Kereszteződésmérnök

A megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért és az elkelkáposztástalaníthatatlanságoskodásaitokért szavak rekordhossza után itt a következő jelölt, amely - mivel több szóból álló összetett szó, és kissé erőltetett is - nem érhet az előző két szó nyomába, de ennek ellenére mégiscsak tartalmaz némi agyafúrtságot. Így hangzik:

Turistaútvonalkereszteződésmérnöktanonchelyettesjelölt.

Nagyon sima.

Nem tudja esetleg?

Vannak olyan emberek, akiket anélkül utálok, hogy valaha is találkoztam volna velük élőben. Ilyenek például annak a családnak a tagjai, akiknek a vezetékes telefonszámát örököltük. 3 éve nincs benne a telefonkönyvben ez a szám (mert az időközben a miénk lett, és mi nem kértünk publicitást), de az emberek valami kéjes nosztalgiától vezérelve imádnak 3 évnél régebbi telefonkönyveket fellapozni, és abban kutakodni ismerőseik száma iránt, majd a régen elavult számokat hívogatni.

Így történt ez ma reggel is.

Még éppen az igazak álmát aludtam, amikor megcsörrent a telefon. Belemondom, halló, erre mondja, hogy kit is keres. A félálomban lévő tudatomhoz képest a maximumot nyújtva közlöm vele, hogy ez a szám már nem az a szám. Majd halkan morgok egyet, hogy érzékelje félretárcsázásának súlyát. Kis csönd, majd jön a kérdés, amit valami értehetetlen okból mindenki a világ legtermészetesebb kérdésének tart egy ilyen esetben, a vonal túlsó végén:

- És nem tudja esetleg, hogy mi lett az új számuk?

Joggal merül fel bárkiben a kérdés, hogy honnan a fenéből kellene nekem tudnom, hogy annak az embernek, aki 3 éve megszüntette a vonalas telefonját, van-e új száma, és ha igen, akkor mi az. Mivel azonban a telefonszám egy eléggé ismert vállalkozóé, megtudtam az új számát, és innentől kezdve mindenkinek, mint egy diszpécser-szolgálat, meg tudom mondani azt.

Ha minden jól megy, hamarosan kapcsolni is tudom majd. De azért cserébe díjat számítok fel. :-)

---
Illusztráció: www.sxc.hu

Az alkohol hatása

Van, aki dülöngél, ha iszik egy keveset. Mások énekelnek pityókás kedvükben. Olyan is van, aki elálmosodik, vagy agresszív lesz. Ez a fiatal lány teljesen másképp vezeti le a feszültséget.



Élőben borzasztóbb volt. :-)

Utazásunk folytatódik

A hajnalban és reggel tartó esőzés, égzengés és villámlás után, úgy tűnik, egyre jobb lesz az idő. Meglehet, a tegnap tapasztalt hihetetlen hőséget is újra átélhetjük, bár erre egyelőre nem nagy az esély. De soha nem lehet tudni, az időjárás ilyenkor még eléggé kiszámíthatatlan. Délután elutazunk a kunság fővárosába, itt megint eltöltünk egy napot, majd azt követően megyünk a főhadiszállásra, vissza a hétköznapokba, a pihenés után.

Tegnap óta elvarázsol egy vizslakölyök. Ha nálam lenne az a kábel, ami a fényképezőgépem és a számítógép közötti kapcsolatot biztosítja, most megosztanám veletek, milyen tündéri is ez a kis kutyus. De ez nincs itt, így jövő héten a PhotoBlogban majd megnézhetitek Lizát, a vizslakislányt.

Most megyek, mert a mellettem harsogó tévében ez hangzott el egy embert próbáló kalandjáték magyar nyelvű fordításában:

Garreth olyan nyugodt volt, mint egy uborka, nem remegett a teste.

Azt hiszem, egy kis friss levegő segít elfelejteni ezt a hasonlatot.

3 napig

Két napja úton vagyunk. Kihasználjuk a 3 napos ünnepet, és bolyongunk az országban. Régen látott barátokat latogatunk meg, hódolunk a szabad tűzön való hússütés örömeinek és éljük a fiatal párok gondtalan életét. Azt mondják, minden csoda három napig tart, és ez valóban így is van, teljesen igaz erre a szabadidőre, amit most kaptunk. Az idő is remek, szóval nem lehet okom panaszra. Nem szaporítom tovább a szót, megyek ki a szabadba. Pihenjétek ki ti is magatokat!

Sima!

Annak idején, ha tetszett valami, annyit mondtuk: nagyon maszek. De ez régen volt, aztán mindenki azt mondta arra, ami maszek, hogy király. Aztán később ez módosult, így született meg a sirály, követte a zsír, és ma pedig ott tartunk, hogy sima.

Legalábbis a diákjaim egy részének mostanában minden sima.

Nem feltétlenül használjuk ugyanolyan értelemben a simát, mint a királyt. A királyt arra mondtuk, amikor valami nagyon jó, tetszik, esetleg vagány. A simát arra mondjuk, amikor azt akarjuk kifejezni, hogy jóhogy, esetleg hát persze! Csak így, ezek helyett, ennyit mondunk: sima! Talán jobban érzékelteti az alábbi párbeszéd a kifejezőeszközt:

- Jössz a Platánba?
- Sima.

