Vannak olyan emberek, akiket anélkül utálok, hogy valaha is találkoztam volna velük élőben. Ilyenek például annak a családnak a tagjai, akiknek a vezetékes telefonszámát örököltük. 3 éve nincs benne a telefonkönyvben ez a szám (mert az időközben a miénk lett, és mi nem kértünk publicitást), de az emberek valami kéjes nosztalgiától vezérelve imádnak 3 évnél régebbi telefonkönyveket fellapozni, és abban kutakodni ismerőseik száma iránt, majd a régen elavult számokat hívogatni.Így történt ez ma reggel is.
Még éppen az igazak álmát aludtam, amikor megcsörrent a telefon. Belemondom, halló, erre mondja, hogy kit is keres. A félálomban lévő tudatomhoz képest a maximumot nyújtva közlöm vele, hogy ez a szám már nem az a szám. Majd halkan morgok egyet, hogy érzékelje félretárcsázásának súlyát. Kis csönd, majd jön a kérdés, amit valami értehetetlen okból mindenki a világ legtermészetesebb kérdésének tart egy ilyen esetben, a vonal túlsó végén:
- És nem tudja esetleg, hogy mi lett az új számuk?
Joggal merül fel bárkiben a kérdés, hogy honnan a fenéből kellene nekem tudnom, hogy annak az embernek, aki 3 éve megszüntette a vonalas telefonját, van-e új száma, és ha igen, akkor mi az. Mivel azonban a telefonszám egy eléggé ismert vállalkozóé, megtudtam az új számát, és innentől kezdve mindenkinek, mint egy diszpécser-szolgálat, meg tudom mondani azt.
Ha minden jól megy, hamarosan kapcsolni is tudom majd. De azért cserébe díjat számítok fel. :-)
---
Illusztráció: www.sxc.hu
Lehet, hogy el fog keseríteni, de mi 11 éve örököltünk így telefonszámot és a mai napig keresik itt, hol ritkábban, hol sűrűbben. Szépen bemondom az új számukat(kinyomoztam)- és előfordult már, hogy felháborodva kérdezték meddig lesz ez a szám még a miénk?- Tehát még mindíg itt keresi elöször, meg sem jegyzi az újat. De volt már olyan is, hogy 2x hívott egymás után, mert nem hitt a fülének, azt hitte csak elütötte a számot. Ez van! Kitartás! Üdv.: Kati
VálaszTörlés