A Hűtlen

A PhotoBlog-ba ma feltett képről szeretnék írni egy pár sort, mintegy demonstrálandó az állatvilág viszályait. Ahhoz, hogy a képen vázolt helyzetet maradéktalanul megértsük, szükség van egy kis történelmi áttekintésre.

Valamikor régen történt, hogy barátnőmék macskája egy napon hűtlen dögként más háztartásba vándorolt, pedig igen sokat törődött vele a család, De mit volt mit tenni, a macskát nem lehet odaláncolni, ha menni akar, úgyis menni fog. Így is történt.

Mivel nem élet az élet macska nélkül, a véletlen folytán hamarosan újabb cica került a háztartásba, aki macskai kötelességeit (egérfogás, dorombolás, odasimulás, szőrgolyó felköhögése) maradéktalanul ellátta. Ezen okoknál fogva a kis koromfekete macska hamarosan a család kedvence lett.

Ám a történet itt nem érhet véget, hiszen ismerjük már, milyen fordulatokat képes produkálni az élet. A minap hazatért a Hűtlen macska, akinek sejthetően hányattatott sorsa miatt nincs farka, és tekintetének nyomvonala sem követi a Teremtő által kijelölt utat, ráadásul állandóan kint lóg a nyelve. Így meglehetősen könnyű beazonosítani és felismerni, hogy Ő jött el újra. Megérkezését követően összesereglettek az udvaron található állatok, és alaposan szemügyre vették a jövevényt. A kis koromfekete kandúr le sem vette a szemét a Hűtlenről, olyan szinten nem, hogy percekig néztek farkasszemet egymással (ami mondjuk elég nehéz feladat volt, ismerve a Hűtlen macska szemtengelyferdülését). Aztán amikor a kis fekete macska feladta a csendes küzdelmet, a család 9 éves kiskutyája jött, és átvette a szerepet: őrt állt, mintegy arra buzdítva a Hűtlen macskát, hogy hagyja el az udvart. (Ezt a jelenetet láthatjuk a képen.) Így ment ez perceken keresztül, amíg a cica ahelyett, hogy lepofozta volna a kutyát (a méretkülönbség ezt megengedte volna) belátta, hogy már semmi keresnivalója itt, elsunnyogott a kert végébe, onnan pedig eltűnt, meglehet, évekre.