Mintha csak annyit mondtunk volna: természetesen.

A gyakori használat miatt azonban ma már megjelent a nagyon sima is. Tulajdonképpen annak vagyunk tanúi, amikor a sima újra jelzővé kezd válni, de más értelemben.

- Nézd ez az autót!
- Nagyon sima!

Ma ennyit tanultunk. Megjegyeztétek? Sima!

Nyertek a magyarok

Mivel nincs autórádióm, ezért zene helyett praktikus memóriajátékokat játszom vezetés közben, hogy a figyelmem ne kalandozzon el. Ma például a szembe jövő autók magyar-nem magyar arányát számoltam a négyes főút egy 20 kilométeres szakaszán, az eredmény 67-22 a magyarok javára. Ez nem mindig jellemző, volt már olyan utam, amikor a külföldiek győztek, igaz, csak egy picivel, de mégis ők.

Nemzetközi játék ez, amelyben a vendég csapat eléggé agresszíven játszik, kockáztatva a hazai pálya játékosainak biztonságát, és legtöbbször mégis megússzák anélkül, hogy bármilyen módon felelősségre vonják őket. Egy biztosítási hercehurca bármelyik vendégjátékossal igencsak hosszúra nyúlik, és legtöbbször alig van esély, hogy az egész évben fizetett biztosítási pénzünkből ilyenkor viszontlássunk valamit is.

Azért ma mégis mi voltunk többen!

---
Illusztráció: www.sxc.hu

Vizsgálat megint

Holnap újra allergia-vizsgálatra kell mennem. Helyesebben szólva, nem is vizsgálat ez, hanem a szokásos rutineljárás, melynek keretében megkérdezik, hogy soha nem javuló allergiám javult-e valamit az elmúlt időben. A nemleges választ követően kapok majd egy fecnit aláírással-pecséttel, amely felhatalmazza a háziorvosomat arra, hogy hat hónapig felírhatja nekem a szokásos kis pirulákat és orrspray-ket.

Fantasztikus hangulatú találkák ezek a kórházban. Emlékszem az utolsó alkalomra, ahogy bementem az apró ablakú helyiségbe (amely leginkább egy csempézett pincéhez hasonlított), és még körbe sem néztem, egy röntgenszemű nő már át is vizsgált a szemeivel. Szeméről orrára tolta a szemüvegét, majd - miután az asszisztense köszönt helyette is - nekem szegezte a kérdést:

- Panasz?

Tárgyilagos. Mit lehet ilyenkor mondani?

- Tulajdonképpen semmi, csak a szokásos fecniért jöttem.

- És miért ilyen náthásan jött? - kérdezte, mintegy támadólag.

- A háziorvos utasítására a vizsgálat előtt egy hétig nem szedtem az allergiára való gyógyszereimet - válaszoltam.

- Miféle vizsgálat?! - állt fel egy hirtelen mozdulattal, maga alól a széket hátralökve. - Itt nem lesz semmiféle vizsgálat! Az allergiája soha nem múlik el, ezt jobb, ha tudja. Érti? Érti? - Ekkor már, mint a kutyák szoktak, oldalt fordított fejjel nézett kikerekedett szemeimbe. - Tessék! - mondta, majd egy határozott, hirtelen mozdulattal kitépte a megírt papírt az asszisztens kezéből, majd ugyanazzal a lendülettel a kezembe nyomta azt. - Ezzel a háziorvos felírhatja a gyószert. Jó lenne, ha szedné is, ha már egyszer kiírja magának. Következőőő!!!

Hát ennyi volt az akkori, 2 percig tartó kalandom. Holnap, gondolom, újabb élményekkel gazdagodom.

Drukkoljatok!

Az automata nem működik

Úgy is írhatta volna, hogy az automata nem működik. De az olyan hosszadalmas. (Kattints a képre a nagyobb változatért.)

Hétvége után

Mi következhet egy kellemesen elfárasztó, de ugyanakkor felüdítő, élményekkel teli, szuper hétvége után?

Egy újabb hétfő, ami egy rettenetesen fárasztó, üdítőnek egyáltalán nem mondható hét első napjaként vonul be a világtörténelembe.

Elhelyeztem egy csinos számlálót az oldal szélén, ami megmutatja, mennyit kell még kibírni nyári szünetig, vagyis egészen pontosan 2007. június 15, 14 óra 5 percig, ami az utolsó tanítási nap utolsó tanórájának vége.

Hhhhh.

Strandszezon

A minap, mintegy megkezdve az idei szezont, átmentünk az Erzsébet Gyógyvizű Strandfürdőbe, hogy egy kis vízben való mozgással enyhítsünk a fülledt időjárás miatt elszenvedett borzalmakon. Szerencsénkre nem sokan tartózkodtak a strand területén, így szinte csak a miénk volt a medence, ahol kedvünkre hódolhattunk az úszás örömeinek. Kedvesem rögvest bele is vetette magát a mélyvízbe, és leúszott három hosszt, miközben én erőtlenül csapkodtam magam körül a vizet, mivelhogy úszni, azt nem tudok. Legalábbis a hivatalosan elismert módon nem. Meglepetésemre azonban a magam körül csapkodás hatására több métert haladtam előre, bár azt hozzá kell tenni, hogy annyi munkát fejtettem ki, amennyivel szárazabb környezetben oda-vissza megjárom a Bükk izgalmasabb, embert próbáló vidékeit. Később legáramvonalasabb formámat hozva, magamat a medence falától ellökve evickéltem újabb és újabb métereket előre. Amikor erőm már hanyatlani látszott, és satnya testem csak lebegett a víz felszínén, volt időm gondolkodni azon, hogy ismét nem indulhatok a következő olimpián, és nagy valószínűséggel szobrot sem fognak állítani nekem, mint A nemzet úszó büszkeségének. Sanyarú sorsomba beletörődve hagytam el a feszített víztükröt, és hazáig vacogtam Kedvesemmel.

