Nem sikerült

Az előző bejegyzésben a Thozoo naplója első, mobiltelefonról történő bejelentkezését olvashatta az internet közönsége, azonban innen úgy tűnik, hogy a cikk nem ment át teljesen - én kérek elnézést, vasárnap este javítom.

---
Update: javítottam. Most már teljes a cikk.

Szennylap

Ma este szennylapot olvastam. Elhagyatottan feküdt ez a műremek a fűtőtesten, magamhoz vettem hát, és belelapoztam. Elég régen láttam ilyen újságot, és nagyon régen néztem tévét is, ez lehet az oka, hogy nem egykönnyen dolgoztam fel, amit láttam. A hatás ugyanis nem maradt el, legalább fél óráig nem tértem magamhoz az ámulattól. Nem tudom megérteni, hogy hogy lehet ilyesmire pénzt kiadni. Az internetről letöltött pixeles képek mellé idétlen színnel és betűtípussal odaillesztett, néha a képekhez abszolút nem kapcsolódó szövegek, a helyesírási hibák tömkelege, a banális hírek, meg ez az egész igénytelenség arra enged következtetni, hogy az emberi igénytelenségnek tényleg nincs határa.

Önök a Thozoo naplója első mobiltelefonról történő bejelentkezését olvashatták.

Jó éjt!

Tanárbácsi egy napja

Kedves gyerekek! Ma elmesélem nektek, hogyan zajlott a mai napom. Mobilommal készített képek segítségével képeskönyvhöz hasonlatosan illusztrálom a történetet.


08:05
Mivel ma nincs első órám, így valamivel 7 óra után ébredek. Megreggelizem, és a szokásos reggeli teendők (mosakodás, elfogadható haj kiküzdése stb.) után még van egy kis időm tenni-venni.


08:28
Indulás a suliba. Útközben kollégákkal találkozom, beszélgetünk. Az út mintegy 12 percet vesz igénybe a lakástól az iskoláig, ha nem sietek. Úgy döntök, hogy ma felettébb ráérek, így aztán kényelmesen ballagok.


08:40
Felsejlik az iskola az őszkoptatta fák mögött, kezdek ráhangolódni arra, hogy 5 perc múlva el kell kezdenem az első órámat. Diákok szállingóznak befelé, meglepően sokuknak nincs első órája, csakúgy, mint nekem. Felmegyek a tanáriba, lepakolok, majd hamarosan becsengetnek.


08:47
Ebben a teremben tartom az első órámat. Excel alapismeretekről van szó, dolgozat előtt állunk; kiadom a gyakorló feladatot, és amíg a diákok dolgoznak, beírom a naplót, valamint a következő heti órabeosztásomat a saját füzetembe. Közben kérdeznek, válaszolok, segítek. Meglepően jól dolgoznak, egész szép eredményt produkálnak, óra végére meg vagyok elégedve velük. Ezután szünet következik, amiben iszom egy pohár vizet, majd újra jövök le egy másik gépterembe, hogy megtartsak egy dupla programozás-órát.


11:13
Ezt a képet látom mintegy 10 percen keresztül, amikor befejezem a dupla órát. A két óra teremben való mászkálás és magyarázás egy kicsit kimerít, ilyenkor jól esik óra végén lehuppanni.


11:28
Az utcán ballagok hazafelé. A suliban töltött óráim véget értek, még lesz egy magántanulónál eltöltött óra, valamint délután egy géptermi ügyelet. Eléggé szét van darabolva a mai napom, mégis, ez az egyik legjobb az öt munkanap közül.


12:09
Megnézem a híreket, és írok a Naplóba - általában ilyenkor, szabadidőmben, vagy pedig korán reggel. A képen éppen ezt a cikket szerkesztem, amit most olvasol. :-)


12:30
A magántanuló kapujában állok, és taposom a csengőt. Egy 45 perces oktatás következik, amely feszült figyelmet kíván tőlem, mégis valahogy szeretem ezt a fajta környezetet, ezt a fajta oktatást. Bárcsak minden diák ilyen figyelemmel viseltetne az általam oktatott témák iránt...


13:21
Megint az utcán ballagok, megyek ebédelni. Nagyon remélem, hogy lesz olyan kaja, amit igazán szeretek, és jót tudok enni, mert ilyen tájban már igazán éhes vagyok. Találkozom barátnőmmel, aki ma tölti az utolsó napját a munkahelyén. (Aztán munkanélküli, dehát már megszokhattuk, az élet soha nem egyszerű.)


13:45
A mai ebédem egyik fele: almás lepény. Előtte babgulyást toltunk le, ami jól sikerült, szeretek utána ilyen finomságokat enni. Szép szelet ez: a kép ne tévesszen meg senkit, nem kistányéron kaptam a sütit, hanem rendes, szokásos méretű, a menüt fogyasztóknak járó tányéron. Finom fahéjas ízvilág, hószerű porcukrozás. Általában utálom, amikor sűrű porcukor borít bármit, amit eszem, de úgy látszik, ez nem egy szokásos nap: ma nagyon ízlik, és örülök, hogy ilyen sok cukor van a sütin.


14:19
Visszaérkezem a suliba. Jól láthatóan tömve van a gépterem. :-) Na de komolyan, 3 srác lézeng, játszanak hálóban, én meg ehhez asszisztálok negyed háromtól négyig. Semmi gond, úgyis van 35 darab dolgozat, amit holnapra ki kell javítanom, lássunk neki.


14:25
Hat perccel később már kezd elborítani a papír, agyamat meg a köd: javítok, és dobom a hátasokat a fogalmazáson, helyesíráson, meg az állításokon, amiket a dolgozatokban találok. Rendkívüli módon fáradok, érzem belül, hogy lassan kimerül minden energiám.


15:28
Egy kicsit elfáradtam. Még 12 dolgozat lenne hátra, de nagyon nincs erőm. Aztán a "Na, Zoli, csináld, mindjárt kész vagy" gondolatsor segít, hogy újra hozzálássak, és láss csodát, befejezem a munkát pontban 4 órára, még kis füzetembe is beírom a jegyeket. Itt a nap vége, lehet indulni szépen lassan hazafelé.


16:02
Bezár a bazár. Elhagyom a géptermet, és találkozom barátnőmmel. Bevásárolunk a Coopban, ahol érezhettek valamit, mert már nem festett nejlonzacsi vár bennünket, hanem mindenféle jelzés nélküli; ebbe pakoljuk a száraz zsömlét a nap végén. (Tutira olvassák a naplót.) Aztán átverekedjük magunkat egy választást sürgető, első körben totál hajléktalannak tűnő fanatikus asszonyon, aki a boltból kifelé jövőket téríti meg, és gyűjt tőlük aláírást. Rendkívüli módon tudom így negyed öt tájékán tolerálni mindezt, de inkább ügyet sem vetek rá, elindulunk végre valahára hazafelé.


16:30
Itthon az első dolgom, hogy beborítok fél liter ásványvizet, majd megyek, és pihenek hat óráig. Hozzám senki ne szóljon, engem senki ne keressen: fáradt vagyok, pihenésre van szükségem.


18:37
Céltalan bolyongás a neten. Fényképek rendezgetése. Megnézem, hogy mennyien látogatták a naplót, meg a PhotoBlogot. Elolvasom a híreket, meg egy pár viccet, válaszolok az e-mailekre. Szerkesztem ezt a cikket, gondolom majd késő este felteszem. Ez lesz a pénteki post.


