Amikor majdnem meghaltam II.

Az úgy volt, hogy akkoriban még mindennel menők akartunk lenni, és minden pillanatot kihasználtunk annak érdekében, hogy menővé váljunk. Nincs ez másként ma sem, ha az ember az életkorát egy kezén meg tudja számolni. Én például autóvezetési tudásomat ecseteltem azzal, hogy egy üveglapot magam elé fogva rohangáltam az udvar közepén, és közben talán még hangot is adtam eme tevékenységem mellé, hogy mindenki jól lássa, milyen okos is vagyok. Azonban, mint az gyermekkorban az ilyen esetekben jósolható, megtörtént a baj, nevezetesen az, hogy megbotlottam, és a magam előtt tartott, akkor méretesnek tűnő üveglap éles szélébe ütve az orromat, azt szilánkjaira törtem, majd a szerterepülő üvegcserepek közé még a biztonság kedvéért be is estem.

Nem sok mindenre emlékszem ezután. Csak arra, hogy mindenem véres volt, még körülöttem az aszfalt is, és a szerterepülő üvegek is. Nem fájt igazából az esés, csak a látvány rémített meg; ordítottam, ahogyan a torkomon kifért. Még az is rémlik, hogy bevittek engem valamelyik kórházba, ahol az igencsak szétnyílt orromat szépen összevarrták. De többre nem emlékszem. Az emberi agy úgy van kialakítva, hogy a sokkoló részleteket minél több dologgal elfedje, hogy ne emlékezzünk rá. De ha emlékem nincs is több róla, az esetet nem tudom elfelejteni: minden reggel, amikor tükörbe nézek, ott van a történet az arcomon. Pontosabban: az orromon. :-)

A baleset helyszíne, olyan 22 év elteltével. Az üvegtábla a kis ház bal oldali ablakából származott. (Jól láthatóan azóta sincs benne üveg.) Megkerültem a kép közepén látható fát, majd futottam a piros nyíllal jelzett hely felé, és ott botlottam meg. Hihetetlen, hogy mennyire nem változott ez a hely semmit.

Tea

Ma véletlenül több mint fél órán keresztül ázott a teafilter a forró vízben. Sejtettem, hogy nem lesz ez egy könnyed, délelőtti tea, de mivel nem férfi a férfi az élete végéig tartó kísérletezés és tapasztalatszerzés nélkül, töltöttem magamnak egy szolíd bögrényit, majd belekortyoltam. Nos, hirtelenjében összeszaladt előttem minden, aztán amilyen gyorsan ez történt, szerte is foszlott. Rendkívül megnyugodtam, és éreztem, ahogy az erő szétáramlik a testemben. Ekkor tartottam azon a ponton, hogy bármilyen hittérítőnek képes lettem volna elhinni bármit, és bármelyik szektának oszlopos tagjává váltam volna, feltéve, hogy rendszeresen kapom a napi tea-adagomat. Az álmosságom is percek alatt elmúlt: elméleti órán olyannyira elememben voltam, hogy bárkit meg tudtam volna arról győzni, hogy tulajdonképpen a programozás egy értékes tudomány, amely nem rabolja az időt, hanem minden vele töltött perccel az emberiség, ha csak egy kicsit is, de előrébb halad.

A hallgatóság azonban nem volt vevő erre a dumára.

Talán legközelebb velük is megitatok óra előtt egy kevéske hosszanáztatott teát.

Mennyit dolgozik a gépünk?

Ha Windows XP-t használsz, és szeretnéd megtudni, hogy mikor kapcsoltad be, illetve ki a számítógépededet, akkor érdemes a rendszernaplóban szétnézni. A következő módon éred el:

• Indítsd el a Vezérlőpultot!
• Ezen belül válaszd ki a Felügyeleti eszközök pontot, majd az alatt az Eseménynaplót!
• A megjenelő ablakban válaszd ki a Rendszer pontot.

Jobb oldalon megjelennek azok a rendszeresemények, amik a gépen történtek. A bekapcsolások eseménykódja 6009, a kikapcsolásoké 6006, így könnyedén ki lehet számolni, hogy a gép mettől meddig volt be-, illetve kikapcsolva. A táblázat ráadásul exportálható az eszköztár hetedik ikonjával; az avatottak a kiexportált szövegállományt egy táblázatkezelőbe töltve rögvest megkaphatják, hogy a gépük mennyi ideig működött, és mennyi ideig pihent.

Ennek alapján készítettem el én is az alábbi kis diagramot.

(A feltüntetett adatok nap:óra:perc formátumúak.)

Meg mertem volna esküdni arra, hogy a gépem többet pihen, mint amennyit dolgozik, és lám, nem lett volna igazam. De még mennyire nem: a masina az elmúlt bő egy hónap 61%-át töltötte munkával, és mindössze 39%-ban pihent. Ez elgondolkodtató adat, bár hozzáteszem, hogy nem töltöttem a 34 napból 21-et a gép előtt, hiszen sok esetben az egész napokon és éjszakákon át tartó letöltések miatt szaladt meg ennyire a működési idő.

Vagy legalábbis ezzel nyugtatom magam.

Amikor majdnem meghaltam

Az úgy volt, hogy akkoriban még izgalmas volt egy biciklin ketten utazni. Valaki kormányzott, valaki pedig irányított. Ilyet játszottunk. Egy idő után annyira belejött az ember, hogy teljes mértékben átvehette az irányítást a csomagtartón ülő cimbora. Így történt ez akkor is, amikor abban az utcában kerekeztünk, aminek - bravúros megoldással - az egyik oldalában csak egy darabig volt járda, az is tulajdonképpen csak a betonárok fölé pakolt betonelemekből állt. Ezek a betonelemek azonban az utca közepe felé elfogytak. Hogy milyen megfontolásból, azt senki sem tudja, viszont ami a lényeg: utána csak a betonárok húzódott végig, fölötte semmi.

Vészesen száguldottunk már a biciklivel az elemekből rakott járda vége felé, közben beszélgettünk. Én voltam a sofőr. Kaptam az utasításokat: kicsit balra, kicsit jobbra. Aztán, amikor már majdnem a kritikus ponthoz értünk, én, balga gyermek, hátrafordultam, és úgy közöltem valamit nevetve utasommal. Arra már nem emlékszem, hogy mit mondtam, arra viszont, hogy ő azt mondta, menj ki az útra!, tökéletesen emlékszem.

Elfordítottam a kormányt jobbra, és a kerékpár szinte pontosan a járda végénél, a mély betonárok kezdeténél kanyarodott ki az útra. Pár másodperc múlva felmértük a helyzetet: azt hogy egy apró pillanaton múlt, hogy nem zuhantunk a betonárok mélyére ketten, a nagy ruszki biciklivel. Utasom hálálkodni kezdett, hogy nem estünk az árokba, mire én mondtam neki, hogy tulajdonképpen neki köszönhetjük a szerencsénket, hiszen ő mondta, hogy menjünk ki az útra.

