerint ízesítjük.) Amikor már majdnem megfőtt, hozzáadjuk a virslit. Időközben a megfőtt zöldbabról leszűrjük a vizet, és ha készen van a lecsó, kizsírozott tűzálló tálba (jénai) rétegesen belepakoljuk a zöldbabot és a virslis lecsót. (A legalsó és legfelső réteg is zöldbab legyen!)

Egy nagy pohár tejfölt két tojással összekeverünk, megborsozzuk és beleszórjuk a kevés (akár szárított) petrezselyemlevelet is. Az így kapott öntetet a rakott zöldbab tetejére öntjük. (Opcionálisan az egyes rétegek közé is kerülhet egy kevés.) Sütőbe tesszük, és addig sütjük, amíg a tetején a tejföl kissé meg nem pirul. (Érdemes sütéskor egy másik tepsibe rakni a jénait, mivel elképzelhető, hogy a lecsó leve elkezd újra főni a tálban, így nem csöpög tele a sütő vele. Jó megoldás lehet még, ha nem rakjuk dugig a jénait, hanem hagyunk a tetején 1-2 centi szabad helyet az alulról felfelé törő lecsó levének.)

Melegen, friss kenyérrel tálaljuk, felséges!

Jó étvágyat!

Fogalmazzunk egyszerűen! 5

Beszólásokat tartalmazó sorozatunk ötödik részében, bízvást állíthatom, legalább annyi ökörség kerül elő, mint az eddigi részekben. Nézzük, miket is hallottam, amitől röhögőgörcsöt kaptam az elmúlt hónapokban.

• Ha elbújik a nap és le vagy izzadva, fázik rajtad az izzadtság.
  Jobbat mondok: én fázok olyankor, bár lehet, hogy pontosan az izzadtság miatt. De hogy az izzadtság nem fázik, az fix. :-)
  
  
• Úgy ment el egyedül a boltba, hogy lehet, hogy én mentem vele.
  Fő a biztonság.
  
  
• Szőrsű - amivel a szőrt lehet lesülni.
  A szőrsű ugyanis az a kis kefe, amit az epilátorokhoz adnak. A magyarázat, mely szerint ezzel lehet le-sülni a szőrt, talán már túlmutat a jóízlés határán.
  
  
• Már úgyis megdöglött az a szúnyog, amelyik meg akart.
  Nem sok szúnyog van, amelyiknek ez az életcélja. Bár érthető, hogy elalvás előtt a plafonon lebzselő szúnyogok párnával való öldösése után ez a mondat jogosan hagyta el kiötlőjének száját.
  
  
• Messze van ez az éjjeliszekrény, de nem baj, mert jólmutatnak jól mutat.
  Vannak ilyen dolgok a lakásban, amik jólmutatok. Például lehet jólmutat egy plazmatévé, vagy egy míves bútor. Esetleg: egy éjjeliszekrény.
  
  
• Minden lábujjam külön-külön fáj, főleg a nagy melletti melletti.
  Nekem meg a középső.
  
  
• Olyan hús kell, ami hús.
  Másmilyet magam se szívesen fogyasztok.
  
  
• Elsőbbségnyújtó doboz.
  Kereszteződésben használni kötelező.
  
  
• Nem értem ide, mire ideértem.
  Rohadt gyors vagyok, vagy csak rettenetesen telik az idő?
  
  
• Van olyan gyerek, amelyik végigordítja a boltban a bentlevést.
  A bentlevést éppúgy végigordítják, mint a kint töltött időt (=kintlevést).
  
  
• A bálna emlős, de halul néz ki.
  Levontuk a tanulságot A Föld című dokumentumfilm megtekintése után.
  
  
• Hirtelen levett kupak-szaga van.
  Használaton kívüli ételhordókból árad ez az illat akkor, amikor azt hirtelen felnyitjuk és beleszippantunk: elmúlt korok ételeinek bukéja csap meg bennünket, mely mindenféle mosogatás ellenére bent marad. Ez a hirtelenlevettkupakszag.
  
  
• Villanyoszlopszünet.
  Van, aki azt hiszi, hogy ha nem lesz áram, az azért van, mert kiszedik az összes villanykarót? Bár annak, aki a nevét is nehézkesen írja le, ezt az elszólást megbocsájtjuk.

