A régi filmek jobbak?

Többször megfigyeltem már saját magamon, hogy inkább a régebbi, általam már többször látott filmeket veszem elő, semmint hogy újakat nézzek. Pedig új is van, csak meg kellene nézni; még időm is lenne rá. Próbáltam magamban felkutatni, hogy mi lehet ennek az oka, és arra jutottam, hogy az új filmekből valami hiányzik. Kevés kivétellel vagy a vége van elrontva a mozinak, vagy pedig az egész elejétől végééig olyan szinten badarság, hogy már várom, mikor lesz vége. (Ekkor jár a számláló 40-50 percnél.) Ennek ellenére nem sok olyan film volt életemben, amit nem néztem végig, pedig szép számmal láttam belőlük; persze, mint sokan, én is közönségfilmekből táplálkozom, a művészfilmes vonallal soha nem tudtam azonosulni.

Csak egy kicsit belefáradtam már, hogy minden film remake, egy régi film átirata, és sehol egy eredeti ötlet, egy új látásmód. Oké, hogy tombol a retró-mánia, de ennyire? Animációs filmből is annyi van, mint a szemét, hetente jelennek meg újabbak, de a kimunkáltság egyre inkább odaveszett belőlük. Termelje a profitot, és ennyi a lényeg. Shreknél még ámultunk, a nálunk most kezdő Hangyaboy pedig óriásit bukott eddig szinte minden bemutatóján. Kíváncsian várom, hogy nálunk mit alakít. Mint ahogy az összes többi filmet is, ami a közeljövőben megjelenik.

---
Illusztráció: stock.xchng