Vasúti blog

Kisvárosunk vasútállomása úgy néz ki, mint egy jól megtermett, háromdimenziós üzenőfüzet. A várótermet tagoló oszlopok minden oldalára, valamint a falakra hétről-hétre új bejegyzések kerülnek fel. Ez a lehető legolcsóbb formátumú blog, amit valaha láttam, a látogatottsága egy-egy munkanapon mégis hatalmas. :-)

Kattints a képekre a nagyobb változatért!

No disc

Másfél percnyi lemezpörgetés, és felismerni próbálás után ennyit volt képes röfögni nekem a DVD-lejátszó, miután elhelyeztem benne Ákos új maxi cédéjét (Minden most kezdődik el). Egy maxiért igencsak tetemes összeget fizettem ki, így aztán (amiért ilyen rútul átvágott a technika) vért akartam, és igazságot. Rögvest ellenőriztem még két meghajtóval a lemezt, mindkettőnél azt tapasztaltam, hogy be sem lehet olvasni egyáltalán, így aztán feldúlt lelkiállapotban mentem vissza a boltba, ahonnan a lemez származik. Útközben kedvesem is mellém szegődött, szúrós tekintetének senki nem állhat ellen.

- Nem jó - tártam fel a tényeket teljeskörűen, ahogy beléptünk a csendes boltba. Öblös hangvételem és kedvesem fentebb említett szúrós tekintetének hatására a hatvanas évei felé járó hölgy a szívinfarktussal küzdve közölte, hogy bizony ilyen eset itt még soha. És hogy mivel a helyiségben nincs cédélejátszó (miért is lenne az egy zenei kiadványokat is árusító boltban, ehh, ugggyanmár), ezért leszek szíves átfáradni a szomszéd üzletbe, és ott megkérni valakit, hogy márpedig játsszák le nekem.

- Hah! - közöltem, felkaptam a lemezt, majd kedvesemmel és szúrós tekintetével átszaggattunk a szomszédba. Később a cédéboltos asszonyság is átmerészkedett, mert csak nem akartunk haladni, és furdalta az oldalát a kíváncsiság. Bő negyed órás várakozás után elővezettük, miben is rejlik ittlétünk titka. A hölgy ebben az üzletben készségesnek bizonyult, behelyezte a cédét az ótvar CD-meghajtóba, majd kisvártatva felcsendült az első szám. Aztán a második. Miután az államat valahonnan a pince padlójáról összeszedtem, és úgy éreztem, hogy eleget pislogtam, sűrű elnézésezés közepette takarodtunk el a helyszínről.

Azóta csak ótvar cédémeghajtóban hallgatom a lemezt. Ott legalább megy. Ákos meg mintha kiröhögne a borítón.

Csing!

Már távolról észleltem, hogy célba vett, de felvettem a pókerarcot, így nem vehette észre, hogy észleltem őt. Fél szemét behunyva koncentrált, és minden erejét latba vetve azon dolgozott, hogy a lehető legpontosabban bemérjen. Amikor már egészen közel voltam hozzá, nem titkolhatta tovább szándékát: visszatartotta a lélegzetét, becsukta az addig célkeresztre meredő szemét is, majd a mellkasomra meredő fegyverből apró kattanás hangzott fel.

- Csing! - mondta ő, cérnahangon.
- Csing? - kérdeztem én.
- Öööö... csókolom - mondta ő.
- Szia! - viszonoztam a köszönést.

Méltatlan pillantást vetett a lila műanyag fegyverre és dühösen megrázta azt. Haragját csak még jobban tüzelte, hogy felhúzott szemöldökömön és ráncolt homlokomon kívül semmi bajom nem esett. Parázs dühében átszólt a járda másik oldalára:

- Anya, nem működik ez a szar.

Az anya, aki addig a maga csendességében ringatta pár hónapos gyermekét, mindeközben éppen a strandolókat bámulta a kerítés túloldalán, rögvest akcióba lépett:

- Nemmegmondtam, hogy nejáccvele a zuccán? Jajmán, elnézést - fordult felém. - Most kapta, oszt... tuggya.

- Hogyne - rendeztem el a kérdést röviden, bár eredetileg azt is hozzá akartam tenni, hogy a neveletlen kölykét kedvem lett volna jól nyakon kenni, mintegy illusztrálandó a fiatal, korához képest hülye játékokkal játszó kissrácok által érzett szimpátiámat, de később letettem erről. Inkább kedvetlenül indultam tovább. Alig tettem pár lépést, szinte éreztem a hátam közepén azt a bizsergő, le nem írható érzést: mint amikor az ember tudja, hogy valaki figyeli. Kisvártatva pedig, ahogyan az várható volt, újabb halk kattanás hallatszott, majd egy vékony hang beleszólt a forró tavaszi délutánba:

- Csing!