A Fogalmazzunk egyszerűen! sorozat régebbi részei itt: 1 2 3 4

Őszi fejléc

Na, itt az ősz, megint máshogy nézünk ki. 4 hónappal ezelőtti tényfeltáró dizájnváltásunk óta annyi minden történt, éppen itt volt az ideje egy kis vérfrissítésnek.

Így nézünk ki most

Titeket kérdezlek: tetszik az új, piros fejléc?

Adatok, biztonságban

Aki foglalkozott már weboldalak készítésével és azok tárolásával, az tudja, hogy itt aztán végképp nem elég egy biztonsági mentés, lehetőleg több, minden időszakot átölelő pillanatképpel kell rendelkeznünk az adott oldalról annak érdekében, hogy bármikor vissza tudjuk állítani a nekünk tetsző állapotot.

Mi van akkor, ha gondatlanok vagyunk, és ezt mégsem tettük meg? Én magam sokat gondolkodtam már azon, hogy mivel nem saját szerveren tárolom ezt a blogot, mi is lenne, ha egyszer törlődne annak tartalma valamilyen okból. Elveszne a Blogger szerverén, mint két éve bizonyos felhasználók levelei a GMailből. Mit tennék?

A neten tárolt cuccaim archiválásához több eszközt is használok.

A saját blogomat rendszeresem mentem a saját gépemre minden kommentjével együtt. Persze nem egyenként kattogok a mentésre minden oldalnál, inkább a Scrapbook nevű Firefox-kiegészítőt használom, amiben egész egyszerűen megadható, hogy melyik oldalt hány link mélységig szeretnénk lementeni, majd egy klikk után a program leszedegeti az adott oldalt úgy, hogy offline lesz böngészhető, tehát egy internet-kapcsolat nélküli gépen is kellemesen olvasgathatóvá válik. (A cikk írása alatt is éppen a mai állapotot mentem.) Megadható az, hogy kerüljenek-e mentésre külső linkek, vagy csak az adott domainen belül garázdálkodjon, valamint beállíthatjuk azt is, hogy az oldalak szöveges információin kívül milyen elemek (kép, hang, videó stb.) legyen még lementve. Az így elkészült, özön fájlt tartalmazó könyvtárat ezt követően egyetlen ZIP-be tömörítem, és elpakolom egy erre való könyvtárba.

A leveleimet a Thunderbird nevű ingyenes e-mail klienssel töltögetem a saját gépre, POP3 kapcsolaton keresztül. (2007. júniusa óta, előtte Outlookkal csináltam ugyanezt.) Az összes levelem visszakereshető egészen 2003-ig (ekkor kezdtem az interneten való kalandozásaimat), legyen szó mind a beérkező, mind pedig a kimenő levelekről. Mivel a levelek letöltése folyamatos, így egy esetleges (végleges) levelezőszerver-leállás esetén sem lenne probléma, mivel minden levél offline is rendelkezésre áll. Egyedül csak az elérhetőség esne kútba, de gyorsan és frissen keresnék másik szolgáltatót. (Olyan meg nincs, hogy mind egyszerre döglik be.)

Miután ilyen szépen archiváltam az adataimat, az összeállított fájlokat külső merevlemezen és a számítógépen is tárolom, és azzal nyugtatom magam, hogy minden rendben, nem történhet probléma.

Ha azonban valamilyen úton-módon mégsem mentenénk, de rendkívül nagy szükségünk lenne egy véletlenül letörölt weboldalra (merthiszen általában egy véletlenül letörölt weboldal visszaállítására égetően nagy szükség van), használjuk nyugodtan a technikát, és látogassuk meg a Wayback Machine-t, az internet javarészét archiváló szájtot, ahol évekre, azon belül hónapokra és napokra bontva láthatjuk egy-egy weboldal régi állapotát. Időutazásnak sem utolsó a lehetőség: hangosan kacagok egy-egy népszerű weboldal pár évvel ezelőtti dizájnján, és olyan emlékek jutnak eszembe róluk, amiket azt hittem, hogy már régen elfelejtettem. Érdemes belenézni, főleg annak, aki több éve internetezik már. (A többieknek valószínűleg nem lesz egy nagy élmény.)