19:53
Itt éppen a Mars a Marsra! című filmet tekintem meg feszült figyelemmel. Hogy őszinte legyek, nem mondhatnám, hogy túlzottan magával ragadott. Ilyen szintű idiotizmust legutóbb abban a filmben láttam, amiben Adam Sandler járta újra az általános iskolát, és hát na, be kell vallani, hogy hihetetlen tuskóság volt az a film. Nem tudom a címét, csak azt, hogy pont egy olyan délutánra sikerült a TV2-nek műsorra tűznie, amikor én is ráértem TV-t nézni, talán újév napján, ha jól emlékszem. Borzasztó egy emlék. Amit ma este néztem, azt sem fogom megnézni másodjára, ez szinte bizonyos.


21:30
Ezen cikk megírása után álomra szenderülök, mert holnap korán lesz reggel. Azt hiszem, hogy ma sem kell bárányokat számolnom ahhoz, hogy elaludjak.

Jó éjszakát mindenkinek, szép álmokat!

Négy évszak

Sajnos nem tudom megmondani, hogy kinek az alkotása az alant lévő kép, de minél többet nézem, annál inkább vágyom arra, hogy a mindennapos rohanás helyett egy ilyen helyen éljem le hátralévő napjaimat. Egy olyan helyen, ahol nyugi van, rend, tisztaság, és nincs felfordulás, igénytelenség, és a mindennapok mocska, amiben az ember akarva-akaratlanul, de valamilyen szinten elveszik, ki bokáig, ki pedig állig, menthetetlenül.

Négy évszak
Kattints rá, és nézd meg eredeti méretben is!

Olvasva a fenti bekezdést, azt kell megállapítanom, hogy egy kicsit belefáradtam a mindennapok mókuskerekének hajtásába. Tegnap este éjszakai fotózásra mentünk kedvesemmel, ez az egy éltet és ad erőt. Szeretem a fotósportyákat. Ma egy képet megosztok az internet erre fogékony közönségével a PhotoBlog-on is.

A Hűtlen

A PhotoBlog-ba ma feltett képről szeretnék írni egy pár sort, mintegy demonstrálandó az állatvilág viszályait. Ahhoz, hogy a képen vázolt helyzetet maradéktalanul megértsük, szükség van egy kis történelmi áttekintésre.

Valamikor régen történt, hogy barátnőmék macskája egy napon hűtlen dögként más háztartásba vándorolt, pedig igen sokat törődött vele a család, De mit volt mit tenni, a macskát nem lehet odaláncolni, ha menni akar, úgyis menni fog. Így is történt.

Mivel nem élet az élet macska nélkül, a véletlen folytán hamarosan újabb cica került a háztartásba, aki macskai kötelességeit (egérfogás, dorombolás, odasimulás, szőrgolyó felköhögése) maradéktalanul ellátta. Ezen okoknál fogva a kis koromfekete macska hamarosan a család kedvence lett.

Ám a történet itt nem érhet véget, hiszen ismerjük már, milyen fordulatokat képes produkálni az élet. A minap hazatért a Hűtlen macska, akinek sejthetően hányattatott sorsa miatt nincs farka, és tekintetének nyomvonala sem követi a Teremtő által kijelölt utat, ráadásul állandóan kint lóg a nyelve. Így meglehetősen könnyű beazonosítani és felismerni, hogy Ő jött el újra. Megérkezését követően összesereglettek az udvaron található állatok, és alaposan szemügyre vették a jövevényt. A kis koromfekete kandúr le sem vette a szemét a Hűtlenről, olyan szinten nem, hogy percekig néztek farkasszemet egymással (ami mondjuk elég nehéz feladat volt, ismerve a Hűtlen macska szemtengelyferdülését). Aztán amikor a kis fekete macska feladta a csendes küzdelmet, a család 9 éves kiskutyája jött, és átvette a szerepet: őrt állt, mintegy arra buzdítva a Hűtlen macskát, hogy hagyja el az udvart. (Ezt a jelenetet láthatjuk a képen.) Így ment ez perceken keresztül, amíg a cica ahelyett, hogy lepofozta volna a kutyát (a méretkülönbség ezt megengedte volna) belátta, hogy már semmi keresnivalója itt, elsunnyogott a kert végébe, onnan pedig eltűnt, meglehet, évekre.

Cigányasszony, jósold meg nekem

Hát akkor cigányasszony jósold meg nekem,
Leszek-e boldog még az életben?
Cigányasszony csak azt mondd meg nekem,
Fog-e szeretni valaki engem?

A hétvégi lakodalom előtt nem ismertem ezt a dalt, viszont ott legalább harmincháromszor hallottam, így rendkívüli módon belém ivódott a dallama, amit azóta sem tudok elfelejteni. Sőt, jobbat mondok, az előadót (Kaly) sem ismerem, azt se tudom, hogy hova tegyem. Nem mintha olyan nagyon jó nóta lett volna ez, viszont felettébb irritál, hogy egész egyszerűen a napnak bármelyik szakában fogja magát, és rámtör, hallom belülről, hogy ezt a nótát játsszák bennem. Kicsit olyan ez, mint amikor rádióra ébred az ember, és egész nap azt dúdolgatja, amit legelőször hallott. (Presser Pici Nagy utazás-ára ébredni halál.)

Amikor ezt a bejegyzést írom is hallom. Ott motoszkál bennem. Rákényszerít arra, hogy énekeljem. De ettől most megkímélek mindenkit.

Bioritmus

A hétvégén "hajnalfélnégyigébrenlévős" lakodalomban voltam, ami rendkívüli módon kiszippantotta azt a maradék erőt is belőlem, ami a tanév megkezdése után mintegy 3 héttel még maradt bennem. A suliban a hatalmas lelkesedés és jó kezdés után hirtelen annyi dolgom lett, hogy azt sem tudom, hogy melyikhez fogjak - nem egyszerű az osztályfőnökök élete. Késésben is vagyok néha, ezzel-azzal el is vagyok maradva, szóval eléggé túlterhelt most minden erőforrrásom, és várom, hogy egy kicsit töltődjek.

Ma a nap végén meg akartam magam örvendeztetni egy hideg kólával. Összehoztam nagy nehezen 160 forintot apróban, odaálltam az automata elé vigyorogva, ő meg közölte velem, hogy Sold out.

Hogy én mit közöltem vele, azt nem mondom el. Egyelőre.

Az idétlen lámpa

Papa a zebra előtt, a járdán állt. Egy régi, megkopott bicikli kormányát szorongatta, és kissé idegesen méregette az újra és újra elsuhanó autókat. Át szeretett volna jutni a túloldalra, és láthatólag sietős volt a dolga, mert kis idő elteltével már a kétkerekű kormányát csapkodta, így töltve ki dühét, amiért a lámpa nem adott neki szabad jelzést. Én ugyan a túloldalon sétáltam a zebra felé, de onnan is jól láttam, mennyire káromkodik, és egyben sajnáltam a régi, sok időt leszolgált kerékpárt, amiért a mai napon ilyen sors jutott neki. Az autók csak suhantak és suhantak, jobbra és balra, a lámpa pedig könyörtelenül pirosat mutatott.

Ekkor értem papával pontosan szembe, a zebra túlsó oldalára.

Megnyomtam a nagy, piros gombot, és papa mellett, a túloldalon is kigyulladt egy aprócska lámpa, a következő felirattal: Várjon!

Fél perc múlva megálltak az autók, és papa büszkén hajtott át a zebrán, majd saját magán nevetve és fejét csóválva elhajtott a Városháza felé.