---
Illusztráció: www.sxc.hu

Darázstanya

Itt a nyár, jön a rekkenő hőség és a standszezon, arról nem is beszélve, hogy tetőtéri lakásunkba újra beszorul a levegő, és iszonytató meleg kezd lenni. A darazsak is jól érzik magukat. Nem győzöm irtani a sok dögöt. Alattomosan telepszenek meg, és alakítják ki saját lakóparkjukat a tetőablak szegleteiben: a felforrósodott fémlemez alatti lakások a legmenőbbek, de az árnyas helyekre is jut bőven belőlük.

Üres a kéró

Hazaérkeztek!

Zsebdög

Minden nap tanulunk valami újat. Tegnap például a Túrkevén rendezett Juhászfesztivál vásári forgatagában ajánlották figyelmembe az alábbi portékát:


Bármilyen meglepő, létezik ilyesmi. Sőt, a Vaterán már kész van a marketingduma is hozzá:

Menő vagy? Mutasd a zsebdögöd és megmondom ki vagy! Moncsolgatni, zsömözsgetni való stresszoldó relaxációs rizszsák. Előveheted, járművön, útközben, plázában, értekezleteken, tárgyalásokon, mert ha zsebdögöd van Te vagy a király. De ne feledd, minél extrémebb annál dögösebb a dög. Ne felejts el keresztnevet adni neki.

Mivé lesz a világ?

Gyerekkorom zenéi

Lássuk, hogy honnan is indultunk.

Úgy kezdődött, hogy már egészen kicsi koromban rákaptam a zenehallgatásra, és nem is kellett sokat várnom, mire megkaptam az első magnómat. Meghatározhatatlan típusú, lengyel gyártmányú kis szürke magnó volt, amihez egy kiberhelt régi rádióba csavarozott három hangszóró társult, fokozva a zene hangerejét - már amennyit persze a kis készülék le bírt adni.


Érdemes egy pillantást vetni magára a technológiára is, amiből sajnos csak töredék kép áll rendelkezésre... :-(

A magnó és az "erősítő" :-)

Hamarosan eljárt az idő a magnó-rádió kombó fölött, és szüleim a család számára egy akkor hatalmas eszmei értékkel bíró "hifitornyot" vásároltak. Rádió, bakelitlemezjátszó és kétkazettás magnó tartozott a szettbe, és az egész egy ormótlan nagy dobozban foglalt helyet.

A hifi, mint virágtartó. Én figyelem a ritmust.

Tavaly megtaláltam a kiselejtezett készüléket: nem állt már a helyzet magaslatán... Szomorú volt így látni, főleg, hogy zenei műveltségemet illetően nagyon sok mindent köszönhetek neki.


Gyerek- és fiatalkorom lenyomataként számos magnókazettát őrzök: tulajdonképpen az mp3 formátum megjelenéséig és tömeges elterjedéséig ez volt az egyetlen formátum, amire rögzíteni tudtam a zenét. Aztán a digitális zene persze megölte az analógot, ahogy az várható volt, és ma már csak mp3/APE/AC3/CD/DVD formátumban hallgatok zenét, semmi szalag, semmi mikrobarázda. Így aztán nagy nosztalgiával gondolok vissza azokra a szalagokra, amik valamikor a világot jelentették. Órákat voltam képes úgy "magnózni", hogy fel sem keltem előle, csak figyeltem, ahogy csévéli a szalagot egyik kerékről a másikra... Régi szép idők.

A legelső kazettáim egyike. Polimer LH Super 60 és 90. Még a kis szürke magnó-rádióval használtam, olyan 1985-86 környékén...

Később a rokonok eszméltek rá, hogy mennyire rabja is lettem a zenének. Kiselejtezett kazettákat kaptam, amire szabadon rögzíthettem bármit. TDK-SA60: első "komolyabb" kazettáim egyike.

Sony HF-120. Két ilyen kazettám volt. Meg tudtam őrülni annak idején azokért a kazettákért, amik ehhez hasonlóan "átlátszóak" voltak, a haverok félistenként tiszteltek egy ilyen miatt.

BASF-korszak: egy időben ('90-es évek eleje) a falu egyetlen műszaki boltjában csak és kizárólag a BASF Ferro Extra I 60 és 90 perces változatait lehetett kapni. Rengeteg műsort rögzítettem ilyen kazettákra, és szerettem is nagyon.

Szolnokról, a legközelebbi nagyvárosból (hát igen, akkoriban még máshogyan láttam a világot) SKC kazettákat kaptam. Ezek a kazik viszont rettentő rossz minőségűek voltak, az összes úgy végezte, hogy a magnó begyűrte vagy eltépte a szalagot... Talán egy van még meg belőle: Jam&Spoon Tripomatic Fairytales c. albuma van rajta. :-)

Nem sok Maxell kazettám volt, és nem is nagyon rajongtam értük, egészen addig, amíg ajándékba nem kaptam életem első MAXELL XL-II-S kaziját. Rendkívül jó minősége volt, minimális zajjal:

Ezt követően jött a TDK-korszak, ami tulajdonképpen a mai napig meghatározó számomra, már ami az írható DVD-vásárlásokat illeti.