---
Meg kell jegyeznem, hogy a hatalmas biztonság ellenére az operációs rendszer újratelepítésekor letöröltem azokat a fényképeket, amelyeket pedig azért válogattam ki a 2007-ből származó mintegy 2500 fotó közül, hogy majd papírképet hívatok elő belőlük. Agylobot is kaptam. A képek megvannak, csak az nincs meg, hogy melyiket választottam ki jobb sorsra. Most azt hiszem, újra nekiülök, és végignézem mindet. És ebből tanulok, hogy még azt is menteni kell, amiről azt gondoljuk, hogy valójában nem is.

A látás hónapja 2: kiderül az igazság

Na, ma aztán kiderült minden. Elmentem ugyanis szemvizsgálatra, melyet a látás hónapja keretein belül ejtettem meg.

Öt órára voltam hivatalos én, és a babám. Tekintve, hogy a szívem egyetlen szütyke szemüveges, így ő ment be először a vizsgálatra. Meghát mégsem siettem én annyira előre, hiszen át kell vizsgálni a helyet, mielőtt az oroszlán barlangjába vonulnék. Kb. negyed óra várakozás után rám került a sor, végre egy hely, ahol a megbeszélt időpontban tényleg fogadnak bennünket, és nem kell hosszú órákat várakozással tölteni. (Sőt, még talán egy kicsit előbb is mentünk.)

A vizsgálóhelyiségbe lépve pozitívan csalódtam: rendezett, tiszta helyen zajlott a vizsgálat. Első körben egy bazi nagy gépet toltak az arcomba, óhatatlanul is eszembe jutott Schwarzenegger, amikor a Hatodik napon című filmben azt hitte, hogy csak szimpla szemvizsgálaton vesz részt, és közben levették a színkordiáját, melynek következtében klónozták szerencsétlent. Nos, reménykedtem abban, hogy miközben a gépbe bambulva a távolodó út végén látható hőlégballont bámultam, nem csináltak rólam egy image-et, és nem látom magam holnap jönni, miközben megyek.

Ez a vizsgálat gyorsan lezajlott ezt követően jött a betűket tartalmazó tábla bámulása, és az olvasás. Nem ám hatvanéves, falra felszögelt tábla 15 wattos izzóval megvilágítva, neem, gyerekek, digitális technika, projektor, ésatöbbi. Kicsi táblán kicsi betűk, olvassam hát a felső sort. Höhö, A, F, D, E, K. Nagyon jó. Távirányítóval pittyentés, változik a kép, olvasnám akkor talán a középső sort. Mit nekem? C, E, D, V, P. Remek, akkor menjünk tovább, újabb pitty, majd az alsó sort olvassam. Rendben, C, E... vagy F? P... Nem, inkább F... És kész, ott volt végem, tudtam, hogy elvesztem.

Kaptam is rögtön a fejemre egy rendkívül jó minőségű lencsetartót, amivel kb. úgy nézhettem ki, mint egy bedrogozott bögöly. Bal szem letakarva, kapom az egyik lencsét - és barátom, hirtelen mindent láttam, alig akartam elhinni az eredményt. Ekkor azonban már tudtam, hogy eljött az óra és eljött a perc, amikor vége az eddigi tökéletes látásomnak, és szemüveget kell vásárolnom.

Ennyire azért nem toltuk durván.

Ugyanezt eljátszottuk bal szemre is, az eredmény ott is hasonló. Végeredmény: romlott a szemem, jelenleg -0,5 dioptriánál tartok, tehát távolra nem látok jól. (Azt, hogy távolra nem látok jól, eddig is tudtam, a mértékével azonban nem voltam tisztában.) Nincs mit tenni, egy világ hirtelen összeomlott bennem, hogy aztán most már én is szemüveges leszek, és törölgethetem, meg rakosgathatom az éjjeli szekrényre, meg ilyesmi, de viszonylag gyorsan igyekszem túltenni magam a dolgon, és elfogadni az új helyzetet.

