Magamkorú öregasszonnak nem itt kéne jártatni a lepcsëssit a vërondán, hanem mënni kéne a templomba zümmögni a többivel illyen verőfénybe, de mëgmondom nekëd, a mai napot elcsalom! Majd mëggyónom kűsűbben. Őszintén beszélëk tënekëd: mán éppen ideje vótt, hogy nyíjjon kifele az idő, mer’ a télbű, a fahordásbú mëg a salakolásbú mán igën elëgem vótt. Alig pislákolt a sparhëltba valami kumnyi, így oszt’ annyi göncöt këllëtt magamra húzgáni, hogy ha a nagy hóba erre tévett vóna ëggy farkas oszt’ mëgëtt vóna, hát ëggy hétig rongyot szart vóna. Nem győztem rëggel fëlfele húzgáni magamra a barhéttot, este mëg lëfele lökdösnyi.
Az onokám, az a nagy ló gyerëk, elkanászkodott. A múttkorába vótt, amikor a nagy hó vótt, mëghíttam a fijamat a telefonon, gyönne el oszt’ dobna el belüle, mer’ itt ragadok. Még a pottyantósra së tuttam kimënni, úgy képzejjed el, mer’ nem bírtam annyira mëgemelni a lábomat, amekkora hó vótt. Na, gyött az is, mëg gyött az onokám is vele, de az persze mëg nem fogta vóna a lapátot. A fijamrú úgy szakatt a víz, mint Fakanalas Fricirű, mikorron nyár dërëkán a vásárba nem tutták mëgálítani a kacagássát, mer’ elkapta a fordúlat ëggy viccné’. Ahogy dobál a fijam, ëccër csak érzëm: ëëë, a zíz csavarja az orromat. Mënëk az ámbitus ajjára, hát látom, hogy szál’ fëlfele a füst. Azt a bëtyár szencség, mondom, tűz van télidőbe, Irgalmas Jézus, mëgsegíjj! Mënëk a tűzfészëkhë, látom az onokám ottan ül a csirkefejcsapkodó tuskón, oszt’ fújja a cigarëtát a vakvilágba.
– A zíz ëgyën el, micsinász? – kérdëztem súgva a gyerëktű. Az mëg úgy mëllepődött, hogy fëlhördűtt, oszt’ mënten fejrefordútt a hóba. Akkor mán kapálódzott, këgyetlen mënekűni akart, de anná jobban beleforgatta magát. Angyalkázzá csak nyugottan, gondoltam magamba’, nagy embër vagy mán, fődig ér a lábod.
Na akkor ért oda a fijam, oszt’ hozzáfogott engëm okítni, hogy micsinálok. Mondom a gyerëk kezibe hogy mi van, mëgnézëd! Ál a fijam, mint a bornyú, mondom cigarëtázik a gyerëk! Ez ë? – aszongya. Ez, mondom néki, a të szép fijad, aki olyan jó sikerűtt, hogy tovább lëhet lökni mint kűdenyi, nagykorába’ mëg majd nézheti a napot, hogy sajtszínű. Ennyit tuttatok összehozni a lúdgégenyakú hitvesëddel. Ahogy én ott cukkolom fëlfele a fijamat, hogy csak végre hátba verëgetné mán szigorú nevelési célzattal az onokámat a hólapáttal, amaz ëccër csak fëllátott!
– Nagyanyám – aszongya – maga boszorkány!
Bevallom utólag, itt ëgy csëppet alább hagyott a Gektizál hatássa, oszt’ ollyan ménkű nagy pofont sikerűtt lëkeverni a gyerëknek, hogy még a fijam is elismerőjen csettintëtt. Drámai csúcspont vót ez, lelkëm, igazán szép, visszakézbű, ahogy anyámtú tanúttam, csak ű rajtam gyakorolta. Rögtön el is rítta magát a gyerëk, csak úgy húlott a könnye a nagy majomnak, mondom neki na, jóvanaz, gyere befele a konyhára, nincsen palacsintám, de adok nekëd azé’ belüle.
