Csing!

Már távolról észleltem, hogy célba vett, de felvettem a pókerarcot, így nem vehette észre, hogy észleltem őt. Fél szemét behunyva koncentrált, és minden erejét latba vetve azon dolgozott, hogy a lehető legpontosabban bemérjen. Amikor már egészen közel voltam hozzá, nem titkolhatta tovább szándékát: visszatartotta a lélegzetét, becsukta az addig célkeresztre meredő szemét is, majd a mellkasomra meredő fegyverből apró kattanás hangzott fel.

- Csing! - mondta ő, cérnahangon.
- Csing? - kérdeztem én.
- Öööö... csókolom - mondta ő.
- Szia! - viszonoztam a köszönést.

Méltatlan pillantást vetett a lila műanyag fegyverre és dühösen megrázta azt. Haragját csak még jobban tüzelte, hogy felhúzott szemöldökömön és ráncolt homlokomon kívül semmi bajom nem esett. Parázs dühében átszólt a járda másik oldalára:

- Anya, nem működik ez a szar.

Az anya, aki addig a maga csendességében ringatta pár hónapos gyermekét, mindeközben éppen a strandolókat bámulta a kerítés túloldalán, rögvest akcióba lépett:

- Nemmegmondtam, hogy nejáccvele a zuccán? Jajmán, elnézést - fordult felém. - Most kapta, oszt... tuggya.

- Hogyne - rendeztem el a kérdést röviden, bár eredetileg azt is hozzá akartam tenni, hogy a neveletlen kölykét kedvem lett volna jól nyakon kenni, mintegy illusztrálandó a fiatal, korához képest hülye játékokkal játszó kissrácok által érzett szimpátiámat, de később letettem erről. Inkább kedvetlenül indultam tovább. Alig tettem pár lépést, szinte éreztem a hátam közepén azt a bizsergő, le nem írható érzést: mint amikor az ember tudja, hogy valaki figyeli. Kisvártatva pedig, ahogyan az várható volt, újabb halk kattanás hallatszott, majd egy vékony hang beleszólt a forró tavaszi délutánba:

- Csing!

---
Illusztráció: www.sxc.hu