Kollégista koromban legalább 100 ilyen kazettát vásároltam, a zsebpénzem nagy részét erre költöttem. (MP3 lejátszó helyett akkoriban walkman volt a menő, mindenki azzal nyomult...)

Ez pedig a MAXELL XL-II-S méltó utódja. Imádtam: TDK SA90.

Ennak a korszaknak is megvolt a varázsa. Néha, nosztalgiából, bele-belehallgatok egy kazettába, de az idő már erősen nyomokat hagyott szinte mindegyiken, meg aztán magnót is egyre kevesebb helyen találni... Ami fontos, azt mind digitalizáltam, CD-n pihen. Lehet, hogy a mai fiataloknak már legalább annyira távoli ez a technológia, mint nekünk az orsós magnó. Pedig van, aki a mai napig arra esküszik.

• Még több nosztalgia itt: http://www.tapedeck.org/
  

Túlcsordult

Egy weboldalon (beavatottak a stílusból leveszik, hogy hol), nyomon követve a több hete tartó visszaszámlálást, elérkezve az utolsó naphoz, sírva röhögtem fel, amikor ezt megláttam:


Ha megérem, 119 éves leszek. Közelebbit nem tudok mondani.

Vegyes

Ma is mondanék valamit, de sajnos alkotói válságban szenvedek. Kis nyári dizájn lépett életbe, betűtípus Verdanaról Georgiara cserélődött (már ahol persze fel van telepítve az, jól). Ha nincs meg a bötű, innen jól letölthető.

Ez a hét nem volt túlzottan kemény, de mégis, valahogy egy kicsit elhajlottam a végére. Szeretnék már ágyban fekve pihenni, és egy kicsit elmélázni a dolgokon, amik még a hátralévő 5 hétben rám várnak. (Ennyi idő van még az iskola befejezéséig.)

Vettünk egy faliórát. Régóta vágytam már rá, és ma láttuk meg az egyik óccsóbótban. Ahhoz képest, hogy fa kerete van, nem került sokba, valamivel több, mint ezer forintot fizettünk ki érte. Ketyeg, mint állat, de majd hozzászokom.


Még valami, hogy tényleg vegyes legyen: ma megmérettetett kicsiny osztályom: első órában PowerPoint dolgozat, hatodik órában pedig Comenius Logo rajzolási gyakorlat. Ez utóbbi akadályt nagyon jól vették, örültem neki, hogy ilyen ügyesek. A dolgozatokat még nem néztem, valószínűleg hétfőre kiderül az igazság.

Hát... holnap digitális jelenünkből újra az analóg múltba révedünk majd. Tartalmasabb lesz, mint a mai bejegyzés.

Addig kitartás.

Digitális videózás

Egész életemben csak kazettára dolgozó videokamerákkal dolgoztam, amelyek analóg módon rögzítették a filmet. Tegnap azonban volt szerencsém pár napra kölcsönkérni egy JVC GZ-MG20 típusú digitális kamkordert, ami egyenesen a 20 GB-os, beépített merevlemezére rögzíti a felvett adatot, így rendkívül kényelmes vele dolgozni. Kameratesztbe nem bocsátkoznék, abból úgyis sok van a neten. Sokkal érdekesebb megvizsgálni a hozzáadott szoftver témakörét. Mivel nem kaptam a kamerával semmilyen CD-t, ezért kénytelen voltam a netről összevadászni a kellékeket - egészen biztos vagyok benne, hogy jobban jártam, mintha a kamerához kapott programmal próbálkoztam volna.

Szoftvervadászatra azért volt szükség, mert a kamera ugyan az USB-portra csatlakoztava külső meghajtóként látszik, a felvett filmet jelenetenként külön fájlokba rögzíti. Ez még nem is volna égető probléma, viszont az, hogy mindezt .MOD, .MOI és .PGI kiterjesztésű egzotikus fájlokban oldja meg, annál inkább. Már első körben sem estem kétségbe: lemásoltam a .MOD kiterjesztésű fájlokat, majd azokat .MPG kiterjesztésűre neveztem át, így tökéletesen működött a lejátszás. Furcsa volt, hogy az eddig megszokott szalagos kamerákkal ellentétben a jelenetek nem egy nagy adatfolyamként jöttek létre, hanem - mint fentebb említettem - jelenetenként, külön fájlban, és tulajdonképpen itt jöttek a problémák: ha megpróbáltam összeilleszteni a jeleneteket, az általam eddig használt vágóprogramok meghaltak.

A tökéletes megoldásig ugyanis három vágóprogrammal próbálkoztam. Elsőként az Intervideo WinDVD Creator nevű progi régebbi verzióját vetettem be, ami teljesen meghülyült, holott szabályos MPEG-2 streamek voltak a fájlok: a kép szétesett, és nem volt a felvett anyagnak hangja. A második próbálkozásom az Ulead VideoStudio nevű szoftverrel történt: itt a kép tökéletes volt, de hang egyáltalán nem hallatszott. Harmadjára kedvenc fapados videovágómmal, a Nero csomag részét képező Nero Vision-nel próbálkoztam. Legnagyobb meglepetésemre minden tökéletesen működött, azonban egy idő után észre kellett vennem, hogy ha a hang egy adott hangerő fölé emelkedett, a jobb hangszóróban zavaró recsegés hallatszott, amit - ha már a kép DVD minőségű - semmiképpen nem hagyhattam benne, más megoldást kellett keresnem.