Nem ez vótt az ëggyetlen próbákozássa néki: hogy a nyáron itt vótt oszt’ kicsit lëesëtt fejjel a fűríszgíprű, ahova fëlcsalta a víre, a kákabélű mënyem valami mézesmázos természetgyógyászho’ járatta ëgyfeszt, hogy tisztújjon a fejibe a képlet. Na, a gyerëk mëg mán annyira hozzája szokott, hogy azokon a napokon is ott vótt nála, amikor nem këllëtt vóna. Egész véletlenség lëhet, hogy ezëk a napok pont a dógozatok, feleléssëk, mëgmérettetéssëk napjával estek ëgybe, a vajákos mëg írta neki a cefnit kitöbre, hogy igazoltan vótt távol. Igënám, csak ëccër gyött a levél a mënyemnek, hogy vóna kedves befáradni az oskollába, oszt’ elsorolni, hogy milyé hiányzott a gyerëk idestova ëggy egész hónapot, ha mindent szépen összeszámollunk. Akkorát nyelt a mënyem (a fijam sorolta), mintha összeátt grízgombócot akart vóna lëkűdeni a torkán, túdod melyiket, amellyik a levesbe a hűtőbe összenyimnyámkodik, oszt’ akkora lëssz, mint ëggy tisztësségës taknyosnokëdli. Na, a nejem szirénázva mënt hazafele, aszongya a fijam még ű is kitakarodott hátra, pegyig minden el vót vígezve.
Hogy a gyerëk mit kapott mëg mit nem az annyátú, azt nem lëhet tudnyi, de az biztos, hogy a gyerëk ëggy përcët nem hiányzott azóta az iskollábú, a vajákosná së járt, de fëltűnően kerűli a mënyem társaságát, húz az apjáho’, mëg nállam is van kedve marannyi. Fëlëttébb gyanús ez énnekëm, mëg is erősítëtte bennem, hogy a mënyem boszorkány, oszt’ egész biztos szëmmel ver. Előkotort valahunnat ëggy macskát is, ami ugyan nem fekete, de rossz rája néznyi, legalább annyira renyhén tud sandítnyi, mint a mënyem énrám, amikor sérűl az érdekje. Rájok së merëm mán a szëmem vetnyi. Ha itten vannak is ebédre, alig várom, hogy mënnyënek Isten hírivel, azonmód kotricolok befele a tisztaszobába imádkozni a mëgváltóho’. Jövő hétën mëg mëghíjjom a plébánost valami csörögefánkra, oszt’ ha mán itt lëssz, csak lëvëszi a rontást a házrul.
Rövidre fogom most, mer’ nemsoká gyön a Zelenákgyerëk meccenyi a csërësznyefát: akkora mán, hogy lëszídűl a harkály a tetejibül, ha lënéz a portára. Gyugok majd a zsebibe pájinkára valót, mingyán mëgtáltosodik. Rosszat në hajjak felületëk, mer’ rátok uszítom a Fánglit. Csókol bennetëket,
Gizël
2012. március 25., vasárnap
2012. március 21., szerda
Káposztából káposzta - a fejlődés
Eltelt egy hónap, amióta hírt adtunk arról, hogy családi kamránkban elkezdett a káposztából önmaga kihajtani. Kíváncsiak voltunk, hogy ennyi idő elteltével van-e változás, vagy édesanyám, az a drága falusi asszony, halkan csukta-e rá a megpudvásodott növényre a kukatetőt. Nos, kérem, amit láttunk, mégiscsak megdöbbentő: a káposztából kihajtott káposzta nemhogy jól van, de egyenesen virul! Íme a jelenlegi állapot:
Erre varrjatok gombot, haverek!
 |
| Virágzik a locsolatlan, félbevágott káposztából hajtatott káposzta |
Erre varrjatok gombot, haverek!
2012. március 20., kedd
After Eight citrommal
Imádom az After Eight csokit: a simát, a kék bugyisat, a narancsosat, a mikulást és most, kérem tisztelettel, itt van az After Eight citromos ízesítéssel is, ami jobb, mint valaha!