---
Illusztráció: www.sxc.hu

Szárzúzó

Egyszer volt, hol nem volt, amikor én még busszal közlekedtem, egy napon felújították a szolnoki buszpályaudvart. Lett is oda kitéve tábla, hogy tudja az utazóközönség, merre is mennek a buszok. A főbb úticélokat matricaszerű betűkkel írták ki a pályaudvar dolgozói, nem sejtve, hogy a betűk a mókás kedvű, várakozásba belefáradt utasok által majd átkerülnek ide-oda. Így lett Nagykörűből Nagykorú, Csataszögből Csat, szög, Tiszasülyből pedig Tisza ül. Akkor ezen jót mókáztunk, de a minap még nagyobbat kacagtam és egyben megállapítottam, hogy nem célszerű matricaszerű betűkből készíteni reklámozandó mezőgazdasági termékeink listáját, főleg nem ott, ahol a - szintén vicces kedvű - járókelők hozzáférnek.


Én kérek elnézést.

Újra a gesztenyefákról

A régebbi olvasók tudják, hogy ezeken a hasábokon szó volt már a gesztenyefák korai sárgulásáról, illetve az ezt feltáró tanulmányról, most azonban harmadjára is nekifutok a témának egy rövid eszmefuttatás erejéig. A jobb oldalon látható képet egy hónap eleji fotósportyán készítettem, így ősszel éppen újra virágoztak a gesztenyefák, amikor pedig inkább spájzolni kellene az energiát télre. De nem: új virágok, új hajtások mindenfelé. Tegnap a városháza előtt láttam, ahogy a gyermekláncfű újra fújható állapotba került, szóval tisztára tavasz van egyes növényeknél, csak éppen ősszel.

Mindamellett, bár biztos, hogy teljesen véletlen, de azért azt is megosztom az olvasóközönséggel, hogy a minden év őszén gyűjtött gesztenyékből a 2004-es, 2005-ös és a nagy sokára talált 2006-os gesztenye hogyan arányul egymáshoz méreteiben.

2004 - 2005 - 2006

Engem elgondolkodtat. Mást nem?

Miért rezsi a rezsi?

Rezsi. Gyerekként nem tudtam, hogy mi az, pár éve még nem foglalkoztam vele, ma mindennapos. "Miért rezsi a rezsi?" - kérdeztem magamtól, de a választ megint csak az internet adta meg. Elég nehezen lehetett megtalálni a kifejezés eredetét, a Magyar Értelmező Szótár szerint a rezsi "intézmény vagy üzem fenntartási költsége, kiadásainak összege. Francia eredetű (régie: 'irányítás'), közgazdasági szakszó; a mindennapi nyelv is emlegeti a háztartás rezsijét (=havi állandó kiadásainak összegét)."

Ma eddig jutottunk a magyar nyelv szövevényes eredetének bogozásában.

Méretkülönbség

Egy 5 nappal ezelőtt készült fotót nézegetve megállapítottam, hogy a körmöm 5 nap alatt 1,2 millimétert nőtt. Nem sok az egy kicsit?

Ez a szúnyog meg nem nagy ahhoz, hogy éjszaka a szobában repkedjen?


Mivé lesz a világ?!

Te döntesz

A téma az utcán hever, szokták mondani. Nagyon igaz: az alábbi két fotó is az utcán készült. Az első mindjárt reggel, amikor nagyon fájós torkomra valami mentolos torokjavító cukorkát akartam venni a munkahelyemhez közeli kis vegyesboltban.

Te döntesz

Figyelmet érdemel a lekopott, kék matricán lévő számvetés is, ami ugyan egy reklám, de így, hogy több részét nem látjuk, meglehetősen vicces.

A második képet már munka után kaptam el: soha nem tudtam, hogy az útnak azon a részén miért áll mindig hatalmas tócsában a víz. Ma kiderítettem: tartályt töltenek tűzcsapról, csak a kellékek állapota kifogásolható.

Egy kissé megrepedt az a cső

Mindenesetre, a pázsit biztosan nem veszi rossz néven.

Csak ésszel

Tegnap egy rendkívül érdekes SMS-t kaptam a Vodafone-tól. Na nem mintha az ügyfelük lennék, de hát a direkt marketing keze a mobilra is betette a lábát. A Vodafone SMS-e a következőképpen hangzik:

A Vodafone-nál most 1200 Ft regisztrációs díjért 30 napig akár 1000 SMS-t küldhetsz. Részletek: www.vodafone.hu és 1270. Üdvözlettel: Vodafone.

A weblapot felkeresve (és meglepő módon, az akciót részleteit hihetetlen gyorsasággal megtalálva) persze azonnal kiderül a turpisság:

Az akció 2006. szeptember 18-tól október 22-ig tart, meglévő vagy új egyéni kártyás előfizetőknek, előzetes regisztrációval igényelhető. Az akcióra kizárólag egy alkalommal lehet regisztrálni, normál díjas belföldi sms-ekre érvényes, és az 1000 SMS csak az ktiválást követő első 30 nap során használható fel.

Hát köszi. 30 napig használhatom, és ha mindet felhasználom, 1,2 Ft-ba kerül egy SMS. Ha mindet felhasználom. Valóban jó ajánlat, viszont csak és kizárólag egyszer vehető igénybe egy számról. Ezzel szemben a Djuice Nonstop havi 3100 Ft-ért hálózaton belül 10.000, hálózaton kívül pedig 500 SMS-t kínál. Való igaz, hogy a Vodafone ajánlatában 1000 SMS elküldése után a fent említett SMS-enkénti ár jön ki, a Pannonnál pedig 3,1 Ft, viszont ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy a Djuice Nonstop havonta megújítható, és a Djuice szokásos díjaihoz képest ha már 128 SMS-t elküldesz egy hónapban, garantáltan olcsóbban jössz ki, mintha enélkül SMS-eznél. Így aztán nekem, aki naponta 50-60 SMS-t simán elküld, sokkal jobban megéri, mint a Vodafone egyszeri ajánlata.

Ne dőljetek be Ti sem.

Az erős paprikáról

Rendkívül érdekes, hogy az erős paprika hatóanyaga, a kapszaicin, fájdalomcsökkentő hatású. Főként reumatikus panaszok csökkenthetőek vele jelentős mértékben. Plusz nem szabad elfelejtenünk a C-vitamin tartalmát sem. Azt kell, hogy mondjuk: hasznos, egészséges növény.

Ennek ellenére sem tudom megérteni azokat, akik egy-egy reggelihez vagy vacsorához erőspaprikát fogyasztanak. Én a paprikát azért szeretem, mert paprika-íze van, feldobja az ételeket, és nem azért, mert mar, és utána nem lehet létezni egy fél óráig, mert olyan erős, hogy egészen egyszerűen az embert kikergeti a világból. Szeretem a kellemesen csípős ételeket, de mindennek van határa.

Valaki mondja meg nekem, hogy miért jó az erős paprika, mi abban a pláne, hogy belülről égeti el az ember szájüregét?

---
Illusztráció: http://www.sxc.hu/

Két keréken - második felvonás

Úgy esett, hogy ma háromszor lökte le a láncot a szolgálati kétkerekű, miközben hőn szeretett munkahelyemre tekertem. Nem káromkodtam hangosan, csak a fogaim között mormoltam el néhány igen kemény és tanulságos szófordulatot. Igen tanult, a kerékpár-javításban felettébb jártas tanítványaim szemügyre vették a kerékpárt, és - mint a doktorok a beteg fölött - megállapították, hogy a láncból bizony egy szemet mindenképpen ki kell venni. Így aztán, mivel az ehhez szükséges szerszám és szakértelem híján vagyok, kivontam a forgalomból tavaszig a járművet. Marad a gyaloglás.

Azt mondják, az még egészségesebb. ;-)

Két keréken

Meg szeretném jegyezni, hogy nem azért járok biciklivel, mert

• elromlott az autóm,
• drága a benzin,
• fárasztó a gyaloglás,

hanem azért járok biciklivel, mert

• gyorsabb, mint a gyaloglás,
• egészséges,
• környezetkímélő.

