Sima!

Annak idején, ha tetszett valami, annyit mondtuk: nagyon maszek. De ez régen volt, aztán mindenki azt mondta arra, ami maszek, hogy király. Aztán később ez módosult, így született meg a sirály, követte a zsír, és ma pedig ott tartunk, hogy sima.

Legalábbis a diákjaim egy részének mostanában minden sima.

Nem feltétlenül használjuk ugyanolyan értelemben a simát, mint a királyt. A királyt arra mondtuk, amikor valami nagyon jó, tetszik, esetleg vagány. A simát arra mondjuk, amikor azt akarjuk kifejezni, hogy jóhogy, esetleg hát persze! Csak így, ezek helyett, ennyit mondunk: sima! Talán jobban érzékelteti az alábbi párbeszéd a kifejezőeszközt:

- Jössz a Platánba?
- Sima.

Mintha csak annyit mondtunk volna: természetesen.

A gyakori használat miatt azonban ma már megjelent a nagyon sima is. Tulajdonképpen annak vagyunk tanúi, amikor a sima újra jelzővé kezd válni, de más értelemben.

- Nézd ez az autót!
- Nagyon sima!

Ma ennyit tanultunk. Megjegyeztétek? Sima!