Ő váltig állította, hogy nem mondott ilyet, mivel azt sem tudta, hogy ott véget fog érni a járda, meg különben is, éppen beszélgettünk. Vajon a stressz miatt nem emlékezett arra, amit mondott? Vagy tényleg nem ő mondta? Ezt már soha nem tudom meg. Mindenesetre ott, akkor, valaki megmentett bennünket. Ezt most itt köszönöm meg neki.

---
Illusztráció: www.sxc.hu

Szerelemkocka

A most következő postot csak 18 éven felüliek olvashatják el. (Ez most komoly.)

Nem tudtam ott hagyni a boltban, amikor megláttam. Az eladó által csak "szexkockának" nevezett kreativitásnövelő termék tulajdonképpen egy szerelmi véletlengenerátor. Használata egyszerű: dobj a kockával, és kövesd a képpel, mint nemzetközi közlőnyelvvel illusztrált - viszonylag egyszerűen érthető - utasításokat.

Szerencsére a Teremtő úgy teremtette meg a kockát, hogy csak hat oldala legyen, így aztán nem megyünk bele a Káma Szútrát megszégyenítő pozitúrákba: a szerelmesek kockájának tervezői az átlagember által is végrehajtható pózokat vették sorra.

A részletes pózlista:


Igen érdekes megfigyelni a jobb alsó sarokban lévő, "Spinkej!" feliratú képecskét, és megérteni a bennefoglalt tartalmat. Netes kutakodásaim alapján a Spinkej! valami olyasmit jelenthet, hogy Menj aludni!, de legalábbis egy Jó éjt!-szerű kifejezés. Így a kockának azt az oldalát érdemes nem kidobni, ha jót akarunk magunknak aznap este. Esetleg, mivel a szöveget úgysem értjük, elnevezhetjük Dobhatsz még egyszer! oldalnak. Számomra a grafika nem egyértelmű, mivel a női egyednél nem eldönthető, hogy a kezét fogja ökölbe, és azt rázza, mintegy jelezve a hímnek: ma este csak a kockádat dobálhatod, vagy a nőről csak később derült ki, hogy csak lelki világában nő, és ezért hervad olyannyira a férfi kedve. :-)

Próbálkozott, földre dobta, zötykölődött

Vakond úr próbálkozott párszor. A gyepmester nem volt boldog, dühében átkozódott és pálcáját a földre dobta. A háttérben lévő tehervonat bambán zötykölődött Pest irányába.


Mára ennyi telik tőlem. Eső van, gyász, lehangolódás, befordulás, forró tea, ágyban maradás.

Tehén a tetőn

Ma este egy tehén járt a háztetőn. Bár azt nem tudjuk, hogy honnan került oda, de én és a kedvesem is egyszerre hallottuk, ahogy ordenáré módon bőgött az ablak előtt. És mivel tetőablakunk van, a hang nem jöhetett máshonnan, csak a tetőről. Lehet, hogy szerencsétlen jószág holdkóros, vagy csak a fejés elől menekült? Ezt nem lehet tudni. Komolyan foglalkoztat a kérdés, hogy tényleg ott volt-e, vagy csak a vacsora mellé fogyasztott tejben volt valami...

Elszámolás

Az E.On házatáján is csőstül összejött minden. Ezt csak abból gondolom, hogy már harmadjára küldenek ki valamit, ami egyáltalán nem tükrözi a valós helyzetet. Villanyórám állását havonta bejelentem, mégis, egy ködös őszi reggelen a postaládában nem Elszámoló számlát, hanem Részszámlát találtam. Mintha csak átalányt fizetnék. Ezt azért kaptam, mert nem jelentettem be a villanyóraállást (mondták ezt nekem később), holott az összes neten történt bejelentésről értesítő e-mailt kaptam, amit mind a mai napig őrzök. Gondoltam, telefonálok hát az ügyfélszolgálatra, hogy korrigálják a hibát. A rendszer persze túlterhelt, emberi időben őket hívni nem lehet. Aztán nagysokára mégiscsak. Röpke 5 perc alatt vázolom a helyzetem, elmondom, hogy hogyan és mint volt. A gép keres, 10 percig keres, nem túlzás: 10 perc, mire megtalálják, hogy hol lakom, az óra száma alapján.

Aztán itt megszakad a vonal.

Magamba tömtem egy Xanaxot, teával, aztán újra felhívtam őket.

Természetesen másik ügyintéző veszi fel, újabb 5 perc vázolás, újabb 10 perc keresés. A végén kiderült, hogy mindez azért van, mert én nem jeleztem, hogy havonta szeretném diktálni az óraállást (egyébként eddig sem, csak diktáltam, és rendesen jöttek a számlák; azt sem tudtam, hogy külön kell ezt jelezni). De ha igénylem, küldenek nekem szerződés-módosítást, amiben egy kövér X-et téve az "Én havonta szeretném az óraállást diktálni" sor elé máris jelezhetem feléjük ezen óhajomat. Hát én igényeltem. Igen ám, de ezt az igényt ő most csak akkor tudja rögzíteni, ha én mondok neki egy óraállást. Mondtam. Rögzítette. Eltelt kb. másfél hét, meg is kaptam a szerződést, beikszeltem és postafordultával visszaküldtem.

Pár nap múlva kaptam még egy részszámlát. Újabb idegösszeomlás. Egy hét elteltével pedig kaptam egy újabb szerződés-módosítást, amin jelezhetem, hogy én havonta szeretném az óraállást diktálni. Ez nagyban hasonlított az elődjére, csak éppen itt már több oldalon keresztül próbáltak engem arról meggyőzni, hogy tulajdonképpen nekem sokkal jobb lenne, ha havi átalányt fizetnék, mert akkor én télen is annyit, mint nyáron, és különben is, ők az én érdekemben, maximálisan. De nem hittem nekik, én továbbra is magam szeretném diktálgatni az óraállásokat, mert én egy ilyen senkiben-meg-nem-bízó, ügyeimet-magam-intéző ember vagyok, meg különben csakazértis.

Ezt már azonban nem küldtem vissza.

Tegnap kaptam egy számlát mínusz kétezer-valahányszáz forintról, állítólag ennyi túlfizetésem van. Ezt már nem értem túlzottan, mert nincs, de várom a következő hónapot.

Keresőkutya

Az élet nagy kérdései rovatunkban ma a következő kérdést tárnám a nagyérdemű elé: miért van az, hogy ha véletlenül nem találom el a megfelelő billentyűkombinációt a Windowsban, akkor mindig a kutyás fájlkereső ablak jön elő? Most hirtelen már harmadjára. Megöl az ideg.