És különben is, fogyókúrázom. Nem látszik?!

Álomklip

A Scissor Sisters I don't feel like dancing c. számának klipje, főként képi világának vágása, és az effektek alkalmazása egyszerűen zseniális. Vannak régről hasonló klipjeik, de ez most valahogy mégis más. Meg az is más kérdés, hogy a szám olyan, amilyen, és hogy igazából (én) nem tudok párhuzamot vonni a dal és a klip hangulata között, de ez az eddigi számokkal is így volt. Mégis: kitűnő munkának találom a videó kidolgozottságát, a szereplők mozg(at)ását a térben, meg azt, ahogy a néző figyelmét ide-oda terelgetik a klip alkotói. Az egész olyan, mint egy álom, ami jól indul, de aztán az ébredéshez közeledve horrorisztikus képsorokkal lesz teli. Slusszpoén, hogy a legvégén gyönyörűen visszakanyarodik az egész "történet" a klip elején látott képhez.

A klip a YouTube-on.

Pöccenésre indul

Ez a cikk az 1996-1998 között hat kiadást megért lemezújságomból, a TDM-ből származik. Bővebben a lemezújságokról.

Van egy kurvajó történetem.
Pesten voltunk rokonlátogatás címén, és éppen hazafelé tartottunk, amikor megállásra kényszerített egy jelzőlámpa bíbor fénye.

Amíg álltunk, láttuk, hogy egy háznál egy nő beszáll egy POLSKI FIAT nevű meseautóba, és indít.
10 másodperc elteltével sem indult.
Újra próbálta
Megint nem ment.
Újabb 5 másodperc.
Megint nem indul.
Újabb indítás... és a kis POLSKI egy kurva nagyott durrant az utca közepén.

Erre édesapám beszólt:
-Na, ez pöccenésre indult!

Én úgy elkezdtem röhögni, hogy azt hittem, nem hagyom abba.

Beszólások

Ez a cikk az 1996-1998 között hat kiadást megért lemezújságomból, a TDM-ből származik. Bővebben a lemezújságokról.

Rengeteg lemezújságban látni, hogy diákok beszólásait összegyűjtik a tanulók, és azt közreadják. Ez egy igen-igen pozitív tevékenység azt tekintve, hogy pár hónap múlva visszaolvasva a felírt "szállóigéket" rengeteget lehet röhögni. Ezen felbuzdulván én úgy gondoltam, hogy egy fél éven keresztül egy tanárom minden egyes beszólását felírom, bár akkor még nem volt tervben, hogy itt meg is fog jelenni, mintegy önmagam szórakoztatásaként folyt ez a tevékenység. Mára már egész szép gyűjteményt mondhatok magaménak, így ebből a legjobbakat most közreadom, olvassa mindenki.

• Ebben már benne van a zsiványság.
• Közelítek agyba-főbe, meg orrba-szájba.
• Slég, mint a kert végében annak a kis háznak a teteje. De mi van, ha az idő vasfoga ezt a tetőt parabolikussá tette?
• A deriválás az x-et majd agyonüti.
• Teszed le azt a kalkulátort! Megtaposom, utána kiveszem belőle még az elemet is!
• A háromszöget át kéne csomagolni, hogy a bőröndbe is beleférjen.
• Lapátló. (Megjegyzés: Tudom, hogy ennek amúgy is van értelme, de ha mint valamely tevékenységet végzö személyt nézzük - úgy is. Thozoo)
• Meghalt a megoldás.
• Hegyezd a szemed!
• Van olyan feladat, amivel foglalkoztunk és nem ment? (A csoportban - természetesen - néma csönd honol.) Akkor most mondok olyat, amivel foglalkozunk, és nem fog menni.
• Az oktaéder olyan éder, ami okta.
• Ez egy pici eredmény, de ennek is örülni kell, főleg a mai világban.
• A lámpabúrát nézi valamilyen távolságból, ahhoz kell valamit számolni.

Térgeometria

• Jobbról befelé hátra, a másik balról majdnem vízszintesen.
• Ez olyan, mint amikor a dinnyét meglékelik, a gyerek meg kieszi belőle a pirosat.
• A háromszögek a síkba befekszenek.
• Ferdén keresztbe átlós síkmetszet.
• Pontot nem szabad X-nek nevezni, hátha az még kell másra.
• A kockát középen egy négyzetes lyukkal átfúrnánk.
• A vájtfülűek látják.

• Ebben a teremben sosem tudok jól rajzolni.
• Attól függ, hogy a lábakat hogyan nyitom széjjel.
• Erről igen, de amarról meg emerre van lecsapva.
• Nem csinálok új rajzot. Mondom, és elképzelitek.
• Muszáj kőkemény dolgokhoz nyúlni.
• Lefittyent a keresztje.
• Mi az, hogy "mi az"?
• Ez nem annyira sikamlós téma.
• Ha nem megy elölről, akkor megpróbáljuk háturul. Ez a turul-módszer.
• Ha átalakítom a másik oldalt, és nem látszik ott semmi, akkor ott egye meg a fene.
• Tanár: - Mikor lenne egy függvény képe fordított állású? Diák: - Szombaton.
• Ez a szemléletet egy kicsit már meghágja.
• Szép felelet volt, kis hiányosság: elégtelen.
  

Gyűjtötte: Thozoo, 97.09.01 - 98.01.09

---
Csak érdekességképpen, utóiratként említem meg, hogy az akkori tanárom azóta már kollégám, így még mulatságosabb az egykori beszólásait újra olvasni... :-)

Címkék

Legnagyobb örömömre a blogger.com is bevezette a címkék használatát. A címkék az egyes bejegyzéseket kategorizálják, így az olvasónak lehetősége van, hogy csak az őt érdeklő témákról olvasson a naplóban.

Az eddigi bejegyzéseket 20 kategóriába soroltam, de nem zárom ki, hogy a közeljövőben ezeket újabbak is követik majd. Most röviden fel is sorolnám, melyik kategória mit foglal magában.

• blogom: ide kerül minden szolgálati közlemény, ami a naplóval kapcsolatos.
• cégér: a hihetetlen cégtáblák, a szívások különböző üzletekkel, mind ide kerülnek
• eszmélés: felfedezés, amit én tettem, és felettébb büszke vagyok rá
• falu: a falusi életvitel, tájszólások tömkelege
• film: ez szerintem egyértelmű
• gasztro: ételek, receptek, gumicukorelemzések stb.
• gyermeki lélek: ezt sem kell magyarázni, aki olvasta a Büfisztori című cikket, érti
• iskola: iskoláról, mint munkahelyről, diákjaimról
• kétkerék: bicajos témák
• közélet: a mindenkit érintő kérdéseket taglaló témák gyűjtőhelye
• nyelvész: mániám a szavak és kifejezések eredetének keresése, tapasztalataimat ezen címke alatt gyűjtöttem össze
• négykerék: minden, ami autó
• pause: a naplóíró is szabadságra megy néha, ezt közli az olvasóval az ilyen címkével ellátott bejegyzés
• sztori: történetek kis életemből
• számvetés: pontosan az, aminek hangzik: számvetés
• TDM: régi lemezújságom bejegyzései, ezen a héten különösen aktuális
• technika: számítástechnika. mobiltelefónia, elektronika, mechanika - minden, ami technika
• történelem: régmúlt korok felidézése mind technikatörténeti értelemben, mind pedig saját életem eseményeinek viszonylatában
• utazás: ami nem itthon történik, az mind utazás
• zene: hát... zene.