Van még egy kis időm, mert azért nem olyan gyorsan választok én magamnak szemüveget, de pár hónap és új fényemben csodálhat meg a közönség.

Egyébként délelőtt is azt hittem, hogy rosszul látok, de aztán kiderült, hogy mégsem: Jedi-mester lettem, de nem önszántamból. Aljas, de ugyanakkor professzionális módon összeeresztettek engem, pontosabban egy Nintendo Wii-harcos fotómat a Nagyúrral, odafigyelj, eztcsinálták:

I am the Jedi master

Én vagyok a jobb, azé' olyan képet nem mertek csinálni, ahol a vödörfejű Darth Vader lenyom engem.

Legalábbis eddig.

Csak tömören

Az Indextől megszokhattuk már, hogy eléggé lényegretörően fogalmaznak, de a pár perccel ezelőtti feedjük (pontosabban a comment.blog.hu feedje) még ennél is korrektebben megmondja az átlagember számára a tutit:


Intelligens, innen gratulálunk.

Utolsó gondolat

Írjuk rá az utolsó gondolatokat a lapra, és adjuk be a dolgozatot!

Ezzel a mondattal zártam a legutóbbi programozás-elméleti órán írt dolgozatot. Persze az eredményre se kellett sokat várni, a dolgozatok javítása közben már a másodiknál felbukkant az értelem:


Jaj nekem.

Kaptam egy kettétépett dolgozatot is.


Négyes lett volna, de úgy gondoltam, hogy megosztom a jegyet a két fecni között, így kettes-kettes formában értékeltem a munkát.


Ha ti így, én is így.

Őszi hely

Egy hely, ahol el tudnám tölteni a pihenésre szánt időmet, így ősszel. Olvasnék, zenét hallgatnék, nézném, ahogy hullanak alá a levelek.


(Lehet, hogy csak a régi lakás odú-feelingje hiányzik? :P)

A teljes cikk a freshome-on, több képpel.

Szutyok akcióban

Cukiság vasárnapra.

14 helyett

Lassan már külön blogot indíthatnék a mobilos témáimnak, de most itt van megint valami, amin felkaptam a vizet, és muszáj vagyok kiírni magamból, hogy ti is figyeljetek oda.

A Pannon megint bepróbálkozik, de a babám rendkívüli sasszemének köszönhetően vélhetőleg nem sikerül ádáz terve. Történt ugyanis, hogy átváltottunk a számunkra rendkívül kedvező Djuice Start tarifacsomagra, ebben pedig mindössze 14 forintban kerül egy MMS, hálózaton belül. Igyekeztünk is ezt kihasználni, míg egyszercsak az egyenleg elkezdett nem várt mértékben felfelé kúszni. Elektronikus nyomozást követően derült ki, hogy mindez azért történt, mert az MMS-eket a szolgáltató - ki tudja miért - 14 forint helyett 125 Ft-ért (104,16 Ft+ÁFA) számlázza nekünk.

Kattra nő

Az elküldött MMS-ek számának fényében ennek egyáltalán nem örültünk.

Rögvest fel is hívtam az ügyfélszolgálatot, ahol első körben nem sikerült érdemi megoldást kicsikarni azon túl, hogy továbbítom a problémát a háttérmunkatársaknak. Mivel a háttérmunkatársak két nap múlva se csináltak semmit, újra felhívtam őket, persze másik ügyintézőt kaptam, akinek újra elővezettem a problémát. Itt annyi volt a különbség, hogy az ügyfélszolgálatos először nem akarta elhinni, hogy ebben a díjszabásban valóban 14 forint az MMS (holott ugye tényleg annyi), miután azonban megnézte meg már azt nem értette, hogy akkor miért 125 forintjával van ez kiszámlázva nekünk. (Kérdezte tőlem: és akkor miért kerül ennyibe? Mondtam neki, hogy stipistop, enyém a kérdés, tőle a választ várnám.) Ígéretet kaptam arra, hogy visszahívnak, ha a probléma megoldódik, aggódnom nem kell: minden a megfelelő tarifával fog szerepelni a számlán... és nagyjából itt tartunk most.