---
Kis kiegészítés: a kutyás fájlkereső ablak alapértelmezésként a Windows+F billentyűkombinációval jön elő, viszont nekem már egész sok mindennel sikerült előcsalnom, csak minden olyan gyorsan történik, hogy nem tudom, mikkel is pontosan.

"Milyen témákat olvasol szívesen a naplóban?" szavazás eredménye

Mivel a szavazás számlálója már egy ideje mozdulatlan, úgy gondoltam, hogy nem várom meg a hónap végét, úgyis mindenki szavazott, aki csak szeretett volna, így szavazás-eredményt hirdetek.


Nem okozott meglepetést, hogy a sztorik nyertek, láthatóan ezek a történetek tetszenek az olvasók nagy részének. Szintén csak közkedvelt sanyarú életem vonulatának történelme is, csak 1%-kal maradt el a sztorik mögött. Pár nosztalgikus jellem, a szavazók 9%-a gondolta úgy, hogy a múltba révedés a kedvence. A cégérek, technika és informatika, valamint egyéb kategóriák meglehetősen gyéren szerepeltek, holott a naplónak igen jelentős részeit teszik ki - ezen azért érdemes elgondolkodnom.

Köszönöm, hogy szavaztatok, máris kint van az újabb kérdés. Lehet rá szavazni addig, amíg pörög a számláló. Ha megáll, eredményhirdetés.

Fagyinfó

Ezúton szeretném megköszönni annak a drága autósnak a közreműködését, aki két házzal arrébb parkolja le járművét minden éjszaka, szemben az ablakunkkal. Ő ugyanis ezáltal értékes információhoz juttat engem reggelente: az autójára nézve rögtön tudom, hogy az én autóm ablakai (amikre nem látok rá a lakásból) le lesznek-e fagyva, vagy sem (vagyis 10 perccel korábban induljak-e el, vagy sem). Köszönöm, te drága ember! Mi, autósok, tartsunk össze!

Félév

Hogy mennyire jó tanárnak, azon belül is osztályfőnöknek lenni, az a félév és az év vége körül derül ki leginkább. Tegnap pl. félév volt. Így jött ki a lépés idén, hogy január 19-én osztályozó értekezletet tartva elméláztunk pár hónapos múltunkon, és elcsodálkoztunk, hogy mennyire rohan az idő. Beírtuk a jegyeket már számtalan helyre, hétvégén pedig jöhet a bizonyítványok kitöltése.

Az osztályozó értekezlet elnevezés azonban némiképp csálé, és nem minden esetben állja meg a helyét. Kívülálló azt hinné, hogy ilyenkor mi aztán minden lehetőséget megvizsgálva véglegesen leosztályozunk mindenkit mindenből, holott ez nem így történik, de ezt persze Kívülálló honnan is tudhatná? Az osztályozó értekezlet során az osztályfőnökök tolmácsolásában az iskola minden egyes osztályáról elhangzik, hogy az hány fős, mennyi ember jött és ment a félév során, hány dícséret és bukás volt adott félévben, illetve az összes, adott osztályba járó gyerek magatartás- és szorgalom jegyét is meg kell vitatnunk. Tulajdonképpen ez a fő pont, viszont ez sok nagylétszámú osztály esetén igen hosszadalmas procedúra, amelynek során parázs viták robbannak ki a jegyeket illetően, melyeket szavazással csillapít a Vezetőség.

Az értekezlet maga olyan, mint a Gombóc Artúr által kedvelt csokoládék sora: változatos, és nincs két egyforma. Volt már hosszú értekezlet, rövid értekezlet, valamint parázs-ordítós értekezlet ugyanúgy, mint csendes, magába roskadó értekezlet. De hogy két egyforma nem volt, az egészen biztos. Pedig soha nem csinálunk mást. Csak megbeszéljük a magatartás és szorgalom jegyeket. Csak mindig máshogy. Tegnap például röviden, okosan, hamarhazajövősen. Be is írtam egy piros pontot mindenkinek.

Helyezés

Török felfelé, mint a talajvíz: a Statgép ingyenes statisztikai gépezetében a megtisztelő 830. helyen áll a naplóm, már amennyiben a heti látogatások száma alapján készült listát tekintjük mérvadónak. Az átlagosan heti 73 látogatóval érdemeltem ki ezt a kiemelkedő címet. Nem hinném, hogy valaha is az élbolyba kerülök (heti 47201 látogató kellene hozzá, cirka 646-szor annyi embernek kellene olvasnia, mint most), de még mindig jobb ez, mint a legutolsó, 1590. hely (heti 1 db látogatással - átlagosan).

Ha diagramon ábrázolnám mindezt informatikus módjára, hát ez látszana belőle.

Narancssárgákat már legyőztük, zöldek vannak hátra. Tehát jó vagyok a szeren: többen vannak mögöttem, mint előttem. Ezt is Nektek köszönhetem, olvassatok engem jól, és ajánljatok az ismerősötöknek is.

Szempróba

Egy rejtvényújság gyerekeknek szánt rejtvényei között akadt rá sasszemű kedvesem a következő darabra:


Este tíz óra volt, és eltartott egy darabig, mire rájöttem, mi is a turpisság a rejtvényben. Te rájössz? (Kattints a képre, és megnézheted nagyobb méretben is.)

Így a végén hozzá kell tennem: oké, hogy mindenféle rejtvénytípus el van már durrantva százféle verzióban, de azért akármennyire gyerek is a gyerek, nem hinném, hogy bármilyen nehézséget okozna számára megfejteni ezt a "feladványt". A következő számban szerintem 5 szám közül kell majd eldönteni, hogy melyik a legnagyobb - nehezítésként lesz benne két egyforma is...

Visítás a ligetben

Rendkívül ingerlékeny vagyok, amikor valaki parasztmód viselkedik az utcán. Tegnap reggel két süldő leányt előztünk meg a ligetben, gyalogszerrel. Mögöttünk, távolabb, egy biciklis próbált magának utat törni a zord reggeli párában, kerülgetve a járókelőket. Kicsit később ő is készült megelőzni a leányokat, ekkor került előtérbe az intelligencia. A két szőke ugyanis sehogyan nem tudta feldolgozni a kerékpáros pályáját (tökegyenesen haladt), és ide-oda kezdtek imbolyogni a Teremtő által amúgy sem túl szélesre teremtett járdán. (Faluhelyen úgy is nevezik ezt a jelenséget, hogy ketten háromfelé mentek.) A biciklisben megszólalt a vészcsengő, majd amikor tudatosult benne, hogy ha a jelenlegi haladási paraméterei nem változnak, akkor pillanatokon belül embert fog ölni, korrigálni kezdett. A szebb időket megélt ruszki bicikli kormányát ide-oda rángatva valahogy mégiscsak átjutott a két vihorászó tizenéves között. Mindez mögöttünk történt, jómagam csak vissza-visszatekintve fogtam fel az eseményeket.