Ha csak egy adott kategóriára vagy kíváncsi, keress egy olyan cikket, ami alatt megtalálod ezt a címkét (a blogger Label-nek nevezi), kattints rá, és máris csak azokat a bejegyzéseket fogod látni, amik beletartoznak az általad kiválasztott kategóriába.

Jó böngészést mindenkinek!

Új fejléc

Én kérek elnézést minden Internet Explorert használó olvasómtól, de a június 9-i indulás óta a mai napon láttam először a Thozoo naplóját IE alatt, és hát sokkolt, amikor feltárult előttem a fejléc, így:

Az Internet Explorer nem kezeli az átlátszó hátterű PNG-képeket

Firefox alatt természetesen a szürke háttér nem volt látható, mert a Firefox egy jó böngésző, viszont mivel a látogatók nagy része Internet Explorert használ (tessék áttérni Firefox-ra), ezért kénytelen voltam egy új fejléccel kirukkolni. Hát íme.

Lehet írni kommenteket, hogy jól sikerült-e! Köszönöm.

Kommentstop feloldása

Szolgálati közlemény!

A 2006. augusztus 6-án bevezetett kommentstopnak vége, immáron újra lehet megjegyzéseket fűzni a napló cikkeihez. Minden cikk alján egy Hozzászólok! link található, erre kattintva lehet megírni a véleményeket. A különbség az előző verzióhoz képest csak annyi, hogy minden egyes hozzászólást nekem kell engedélyeznem, így ha írtál, az az oldalon nem fog azonnal látszani, csak akkor, ha jóváhagyom. Sajna muszáj moderálni, mert a névtelenségbe burkolózva nagyon sokan nagy hülyeségeket képesek írni.

Angolul kevésbé kommunikálók részére! A komment elküldése során három lehetőség közül választhatsz (lásd a bal oldali képet): ha van Google accountod (gmail, blogger stb.), akkor bejelentkezhetsz, és tényleg saját neveddel, hitelesítve tudod elküldeni az üzenetet. Ha nincs ilyened, vagy nem akarod használni, akkor használd az Other lehetőséget (ez a legbiztosabb mindenkinél): itt a neved meg kell adnod. Ha csak névtelenül akarsz hozzászólni, válaszd az Anonymous opciót. A narancssárga Publish Your Comment gombra kattintva a hozzászólást már el is küldted, légy türelemmel, amíg az engedélyezés megtörténik.

A kommentstop alatt a megadott e-mail címre küldött e-mail üzenetek, és a rájuk adott válaszok folyamatosan a hozzájuk kapcsolódó postokhoz kerültek, az e-mail cím megszűnt, a naplóhoz véleményt írni csakis kommentek formájában lehet.

Szolgálati közlemény vége.

(Update@2007.11.22. Időközben a Google lokalizációs törekvéseinek hála, már magyarul jelenik meg a kommentező felület, tehát a nyelvi korlátok elhárultak.)

Még közelebb

Barátnőmmel a sörgyár előtti téren vártuk a Sztár megérkezését. Rengetegen voltak, kicsik-nagyok, vegyesen. Forgatag, vásári hangulat, színes képek. Egyszer csak begördült a várva-várt autó, és a zenekar kilépett belőle. Üdvrivalgás fogadta őket. A nép körbe-körbe táncolt rajtuk, így nem lehetett megközelíteni sem a Sztárt, sem a zenekart. Később rájöttem, a Sztár maga Ákos, az énekes. Csak pörögtünk-forogtunk a forgataggal, szédítően pörögtek velünk a színek és a hangulatok. Aztán egy moziterem padlásáról is megszemlélhettük mindezt; ekkor a tető résén át láttuk meg, hogy Ákos teljesen egyedül áll a sörgyár előtt. "Kihagyhatatlan alkalom", gondoltam magamban, és barátnőmmel odaléptünk hozzá.

- Helló! - kezdtem a társalgást, kezet nyújtottam.
- Helló - mondta, és kezet rázott velem, de valahogy olyan furcsa volt a hangja. Nem az, amit a dalaiban megszoktam. - Elnézést, hogy késtünk - folytatta -, de nagy volt a forgalom.
- Nem baj - mondtam én -, mi sem értünk ide időre.

Ekkor ébredtem fel.

Hülyeséget álmodni, azt mondják, nem szégyen, mivel az ember nem tudja kontrollálni az álmaiban lezajló gondolatsort. A mindennapokban történt események és érzések azonban rendkívüli módon befolyásolják álmainkat, így a fenti történetet csak azért hozhattam össze álmomban, mert már nagyon várom október 20-át; akkor jelenik meg ugyanis Ákos Még közelebb című vadonatúj albuma, amit már egy hete előrendeltem, hogy még csak véletlenül se maradjak le a megjelenésről. Ahogyan azt az Ákos webáruházban megtudhatjuk, az új album 12 új dalt tartalmaz. Nem kell beérnünk ennyivel: nem csak egy CD-t kapunk, hanem egy DVD-t is, ahol az album Dolby Digital 5.1-es hangzással, valamint PCM sztereóban is hallható, rajta lesz az új videoklip, valamint egy kisfilm, amiben 3, az albumon szereplő dalt is meghallgathatunk akusztikus gitárkísérettel, Ákos előadásában.

Sok ezért 3.990 Ft? Nekem semmiképpen.
Rajongó vagyok, mint állat.

---
Illusztráció: www.akos.hu

Svédország, 1997

Ez a cikk az 1996-1998 között hat kiadást megért lemezújságomból, a TDM-ből származik. Bővebben a lemezújságokról.

Idén nyáron (1997) volt rá alkalma családunknak, hogy kiruccanjunk Svédországba. Ugyanis kint laknak rokonaink, és ők hívtak meg egy 5 hetes nyaralásra.

Az utunk kellemesen telt, nem akarok reklámot csinálni, hogy melyik cég buszával utaztunk. Emeletes busz volt, és mi az emeleten ültünk legelöl: hát ne tudd meg, onnan aztán van annyi látnivaló, mint a huzat. Komolyan mondom. Csak Németországban volt unalmas, ugyanis ott kábé 12 órán keresztül egy autópályán nyomultunk. Szerencsére amikor odafelé mentünk a Németországi rész éjszakára esett, s így kellemesen elpilledtünk. Éjfélig videót nyomtak a buszon, meg ilyenek. Az volt a rossz, hogy sajna a lábamnak alig volt hely, és kissé megnyomorodtam, mire kiértünk. De azért kiértünk. Bár Németországban ráment a busz egy nagy hajóra. Te, ne tudd meg, hogy ez mekkora hajó volt, mintha vagy öt négyemeletes panelház lett volna egymás mellé rakva, de lehet, hogy keveset mondok. Komolyan mondom, ekkora hajót még nem láttam (kisebbet sem). Egy halom kamion, vagy kétezer személykocsi, ötven busz volt rajta, volt benne diszkó, kabinok, boltok, játékterem, meg minden ilyesmi, ami ilyenkor kellhet.

A komp Németország és Svédország között -
méretei igazán impozánsak

Bátyám itt egyből becsajozozott. Felszedett egy olyan nőt, aki vagy hét nyelven beszélt - bátyám szerencséjére magyarul is, ugyanis az ártatlan semmilyen más nyelven nem tud.

Azt megállapítottam, hogy Svédország egy rettentően szép ország. Még a városokban is sok a "zöld", azaz mindenfelé parkok, meg ilyenek vannak. De az utak mellett is kis fák, meg ilyesmi. Szemetet az utcán nem látni. Egy darabot sem. Na most vagy nem dob el senki sem szemetet, amit így magyar szemmel lehetetlennek tartok, vagy pedig igen nagy pénzeket ölnek abba, hogy az eldobott cuccokat eltakarítsák. Mondjuk tény és való, hogy minden 5 méteren van egy szemeteskuka.