Számos idegen nyelvű fórum meglátogatása után (ahol mindenki a több száz megás Cyberlink PowerDirector nevű progit ajánlotta a probléma megoldására) a magyar JVC problémamegoldó oldalán egy lelkes amatőr hozzászólása adta meg a végső lökést (áldom a napot, amikor megírta kis levelét). Ő a Womble MPEG Video Wizard nevű, viszonylag kis méretű programot ajánlotta. Eleinte csak azt hittem, hogy a kamera által készített .MOD fájlokat tudja szabványos MPEG-be konvertálni, de rá kellett döbbennem, hogy a szoftver ennél jóvan sokrétűbb. Konkrétan egy komplett videovágó és -szerkesztő alkalmazást kapunk vele, effektekkel, hang- és képvágással, menüs VideoDVD-t írni képes funkciókészlettel, narrálással és feliratozással. A program legszimpatikusabb tulajdonsága, hogy minőségi romlás és újratömörítés nélkül képes a megvágott (MPEG formátumú) filmet exportálni. Így tehát nem kell az anyagot újrakódolni, ami jelentős időmegtakarítást jelent, arról nem is beszélve, hogy a vágott anyag minősége (mind képben, mind pedig hangban) ugyanaz lesz, mint ami a kameráról lejött.

Azt hittem eljött a kánaán, egészen addig, amíg egy zenét nem illesztettem kis filmem alá. A hang ilyenkor nagyon eltorzult, hallgathatatlanná vált (de csak a kiexportált videóban, szerkesztés közben szépen szólt). Hosszas nyomozásom eredményeként a problémát abban látom, hogy a kameráról lejövő hang AC3-as (48 kHz), a beillesztett zene pedig mp3 (44 kHz). Valamilyen módon a két mintavételi frekvencia különbsége okozta a galibát. Amennyiben a kész mozi hangjának formátumát Layer-II mpeg hangra változtattam (44 kHz), minden tökéletesen működött.

Womble akcióban

A programot annyira megszerettem (mivel képes a kameráról lejött .MOD fájlokkal is kiválóan dolgozni), hogy valószínűleg a Nero Vision-t fogja leváltani. Nem csak MPEG, hanem AVI fájlokkal is dolgozik, és hihetetlen profi. Nem zabálja a memóriát, szinte minden alapfunkciót ismer, ami egy videoszerkesztés során jól jöhet. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

Kritikus

Testsúlyom elérte azt a kritikus pontot, amely már a csendes őrületbe kerget, és a becsukott fogsorral való, mást nem zavaró visítás sem áll tőlem távol. Tulajdonképpen abban a percben, amikor megláttam, hogy mennyit mutat a mérleg, kedvem lett volna összecsikargatni magam, mintegy büntetésképpen, de aztán erőt vettem magamon, és az öncsonkítás helyett úgy gondoltam, hogy áttérek a diétára. Magamat ismerve nem lesz egyszerű bármit is feláldozni a fogyás oltárán. Meglehetősen gyenge jellem vagyok, ami a hasamat illeti, így aztán küzdenem kell, de mindent megpróbálok.

Ma például, mintegy búcsúzásképpen eddigi életemtől, betoltam egy hatalmas adag betyárpecsenyét, sült krumplival. Csak hogy lássam, mennyire bűnös is egy ilyen étel elfogyasztása. Lelkem zokogott, ahogy a hagymával-kolbásszal töltött frissensültet kebeleztem befelé, de csendben megnyugtattam magam: ilyet se kell egy ideig ennem.

Nyugodjék békében

---
10 perccel később: a cikk megírása után, gondoltam, átlapozom településünk nívós hirdetési lapját. Rögtön az első hirdetés, amin megakadt a szemem:


Lehet, hogy valaki figyel...

Könyvjelzőim

Internetes szokásaim a végletekig egyszerűek, így aztán nem is gyakran mentek könyvjelzőket a böngészőbe. Amikor azonban már végképp unom magam, akkor jól jönnek, és ilyenkor szoktam előszedegetni őket. Lássuk, miket találtam az elmúlt egy évben rendkívül fontosnak.

• Tomb Raider: The Angel of Darkness Walkthrough
  Ez egy végigjátszás linkje. Erre azért van szükség, mert a nevezett játékot imádom, csak idő híján 1 pályát játszom végig két-három hetente, ebből kifolyólag legalább 1 éve játszom ezt a játékot. Néha jól jön.
• MTA SZTAKI: Angol-Magyar, Magyar-Angol Online Szótár
  Erre is van szükség néhanap, annak ellenére is, hogy a MoBiMouse fordító szoftvert használom ügyes-bajos fordításaim során.
• Stock Photos
  A napló illusztrációinak nagy része ebből az ingyenes stockfotókat kínáló oldalról származik. Remek felvételek, hihetetlen felbontásban, ráadásul teljesen ingyen! (Azért a jobbakért itt is fizetni kell, de az ingyenesek között is akad gyöngyszem.)
• Utolsó10
  Az Origo keresőjének utolsó 10 keresését bemutató weboldal. Harsány kacagásban török ki minden alkalommal, amikor megnézem, és ráfrissítek egy párszor.
• bash:HU
  Elnyűhetetlen: chaten, IRC-n és MSN-en megesett beszélgetések igencsak jól elkapott részletei. Szintén vigyorom gyakori okozója.
• My IP
  Ha nem tudom, hogy éppen mi az IP-címem, innen kiderül.
• BurningMedia S.R.O.
  Az archivált cuccokat lemezre kell írni, én innen szoktam rendelni CD-t, DVD-t, meg minden egyéb, hozzájuk kapcsolódó apróságot (tokot, elemeket stb.) Korrektek, gyorsak, és nem utolsó sorban olcsóak.
  