A csoki, megjelenését tekintve, leginkább az eredeti After Eight-re hasonlít. Giga kiszerelést kaptam meglepetésként, amelyben elmésen 31 darab, gravírozott hátlappal rendelkező kicsi csoki ül (minden napra egy, de ezt persze nem lehet betartani), mindegyik csoki külön csomagolva a saját kis After Eight logós csomagjába, elegánsan, ahogyan az egy prémium kategóriás csokoládétól elvárható.
Legjobban persze arra voltunk itt a szerkesztőségben kíváncsiak, hogy a Nestlé csak egy újabb bőrt kívánt lehúzni a márkáról, élénkítve az eladást, vagy értő kézzel nyúltak a termékhez és maradandót alkottak, még akkor is, ha csak limitált kiadásról van szó. Természetesen, ahogy azt már megszokhattuk, az értő kéz az igaz. A csoki tölteléke ugyanis olyan finomra sikeredett, hogy nincs szó, mely leírná a citromos üdeséget, majd az azt követő mentolos torokhatást, valamint ezen ízek és a 85% kakaótartalmú étcsokoládé páratlanul vonzó ízharmóniáját, amely örömet csal a mindennapokba és jókedvre derít, minden egyes kóstoláskor.
Mindenképpen megéri, értékelés: 5/5, kiváló!
 |
| After Eight Mint & Lemon flavour |
A csoki, megjelenését tekintve, leginkább az eredeti After Eight-re hasonlít. Giga kiszerelést kaptam meglepetésként, amelyben elmésen 31 darab, gravírozott hátlappal rendelkező kicsi csoki ül (minden napra egy, de ezt persze nem lehet betartani), mindegyik csoki külön csomagolva a saját kis After Eight logós csomagjába, elegánsan, ahogyan az egy prémium kategóriás csokoládétól elvárható.
 |
| Csokicsomag |
Legjobban persze arra voltunk itt a szerkesztőségben kíváncsiak, hogy a Nestlé csak egy újabb bőrt kívánt lehúzni a márkáról, élénkítve az eladást, vagy értő kézzel nyúltak a termékhez és maradandót alkottak, még akkor is, ha csak limitált kiadásról van szó. Természetesen, ahogy azt már megszokhattuk, az értő kéz az igaz. A csoki tölteléke ugyanis olyan finomra sikeredett, hogy nincs szó, mely leírná a citromos üdeséget, majd az azt követő mentolos torokhatást, valamint ezen ízek és a 85% kakaótartalmú étcsokoládé páratlanul vonzó ízharmóniáját, amely örömet csal a mindennapokba és jókedvre derít, minden egyes kóstoláskor.
 |
| Megharapott After Eight |
Mindenképpen megéri, értékelés: 5/5, kiváló!
2012. március 19., hétfő
Az rádióvezérelt órákrul
Németországban Frankfurttól délkeletre van egy város, amit Mainflingennek hívnak. Itt nagyon érdekes dolgok vannak. Többek között a város rendelkezik egy hatalmas, 150 méter magas rádióadó-antennákkal telepakolt területtel. Ezekről az antennákról azonban nem (csak) hagyományos rádióműsort sugároznak, hanem a pontos időt is, ötvenezer wattos teljesítménnyel. Ez olyan hatalmas teljesítmény, hogy a sugárzott adást akár 2000 kilométeres sugarú körben venni lehet.
Az atomórák által meghatározott pontos idő rádiójelbe csomagolt sugárzásának természetesen semmi értelme nem lenne akkor, ha nem lehetne valamivel feldolgozni. Én a minap kaptam ajándékba egy olyan órát, ami képes venni ezt a 77,5 kHz-es, hosszúhullámú rádiójelet. Ennek köszönhetően a vekkerem állandóan pontos, nem kell beállítani, még a téli-nyári időszámítást is elvileg saját magától váltja. Erre azért majd kíváncsi leszek most vasárnapra virradóra (el ne felejtsétek, hogy jön a nyári időszámítás: vasárnap hajnali kettőkor hirtelen 3 óra lesz, tehát 1 órával megrövidül az amúgy sem hosszú hétvégénk).