Azontúl nem lehetett látni bagózó embert sem az utcán, pedig igencsak erősen bagóznak ott is, nem kell őket félteni. Ha már így a káros szenvedélyeknél tartunk, akkor azt is elmondom, hogy a sörükben kábé 5 egész valahány százalék az alkohol - kispályások. Amikor elmondtuk, hogy nálunk mennyi, volt, aki alig akarta elhinni. Egy a lényeg, hogy odakint tudnak élni az emberek, az már egyszer biztos. Még egy takarítónő is kábé 100 ezer forintnak megfelelő összeget keres, ami persze ott nem sok, mert hogy mást ne mondjak, 75 deka kenyér 10 korona, ami (akkor 24 forintot ért egy korona, most nem tudom, hogy mennyit) 240 forint. De azért meg van minden munka fizetve rendesen. Nem kell őket félteni.

Nem lehetett kocsmát találni. Volt egy, de oda nem mehettünk be, mert csak 18 éven felülieket engedtek be. Látásról megállapították, hogy ki 18 éven aluli, és ki nem... lehet, hogy csak én vagyok a béna, de én nem tudnám megállapítani. Szóval nincs kimondott kocsma, csak úgynevezett PUB-ok. Ezek marha jól néznek ki belülről. Általában régi stílusúra van kialakítva az egész, bent amit csak lehet fából csináltak. Félhomály, alig világító lámpák, lábszárvastag gyertyák. Muzsikál a zenekar (amikor mi ott jártunk éppen a Who The Fuck is Alice címü számot nyomták, mi meg dalolásztunk ott a svédekkel. Az egyik még kérdezett is valamit, de nem válaszoltam, mert nem tudok sajnos svédül - a szerk.), megy a darts, a hagyományos Pub-játék, azontúl van még rulett, meg minden istennyila. Mondjuk ide is csak 18 éven felülieknek lehetett belépni, de egyik ismerősünk révén protekciónk volt - és bementünk. De nem bántuk meg. Még az sem igazán bántott, hogy amikor megkérdezték, hogy mit kérek, azt mondtam, hogy Fantát - de tisztán, ne vodkával.

Belegázoltam a tengerbe... (kb. 10 °C-os volt)

Állatkertben is voltunk. De ne ám olyan állatkertet képzelj el, mint itt Pesten, hogy minden állatnak van egy kis lyuk - a francokat. Az állatok természetes környezetben voltak elhelyezve. Szinte fel sem tűnhetett nekik, hogy nem szabadon jártak. Marha jó volt, mert a farkasok ilyen hegyoldalban, vagy miben voltak. Az fölé pedig vezetett egy ilyen tetővel ellátott kilátó, szóval a farkasok ott voltak alattunk kábé 10 méterre, és fantasztikusan ki lehetett lesni őket, ahogy mocognak, meg esznek, meg minden. Az egyik úgy elrejtőzött, hogy édesapám fél óráig mondta, hogy hol van, de én mindig kőnek néztem, csak akkor vettem már észre, amikor felkelt, és arrébbment.

Vidra közeleg!

Átruccantunk Dániába is. Ez azért már nem annyira buli, mert itt talán még nagyobb szemetelés folyik, mint nálunk. Koppenhágában alig lehetet parkolót találni. De azért találtunk. Előszöris megkajáltunk a zöld gyepen (ez tényleg így volt), majd megnéztük azt a várat, amelyikről még anno Mr. Shakespeare a Hamletet írta. Hát nem semmi, meg kell mondjam. A kazamaták nagyon buli benne. A vár alja egy tömör, egy darabból álló kő volt. Ebbe fúrtak utakat - fogalmam sincs, hogy hogyan - az akkori emberek. alig lehetett lent látni, pedig rengeteg lámpa el volt helyezve. Ez olyan igazi várbörtön, csöpögő víz, síkos talaj, meg minden ilyesmi. Alacsonyak voltak a járatok. Még ott voltak a láncok is, amelyre anno az embereket kötözték - borzasztó lehetett. Ideális börtön a bűnösöknek. Itt vagy öngyilkos lesz, vagy megbolondul, vagy a másik ember öli meg - feltéve, ha ki tud szabadulni láncaiból. Az a nagy igazság, hogy nem igazán akarok odakerülni.

Kis csapatunk Hamlet várában

Dániában meglátogattunk még egy vidámparkot is (itt Tivoli-nak hívják). Hát ez lehet nagyobb volt, mint a falu, amiben lakom. Marha nagy fényűzés, meg minden - az eszem megáll. Minden volt itt, aminek egy vidámparkban lennie kell - a magyarországi szintén elbújhat mellette.

Ahogy Babits Mihály írta 1907-ben Messze...messze... című versében:

Svédhon. Csipkézve hull a fjord,
sötétkék vízbe durva folt.
Nagy fák és kristálytengerek,
nagyarcu szőke emberek.

Ebben - bár sosem gondoltam volna, de - van igazság. A svédeknek kábé 80 százaléka szőke, és rengeteg embernek akkora arca van, hogy az már nagyon nagy. A sötétkék víz is passzol, gyönyörűen néznek ki arrafelé a tengerek.

Szóval nagyon buli odakint. Egyből látszott, amikor visszajöttünk, hogy már magyar földön járunk - mindenfelé szemét, meg ilyenek - blee. Aki teheti, feltétlenül menjen ki egyszer Svédországba, mert megéri, nagyon szép ország.

Thozoo, 97.12.19

---
Szolgálati közlemény: az eredeti cikk nem tartalmazott képeket, az utazásunk során készült fotókból szkenneltem ide egy párat illusztrációként.

Tájszólás-értelmező kisszótár

Ez a cikk az 1996-1998 között hat kiadást megért lemezújságomból, a TDM-ből származik. Bővebben a lemezújságokról.

Pëco: Alsó épület, afféle spájz.
Stupnyigyugó: Parafadugó
Rítyla: Létra
Szűrkutya: Sündisznó
Tik: Tyúk
Kokas: Kakas
Bornyú: Kis tehén
Varnyú: Varjú, fekete madár
Tehe: Nagy, kifejlett tehén
Lú: Ló
Bádok: Alumíniumból készült, literes pohár
Güszöb: Küszöb, az ajtó és a padló között lévö fadarab
Sëzlony: Rugós ágy
Kredenc: Konyhaszekrény
Cipe: Lábbeli
Ámbitus: Erkély
Gang: A bejárat előtt lévő üres, fedett helyiség
Lóca: Fából készült ülőke
Ülcsik: Bármilyen ülőke
Sparhelt: Széntüzelésű tűzhely
Sámli: Kisszék
Fángli: Kőműves serpenyő

1000 oldalletöltés

Örömmel jelentem be, hogy túl vagyunk a Thozoo naplója ezredik oldalletöltésén. Köszönöm minden olvasónak!

Hihetetlen dolgok

Ez a cikk az 1996-1998 között hat kiadást megért lemezújságomból, a TDM-ből származik. Bővebben a lemezújságokról.

Az egyik reggelen felébredek. Bekapcsolom a rádiót, hallgatom. Egész kellemes műsor volt, sok zene volt benne. De egyszer csak hallom, hogy valaki egészen közel beszél hozzám.
- Á, bé, cé.
A francba. Lekapcsoltam a rádiót, és pár gyanús kört tettem a szobámban. Nem volt ott senki. Oh, be buta fiú vagyok, gondoltam magamban, és visszafeküdtem az ágyamba, hallgatni a rádióműsort. Egyszer csak megint hallom:
- Á, bé, cé.
Ez nem lehet igaz, teljesen megtébolyultam, vagy mi lelt mán éngemet? De megint nem láttam senkit, se az utcán, se sehol. De erről nem szóltam senkinek.

