Szolgáltatók szolgái

A nyájas olvasók bizonyára emlékeznek rá, hogy augusztus derekán elköltöztünk egy új lakásba. Azt hinné az ember, hogy több, mint három hónap alatt minden ehhez kapcsolódó adminisztrációt el lehet rendezni a különböző szolgáltatókkal, azonban ez koránt sincs így. Az alábbiakban összefoglalom, hogy melyik szolgáltatóval mit szívtunk.

A gázszolgáltató volt a leggyorsabb, már ami az ügyintézést illeti. (Érthető, a tél volt előttünk, nem a nyár.) Küldöttje először csak furcsának találta, hogy fél 12-kor senki nincs itthon, ezért egy értesítőt dobott be, hogy nem talált itthon bennünket a közüzemi szerződés aláírását megejtendő. Hagyott egy telefonszámot is, időpont-egyeztetés céljából. Kellett egy tíz perc, mire ki tudtam silabizálni a számokat a gyűrött értesítőn — amit nem mellesleg a szomszéd postaládájába dobott be. (Ez utóbbira onnan jöttem rá, hogy az övé az én postaládámban volt.) A számot felhívva egy borízű hang közölte, hogy akkor holnap fél 12-kor tud jönni. Aztán nem. És előtte sem! Hát, mondom, megpróbálok itthon lenni addigra. Éppen nem volt hatodik órám, így haza tudtam jönni. A borízű hanghoz pontosan passzoló karakter várt itt engem, aláírtuk a szerződést, és mehetett mindenki Isten hírével. Azóta küldtek egy számlát, majd azt befizettük, ők küldtek egy stornó-számlát (tehát nem kellett volna befizetnünk), aztán küldtek 60 köbméterről egy hétezres, majd ebben a hónapban (szintén 60 köbméterről) egy 9.000 Forintos számlát. (Biztosan megváltozott a fűtőérték, csak ezt ennyire nem vettük észre.)

A villamosenergia-szolgáltató egy kicsit macerásabb volt. Nekik a lakhatási engedély kiállítása után másfél hónapra volt szükségük, mire észlelték, hogy itt az eddigi 1 helyett 4 villanyóra van üzemben (bár nem tudom, azt egész véletlenül nem ők szerelik fel, és plombázzák le?). Na, kijöttek, hogy leírják az óraszámokat (nem tudták, milyen számú órák voltak itt), azóta pedig se kép, se hang. Nem kaptunk villanyszámlát, amióta itt lakunk, de legalább 500 kWh-t elfogyasztottunk már. Izgalmas minden e-on boríték, várjuk a húszezres számlát, de csak a régi lakcímre küldtek ki egy ötezres számlát, aztán meg azt, hogy azt sztornózzák - fogalom nélkül vannak teljesen, mindent illetően. (A gázon okulva azt már nem fizettünk ki, vártunk, amíg letelik a befizetési határidő, és utána két nappal — láss csodát — jött is a sztornó.)

A vízműhöz betelefonáltam, hogy valamiféle óraállást szeretnék közölni. Mióta itt lakunk, egy alkalommal hagyott itt értesítőt a díjbeszedő, hogy nem tudott bejönni (munkaidőben nem voltunk itthon, fene se érti), erre azt a választ kaptam, hogy kedden a piactérnél tudom befizetni azt a tízezer forintocskát, amit egy hónapban víz címén ki kell fizetnem. Azt, hogy a számlán 2008. májusa óta szerepel a készenléti díj, mi meg augusztus óta lakunk itt, már fel sem vettem, mint ahogy azt sem, hogy ennyi irdatlan készenléti díj fejében kétszer zárták el a vizet értesítés nélkül több órára: egyszer pontban délben (nem is tudtam legurítani egy nagy pohár hideg vizet a jó paprikás krumplira), egyszer pedig pontban négy órakor, amikor hazaértünk (akkor főzni szerettünk volna valamit, de hatig hatásszünetet tartottunk.)

Közben a régi helyett új csőre helyeznek át bennünket,
ezért a sok kimaradás. Elvileg tegnap befejezték... reméljük!