Ami viszont utána történt, az felért egy rombolással. A két lányban ugyanis kis idő elteltével tudatosult, hogy akkor ők most tulajdonképpen megaláztak egy kerékpárost; na nem szándékosan, csak úgy, mert ennyire futja tőlük. Ezt olyan szinten találták viccesnek, hogy a túláradó örömön visító-szipogó kacajok formájában adtak túl. Valahogy így: "jííííí-rööööhhhhhh-hííííí". Ez már elég volt ahhoz, hogy a reggel rosszul induljon, de később ez a kacagás valami egészen amorf, a bánatos csirkék levágás előtti utolsó hörgéseihez hasonló, nyiszegő, virnyogó hanggá degradálódott, és csak akkor nem hallottuk már őket, amikor forgalmas főutunk mellé érkezve a folyóként hömpölygő autók zaja elnyomta a hangokat, amiket hallattak. Soha ennyire nem örültem még a közlekedés zajának.

Mire megy el a pénz?

Tegnap este számolgattam, és igen érdekes megállapításra jutottam. Ha kiszámolom tételesen, hogy melyik nap mennyi pénzt kerestem, aztán ezt összekombinálom a szokásos kiadásaimmal, valamint egy összesített táblázatban ábrázolom mindezt, akkor kiderül, hogy tulajdonképpen melyik nap mire kerestem meg a pénzt. A legnagyobb meglepetésemre egy átlagos hónapból (mint a január) 3 napi keresetemet fordíthatom tetszés szerint akármire, a többinek már előre "helye van". Minden hónapban.

Íme a táblázat, első oszlopban a nap (pirossal a hétvégék jelölve, ünnepnapoktól eltekintünk). Második oszlopban szerepel, hogy az aznapi keresetemet mire kell elköltenem.

január 1	Rezsire
január 2	Rezsire
január 3	Mobiltelefon feltöltésére
január 4	Mobiltelefon feltöltésére
január 5	Villanyszámlára
január 6
január 7
január 8	Tankolásra
január 9	Tankolásra
január 10	Vezetékes telefonszámlára
január 11	Internetre
január 12	Internetre
január 13
január 14
január 15	Ágy törlesztőrészletére
január 16	Lakbérre
január 17	Autó biztosítására
január 18	Gyógyszerre
január 19	Kajára
január 20
január 21
január 22	Kajára
január 23	Kajára
január 24	Kajára
január 25	Kajára
január 26	Kajára
január 27
január 28
január 29	-
január 30	-
január 31	-

Múlt és jelen

Tíz éve lehetett. Éppen a kollégiumba utaztam vissza, bámultam kifelé a vonat ablakán. Biztos, hogy elhoztam mindent? A táskám, könyveim... azt hiszem, minden itt van. A gondolat nem hagyott nyugodni, de elhessegettem, és tovább bámultam a tájat. Megérkeztem, besétáltam, és kifújtam magam a böhöm táska cipelése után. Jól megszokott rendszer szerint, gondoltam, bepakolom a cuccaimat a szekrényembe. Ebben a pillanatban villant belém a felismerés: a lakatom kulcsa bizony otthon maradt. Így aztán a szekrény nem nyílik.

A problémára a megoldást a kollégiumi gondnok jelentette. Az öregúr ugyan új kulcsot nem tudott adni, de bámulatos precizitással volt képes a kulcsukat vesztett lakatokat feszítővassal eltávolítani a szekrényekről. Nincs más hátra, meg kell, hogy keressem. Nem tartott sokáig: a kollégium udvarán egy műhelyben találtam rá. Pirulva vázoltam a tényállást, mire ő pajszert ragadott, és pillanatok alatt megszabadította szekrényemet a gonosz lakattól. "Köszönöm" - mondtam, mire ő a szokásos mosolyával válaszolt: "Nincs mit, fiam."

Manapság egy helyen dolgozunk. Ma is találkoztam és beszéltem vele: kölcsön kértem tőle egy VHS-kamerát. Szíven ütött, ahogy beszélgetésünk alatt végig magázott, az meg még jobban, amikor azt mondta nekem: tanár úr. Megérdemlem én ezt, hogy pont ő szólítson így engem, amikor a diákok nagy része még csak köszönni se köszön, ha az utcán találkozunk? Ezt nem tudom. Mindenesetre kétes érzéseket váltott ki belőlem, és minduntalan ott motoszkált bennem a kérdés: miért nem tegez?

Mindenesetre, azalatt a pár perc alatt, amíg beszélgettünk, egy kicsit összekavarodott múlt és jelen. Egyrészt eszembe jutott ez a lakatrongálós történet, másrészt pedig mialatt ezt a cikket írom, éppen abból a VHS-felvételből készítek DVD-t, amit - szintén 10 éve - én készítettem, a szalagavatói próbáról. Ráadásul pontosan ugyanezzel a kamerával, amit ma kértem kölcsön.

Sávszélesség-növelés

Mától indul a sávszélesség-növelés kicsiny országunk távközlési gigászánál, a T-Comnál. Ezt már nagyon várom: amióta ADSL hozzáférésem van, még nem növelték meg soha a sávszélességet, pedig már éppen ideje lenne. Nem azért, mert a 2 megabit kevéske lenne, de amikor FTP-ről töltök maximális sebességgel, a torrentek kissé akadoznak. Vagy éppen fordítva: attól függ, hogy a sávszélességért vívott harc kinek a javára dől el.

A sávszélesség megnövelése nem csak a T-Online előfizetőinél történik meg, hanem minden szolgáltatónál, aki a T-Com területén szolgáltat. 512 kbit/s-ból 1 megabit (másodpercenként kb. 125 KB), 1 megabitesekből 4 megabit (másodpercenként fél megabájt), 2 megabitből pedig 6, vagy akár 8 megabit is lehet (másodpercenként 1 megabájt), ehhez azonban jól kell helyezkedni az ADSL végpont földrajzi helyét illetően. Azért a 6 megabit sem lenne rossz, na. A legjobb az egészben, hogy az előfizetési díjak nem fognak növekedni, tehát ugyanazért a pénzért, jobb esetben, négyszer olyan gyors netünk lesz. Feltöltés terén már nem olyan nagyon jó a helyzet: aki 1 megabitet kap lefelé, az felfelé 128 kbit/s-mal (16 kilobájt másodpercenként), 4 megabitesek 256 kbit/s-mal (32 KB/s), a 8 megabites csomagnál pedig 512 kbit/s-mal (kb. 60 KB/s) tud majd tölteni.