Másnap, ahogy felébredek, megint hallom, hogy valaki eszméletlen gyorsasággal mormolja az ábécét.
- ...eéefgégyéháiílyékáelelyemeneny...
Hát mondom, ez nem igaz. Átmentem a konyhába, bevettem egy nyugtatót, mert senkit se láttam. De csak hallom:
- Á, bé, cé, á, bé, cé.
Lefeküdtem aludni megint, ez nem lehet igaz.

Annyira elaludtam, hogy csak este 10-kor ébredtem fel. Na, mondom, mindjárt kezdődik a show. De nem kezdődött, így nyugodtan visszaaludtam, és csak reggel ébredtem fel. Amit hallottam, felért egy lelki sértéssel:
- Á, bé, cé.
És akkor rájöttem, mi ez, és olyat röhögtem, mint hat másik. Ugyanis ahogy a hang irányába fordultam, akkor láttam meg, hogy a nap betűz az ablakon.

Az olvasókat fárasztotta: Thozoo

A lemezújságokról

A '90-es évek elején hatalmas közösségformáló erővel bírtak az úgynevezett lemezújságok, vagy "discmag"-ek. Az írások ilyen formában való terjesztése tulajdonképpen az internet nélküli világban a blogok elődjének is tekinthető, a lényeges különbség a megjelenési formában, valamint a terjesztésben volt. Az ilyen "újságok" az akkori elérhetetlen (vagy csak egy igen kis réteg számára elérhető) internethozzáférések miatt teljesen offline médiumok voltak, amiket pár lelkes amatőr (vagy profi) szerkesztett: ki a cikkeket írta, ki a keretrendszert programozta, sőt, általában tartalmazott az újság 1-2 háttérzenét is, amik közül tetszésünk szerint választhattunk az olvasás idejére egyet (vagy éppen ki is kapcsolhattuk azt.) Az igényesebb lemezújságok képeket is applikáltak a cikkek szövegébe, gondosan tördelve azt. Ezeket a műveket az olvasók floppyn cserélgették egymás között (innen a neve: lemezújság). Az internet térhódításával szinte teljesen eltűntek ezek a remekművek, de a Google segítségével itt-ott még találni archívumokat.

Számomra a legjelentősebb, a lemezújságok általam legtöbbet olvasott magyarországi képviselői a Terror News, a Ne0logia, illetve a Kendermag voltak, imádtam ezeket az újságokat.

1996-ban fogalmazódott meg bennem, hogy akár én is készíthetnék lemezújságot. El is készült. A hat kiadást megért Thozoo's diskmag elég népszerű volt egy szűk rétegben (az osztálytársaim között) annak idején. Többen cikkeket is írtak bele, és bár több volt benne a lopott, máshonnan összeszedett és átgépelt anyag, mint a saját termék, azért a mai napig is találok benne egy-két gyöngyszemet, amin jól szórakozom. Ezeket a következő héten, mintegy nosztalgiaképpen, megosztom a Thozoo naplója olvasóival. Akit érdekel, hogyan láttam a nagyvilágot 1996 környékén, 16 évesen, mindenképpen látogasson ide minden nap, egy-egy új cikkért! :-)

---
Illusztráció: www.sxc.hu

Széleskörű tájékoztatás

A legalja.hu igen nagy gyűjteményt birtokol az üzletekben található, vásárlók tájékoztatására szolgáló, de valamilyen okból elírt táblácskákból, feliratokból. Tegnap olyat láttam, amilyet eddig még nem.

Köszi. Akkor mennyi?

Lekopott

Az ásványvizes történet után ma találtam magamnak újabb dolgot, amit ebben a boltban soha nem választok, ez pedig nem más, mint a pékáruk csomagolására való, a bolt logojával ellátott nejlonzacsi. Kedvesemmel éppen vacsorázni készültünk; kibontottam a mosolygós zsömléket rejtő csomagolást, minek folyományaképpen a felirat egy része a kezemre ragadt, letörölhetetlenül. Csak a szappanos víz segített eltünteni a sötétzöld színű mocskot. A felirat többi része lepergett az asztalra, bele a tányéromba, és még maradt egy pár szem festék a zacsin is (ld. a képet).

Miért olyan fontos, hogy az otthonra szállított pékáru csomagolásán rajta legyen, hogy melyik boltból vette az ember? Egyébként sokszor megfogadtam már, hogy nem megyek ebbe a boltba, viszont egy nagy helyzeti előnye van: hazafelé pont útbaesik, így az ilyen apró-cseprő dolgokért be szoktunk ugrani - mást nem éri meg venni, mert hihetetlen árak vannak. (Két decis dobozos almalé 80 Ft; egy liter kóla máshol meg kijön 125-ből.) A fene nem gondolta, hogy még a zsömle csomagolása is okozhat ilyen meglepetéseket.

Siemens C75

Sokan húzzák a szájukat, amikor Siemens telefonokról van szó, holott a német gyártó fénykorában igencsak tartós és strapabíró telefonokat készített. Én magam mindig a középkategóriás (C) szériát vásároltam (C55, C62, C65, C75), mivel anyagi lehetőségeim és eleddig igényeim is ezt támogatták. Valahol a C62 körül elromlott valami, ami a C65-re végleg kiteljesedett. A C62 hihetetlen lassúságával és abszolút nem felhasználóbarát wap felületével riogatott, a C65 meg nem volt képes 24 órát fagyás és spontán kikapcsolás nélkül átvészelni. Meglehet, hogy ez hihetetlen SMS-írási sebességem :-) és az egyéb, a telefon minden funkciójára kiterjedő igénybevétel szüleménye, de pl. amilyen stabil volt annak idején a C55, olyan rossz lett ilyen szempontból a C65. A C62 nagy előnye a mérete volt, mindenhol elfért, a C65 pedig a billentyűzet terén mutatott nekem követendő példát; olyan jó, SMS írásra való billentyűzetet azóta sem láttam.

Aztán a BenQ felvásárolta a Siemens-t, és most az ő égisze alatt készülnek a legújabb szériás, immáron BenQ-Siemens-nek keresztelt telefonok. Meg kell vallani, igen jól sikerült darabokról van szó, de funkcionalitásában a jelenlegi C sorozat egyes elemi sem sokban térnek el az általam birtokolt Siemens C75-ös készüléktől. Ez a modell még az eredeti német Siemens tervezés eredménye, de az akkumulátor alatti címkén már BenQ felirat olvasható.

Siemens C75 ikrek

A telefon tulajdonképpen mindent tud, amire a mindennapokban szükség lehet, én mégis azért szeretem, mert a végletekig testreszabható. Úgy a menüket, mint a témákat, bármit át lehet állítani benne, csak egy adatkábel kell hozzá, és a megfelelő szoftver. A firmware-frissítés is megoldható házilag, teljesen biztonságos, bármikor új szoftver tölthető a telefonra, így mindig mentes a készülék a nagyobb hibáktól. Amik igazán jól eltaláltak a telefonban:

• Címjegyzék, amely 1000 személyről tudja eltárolni azok vezeték- és keresztnevét, otthoni-, irodai-, fax- és mobiltelefonszámát, 2 db e-mail címét, webhelyének címét, nicknevét, ICQ számát, munkahelyének nevét, komplett lakcímét, születésnapját (amire 1 nappal előtte és az adott napon figyelmeztet is), valamint fényképét (amely látszik, ha az illető hív bennünket).
• 1000 férőhelyes naptár, amelyben emlékeztetők, feladatok és jegyzetek tárolhatók, perces pontossággal, és nem csak szöveges formában: ha nem szeretünk írni, beszélhetünk is, a telefon rögzíti, és adott időpontban emlékeztet bennünket arra, hogy üzenetünk van saját magunk számára. Ilyenkor a kis play gombbal kattintva lejátszhatjuk az üzenetet.
• Könnyen kezelhető, a Siemens C55 remek tulajdonságait öröklő wap-felület, amelynek segítségével bármilyen mobilos tartalmat letölthetünk. A kategóriájában hatalmasnak számító kijelzőn remekül olvashatóak a hírek, vagy böngészhetőek a leveleink.
  
