Úgy kezdődött, hogy már egészen kicsi koromban rákaptam a zenehallgatásra, és nem is kellett sokat várnom, mire megkaptam az első magnómat. Meghatározhatatlan típusú, lengyel gyártmányú kis szürke magnó volt, amihez egy kiberhelt régi rádióba csavarozott három hangszóró társult, fokozva a zene hangerejét - már amennyit persze a kis készülék le bírt adni.
Érdemes egy pillantást vetni magára a technológiára is, amiből sajnos csak töredék kép áll rendelkezésre... :-(
A magnó és az "erősítő" :-) Hamarosan eljárt az idő a magnó-rádió kombó fölött, és szüleim a család számára egy akkor hatalmas eszmei értékkel bíró "hifitornyot" vásároltak. Rádió, bakelitlemezjátszó és kétkazettás magnó tartozott a szettbe, és az egész egy ormótlan nagy dobozban foglalt helyet.
A hifi, mint virágtartó. Én figyelem a ritmust.Tavaly megtaláltam a kiselejtezett készüléket: nem állt már a helyzet magaslatán... Szomorú volt így látni, főleg, hogy zenei műveltségemet illetően nagyon sok mindent köszönhetek neki.
Gyerek- és fiatalkorom lenyomataként számos magnókazettát őrzök: tulajdonképpen az mp3 formátum megjelenéséig és tömeges elterjedéséig ez volt az egyetlen formátum, amire rögzíteni tudtam a zenét. Aztán a digitális zene persze megölte az analógot, ahogy az várható volt, és ma már csak mp3/APE/AC3/CD/DVD formátumban hallgatok zenét, semmi szalag, semmi mikrobarázda. Így aztán nagy nosztalgiával gondolok vissza azokra a szalagokra, amik valamikor a világot jelentették. Órákat voltam képes úgy "magnózni", hogy fel sem keltem előle, csak figyeltem, ahogy csévéli a szalagot egyik kerékről a másikra... Régi szép idők.
A legelső kazettáim egyike. Polimer LH Super 60 és 90. Még a kis szürke magnó-rádióval használtam, olyan 1985-86 környékén...
Később a rokonok eszméltek rá, hogy mennyire rabja is lettem a zenének. Kiselejtezett kazettákat kaptam, amire szabadon rögzíthettem bármit. TDK-SA60: első "komolyabb" kazettáim egyike.
Sony HF-120. Két ilyen kazettám volt. Meg tudtam őrülni annak idején azokért a kazettákért, amik ehhez hasonlóan "átlátszóak" voltak, a haverok félistenként tiszteltek egy ilyen miatt.
BASF-korszak: egy időben ('90-es évek eleje) a falu egyetlen műszaki boltjában csak és kizárólag a BASF Ferro Extra I 60 és 90 perces változatait lehetett kapni. Rengeteg műsort rögzítettem ilyen kazettákra, és szerettem is nagyon.
Szolnokról, a legközelebbi nagyvárosból (hát igen, akkoriban még máshogyan láttam a világot) SKC kazettákat kaptam. Ezek a kazik viszont rettentő rossz minőségűek voltak, az összes úgy végezte, hogy a magnó begyűrte vagy eltépte a szalagot... Talán egy van még meg belőle: Jam&Spoon Tripomatic Fairytales c. albuma van rajta. :-)
Nem sok Maxell kazettám volt, és nem is nagyon rajongtam értük, egészen addig, amíg ajándékba nem kaptam életem első MAXELL XL-II-S kaziját. Rendkívül jó minősége volt, minimális zajjal:
Ezt követően jött a TDK-korszak, ami tulajdonképpen a mai napig meghatározó számomra, már ami az írható DVD-vásárlásokat illeti.
Kollégista koromban legalább 100 ilyen kazettát vásároltam, a zsebpénzem nagy részét erre költöttem. (MP3 lejátszó helyett akkoriban walkman volt a menő, mindenki azzal nyomult...)
Ez pedig a MAXELL XL-II-S méltó utódja. Imádtam: TDK SA90.Ennak a korszaknak is megvolt a varázsa. Néha, nosztalgiából, bele-belehallgatok egy kazettába, de az idő már erősen nyomokat hagyott szinte mindegyiken, meg aztán magnót is egyre kevesebb helyen találni... Ami fontos, azt mind digitalizáltam, CD-n pihen. Lehet, hogy a mai fiataloknak már legalább annyira távoli ez a technológia, mint nekünk az orsós magnó. Pedig van, aki a mai napig arra esküszik.
- Még több nosztalgia itt: http://www.tapedeck.org/
Üdv! Nos, én 19 évesen körübelül most úgy rajongok a szalagos technológiáért, mint te annak idején. DJ-ként is ténykedem, cd-ről játszom, de itthon nagyon sokat magnózok. Viszonylag komoly magnódeck-el rendelkezem és nagyon jó minőségű kazettákkal, köztük rengeteg metállal. Hatalamas feelingje van a magnónak, főleg ha jól sikerült felvételt hallgat az ember:)
VálaszTörlésÖrülök hogy rátaláltam a blogodra. Minden jót!
Én örülök, hogy idetaláltál. Sajnos nekem már magnóm nincs, így aztán csak nézegetni tudom a kazettáimat. :-) Régebben nagy álmom volt egy deck, de sajnos soha nem volt rá pénzem, így aztán csak gagyi magnókkal toltam. Viszont így is nagyon élveztem a dolgot. Később, a digitális technika térnyerésével meg már nem foglalkoztat a dolog. Talán csak néha, amikor a szüleimnél vagyok, és nincs CD, nincs mp3... csak a kazetták, és egy régi, kiszolgált walkman. :-) Jó visszautazni a múltba néha.
VálaszTörlés