Az ötlet maga mekkora már: van egy pontosan működő atomóra, juttassuk el mindenkihez ingyen az óra által mutatott dátumot és időt. De hogyan? Hát a lehető legegyszerűbb módon: sugározzuk ki rádión, úgy, hogy még a legbutább, leglassabb és legolcsóbb vevőkészülékek is megértsék. Mi még csak napjainkban szembesülünk azzal, hogy okostelefonjaink másodperc-pontosak az interneten keresztül történő időszerverekkel való szinkronizációnak köszönhetően, ez a rádiós technológia meg már 1978 óta, 34 éve működik. 34 éve! Pontosan arra találták ki, hogy az időben viszonylag elnyújtott jelet vevő berendezések a hozzájuk kapcsolt órákat beállítsák, legyen az karóra, vagy falióra, kijelzős vagy mutatós. Nem szükséges a folyamatos kommunikáció, elég naponta egyszer szinkronizálni az órát a német atomórával, így a vekker mindig pontos lesz. Bár a pontosság, az ugye relatív dolog, ugyanis ha ilyen órát választunk, akkor a rádióhullámok terjedésének sebessége miatt Magyarországon körülbelül 4 milliszekundum (a másodperc 1/250-ed része) pontatlanságot kell elszenvednünk. El ne késsetek valahonnan emiatt! :-)
 |
| A sugárzott rádiójel vételi körzete (forrás: Wikipedia) |
Az atomórák által meghatározott pontos idő rádiójelbe csomagolt sugárzásának természetesen semmi értelme nem lenne akkor, ha nem lehetne valamivel feldolgozni. Én a minap kaptam ajándékba egy olyan órát, ami képes venni ezt a 77,5 kHz-es, hosszúhullámú rádiójelet. Ennek köszönhetően a vekkerem állandóan pontos, nem kell beállítani, még a téli-nyári időszámítást is elvileg saját magától váltja. Erre azért majd kíváncsi leszek most vasárnapra virradóra (el ne felejtsétek, hogy jön a nyári időszámítás: vasárnap hajnali kettőkor hirtelen 3 óra lesz, tehát 1 órával megrövidül az amúgy sem hosszú hétvégénk).
Az ötlet maga mekkora már: van egy pontosan működő atomóra, juttassuk el mindenkihez ingyen az óra által mutatott dátumot és időt. De hogyan? Hát a lehető legegyszerűbb módon: sugározzuk ki rádión, úgy, hogy még a legbutább, leglassabb és legolcsóbb vevőkészülékek is megértsék. Mi még csak napjainkban szembesülünk azzal, hogy okostelefonjaink másodperc-pontosak az interneten keresztül történő időszerverekkel való szinkronizációnak köszönhetően, ez a rádiós technológia meg már 1978 óta, 34 éve működik. 34 éve! Pontosan arra találták ki, hogy az időben viszonylag elnyújtott jelet vevő berendezések a hozzájuk kapcsolt órákat beállítsák, legyen az karóra, vagy falióra, kijelzős vagy mutatós. Nem szükséges a folyamatos kommunikáció, elég naponta egyszer szinkronizálni az órát a német atomórával, így a vekker mindig pontos lesz. Bár a pontosság, az ugye relatív dolog, ugyanis ha ilyen órát választunk, akkor a rádióhullámok terjedésének sebessége miatt Magyarországon körülbelül 4 milliszekundum (a másodperc 1/250-ed része) pontatlanságot kell elszenvednünk. El ne késsetek valahonnan emiatt! :-)
2012. március 11., vasárnap
Ránctalanítás magasfokon
Vizsgáljuk meg az alábbi képet:
A ránctalanító krém jól láthatóan megtette a dolgát. Mai kérdésünk: mit is akar ábrázolni a posztmodern műalkotás? A véleményeket hozzászólások formájában kérjük. Köszönjük.