Az internet-szolgáltató három hónap elteltével vette észre, hogy mi más címen lakunk, és más telefonszámról használjuk azt a szolgáltatást, amiért egyébként rendesen fizetünk, és amiért ő rendületlenül számláz. Ki is küldött az ADSL áthelyezésért 4.800 jó magyar forintot kóstáló számlát, majd ezt a számlalevelet az aktuális havi számlával együtt elküldte a régi lakcímemre, biztos, ami biztos. 4.800-ért úgy kell összevadászni két helyről a számlákat. Egyébként ezt is csak onnan tudtam meg, hogy számlának kellene jönnie, hogy e-mailt küldenek minden hónapban, minden egyes számláról. Amit nem értek, az az, hogy egy számlát költözés után már kaptunk az új címre, azt követően az összes többi a régi címre ment, telefonáltam, faxoltam nekik, és most az áthelyezési díj is (ami — lássuk be — teljességgel felesleges kiadás, aljas bevételi forrás, hiszen ennek befizetése nélkül is ment minden flottul) a régi címre jött. Még jó, hogy vannak ismerőseim a régi helyen is... Azt már meg sem említem, hogy a két tételt természetesen nem tudta egy számlára nyomtatni, két külön számlát küldött róla, de ez lenne a legkevesebb, ha a saját postaládámba kapnám meg.

A T-Com csak kicsit késett: használtuk már pár napja a frissen bekötött telefonvonalat, amikor kaptunk egy levelet tőlük (közben T-Home-ra változott a nevük), hogy megkapták áthelyezési kérelmünket, és egy kolléga hamarosan felkeres bennünket. (Ekkor már túl voltam egy két hetes várakozáson, illetve telefonálgatáson, hogy akkor végre mikor is, de egyszer csak jöttek.)

Aztán itt vannak a tündéreim is. Ez nem kimondottan a költözéshez tartozik, de azt követően történt, mert díjcsomagot váltottunk mobilszolgáltatónknál. Írtam már arról, hogy a szolgáltató nem jól számlázza az MMS-eket, illetve azt is pengettem egy postban, hogy újra eladtam a lelkem két évre nekik. A helyzet a következő: az MMS-eket már nem 125-ért számlázzák, hanem húsz forintért, ennek sokkal jobban örülök. Még jobban örülnék, ha 14 forint lenne, amennyinek a tarifacsomag szerint lennie kellene (október 15 óta dolgoznak az ügyön, most november 27-e van). A 125 forintos MMS-eket már érzékelték, hogy kicsit sok volt, következő hónapban jóváírják. Aztán a havi 50 percet elvileg nekem kellett volna valami kóddal aktiválnom, amely kódot illetően fogalom nélkül vagyok. Állítólag SMS-ben kaptam... hát, kevés olyan embert ismerek, aki nálam gyakrabban ellenőrzi az SMS-eket, de én ilyet nem kaptam. Ezt egészen biztosan állíthatom. Ezért ebben a hónapban kifizethetem azt a kétezer-valahányszáz Forintot, amiről azt hittem, hogy tök ingyen beszélem el, majd a következő hónapban indul a móka — és vele együtt persze az újabb két éves hűségszerződés is, kitolták egy hónappal. Biztosan teljesen véletlen volt.

Tévét is néznénk. Lakásunkban az erősítős szobaantenna nem működik, kicsit atombiztos bunkerben éreztem magam, amikor egy adót sem sikerült befogni vele. Tetőantenna helyett digitális átvitelben gondolkodunk. Október 5-én rendeltük meg a DigiTv szolgáltatását, ezt mind a mai napig nem kötötték be nálunk. A DigiTv a szerelőkre mutogat, és velem hívatja fel őket, a szerelők azt mondják, a DigiTv nem szállított számukra elegendő beltéri egységet, felelősséget persze senki sem vállal. "4-6 hét" a beígért bekötési idő, mi ígéretet kaptunk arra, hogy a megrendelést követő nyolcadik, de legkésőbb a kilencedik héten már jön is egy szerelő, és nézhetjük is a tévét. (Érdekes egyébként, várom, pedig nem is szoktam tévézni.)

A redőnyösök is rohadt sokat késtek egyébként, de arról már írtam régebben.

Én kérek elnézést, hogy így kifakadtam, csak egy kicsit már sok, hogy mindenki után én lapátolom a ganajat, és az amúgy sem sok szabadidőmből órák mennek el arra, hogy a szolgáltatók hozzá nem értése vagy felelőtlensége, vagy nemtörődömsége (a megfelelő szó aláhúzandó) miatt az ember azt sem tudja, mit fizetett már be, és mit nem, milyen szolgáltatást vesz igénybe, és mit nem... teljes a káosz.