Kicsit nem figyel az ember, és máris megpróbálják lehúzni. Kicsit megdicsérem a Pannont is, erre virtuskodnak. Ejnye.

(Az meg milyen már, hogy mióta beköltöztünk, folyamatosan kapjuk a számlákat, befizetjük őket, aztán meg a fizetési határidő után jön egy sztornó-számla, amiből kiderül, hogy be se kellett volna fizetnünk. Vég nélkül telefonálok és meghülyülök a szolgáltatók hibáiból eredő problémák megoldásának keresgetése és a pénzünk visszaszerzése közben.)

Update@2008.10.12: Alakul a helyzet, most már nem 125 Ft-ba kerül, csak 20-ba, de még mindig nem 14... Azért közelítünk, ez dícséretes.

A végtelenbe - és tovább!

Hahaha, azért annyira mégsem.

Ma erőt vett rajtam a mehetnék. Biciklire pattantam tehát, és elindultam kifelé a városból, teljesen céltalanul. Pontosabban, csak az úticél volt előttem ismeretlen, őszi képeket akartam ugyanis fotografálni, ezért bezsákoltam a fényképezőgépet is az útra. Még a Cycleputer is előkerült a fiók mélyéről, és igazából nem látszott rajta, hogy vérig lenne sértve, amiért másfél hónapig tulajdonképpen elő se vettem.

A városból kiérve túlzottan sok téma nem kínálkozott a fotózásra, ráadásul az út sem volt túlzottan jó minőségű, ennek ellenére azért lőttem 3 olyan képet, ami szerintem vállalható, íme:

A képek nagyobb méretben megtekinthetőek a PhotoStream-en

Később egy földúton haladtam végig, aminek a minősége jobb volt, mint az egész addigi műúté.

A Magyar Sztráda

Ez az út azonban előbb-utóbb zsákutcának bizonyult, így vissza kellett fordulnom, és végtére is ugyanazon az úton jutottam vissza a városba, mint amin kimentem. A 10. kilométer környékén már nem voltam vidám, ennek ellenére keményen tekertem, és túrám legvégén még egy fapárost is sikerült lefényképeznem:


Mivel idén kimarad a holnap esedékes bükki túra, és a 16 kilométeres séta, így aztán jól esett ez a kis mozgás - amúgy sem lehet manapság tudni, hogy milyen idő lesz holnap, az előrejelzések már csak 18 fokos maximumot mutatnak... A jövő hét eleje viszont még igazi vénasszonyok nyara lesz.

A látás hónapja

Romlik a látásom.

Mérhetetlenül hálás voltam és vagyok az Úrnak, amiért mindezidáig szemüveg nélkül élvezhettem az engem körülvevő világ vizuális részét (még így, a mindenféle monitor előtt eltöltött órák után is), de most azt hiszem, valami történik.

Először csak azt vettem észre, hogy amikor a Nap a horizont mögött búcsút kezdett inteni nekünk, hirtelen elkezdtem nem látni a részleteket. (Kockásan szólva: zajos volt a kép.) Régebben ezt csak vezetés közben tapasztaltam (hiszen ki szeret szürkületben vezetni), mostanában azonban nem kell vezetnem ahhoz, hogy eltűnjenek a részletek. (Legutóbb egy Kisújszállás határában történt fotózáson vettem észre ezt.)

Az apróbb betűvel írott dolgok (és itt nem a különböző szolgáltatók által küldött levelek csillaggal jelölt apróbetűs részeit értem) is gondot okoznak már. A múlt hétvégén, teljesen önhibámon kívül a karcagi kórház sürgősségi osztályán voltam, szerencsére csak kísérőként, várakozó állásponton. Itt valamiféle kapcsolók vagy csapok alá voltak kiírva különféle feliratok. Kb. 2 és fél méterre ülhettem tőlük, de akárhogy erőltettem a szemem, nem tudtam kiolvasni azokat.

További árulkodó jel, hogy a weblapok megtekintésénél néha már megnövelem a betűméretet.

A legutolsó szakmai alkalmassági orvosi vizsgálaton pedig az utolsó betűt csak betippeltem, de egyáltalán nem voltam benne biztos - ezt azonban eddig még nem mondtam el senkinek.