• Útvonalterv.hu - Magyarország térkép
  Háztól házig: írd be, hogy melyik település melyik utcájának melyik számától indulsz, és ugyanígy azt, hová igyekszel, és a weboldal elnavigál, GPS-szerűen a megfelelő pozícióra. Csóróbbak a kinyomtatott lista és térképek alapján próbálhatnak meg eligazodni. Én eddig mindenhova eljutottam vele.
• Orisinal : Morning Sunshine
  Kikapcsolódásként pár (nyugodtan mondhatom, hogy) gyönyörűen kivitelezett flash játék. Imádom őket. Olyanok, mint egy nagy tányér süti, amiből mindig vesz az ember egy-egy szeletet.
• Mobilarena
  Hogy képben legyek a mobilhíreket és -trendeket illetően...
• Piros fehér zöld
  Legalja.hu! Az igazi magyar valóság. Hihetetlen, hogy mennyi minden megesik kis országunkban, amiről tudomásunk sincs. Ez szigorúan a legalja...
• Speedtest.net
  Ha lassul a net, bemérjük jól. Állítólag nem megbízható, nekem azonban eddig mindig hihető értékeket hozott, és ráadásul tök látványos.
• Vous aussi, faites vous chier au bureau
  Egy cimbora által küldött link, flash játék: papírgalacsint kukába dobálás-szimulátor. Már maga az irányítás megfejtése is okozott gondot, de azóta is rendkívüli módon tudom femérgelni magam a saját ügyetlenségem. A hanggal csak óvatosan, hamar az őrületbe kerget a régi chipmod-korszakot idéző zenebona.
• Vixy - Youtube to avi
  Hah! Youtube-on tárolt videót AVI-ba, MPEG-be, vagy más formátumba lementeni, ráadásul online módon: ez mindig hasznos lehet.
• iconfinder.net - Worlds largest icon search engine
  Ha kell egy ikon, ezen a keresőoldalon megtalálhatod. Programokhoz, mappákhoz, bármihez használható kis képek egész tárháza tárul fel itt. Rendkívül hasznos. (Már amikor nem a This site has been suspended feliratot látjuk csak.)
  

Nos, hát ennyi. Jó böngészésést! :-)

A csodatévő

Az autóm megbetegedett: minél jobban szerettem volna hogy menjen, ő annál jobban nem akart menni. Csak rángatott, prüszkölt és nem volt alkalmas semmiféle dinamikus vezetési stílust felvenni. Így aztán előzésekkor, valamint meredek emelkedőkön nem is erőltette meg magát, csak szépen tatásan baktatott. Amikor azonban egy kompról hajtottam vele felfelé, és majdnem visszafelé ment a Tiszába, úgy gondoltam, hogy ennek véget kell vetni.

Elmentem az Öreg Csodatévőhöz, és felvázoltam neki a problémát. "Nincs benne erő", mondtam, ő meg csak vakarta a fejét és azon gondolkodott, hogy mi lehet a baj. Nem áll hozzá túl közel az elektronikus vezérlés, ő inkább a mechanikus megoldásokat ismeri és tudja kezelni. Ennek szellemében megtisztította a levegőszűrőt, szétszedett pár egyszerűbb alkatrészt és kitisztította a gyertyákat is. Mindent visszatett a helyére, és láss csodát, visszatért a kocsiba az erő: újra tépte az aszfaltot, és bikamódon gyorsult, csakúgy, mint azelőtt.

Tudtam, hogy számíthatok Édesapámra. Most sem csalódtam benne.

Google zeitgeist

A magyar Google-ön keresési gyakoriság szerint 12. helyen szerepelt a múlt hónapban a Comenius logo. Vagy az én tanítványaim táltosodtak meg, és éjt nappallá téve szedegetik az információkat a hálóról (mivelhogy programozási alapként most ezzel foglalkozunk), vagy pedig egy számomra igen meglepő jelenséggel állunk szemben. Hogy egy ilyen régi, viszonylag elavult "programozási nyelvre" való keresések száma (amellyel, valljuk be, nagyon jól lefektethetőek az elméleti alapok, és felkelthető az érdeklődés a programozás iránt) elegendő ahhoz, hogy a keresési toplista 12. helyét elérje, az mutat valamit.

Érdekes egyébként, hogy az országok 15-ös listáján sokkal több a nemzetközi kifejezés, mint a saját nyelvű szavak, valahogy mindenkit az angol kifejezések keresgetése vonz.

Érdemes nyomon követni a havi trendeket a Google-nél.

