Az informatika munkaközösség rendes évi kongresszusának jegyzőkönyve

Miután hosszas hőségriadó után tegnap leszakadt az ég és a kiadós esővel enyhült pár fokot a hőmérséklet, a legjobb időjárás alakult ki ahhoz, hogy az informatika munkaközösség a szabad ég alatt értékelje az évet és  vegyen részt az alábbi napirendi pontokon:

1. Egészségünkre!
2. Virsli- és szalonnasütés, kinek-kinek érdeme szerint
3. Az elkövetkezendő év munkaprogramjának teljes mellőzése, ehelyett régmúlt, zavaros időkben megesett feledhetetlen történetek felidézése
4. Szókeresőben való fitogtatás a főnök mobilján
5. Kérdések, egyebek

A napirendi pontok megbeszélése szépen zajlott egymás után. Mivel nyilván éhesen megyünk szalonnát sütni, ezért az csak természetes, hogy mindenki a sütögetéssel kezdett. Volt, ki egy körben rendezte le a vacsorát, de volt olyan is, aki folyamatosan megéhezett és több ízben sütögette az ételféleségeket.

Sül a finom

Miután megvacsoráztunk, desszertet is kaptunk vendéglátóink jóvoltából: cukros-lekváros linzer (erről sajnos nem készült kép, pedig finom volt) és tejfölös-krémes-málnás-meggyes finomság, amely hűsítően hatott mindannyiunkra és az est végére szépen el is kopott.

Piroska összekutyulta

A csendes nyári est folyamán csoportkép is készült rólunk, megörökítvén, hogy milyenek is voltunk így fiatalon. :)

A munkaközösségnek az összejövetelen megjelent tagjai

A főnök úgy gondolta, hogy ez az a pillanat, amit azonnali jelleggel kell megosztania a Facebookon, így rögvest nyomkodni is kezdte a telefonját.

Józsi megoszt

Amíg sikeresen kiposztolta a képet, addig mi felidéztük, mik is történtek velünk az elmúlt években. Utána egyre inkább heves villámlás vette kezdetét, majd egy zápor újra felfrissítette az amúgy is párás nyáresti levegőt. Ez aközben volt, hogy éppen a Szókereső nevű alkalmazással próbáltuk megmutatni egymás számára, hogy mennyire vagányak vagyunk. :) Első körben az én Szilvim nyert, de ezt a főnök nem tudta ennyiben hagyni, ezért új kör lejátszását rendelte el napirenden kívül, amiben nyert és eme örömmámorban úszva gondolta úgy, hogy ideje hazamenni. :) Mi még maradtunk kicsit és éjfél elmúlt már, amikor vendéglátóinkra hagyva a mosatlant és az üres üvegeket, megindultunk hazafelé.

Jó volt együtt, reméljük, hogy jövőre is együtt leszünk, csakúgy, mint tavaly. 

Iskoláskorúak lettünk: 7 éves a Thozoo naplója!

Örömmel jelenthetem be, hogy a Thozoo naplója megérte a 7. életévét is! Egy blog számára ez az életkor már igencsak számottevő, meglehetősen kevés internetes napló büszkélkedhet ennyi bejegyzéssel és ilyen évekre visszanyúló kronológiával. A kissé csökkenő bejegyzésszám ellenére sem apad a látogatói bázis, örülök neki, hogy sokan vagytok és bár hullámokban látogattok bennünket, mégiscsak érdemes még ide írni. A bodzaszezon, az iskolakezdés, vagy egyéb törzsi ünnepek hatására sokan a Google-ön keresztül jutnak el hozzánk, mégis tudom, hogy vannak törzsolvasók, akik alig várják az újabb cikkek megjelenését. Idei célunk, hogy a tavalyinál több bejegyzés kerüljön a blogba, így talán meg tudjuk fordítani a jelenlegi trendet. Legyetek velünk, látogassatok bennünket és olvassátok a bejegyzéseinket!

Boldog 7. születésnapot!