Kevés dolgot utálok jobban, mint amikor szemműtétekről, hályog-eltávolításokról és hasonlókról hallok, így aztán illendő lenne elmennem, és beneveznem egy számítógépes szemvizsgálatra, megelőzve a különböző betegségek kialakulását. (Persze sokról a kor tehet, ez ellen nincs mit tenni.) Mivel ebben a hónapban a látás hónapja van, ingyenes szemvizsgálatokkal és hasonló akciókkal, így mindenképpen most lenne optimális mennem. Azt hiszem, be is jelentkezem valamikorra. A vizsgálat sokat ér: ha kell szemüveg, akkor azért, hogy talán némiképp lassítsam szemem amúgy sem megállítható romlását, ha nem kell, akkor meg azért, hogy megnyugodjak, mindez csak a korral jár, és valójában csak vén vagyok, mint állat.

(Ez meg aztán végképp probléma, hogy szinte minden alkalommal ide lyukadok ki, hogy vén vagyok, holott még nem, meg aztán erről majd szintén írni akarok valamikor, de bővebben.)

Csővezetékszerelő

Háztartásunk újabb bútorral bővült, egy mosogató alatti kis szekrénykével lettünk gazdagabbak. Ehhez kapcsolódóan két új munkakört kellett betöltenem otthon, és megmutatni, hogy a férfi mégiscsak ért mindenhez, előtte nincs lehetetlen és az akadály szó, mint olyan, nem szerepel a szótárában.

Először is tegnap, amikor a régi mosogató kimozdult a helyéről, a falon maradt gumiszerű tömítést kellett pengével levakarni a mázas csempéről. Mindez nem is lett volna probléma, hiszen nem igényelt túlzottan nagy agymunkát, viszont nagyon óvatosan kellett cselekednem, hogy fiatalos vehemenciámmal ki ne rántsam hirtelen a fugát a falból. Körülötte nagyon óvatosan leszedegettem a ragacsos matyit - utána úgy éreztem, a kezem leszakad.

A mester munka közben

Ez nagyon penge munka

Ma megérkezett a kis szekrény, és mivel a beleszerelt mosogató csöve most már nem oda esik, mint ahova akkor esett, amikor a mosogató még csak puritán módon a falon volt, így át kellett hogy menjek vízvezeték-szerelőbe is. A számítógépek között húzódó hálózati kábel csatornájának falra szerelése után ez igazán nem jelenthetett nagy kihívást.

1. lépés: elemzés
Soha életemben nem csináltam még ilyet, így arról sincs fogalmam, hogy milyen megoldásokkal lehet a problémát elhárítani. Létezik flexibilis cső erre a célra? Hogyan fogjak hozzá? Biztos pont: készítsünk fényképet mobillal, menjünk el egy szakboltba, és vezessük elő, hogy tulajdonképpen mire is keresünk alkatrészt.

2. lépés: szakbolt
A szakboltban nagyon kedvesek és előzékenyek voltak velem, de persze csőátmérő és egyéb adatok híján gyakorlatilag igencsak vakargatni kellett a fejemet. Ekkor - mintegy Isteni sugallatra - megjelent intézményi technikusunk, aki az elkészített fotó alapján rögtön tudta, hogy mi lesz a jó, és azonnal megmondta a tutit. Még arra is hajlandó volt, hogy eljöjjön hozzánk és megnézze, hogy hogyan fognak kanyarodni a csövek. Ellátott egy-két jó tanáccsal és megosztotta velem a csöveket és tömítéseket illető tippjeit és trükkjeit, majd elváltak útjaink.

3. lépés: a munka
A bevásárlás háromszázötven forintot húzott ki a konyhapénzből, ebben benne foglaltatik egy műanyagcső megrendszabályozásához használt vas fűrészlap is. Hazajöttünk és rögvest másztam be a szekrénybe, szerelni. (Na, erről inkább nem mutatnék képet.) Sikerült is kialakítani az ominózus kanyarulatot, ami tulajdonképpen az egész galibát okozta. A tíz perces munka elvégeztével feszítettem, mint pók a lucernásban, kedvesem pedig úgy nézett fel rám, mintha maga a Csőszerelő Adonisz látogatott volna el hozzá.