2012. március 10., szombat
Heti aktuális
Az elmúlt napokban érdekes helyzet állt elő: informatikát tanító kollégáim kihullottak a mezőnyből. Az influenza kiütéses győzelmet aratott. Mindenki azon röhögött, hogy az informatikusokat megtámadta valami vírus. Helyettesítettem sokat, úgy néz ki a heti órarendem, mint valami színes forgatag: helyettesítés, összevonás, elmaradt-de-helyette-más óra... Kész káosz.
Mindeközben lakókörnyezetünk éppen új kerítést kap. 2008-as beköltözésünk után érzékeltük, hogy utcasarkon álldogáló kicsi társasházunk egyik oldalán eléggé szutyok a kerítés, nem ártana megcsinálni. Szerény költségvetési mutatóink csak kisebb munkákat tettek lehetővé a ház körül. De aztán heves levélváltásokat folytattunk a főbérlővel, melynek eredményeként a héten elkezdődtek a kerítésépítési munkálatok. Ennek áldozatául esett eddig a régi drót- és fakerítés, ezek beton alapzata, valamint két, a kerítés vonalában kinőtt fa. Viszont nagyon szépen körvonalazódik az új, modern kerítés, jelen pillanatban itt tartanak a munkálatok:
Amúgy pedig örülünk a tavasznak. Egyre jobb idők jönnek, ami erősíti természetjáró kedvemet. Éppen itt lenne az ideje rendbe szedni a kétkerekű járművet és fotós túrákra indulni. Grizzli macskánk már előbb megérezte a tavaszt. Azt hiszem életünk egy rövid, de vidám korszaka zárult le, mivel több mint egy hónapja macskátlan gazdák lettünk. A mancsos átszegődött három házzal odébb (ahonnan vélhetőleg eredetileg is származik). Egyszer ugyan hazajött lebontott arccal, hogy sajnáljuk egy kicsit (szegény a bal pofázmányának szőrzetével fizetett egy utcai harcban, valamint gazdagabb lett egy csúnya sebbel), de még azt se várta meg, hogy állatorvoshoz vigyük: játszott egy keveset az udvaron és azóta színét sem láttuk. Így aztán kajátlanul állnak az etetőtálak és üresen kong a macskamanzárd is, a felhalmozott macskaeledel pedig nem fogy a dobozból.
Nagyjából ennyi minden történik errefelé, holnap hidratáló krém lesz. :)
Mindeközben lakókörnyezetünk éppen új kerítést kap. 2008-as beköltözésünk után érzékeltük, hogy utcasarkon álldogáló kicsi társasházunk egyik oldalán eléggé szutyok a kerítés, nem ártana megcsinálni. Szerény költségvetési mutatóink csak kisebb munkákat tettek lehetővé a ház körül. De aztán heves levélváltásokat folytattunk a főbérlővel, melynek eredményeként a héten elkezdődtek a kerítésépítési munkálatok. Ennek áldozatául esett eddig a régi drót- és fakerítés, ezek beton alapzata, valamint két, a kerítés vonalában kinőtt fa. Viszont nagyon szépen körvonalazódik az új, modern kerítés, jelen pillanatban itt tartanak a munkálatok:
 |
| Kerítés alap, előtte ideiglenes kerítés |
Amúgy pedig örülünk a tavasznak. Egyre jobb idők jönnek, ami erősíti természetjáró kedvemet. Éppen itt lenne az ideje rendbe szedni a kétkerekű járművet és fotós túrákra indulni. Grizzli macskánk már előbb megérezte a tavaszt. Azt hiszem életünk egy rövid, de vidám korszaka zárult le, mivel több mint egy hónapja macskátlan gazdák lettünk. A mancsos átszegődött három házzal odébb (ahonnan vélhetőleg eredetileg is származik). Egyszer ugyan hazajött lebontott arccal, hogy sajnáljuk egy kicsit (szegény a bal pofázmányának szőrzetével fizetett egy utcai harcban, valamint gazdagabb lett egy csúnya sebbel), de még azt se várta meg, hogy állatorvoshoz vigyük: játszott egy keveset az udvaron és azóta színét sem láttuk. Így aztán kajátlanul állnak az etetőtálak és üresen kong a macskamanzárd is, a felhalmozott macskaeledel pedig nem fogy a dobozból.