Az elmúlt évadból az alábbi cikkeket ajánljuk (ha esetleg kimaradtak volna):

• Mit főzzünk, ha semmi sincs otthon?
  A kérdés sokszor felmerül, a választ a cikkben mindenki megtalálja. 
• Életmentő floppy
  Amikor régmúlt korok technikája menti meg az informatikus becsületét.
• Aki rákapott a Rámákra
  Interjú oOMOo-val, egy fórummoderátorral, aki betekintést nyújt az online játékok fórumainak kulisszatitkaiba.
• Villámvadászat
  Az is lehet szép, ha tombol a vihar (videóval).
• Mit fotóztam 2012-ben?
  A mobil mindig zsebben van. Bárhol készülhetnek fotók.
• NFC
  Mit takar az NFC technológia?
• Osztálykirándulás Sástón
  Idén is kirándultunk, olvasd el 3 napról szóló beszámolónkat!

Ünnepeljetek velünk, legyen szép napotok! 

A szerkesztőség

Vakáció

A Diffy 3 weboldala

Elkezdődött hivatalosan is a vakáció. Túl sok mindenre még nem jutottam, annyi azonban bizonyos, hogy hivatalosak vagyunk egy évzáró partira, aztán egy esküvőre és ezekből az eseményekből úgy ítélem meg, hogy mozgalmasan indul a nyári szünet. A hétvégén se tétlenkedtem, ugyanis hivatalosan is kiderült (számomra is), hogy mikor készül el és lesz letölthető a Diffy 3, amiben már olyan sok időm és energiám fekszik. Erről többet azonban nem mondok, aki érdeklődik, az csekkolja a játék hivatalos honlapját. Azért, hogy azok a játékosok, akik úgy gondolják, hogy megér nekik pár forintot a játék és támogatni szeretnék eme nemes tevékenységet, lehetővé tettem az adományküldést. Kis segítséggel PayPal fiókot nyitottam, amit amúgy is régen akartam már, és tegnap, bár csak tesztből, de megérkezett az első biztató adomány is. :-) Ez rendkívül jól mutat a PayPal számlámon, remélem, hogy a játék megjelenése után sok kisebb-nagyobb összeg követi majd.

Soproni Zéró Citrom:
nagy finomság

Az első nyári szüneti napomon az osztályfőnöki teendőimet űztem: kitöltöttem a törzslapot, illetve a bizonyítványok egy részét. Remek meló. A délután folyamán rádöbbentem arra, hogy én valójában igencsak kedvelem a Soproni Zéró alkoholmentes sör citromos változatát, mert nagyon finom, behűtve kiváló és – hogy látszódjék, mennyit értek a sörökhöz – olyan utóíze van, mint a karácsonykor kapható spekulatius sütinek (sajnos nem tudom, hogy hogy hívják ezt normálisan, szegfűszeg és fahéj ízesítésű, különböző figurákat formáló kekszről van szó). Mindig is utáltam a sört, ezt valószínűleg azért kedvelem mégis, mert egyrészt igazán bejött a nyár és ez most a hideg nálunk, másrészt pedig semmi köze nincs az igazi sörhöz.

Eképpen indult tehát a vakációm. Bízom benne, hogy jönnek még szebb napok a bizonyítványok megírása, az érettségi és a záró értekezlet után, jelen pillanatban azonban húzok vissza az asztalomhoz és írogatom a bizonyítványokat, mert – meglehet – soha nem leszek készen. :)

Viharfelhők

A közelgő vihar remek alkalmat ad a fotósnak arra, hogy az ég leszakadása előtt a gomolygó felhőket fényképezze. Íme egy csokorral a mai, távolról fenyegető morajlással közelítő felhőseregből, pár szűrővel megbolondítva.

 Aztán majd kiderül, hogy ma is lesz belőle jég, vagy nem. 

A kávé hangja

Nagyon sokszor tapasztaltam már kávézás közben, hogy a frissen megkavart kávéban a pohár aljához kocogtatott kiskanál mélyebb hangot ad, mint akkor, amikor a kávé kezd leülepedni. Mindig is foglalkoztatott a dolog, hogy vajon miért történhet mindez, így nem véletlen, hogy eljutottam arra a pontra, amikor fizikust kellett segítségül hívnom a jelenség elemzéséhez. Juhász Zoltán tanár úr nem ismeretlen a hűséges blogolvasók körében, 2008-ban ő magyarázta el nekünk, miért is nem kell a légynek egy adott sebességgel repülnie az autóban azért, hogy úgy tűnjön, mintha egy helyben állna. :) A mostani kérdésemre adott válasza gyakorlatilag olyan szinten kimerítő volt, hogy egy komplett blogcikket alkot. Íme tehát a jelenséget szemléltető videó, azt követően pedig a magyarázat.