• Java-játékok támogatása.
  
• Viszonylag elfogadható minőségű, 640×480 pixeles fotók készítése (láttam már rosszabbat is).
• Hatékony, egy idő után kellemesen használható t9-es szótár SMS-ek szerkesztéséhez (maximum 5 SMS-t tud összefűzni, 760 karakterben). Eleinte bosszantóan kevés szót ismer, idomítani kell, de pár hónap intenzív SMS-írás után már benne lesznek azok a szavak, amiket gyakran használunk.
• Szinkronizáció PC-vel: a Total Commanderhez plugin tölthető le, amelynek segítségével a telefon fájlrendszere egy hálózati meghajtóként látszik. Letölthetünk a telefonról bármit, és fel is másolhatunk arra, a beépített 10 MB memória erejéig. Az elkészített fotók és videók (azokról ne beszéljünk, ramaty minőségűek) így jól archiválhatóak, egy gombnyomással. (Adatkábel vagy infra kapcsolat szükséges hozzá.)
  

Többször akartam újabb, szebb és jobb telefont venni, de mégis maradtam nála: nem a legújabb és nem a legtrendibb, de nagyon szeretem mindezen dolgai miatt.

Vegyetek Ti is (BenQ) Siemens mobilt legközelebb! ;-)

Szemgumicukor II.

Tegnapi cikkemben kitárgyaltam a szemgumicukrot, ma viszont megérkeztek a megrendelt példányok. Íme egy nagy felbontású fotó a termékről, elölről és hátulról (kattints rá jól, hogy nagyban is lásd). Kis finomság, hogy a piros színű dolgok a műanyag csomagolásra vannak festve, azt nem a cukor tartalmazza.

Megkóstolni még nem mertem. :-)

Tárkonyos raguleves, ahogy Zoli szereti

Hozzávalók:

• 1 csomag instant Maggi (!) Tárkonyos raguleves (itt látható jobboldalt, CSAK ilyen a jó)
  
• 2-3 szál virsli
• 35 dkg (egy átlagos üveg) zöldbab
  
• 3-4 dl tej
• Ecet, ételízesítő stb.

Elkészítése:
Hagyjuk figyelmen kívül a csomagon található felhasználási útmutatót, és járjunk el az alábbiak szerint: forraljunk fel bő fél liter vizet. Forrás közben adjuk hozzá a tejet és szórjuk bele a levesport. Így kb. egy liter levesünk lesz. Jól kavarjuk el a levesport a löttyben, és ügyeljünk arra is, hogy amíg fel nem forr, gyakran kavargassuk, mert az alja könnyen megég. Közben vágjuk karikára a virslit, és öntsük le a levet a zöldbabról. Amikor a leves forrni kezd, öntsük bele a zöldbabot, majd várjuk meg, amíg újra felforr. Akkor ízesítsük egy kis ecettel, és (mivel több a víz és a tej, mint az előírt) ételízesítővel állítsuk be a kívánt ízt (kb. egy csapott evőkanállal nyugodtan tehetünk bele). A virslit kb. 10 percig főzzük benne, majd lefedve hagyjuk állni újabb 10 percet.

Jó étvágyat!

ui.: Sajnos a levest megettük, mielőtt még fotó készülhetett volna róla. Amennyiben újra főzök, le fogom fényképezni, és beillesztem ide. :-)

Szemgumicukor

Ma nagyon undorító dolgot láttam, ez pedig nem más, mint a szem-gumicukor. A termék teljesen úgy néz ki, mint egy frissen kioperált szem: a retina, és a finom, vérvörös erezet jól kivehető rajta. Mindehhez 50 Ft térítés ellenében lehet hozzájutni, kis műanyag csomagolásban kapja meg a vásárló. Én, mint külső szemlélő, első sorból láthattam, ahogyan szétrágódik, és összemorzsolódik a produktum. Ezt az élményt nehéz feldolgozni, még akkor is, ha tudom, hogy gumicukorról van szó. Azt nem sikerült megállapítanom, hogy töltve van-e golyó, de a kreatív édesipari cégnek biztosan összejött annyi, hogy meg is tölti valamilyen szmöttyel, ezzel tovább fokozva a gusztustalanságfaktort.

Mindenesetre ma rendeltem magamnak egyet. Hátha a látszat csal, és valójában finom.

A régi filmek jobbak?

Többször megfigyeltem már saját magamon, hogy inkább a régebbi, általam már többször látott filmeket veszem elő, semmint hogy újakat nézzek. Pedig új is van, csak meg kellene nézni; még időm is lenne rá. Próbáltam magamban felkutatni, hogy mi lehet ennek az oka, és arra jutottam, hogy az új filmekből valami hiányzik. Kevés kivétellel vagy a vége van elrontva a mozinak, vagy pedig az egész elejétől végééig olyan szinten badarság, hogy már várom, mikor lesz vége. (Ekkor jár a számláló 40-50 percnél.) Ennek ellenére nem sok olyan film volt életemben, amit nem néztem végig, pedig szép számmal láttam belőlük; persze, mint sokan, én is közönségfilmekből táplálkozom, a művészfilmes vonallal soha nem tudtam azonosulni.

Csak egy kicsit belefáradtam már, hogy minden film remake, egy régi film átirata, és sehol egy eredeti ötlet, egy új látásmód. Oké, hogy tombol a retró-mánia, de ennyire? Animációs filmből is annyi van, mint a szemét, hetente jelennek meg újabbak, de a kimunkáltság egyre inkább odaveszett belőlük. Termelje a profitot, és ennyi a lényeg. Shreknél még ámultunk, a nálunk most kezdő Hangyaboy pedig óriásit bukott eddig szinte minden bemutatóján. Kíváncsian várom, hogy nálunk mit alakít. Mint ahogy az összes többi filmet is, ami a közeljövőben megjelenik.

---
Illusztráció: stock.xchng

Cégtáblák városszerte

Városjáró rovatunkban két, igen érdekes városképet szeretnék megosztani az Olvasóközönséggel, melyeket a szomszédos városban, egy és ugyanazon utcában véltem felfedezni.

A magyar nyelvben való jártasságot jól példázza az alábbi cégtábla:


Én szeretnék elsőnek gratulálni az "ÉRT" rag elhelyezéséhez, s annak (mérete és elhelyezése által) mintegy központi szerephez való juttatásához. Régebben volt KÖZÉRT, ez most a 100 FORINT ÉRT. Nem is csodálkoznék, ha a helyet csak Ért-nek hívnák. "Hová mész? Megyek az értbe." Legalább azt a kötőjelet tegyük ki, ha már mindenképpen kell a nagy bazi ÉRT.

A következő szellemes megoldásnál a nyilat tessék figyelni.


Ehhez csak annyit fűznék, hogy ha van nálunk csatornafedél-kulcs, akkor szinte azonnal, elegánsan bejuthatunk, egyéb esetben egy pajszer is megteszi. Esetleg ha mindezt el akarjuk kerülni, és a csatornázási művekkel is jóban akarunk lenni, írjuk oda: Bejárat az udvarban.

Köszönöm.