Mennyire elég 8 megabit, ha a letöltést tekintjük? Optimális esetben 1 megabájtot tudunk letölteni másodpercenként, ez azt jelenti, hogy egy CD-nyi anyag 700 másodperc, vagyis 11 perc és 40 másodperc alatt kerül át a gépünkre a netről. Egy 4.2 GB-os DVD letöltése mindössze 1 órát és 12 percet vesz majd igénybe, ami mindenképpen dícséretes.

Várjuk a fejlődést: csak így tovább!

Valahol a világ végén

Véletlenül ütötte meg a szemem ez a cégtábla, amikor a hétvégén Karcagon parkoltam. Való igaz, hogy eldugott helyen van, de azért nem biztos, hogy ezt a nevet választottam volna. A különös a dologban, hogy nem is egyszer jártam már ezen a helyen, de még soha nem fedeztem fel, hogy itt, ebben a garázsban fodrászat van. Durva.

Telefonvásárlási tervek

Elgondolkodtató, hogy tulajdonképpen elég sokan vannak, akik egy idő után lecserélik a telefonjukat. Nem azért, mert az nem működik, hanem azért, mert megunják. Valahogy így vagyok én is ezzel, és igazából nem tudom, hogy a cégek sikeres marketing-hadjárata az oka ennek, vagy csak túlzott technikai érdeklődésem és vonzódásom az ilyen kütyük iránt, mindenesetre én most jutottam el arra a pontra, hogy új telefont akarnék vásárolni. Meguntam azt, hogy minden nap ugyanazt a képet nézem, ugyanazokat a dolgokat csinálom a készülékkel.

Ámde több dolog miatt is érdemes ezt a vásárlást átgondolni.

• Az új telefon vásárlása jelentős anyagi terhet róna rám, amit jelenlegi, zaklatott helyzetemben nem engedhetek meg magamnak.
  
  
• Megvallva őszintén, se időm se energiám nem lenne a mostani jól felépített, képekkel illusztrált, számomra minden fontos adatot tartalmazó címjegyzékemet egy másik készülékben újra beállítani. Még a gyártók különböző típusai között is nehéz az átjárás, és az adatok elküldése. A készülékek ugyanis alapvetően zártak; nem túlzottan sok olyan szoftver létezik hozzájuk, amivel az adatokat bármiféle hétköznapi szoftverbe lehetne exportálni, majd onnan a másik készülékbe beimportálni. Tekintve, hogy az európai Siemens (Benq) mobil-üzletág csődbe ment immáron, Siemens telefonnal a jövőben nem fogunk találkozni a kínálatokban, így az átállás igencsak nehézkes lenne.
  
  
• Az új készüléken sem csinálnék mást, mint amit a mostanin: jobbára SMS-t küldenék égbe-világba, így aztán egy csomó funkció nem lenne kihasználva. Na jó, mondjuk egy beépített zenelejátszónak tudnék örülni, viszont itt újabb fejezeteket nyithatnék a telefonokba való pici memóriakártyák árszintjeit illetően: újabb plusz költségek, újabb kiadások... A videotelefonálást pl. alapból elfelejthetjük a mai viszonyok között.
  
  
• A mostani készülékemhez minden olyan kiegészítő megvan (mind hardver, mind pedig szoftver-oldalról), amit nap mint nap használok; az új telefonhoz mindezt megvenni újabb kiadásokkal járna. Itt már a telefon árának másfélszeresénél járunk...

Nem is érdemes talán tovább rágódni ezen. Azt hiszem ma is sikeresen meggyőztem magam arról, hogy jó nekem az a telefon, amit jelenleg is használok. :-)

Útbaigazítás

Ma nyitottak. Útbaigazítanak. Tele van a város táblácskákkal.


Kemény.

Kétszázezer kilométer

2005. januárjában vásároltam meg az autómat, akkor 183.000 kilométer volt benne. Két év után történelmi pillanathoz érkeztünk: belehajtottam a kétszázezredik kilométert is a kocsiba. Lassan és méltóságteljesen fordult át az óra 199.999-ről 200.000-re.


Ennek kapcsán végeztem egy kis számvetést.

2 év alatt 17.000 kilométert tettünk meg. Ez azt jelenti, hogy egy hónap alatt (számomra is meglepő) valamivel több, mint 708 kilométert teszünk meg átlagosan. A kocsi kb. 7 litert fogyaszt 100 kilométeren, ami annyit jelent, hogy két év alatt hozzávetőlegesen 1190 liter benzint vásároltunk megérdemelt fizetésünkből. A benzin ára ezalatt a két év alatt jelentősen ingadozott, talán megállapodhatunk abban, hogy a számításhoz olyan 270 Ft körüli literenkénti árral számolhatunk, ami még így is eléggé óvatos megközelítés, saját véleményem szerint. Ebből aztán a fájdalmas végkövetkeztetés: 2 év alatt 321.300 Forintot költöttünk benzinre. (13.387 Ft havonta.) Igazából fogalmam sincs, hogy honnan volt minderre pénzünk, még ha csak az átlagot is nézem, viszont a tények ezt mutatják. Döbbenet.

DivX-történelem

Aki nem szereti a technikatörténelmet, most lapozzon, még nem késő. :-)

Aki töltött már le DivX vagy XviD kodekkel tömörített filmet az internetről, esetleg asztali divX-es lejátszója is van, nem biztos, hogy elgondolkodott már azon, hogy ezek a fantasztikus tömörítést lehetővé tevő videokodekek honnan indultak, és milyen állomásokon keresztül jutottak el a mai formájukhoz. A működési alapot az MPEG-4 videótömörítő és -kódoló eljárás szolgáltatja, amelyet elsősorban a kis adatrátájú videóközvetítésekhez fejlesztettek ki (internetről történő online mozizás, tudod, YouTube, ill. a magyar Videa), bár valójában hatékonyabb az MPEG-2-nél is, ami ugye a DVD-szabványra jellemző. A kodek legelső verziója a 3-as főverziószámmal rendelkező "DivX ;-)" volt. Ez tulajdonképpen a Microsoft MPEG4-V3-as kodek ügyesen feltört változata, ugyanis a Microsoft kodeke nem támogatta az AVI formátumot, csakis a Microsoft saját formátumaiba (ASF, WMV) szeretett dolgozni, sok felhasználó pedig pont ebbe a formátumba nem. A feltöretlen verzió nélkül valószínűleg ma nagyobb lenne a WMV formátum elterjedtsége, mint az AVI-é, de - és most mindenki döntse el, hogy ez jó vagy rossz a világnak - ez nem történt meg.