A jelenség a következő: melegíts egészen forróra egy kis vizet, legjobb az egész régi, vastagfalú, hőálló üveg kávés pohár, szórd bele a nescafét, kis kanállal gyorsan keverd meg, közben néha ütögesd meg a pohár szélét, az szép csengő hangot fog adni, melynek frekvenciája alapból attól függ, hogy mennyi folyadékot töltöttünk bele, ugyanis a rezgő össztömeg négyzetgyökével arányos a frekvencia, tehát minél több folyadék van benne, annál mélyebb hangot fog adni. Aki ügyes, több poharat behangolva folyadékkal szép harangjátékot is produkálhat.

Maradjunk a nescafé készítésének metódusánál. Ha keverés közben sűrűn kocogtatjuk a kanállal az üvegpohár szélét, a hang egyre magasabb lesz. Újra keverve, a jelenség ugyanaz, ha nem is annyira tiszta, mint rögtön az elején.

Nagy kérdés: mi az oka ennek az egésznek? Azt rögtön mondhatom, hogy nem egyszerű problémáról van szó, ami néhány mondat után világos lesz!

A jelenséget legelőször kb. 30 évvel ezelőtt saját konyhánkban tapasztaltam, nagyon meglepett. Abban az időben a fizika tanároknak továbbképzésre kellett járni rendszeresen, mi választhattuk meg, hogy hová. Volt egy debreceni egyetemi tanárunk, akinek a képzéseit rendszeresen látogattuk, azért is, mert jól ismertük, és jelszavunk az volt, hogy mindegy, mi a téma, mi ott akarunk lenni. Egyébként ő volt az, aki a régi (pl. Spectrum) számítógépekre komoly fizikai szimulációs programokat írt, nagy élmény volt mindig az előadása. Egy alkalommal elmondtam neki ezt a tapasztalatot, első hallásra megvakarta a fejét és azt mondta: "Ez a jelenség biztosan így van?" Nem volt időnk sokáig agyalni rajta, magam tovább kísérleteztem és gondolkodtam.

Kipróbáltam a dolgot másképpen, melegítettem tiszta vizet, kocogtattam, semmi lényeges. A következő az volt, hogy próbáltam visszaemlékezni a gyermekkoromra. Ez némileg pozitív irányba lendített, mert abban az időben nagyon szerettük a málnaszörpöt (Rejtő Jenő ezt ' málnaszőr'- nek emlegeti, amit Piszkos Fred kevergetett és ez semmi jót sem jelentett), ha ezt kevergetjük, a szódavíz ugyanilyen dolgot produkál, már akkor észre lehet venni, amikor a szódavíz sok-sok buborékkal áramlik a pohárba, egyre emelkedik a hangmagasság (tessék kipróbálni!).

Innen kezdve már van valami kapaszkodó. Hangsúlyozom, ez csak az általam felállított elmélet, tapasztalatok, kísérletek alapján.

Elképzelésem alapján az oldódás és a keverés az alapja mindennek. A nescafé por nagyon intenzíven oldódik, hozzávéve a keveredést, rengeteg légbuborék kerül a folyadékba. Kezdetben sok nagy buborék, majd egyre kisebbek. Ezek megbontják a folyadék egyneműségét, benne a hang frekvenciái közül a mélyebbek jobban elnyelődnek, a magasak akkor érvényesülnek, ha a buborékok nagyon kicsinyek, mert jobban szóródnak (lásd szódavíz, ugyanaz a tapasztalat). Az újabb kavargatással frissen ismét nagy méretű buborékok kerülnek be, és a jelenség ugyanúgy folyik le, csak nem annyira markáns, mert az oldódás már nem segít be.

A még részletesebb magyarázathoz már elég sok fizikai ismeretre van szükség, többek között az effajta rezonancia és elnyelődési jelenségek okozzák azt, hogy az egyszerű deszkalapra készített hegedű vagy a lapgitár csak cincog, a doboz adja ki a rezonancia alapján a sok komponensből álló ún. színezett hangot a megfelelő hangerővel, ilyesmit csinál a kávés pohár is, és teljesen mindegy, hogy kávé vagy más oldódó anyag van benne. Pl. a friss szódavizet fülelve jól hallható az egyre magasodó, bár nem annyira zenei hang, ahogyan egyre kisebb buborékok pattannak szét a felszínen. 