Az ominózus kanyarulat
(alatta biztonsági lavór csöpögés ellen)

Nézzétek meg, milyen szép lett a konyhánk sarka!

Előtte...

... és utána

Ma is előrébb vittük a világot, pajtások, nem is csinálok egész este semmit.

Jelenlegi hónap

Dolgozatot javítok.

4. feladat: hozzon létre a könyvtárában egy mappát, amelynek neve a jelenlegi hónap neve!

Megoldás:
Van még ilyen?

Djuice Start: kezdjük újra!

Már a múltkori Pannonnal kapcsolatos vetyengésem alkalmával is sejthető volt, hogy nem túlzottan optimális egy 390 SMS-t magában foglaló számlás tarifacsomagra egy újabb SMS-csomagot (Djuice Nonstop) rendelni. Úgy látszik, érezték ezt a Pannonnál is, mert kihoztak egy újabb számlás díjcsomagot, ez pedig a Djuice Start.

Jellemzők: 2600 Ft/hónap, ami teljes egészében lebeszélhető 36 Ft/perc áron (72 perc beszélgetés fér bele), ezen felül minden SMS 14 Ft, sőt, hálón belül az MMS is 14 Ft, hálón kívül pedig 54 Ft - ez szerintem több, mint kedvező ajánlat. Ha nem vagy még 26 éves, akkor a Djuice FreeGeneration-t is választhatod, ami tök ugyanez, csak éppen 1300 Ft a havidíja, ami ugyanúgy felhasználható hívásokra. Ez talán még barátibb a kispénzűeknek, én ebből a körből most hirtelen kiestem, mert vén vagyok.


A 26 év alatti kártyások sem maradtak újdonság nélkül, nekik a szolgáltató a Djuice Smart csomagot találta ki. Jellemzői: hálón belül 20, hálón kívül 39 Ft/perc a hívásdíj, SMS 20 Ft, hálón belül az MMS is 20 Ft, más hálózatba pedig 59 Ft. Ez több, mint jó, hosszú SMS helyett jobban megéri egy több oldalas, képekkel teletűzdelt MMS.

(A Djuice FreeGeneration és Smart csak 2008. október 2. és január 31. között rendelhető meg.)

Örülünk a Pannon ezen lépésének, végre valami pozitív változás, végre!

• Djuice tarifák

Tárolómadár

Íme egy olyan kütyü, ami tökéletes választás annak, aki nem akar órákig a monitorra meredni egy film kedvéért, hanem szereti azt a nappaliban, vagy a hálószobában, tévén megnézni. Megjelent, és nálunk is kapható a Fujitsu-Siemens StorageBird Solo 35-UM fantázianevű készülék.

A kis eszköz nagyon elmésen külső merevlemezként funkcionál, amire bármilyen fontos adatunkat elmenthetjük. A különbség egy átlagos külső merevlemezhez képest csak annyi, hogy... de ezt nem is árulom el, nézzük meg a készülék hátlapját!

A hozzáértők ugye már kitalálták? Persze: a beépített, 500 gigabájt kapacitású merevlemezre másolt multimédiás anyagokat (MPEG1, 2, 3, 4, divX 3, 4, 5, 6, MP3, AAC, WMA, JPEG stb.) a készülék képes önállóan is lejátszani a tévére/hangrendszerre csatlakoztatva, így aztán nincs szükségünk külön lejátszóra vagy egy HTPC-re ahhoz, hogy mindezt megtegyük. Amint látszik az RCA- és SCART-kimeneteken, a lejátszó tökéletesen kompatíbilis a régebbi televízió- és audiorendszerekkel is, ugyanakkor a számítógéppel való USB2.0 kapcsolattartásért felelős kapu mellett már a HDMI-aljzat is megjelent, így semmi akadálya nincs annak, hogy frissen vásárolt LCD- vagy plazmatévénkre már eleve digitális jel érkezzen.

A dobozban a készülék mellett AC-adaptert, scart, RCA és RGB-kábelt, driver CD-t, illetve egy távirányítót is kapunk, így teljes lehet az élvezet: kényelmesen, a fotelből tudunk filmeket nézni és zenét hallgatni.