A hármas, azon belül is főként a 3.11-es verzió teret hódított magának, majd a 4-es verzió megjelenésével hirtelen "nyugdíjazták". A négyes verziónak már nincs köze a Microsofthoz, annak ellenére sem, hogy ugyanaz a csapat dolgozott rajta, akik a "feltört" 3-as verziót készítették. Kisebb kompatibilitási problémák is felmerültek a fejlesztés során, főleg az első időkben: a 3-as verzióval kódolt videók szerették, ha a hármas verzió tömöríti őket ki, holott erre a négyes verzió is lehetőséget nyújtott. A profik a kezdeti időkben két kodeket tartottak a gépen: a 3-as és a 4-es verziót egyszerre, a kodekek telepítője ugyanis lehetővé tette ezt. Azok, akik rábízták a 4-es verzióra a régebbi verzióval tömörített filmek lejátszását, megálló kockákat, átugrott fél-jeleneteket és egyéb furcsa dolgokat tapasztalhattak mozizás közben.

Kis mellékút a divX történetében az XviD kodek. A DivX az 5-ös verzióval kereskedelmi, fizetős verzióvá vált, az XviD azonban megmaradt nyílt forráskódú videókódolónak. Szabadon másolható és terjeszthető, talán ennek is köszönhető, hogy jobban elterjedt, mint a divX. Annak ellenére tette mindezt, hogy kisebb hibák azért akadnak benne: nem minden esetben mutat kompatibilitást az MPEG4-es lejátszókkal, ennek ellenére szerethető tömörítő: kis fájlméretet, bár ezáltal a divX5-nél kissé rosszabb képminőséget eredményez, ami csak a rendkívül gyors, valamint a ködös, vagy víz alatti jelenetekben mutatkozik meg, a filmek többi részén észrevehetetlen (avatatlan szemnek), vagy legalábbis nem zavaró.

Szerencsére a technológia tovább fejlődött. Az ötös verzió egységesíteni látszott a két DivX-kodek előnyeit, manapság pedig már a hatos verziót tapossuk. Időközben az ingyenes kodek (ahogyan azt már írtam, az ötös verzió megjelenésével) fizetőssé vált: a lejátszás (dekódolás) teljesen ingyenes továbbra is, a jó minőségű divX-be tömörítésért azonban már fizetni kell. Megjelent a DivX-es filmekben is a többcsatornás hang támogatása, több sávon is (ugyanúgy, mint a DVD-k esetében), esetenként több nézőpontból nézhetjük végig a jeleneteket (szintén a DVD-szabványhoz hasonlóan), persze hozzá kell tenni, hogy a videó- és hangfájlok ilyetén többszörözése már radikálisan megnöveli a teljes adatmennyiséget, így éppen az veszik el, amiért ezeket a kodekeket használjuk: a kis fájlméret. Láttam már olyan filmet, amit DVD-ről DivX-be kódoltak, de a mérete (az összes nyelv, felirat, és hangsáv miatt) pontosan akkora volt, mint egy DVD-é, tehát igazából nem voltunk sokkal bentebb.

Mire jó mégis mindez? Egy-egy film, amit csak meg szeretnénk nézni, nagyobb sávszélességgű kapcsolaton át kevesebb mint egy óra alatt letölthető a netről, így aztán hamarjában mozizhatunk. Akinek pedig az eredeti film kell az eredeti nyelvekkel, extrákkal és mindenféle kiegészítővel, az úgyis megveszi az eredeti lemezt a boltban.

A divX formátum mára elfogadottá vált logója,
ami ma már megtalálható az asztali lejátszókon
és a videolejátszó szoftvereken is.

---
Infókat innen szedtem jól:

• www.dvdreaper.com
• http://people.csail.mit.edu/tbuehler/video/codecs/avi.html

Ötlettelenül

Kicsit minden időmet elveszi mostanában az iskola: ma például 9 órát tartottam. Emiatt éppen eléggé fáradt és ötlettelen vagyok a nap végére ahhoz, hogy új, agyafúrt történetekkel lepjelek meg benneteket. Ráadásul közeledik a félév is, ami megint csak terheket ró rám. Írom majd a bizonyítványokat, nincs jelentősége. Végülis alig vannak páran az osztályomban... :-) Nah, összeszedem magam, és gyártok egy rövidke esszét a divx-tömörítőkről. Holnap tehát technikatörténet, csakis azért, mert a szavazáson olyan gyéren teljesít ez a téma. Informatikusoknak kötelező, sőt: csemege.

Jó mozihoz

Mi kell egy jó mozihoz?


Én ennyivel beérem.

Firefox cache áthelyezés

Napokig benne voltam a swapfájl áthelyezésében, növelve a rendszer teljesítményét. Felmerült bennem, vajon kedvenc Firefox böngészőm cache-mappáját át lehet-e helyezni egy másik helyre, hogy ne a C: meghajtón lévő helyet zabálja (ha már úgyis van egy partícióm, direkt az ilyen adatoknak fenntartva). A Firefox beállításai között csak a gyorsítótárként használt fájlok összes méretét lehet megadni (Eszközök/Beállítások/Haladó/Hálózat fülön), de a helyét azt nem. Kis Google-zés után azonban megkapjuk a választ.

• Indítsuk el a Firefox-ot, és gépeljük be a címsorba: about:config
  
• A megjelenő listában láthatjuk a Firefox beállításait. Kattintsunk jobb gombbal egy üres, fehér helyre, majd válasszuk ki az Új/Karakterlánc menüpontot.
• A megjelenő párbeszédablakba írjuk be: browser.cache.disk.parent_directory, majd nyomjuk meg az OK-t.
  
• A következő párbeszédablakba írjuk be annak a könyvtárnak az elérési útját, ahová a Cache adatokat szeretnénk elhelyezni (nem baj, ha a könyvtár nem létezik, a böngésző majd létrehozza a következő indítás után).
  
• Ezt követően zárjuk be a Firefoxot, és töröljük ki a Cache könyvtárat (ha a Firefox nem tette volna meg) a C:\Documents and Settings\(felhasználó neve)\Application Data\Mozilla\Firefox\Profiles\(valami).default könyvtár alól! (Szerintem a Firefox alapból megteszi, de nem árt megnézni.)

Ennyi. A Firefox indítása után az birtokba veszi az új könyvtárat, és oda tolja a gyorsítás végett eltárolt adatokat. (A régiek törlődnek.)

Kreativitás

A diákok kreativitása kimeríthetetlen. Ha a reggeli kávéhoz az automata nem ad kiskanalat, akkor megteszi a lakáskulcs is:


Ha a kinyomtatott szövegszerkesztés-feladatot mindig szem előtt kell tartani, akkor a monitor "vonzerejét" is ki lehet használni. Igaz, hogy ennek hatására a fél munkaterületről le kell mondani, de a kényelem megér ennyit:


Néha csak ámulok, mik vannak...