Ha valakinek van asztali dísztárgynak használt tengeri kagylója, bele hallgatózva egy fix frekvenciájú hangot hallunk, ami nem más, mint saját vérkeringésünk zaja, ennek egy adott frekvenciáját a légoszlop rezonanciája felerősíti, a többi frekvencia alig hallatszik (nevezik ezt egyébként Helmholtz rezonátornak). A hang terjedését, frekvenciáját egyébként az anyagok, pl. a víz vagy a levegő sűrűsége is befolyásolhatja, ez is helyes megállapítás, de alapvetően a buborékok mérete, amit én alapvetően leglényegesebbnek tartok a magyarázatot illetően.

Hát elég terjedelmesre sikerült, és nagyrészt az elmondottak túl mutatnak a középiskolai fizika tananyag határain, de sok más jelenséget vagy bármit megfigyelve észrevehetjük, hogy mindenütt a fizika vesz körül bennünket, alig tudnánk olyan dolgot említeni, minek ne lenne köze a fizikához.

Nagyon örültem a kérdés feltevésének, elég érdekes és összetett magyarázat kell a válaszhoz, remélem, nem tévedtem benne sokat!

Juhász Zoltán
nyugdíjas matematika, fizika, informatika szakos tanár

Köszönjük a magyarázatot, remélem, hogy ti is legalább annyira élveztétek ezt az öt perces továbbképzést, mint én, amikor megkaptam a kérdésemre a választ.

Hajhely

Hétvégén bambultam a hűvös időben egy valaha szebb napokat megélt kanapén. Belegondoltam az elkövetkezendő hetekben rám váró, lelkemet nyomó eseményekbe, és miközben apósom dohányzott, csak annyit mondtam gondolataim ködén át:

– Hej-haj!

Mire ő, úgy gondolván, hogy erre mégiscsak válaszolnia kell, eképpen replikázott:

– Haj-hej!

Ekkor mindketten elkezdtük fejünk tetejét vakarni. Csak pár pillanat múlva jutott eszembe, hogy ott (legalábbis nálam) sajnos valóban némi haj-hely mutatkozik. Tudatalatti dolog volt, vagy véletlen, én nem tudom, mindenesetre jól jött ki. :)

Egy láda eper

Sokszor rádöbbenek arra amikor valamit meg akarok írni itt a naplómban, hogy évekkel ezelőtt azt már megírtam. Éppen ezért mindig örülök, ha olyan események történnek velem, amik addig még nem. Így volt ez ma is: elképesztően jól indult a június, ugyanis sikerült szert tennem egy láda eperre.

Szezonja van!

Nézd meg, milyen jól néz ki! Olyan ez kicsit, mint mikor az ember annyi pénzt tart a kezében, amennyit addig még sosem. A különbség ezzel szemben az, hogy általában az a pénz nem szokott a miénk lenni, a láda eper viszont a miénk most és mindenféle formában lehet fogyasztani, amennyit csak jól esik. Soha nem volt még ennyi eprem egyszerre! :)

Én, amikor az első epreket lehet látni az üzletekben, általában rá szoktam próbálni egy-egy csomagra. A főként Spanyolországból érkező termék azonban ehhez képest egy ízetlen, gumis valami. Alig lehet szétvágni és rendkívül vízízű, a cukrot platószám kell lapátolni rá, hogy finom legyen. Ez az eper teljesen más. Magában fogyasztva, cukrozva, vagy éppen úgy, ahogy én szeretem is rendkívül finom.

Nem csak az az érdekes, hogy ennyi eper boldog birtokosai vagyunk, hanem az is, ahogy hozzájutottunk. A történetből elég annyit megemlíteni, hogy városunk egy olyan utcájában jártunk, ahol eddig még életünkben se voltunk és olyan környezetben, ami irigylésre méltó. Mire már pont azt hinném, hogy semmi értelme az ifjúság oktatásának, teljesen mindegy, hogy mit parádézok a fehér tábla előtt állva (sokan szerintem azt se vennék észre, ha cigánykereket kezdenék el vetni a padsorok között), addigra mindig jön valami, ami meggyőz engem arról, hogy van még, amiért érdemes ezt a munkát csinálni és a befektetett munka megtérül valahogy. És itt nem az eperre gondolok. Az idővel elfogy, vagy megromlik. Viszont vannak dolgok, amik évek múlva sem romlandók. És azt hiszem, én ma ilyesmivel találkoztam.