Átgondoltam, hogy mennyire lenne jó ezt a készüléket a saját háztartásunkban bevezetni, és a következőkre jutottam:

• Az AC-adapter kissé nehézkessé teszi az egyik szobából másikba való hurcolást, adatmásolás végett, de végül is ha egy hónapban egyszer töltöm fel a frissen szerzett anyagokkal a gépet, akkor nem kihívás. Annyi idő meg simán kell a jelenlegi életvitelem mellett, amíg mindent megnézek.
  
• A meglévő rendszer mellé csatlakoztatva kissé problémás lehet a DVD/StorageBird használata. Ez persze csak nálam probléma, mivel 20 éves televíziónk hátoldalán csak egy SCART-csatlakozó van - és nincs is más. Újabb készülékeknél természetesen megoldható, hogy AV-1 csatornán a DVD, AV-2 csatornán a StorageBird funkcionáljon, bár ekkor a hangrendszer megoldása kérdéses. (Több bemenetet kezelő, komolyabb hangrendszerek esetén ez sem okozhat problémát.)
  
• Ha nem csak tárolásra, hanem multimédia-lejátszásra akarjuk használni a készüléket, akkor a merevlemezt FAT32 fájlrendszerűvé kell formázni, amiről ugye tudjuk, hogy a legnagyobb kezelhető fájlméret 2 GB, tehát ennél nagyobb anyagokat nem tudunk felmásolni. Szerencsére az esetek 99%-ában erre nincs is szükség, hiszen a divX filmek 700/1400 MB-osak, a DVD-k VOB fájljai pedig 1 GB-os darabokra vannak tördelve. (Csak adatmentő eszközként használva természetesen NTFS fájlrendszert is használhatunk.)

A kütyü 30 és 35 ezer forint körüli áron kapható - figyelembe véve a külső merevlemezek árait, úgy gondolom, hogy az extrákért nem is kérnek sokat, az ár barátságosnak mondható.

A szó nem szerepel a szótárban

T9 beépített szótár használatával írom sok-sok SMS-emet a nap folyamán, és legalább 100 alkalommal nézem végig, amint egy szó gépelése közben a telefon közli velem: A szó nem szerepel a szótárban. Félregépelésekből ered ez, illetve abból, hogy a telefon nem ismeri a szót, amit be szeretnék írni. Ez még mind nem is lenne probléma, de az üzenetet nem lehet leokézni, így egészen pontosan (stopperrel történő méréseim átlagaként) 2,3 másodpercet kell arra várni, hogy az üzenet eltűnjön, és újra lehessen gépelni. Ha csak napi 100 alkalommal nézem végig, 230 másodpercet, tehát 3,83 percet töltök életemből azzal, hogy ezen üzenet eltűnésére várok, naponta.

A Sony Ericsson azonban okos készülék: az ilyen "eltüntethetetlen" dialógus-ablakok megjelenítése a szöveg hosszától függ. Ha eredeti, angol nyelvre állítom a készüléket, a Word not in dictionary üzenet csak 1,6 másodpercig van kint a kijelzőn, megbénítva ezzel a beviteli lehetőségeket, ez napi 100 alkalom esetén 160 másodperc, vagyis 2,66 perc.

Egy perc életet nyerhetünk tehát naponta, ha Sony Ericsson telefonunk nyelvét angolra állítjuk.

---
Mindig is brit tudós szerettem volna lenni, ők végeznek hasonló kísérleteket. Az index.hu pedig megosztja azokat a néppel.

Adomány

Egy apró, de annál szívbemarkolóbb momentumot osztanék meg az internet lelkes közönségével: tegnapi postomban említettem, hogy töltött csoki tudna helyrehozni naaagy betegségemből, erre ma első óra után (pedig egész órán dolgoztattam őket) kaptam alufóliába csomagolva két kocka Schogetten csokit (imádom):

Adománycsoki

Elkövető: #---/t78\---# nevű kommentelőnk, jóságát innen a szerkesztőségből köszönjük, és igyekszünk meghálálni...

---
Ugyanitt jegyezném meg, hogy szekrénysorra is szükségem lenne. Valaki...? ;-)