Év eleji takarítás

Itt az év eleje, ideje megfürdetnünk a billentyűzetet, hogy a tavalyi koszt lemossuk róla. Rendkívüli módon megpuhulnak a billentyűk, kijön a rengeteg morzsa, a beleragadt kóla - persze csak annál, aki van annyira igénytelen, hogy a gép mellett egyen. Mint például én. Nem szoktam a két cselekvést (ti. az evést és a gép előtt való időtöltést) szorosan szétválasztani, ebből (meg a rárakódott porból) következik, hogy a billentyűzet eléggé bekoszolódott. Azonban a szorgos kínai tervezők (mint a legtöbb billentyűzet esetén) ügyeltek arra, hogy az eszköz két részre legyen választható, így az elektronikát is tartalmazó alvázról leválasztva a billentyűket tartalmazó panelt, azt egészen egyszerűen vízsugárral le lehet mosni. Kis hajszárítóval való szárítás (ügyelve, hogy a víz ne csöpögjön a szárítóba), majd fűtőtest mellett való pihentetés után az eszköz két részét összeillesztve az újra használható. Ügyeljünk arra, hogy a felső panel teljesen kiszáradjon, és ne maradjon benne semmi víz, mert esetlegesen rozsdásodást okozhat némely fém alkatrészeken.

Jó munkát mindenkinek!

Rejtélyes fogmosás

Fene sem érti, de nekem mindig fogmosás közben jutnak eszembe a legjobb gondolatok. Tisztán emlékszem, hogy akkoriban kezdtem el Delphiben programozni. amikor a Golyómánia nevű játékomat készítettem, és sehogy nem akartam dűlőre jutni vele. Logikai buktatóba ütköztem, és félredobtam a papírt, amin a pálya vázlata készült, majd lementem enni. Evés után fogat mostam, és kb. a fogmosás felénél jutottam el arra a pontra, hogy megértettem, mit is akarok csinálni. Így amikor újra dolgozni kezdtem, mintha egy teljesen másik papiros került volna elém: világos volt minden, és azon csodálkoztam, hogy eddig ezt hogy nem érthettem meg, amikor teljesen egyértelmű. De manapság is így van. Mindig fogmosás közben jut eszembe még valami, amit nem csináltam meg még aznap. Vagy ötletek a dolgozatokhoz, vagy egy dallam, dalszöveg egy új dalhoz. Lehet, hogy olyankor egy kicsit pihen az ember (mert hiszen a fogmosáshoz azért nem kell egy nagy észmunka), és azért történik mindez: nem tudom. De hogy így van, az egészen bizonyos.

Olvasási kényszer

Mániákus olvasási kényszerem van.

Erre tulajdonképpen akkor jöttem rá, amikor a napirajzokat találtam meg a neten, és képes voltam egy este alatt végigolvasni és végigröhögni az egészet. Mondjuk nem volt nehéz, meg a szöveg se volt sok. Ráadásul ugye egy este alatt elfogyott, mint a legfinomabb csoki, amiből az ember mértéktelenül bezabál. Azóta csak apró adagokban, napi bontásban kapok egyet. Néha kettőt. Attól függ. Olyan is van, hogy egyet sem.

Néha a hírekre kattanok rá, és napokig megállás nélkül olvasom őket. Mindet. Először válogatás nélkül (hah, van olyan, hogy a bulvár is leköt, pedig azt aztán én ténylegnem), aztán elkezdek szelektálni, majd egyre óvatosabban olvasok. Végül elkezdenek nem érdekelni (mint ahogy van már ez egy-két hete). Megnézem a feedeket, de semmi érdekeset nem találok, így aztán hagyom a francba. Azt se tudom, hogy mi történik az országban-világban egy ideje. De ami a legborzasztóbb, hogy nagyon nem is érdekel.

Aztán olyan is volt, hogy kb. 20 évesen megvettem egy könyvet, hogy az majd engem milyen szinten elszórakoztat napokig. (Akkor még nem volt net, így megesett, hogy könyvet is olvastam. Régi idők.) Elkezdtem olvasni este hatkor, és mivel rendkívül olvasmányos volt, ezért hajnal kettőre el is olvastam. Aztán Charlotte Brontë Jane Eyre című könyvét legalább négyszer elolvastam, minden évben rászántam egy hetet. Aztán megvettem DVD-n, de az nem köt úgy le.

Hát ez van. Pont ebben a világban történik ez meg velem, ahol az emberek nagy része utál olvasni. Sok nem is tud. 50 évvel ezelőtt még mindez természetes lenne. Manapság már furcsa. Mi lesz 50 év múlva? Fogunk még akkor olvasni, csak úgy, kedvtelésből?

Hasonlóság

Nézzenek oda! A Sony Ericsson K610i majdnem ugyanúgy fest, mint a Siemens C75! (Csak egy kicsit azért többet tud...) Főleg a kijelző teteje lett nagyon hasonló a Siemenshez, meg úgy az egész színvilág. Elfáradtak a dizájnerek?

Siemens C75 - Sony Ericsson K610i

Swapprobléma

Az ajándék merevlemez meglepetéseket is hozott magával.

A Windows egy bizonyos lemezterületet általában kisajátít magának, és erre egy lapozófájlt helyez el. Ez segít, hogy ha elfogy a fizikai memória, akkor ún. virtuális memóriaként a lemezterület felhasználható legyen, így a memória mérete tulajdonképpen tetszőleges méretig (a merevlemez méretéig) állítható, ennek azonban ára is van: a virtuális memória elérése és használata sokkal lassabb, aminek oka a merevlemez és a memória eltérő sebességében keresendő. Teljesítménynövelés szempontjából én általában két merevlemezt használok, és a lapozófájlt a másodlagos, adatok tárolására szolgáló merevlemez egy ekülönített partícióján szoktam tárolni, így amíg a programok töltődnek az elsődleges meghajtó első partíciójáról (C:), addig nyugodtan tudnak írni a virtuális memóriába is, a másik merevlemezre (egyidejű írás és olvasás).

Ezidáig ezzel nem volt semmi gond, mivel mind a két lemez alaplemez volt. Azonban a SATA-s vincseszter megformázása után problémák adódtak: a lapozófájlt a Windows nem akarta elhelyezni a másodlagos merevlemezen (dinamikus lemez), mindig csak a C: meghajtó gyökerében jött létre a hatalmas méretű pagefile.sys, holott a Vezérlőpultban korrektül be volt állítva, hogy a lapozófájlnak a másodlagos vincseszterre kell kerülnie.