Szerenád

Ma este, mint azt a nap folyamán megtudtam, szerenádot fogok kapni. Egy olyan osztály jön hozzám látogatóba, akiket már nem tanítok, de mégis közel állnak hozzám. Tanári pályám kezdetén ismertem meg őket, aztán a sors elsodort egymás mellől bennünket, de nekem mindig is az egyik legkedvesebb osztály maradtak. Csupa jó fej, egy csomó kedves ember. Szeretem őket. Sajnos az utóbbi időben már csak a suli udvarán és folyosóin futottunk össze, de az eszmecserék mindig érdekesek voltak. Meg tudnak nevettetni, akárhányszor csak találkozom velük. Meglehet, lesz olyan ember, akivel ma fogok beszélni utoljára, tehát érthető izgalommal várom az alkalmat, és próbálok belőle a lehető legtöbbet kihozni.

Most kezdem érezni igazán, hogy elballagnak, és lehet, hogy soha többé nem látom őket. De ez a dolgok rendje. Remélem, hogy sokuknak bejön a számítása, és Nagy Emberek lesznek, ahogyan azt jópáruktól el is várom. Sok szerencsét, srácok! Úgy az érettségin, mint a továbbtanulásban, aztán pedig az életben.

És ne feledjétek, mindörökké "úté". :-)

Főzni tűz nélkül

Ma még legalább olyan futurisztikusan hangzik, hogy víz nélkül is lehet mosni, mint pár tíz éve az, hogy tűz és felforrósított lap nélkül lehet főzni. Pedig manapság teljesen természetes, hogy ha valamit csak fel akarunk melegíteni, akkor behelyezzük azt a mikróba, és pár perc elteltével melegen vesszük ki onnan.

A mikrohullámú sütő - sok találmányhoz hasonlóan - teljesen véletlenül született. A technológia atyja, egy bizonyos Dr. Percy Spencer éppen egy új vákuumcsővel kísérletezett (amit magnetronnak hívott), amikor arra lett figyelmes, hogy a zsebében megolvadt a csoki. A következő kísérletben Percy már céltudatosabb volt, és egy pár pattogatni való kukoricát helyezett el a cső közelében. Kis idő elteltével a kukorica kipattant, forró volt, és finom.

Mindez, hihetetlen, de 1946-ban történt, 61 éve. Dr. Percy már akkor sejtette, hogy valami újat fedezett fel, és nem is kellett sokat várni az első sütőre: 1947-ben megjelent a Radarange nevű klasszikus mikrohullámú sütő. A kor szellemében próbáltak olyan formatervezést adni neki, mint az akkori sütők, ennek megfelelően bumszli volt, és ormótlan, viszont működött. Mindössze 180 cm magas volt, és mintegy 340 kilogrammot nyomott, valamint közel háromszor annyi áramot zabált, mint egy mai átlagos mikrohullámú sütő (kb. 3000 wattot).

Ezután megkezdődött a fogyasztás és az ár lefelé tornázása. 1954-ben már "csak" 1600 wattot fogyasztott egy akkori mikrohullámú sütő. Egyre inkább egy 220 voltról működő, falba építhető sütőt próbáltak előállítani, de nem jártak túlzottan sok sikerrel, mígnem 1967-ben már 495 dollárért (durván 100 ezer forintért) kapható volt az első mikrohullámú sütő a kereskedelemben. A kezdeti bizalmatlanság ellenére az emberek egyre több mikrót vásároltak: 1975-ben már annyi volt belőle a háztartásokban, mint amennyi gázzal működő sütő.

Miből is áll egy mikrohullámú sütő? Van benne egy nagyfeszültségű transzformátor, ami az energiát pumpálja a magnetronba, ami tulajdonképpen a mikrohullámokat állítja elő. Aztán van ugye maga a magnetron, illetve egy elektronika, ami azt vezérli. Találunk még benne egy ún. hullámvezetőt, aminek a feladata a mikrohullámok irányítása, illetve több apróságot leszámítva még egy sütőtér, amibe eljutnak a mikrohullámok, és felmelegítik az ételt.


A mikrohullámú sütőnek, ugyanúgy, mint bármely más háztartási eszköznek, megvannak a veszélyei. Leginkább talán a sugárzás az, ami az egészségre ártalmas, az is főként a szemet és a központi idegrendszert támadja. De vannak még furcsa dolgai: a folyadékok például úgy tudják benne elérni a forráspontjukat, hogy valójában nem forrnak. Amikor azonban a melegítés leáll, és a folyadékot tároló edény megmozdul, a forrás robbanásszerűen indul el, és a forró gőz mindent leégethet rólunk. Aztán bizonyára mindenki ismeri, hogy a fedéllel lezárt edények (és például a tojás) eszméletlen nagyot képes robbanni a sütőben. A fémtárgyak pedig bizonyos fokig antennaként viselkednek, összegyűjtik a mikrohullámokat, amik kisülést produkálnak a fémtárgyon, így ezt sem szerencsés a mikrohullámú sütőbe helyezni.

Mindezek ellenére, a szabályok betartásával, ez a háztartási eszköz is elérte a "nélkülözhetetlen" kategóriát - szinte mindenhol találni már belőle egy-egy példányt az egészen egyszerűtől kezdve a fullextrásig.

Egy mai mikrohullámú sütő

---
Forrás:

• http://www.gallawa.com/microtech/history.html
• http://en.wikipedia.org/wiki/Microwave_oven

Illusztráció:

• http://ieee-virtual-museum.org
• http://www.ccohs.ca
• http://www.beyondconnectedhome.com