Testsúlyom elérte azt a kritikus pontot, amely már a csendes őrületbe kerget, és a becsukott fogsorral való, mást nem zavaró visítás sem áll tőlem távol. Tulajdonképpen abban a percben, amikor megláttam, hogy mennyit mutat a mérleg, kedvem lett volna összecsikargatni magam, mintegy büntetésképpen, de aztán erőt vettem magamon, és az öncsonkítás helyett úgy gondoltam, hogy áttérek a diétára. Magamat ismerve nem lesz egyszerű bármit is feláldozni a fogyás oltárán. Meglehetősen gyenge jellem vagyok, ami a hasamat illeti, így aztán küzdenem kell, de mindent megpróbálok.
Ma például, mintegy búcsúzásképpen eddigi életemtől, betoltam egy hatalmas adag betyárpecsenyét, sült krumplival. Csak hogy lássam, mennyire bűnös is egy ilyen étel elfogyasztása. Lelkem zokogott, ahogy a hagymával-kolbásszal töltött frissensültet kebeleztem befelé, de csendben megnyugtattam magam: ilyet se kell egy ideig ennem.
Ne ess kétségbe!
VálaszTörlésNekem így tetszel, ahogy vagy. Én nagyon szeretlek, és ha ennél is sokkal több lennél, én akkor is nagyon szeretnélek! :-)
Egyébkén nekem sokkal jobban tetszel így, mint amikor még olyan nagyon vékony voltál! Így sokkal férfiasabb vagy! :-)
Nem emlékszem olyan időre, amikor vékony lettem volna. Illetve mégis, de az még 10 évvel ezelőtt volt. Afelől, hogy ez mennyire "férfias", vannak kétségeim, de örülök, ha tetszem.
VálaszTörlésÉn is szeretlek nagyon! A többit majd megbeszéljük valahol, ahol nincs ennyi kíváncsiskodó. :-)