Elemezzük egy kicsit a meghajtók elrendezését:

Nagyobb méretben

A nagy képet megvizsgálva jól látható, hogy a Lemez 0 névvel illetett PATA típusú, szabványos meghajtó két partícióra van osztva, ezek egy C: és egy D: nevű meghajtóként látszanak. Ez egy alaplemez, amely elsődleges partíciókat, kiterjesztett partíciókat, logikai meghajtókat tartalmazhat. A lapozófájlt ezek közül bármelyikre állítva az létrejön, és a Windows használni is kezdi. A Lemez 1 nevű, SATA rendszerű meghajtó azonban nem partíciókra van osztva, hanem - mivel dinamikus lemezről van szó -, úgynevezett dinamikus kötetekre. Egyszerű, átnyúló, sávos, tükrözött vagy RAID-5 kötetek lehetnek ezek, a képen (és a gépemben) egyszerű kötetek vannak. (A kötet olyan tárolási egység, amely egy vagy több lemezen, a szabad terület felhasználásával jön létre. Fájlrendszerrel formázható és meghajtóbetűjelet kaphat. Az egyszerű kötet egyetlen lemezen található szabad területen hozható létre. A lemez területének egyetlen részén vagy több, összevont részén helyezkedhet el, ilyet láthatunk az ábrán sárgával jelölve.)

Hogy a dinamikus lemezen miért nem lehet lapozófájlt elhelyezni, azt sajnos nem sikerült megfejtenem. Hogy nem lehet, az egészen biztos, így kényszerből most a D: meghajtón foglal helyet a fájl, pedig a SATA-s vincseszteren jóval gyorsabb lenne annak kezelése. Valaki találkozott már hasonló problémával? Mi a megoldás rá?

• Innen tallóztam kicsit:
  http://support.microsoft.com/kb/314343/hu
• A problémához hozzászólni akár itt is:
  http://prohardver.hu/f.php?mod=40&id=66246

---
update: megvan a megoldás, jószakember megmondta a tutit: a dinamikus köteteket alapvető kötetekké kell konvertálni. Illetve: konverzió nincs, a dinamikus kötetekről az adatot le kell menteni, majd a köteteket le kell törölni. Ezután a lemezt alaplemezzé kell konvertálni, majd létrehozni a partíciókat, visszamásolni a cuccot, és minden olyan lesz, mint egykoron volt. Köszönöm!

Gazdálkodj okosan

Gyermekkorunk nagy játéka volt a "Gazdálkodj okosan!" társasjáték, amelyben ügyes megoldásokkal kellett az életet kicsiben játszani: lakást vásárolni, hitelt törleszteni, a lakást berendezni, biztosítást kötni, utazni, színházra és mozira költeni. A karácsonyi jándékvásárlás közben akadtunk rá a játék korszerűsített változatára, amelyet azonnal megvásároltunk magunknak. :-) Az alapötlet és a kivitelezés egyáltalán nem változott, csak az összegek lettek a mai viszonyokhoz igazítva, figyelembe véve szeretett nemzeti valutánk inflálódását (nem 50, hanem 2000 forintnyi büntetéseket fizetünk, és hasonlók), valamint a játékpénzek lettek a ma használatos pénzek mására cserélve.

Én magam körülbelül 15 éve játszottam a játékkal utoljára, így nagy izgalommal vártam a doboz kibontását. Rögvest felsejlettek a régi emlékek, ahogy a szerencsekártyák, a pénzek és a játékmező előkerült. Azóta már 3-4 partit játszottunk: a játékidő a régről jól megszokott 2-3 óra, így aztán nincs okunk panaszra. Meglepő egyébként, hogy a játék bizonyos pontjai mennyire jól ki vannak dolgozva, főleg a lakás hitelének törlesztése, és a berendezések árának skálázása terén: sokszor hamar sikerül berendezni a lakást, de még mindig hátra van a hitel, amit az ember újabb és újabb körök megtétele után törleszthet. Mint a valóságban. Egyszóval szuper játék. Ami a legjobban tetszik benne, az a lakásról készült rajz, ami a hetvenes-nyolcvanas éveket idéző lakást és annak berendezési tárgyait ábrázolja, még ebben a változatban is, viszont éppen ezért rendkívül nosztalgikus érzeteket kelt.

Ezt a lakást kell berendeznünk - színessé tenni a helységeket.
Nagyobb méretben.

A játék ára nem túlzottan borsos: 3800 Ft-ba került, ami összehasonlítva a többi társasjáték rendkívül irreális árával, meg úgy egyáltalán a társasjátékok mai árával, igazán nem számít soknak.

Megváltó tárhely

A Thozoo naplójának főszerkesztője egy merevlemezt kapott a Megváltótól karácsonyra. A nemrégiben közölt számítógép-konfiguráció tehát az alábbiak szerint változik meg: kis vincseszter ki, 250 GB HDD be. A kisebb merevlemez átköltözött a szerkesztőség másik számítógépébe, így aztán szerény kereteink között immáron 80+250+40+10=380 GB tárterülettel rendelkezünk. Köszönjük a Megváltónak, hogy idén karácsonykor is meglátogatott bennünket, egyúttal fohászkodunk hozzá, hogy a SATA-II-es vincseszter rendszerbe integrálása zökkenőmentes legyen. (Ha ezt a cikket olvasod, akkor imánk meghallgattatott, és a rendszerbe integrálás zökkenőmentes volt.)

"Milyen gyakran olvasod a naplót?" szavazás eredménye

Lezajlott a decemberi szavazás, az eredményt itt láthatjátok. Köszönöm mindenkinek, aki szavazott, az új témát már most láthatjátok, szavazzatok újra - egy hónapotok van rá!

Nagyobb méretben

Egyúttal itt köszönném meg a decemberi látogatásokat; ezidáig decemberben olvastatok a legtöbben. Részletek itt.

Vásárlás az ünnepekre

Az emberek megőrülnek az ünnepek előtt: ez minden üzletbe járó ember számára köztudomású. Sok helyen még szilveszter napján is vásárolhattunk, viszont már harmincadikán annyian voltak minden üzletben, mintha ingyen osztanának valamit, és annyi mindent vásároltak, mintha legalábbis 3-4 hétig zárva lenne minden bolt. Meg nem tudom érteni, hogy miért kell ennyire a világ végére készülni, amikor csak az év készült véget érni, vagy csak egyszerűen közeledik egy ünnep. Általános tapasztalat az is, hogy ünnepek előtt az emberek mindig jóval több mindent vásárolnak, mint egyébként, ráadásul olyan szinten halmoznak fel élelmiszert is, hogy az teljességgel indokolatlan. Kedvesemmel sztrájkoltunk a fogyasztói társadalom ilyen szintű megnyilvánulása ellen, és semmi mást nem vásároltunk, csak egy pizzalapot, pizzakrémet és sajtot, amit este, kedélyes keretek között fogyasztottunk el.