Nagyjából ennyi minden történik errefelé, holnap hidratáló krém lesz. :)
2012. március 4., vasárnap
Fogalmazzunk egyszerűen! 12
Páratlan gyöngyszemek, megmosolyogtató elszólások és félrehallások, közmondások keveredése és megannyi nyelvi szépség a mai részben, kérem: ez itt a Fogalmazzunk egyszerűen rovatunk 12. része!
Régebbi okosságaink itt olvashatók.
- Nem kinézetileg festett másképp. Hát akkor hogy? :)
- Majd azon az úton menjünk, amelyik a temetőbe vezet. Morbid megközelítése a mindenszentek környékén aktuális utazási célpontnak.
- Vonatsofőr Mozdonyvezető, másképp.
- Már jojózik a pofám... Valaki kihúzza a pipát! Idegből elkövetett, sorozatos félremondás, mely fenyegető jellege helyett inkább nevetésre sarkallt.
- Nem vagyok álmos, csak összeszakadok. Én inkább álmos lennék.
- Jópárszor féleséget álmodtam. Sokszínű álom lehetett.
- Vizes ruhával kell sepregetnem. Hát igen, szegény ember vízzel főz és baltával fűrészel.
- Kihajtják belőlünk agyilag a lelket. A munkáltatók új módszere a lélekvándorlás elősegítésére.
- Én azt hittem, hogy azért angolvécé, mert kék ülőkéje van. Ügyes asszociálás a brit nemzeti színekre.
- Kinyúlt a fürdőruhámnak a rugalmassága. Még jó, hogy az anyaga ugyanolyan maradt, mint amilyen volt.
- Jöjjön be látogatlanul! Látogatlanul = vendégségbe menni valakihez úgy, hogy nem látogatjuk meg.
- Versenyesernyő Érdekes új sportág meglepő sporteszköze. :)
Régebbi okosságaink itt olvashatók.
2012. március 2., péntek
Átvettem, enyém 2.
Valamivel több, mint öt évvel az előző diplomám átvétele után a tegnapi napon sikeresen megkaptam életem második, szerény személyemet okleveles mérnöktanárrá minősítő diplomáját. Az esemény rendkívül puritánul zajlott: diploma és hozzá tartozó minden egyéb ekcung (oklevél-melléklet, leckekönyv) átvétele, aláírás, dátum, oszt' lefőtt a kávé. Mehettünk Isten hírével.
Rövid pózolás az egyetem előtt, kordokumentum:
Hadd ne mondjam, hogy pont a fényképezés ideje alatt özönlötték meg a hallgatók az épületet, akik a "rohadj meg" és a "de jó neki" tekintetekkel néztek rám. :)
Az eseményt rövid vásárlással toldottuk meg, valamint meglepetésként megnéztük a Robert Downey Jr. és Jude Law főszereplésével készült újkori Sherlock Holmes széria második részét. Az első rész is nagyon tetszett, ámde ez a második sem kutya. Mondhatni: ott van a szeren. Agyafúrt, ötletes, látványos, főleg egy ekkora vásznon. Hozzá kell tennem, hogy életemben nem voltam még úgy moziban, hogy rajtunk kívül összesen egy ember tartózkodjon a teremben, tehát mindenkit összeszámolva hárman tekintettük meg a fent nevezett műalkotást, ami mondjuk egyáltalán nem befolyásolta annak élvezeti értékét.
A film után versenylovakként trappoltunk a Nyugatiba, de minek...? Helyjegy nem volt az IC-re, így egy órát várhattunk, mire a szokásos koszlott vonat befutott. Hát ha valami, akkor ez (ti. a vonatozás) egyáltalán nem fog hiányozni, egyszerűen a rosszullét környékez az éjszakai neonfényes zötykölődéstől.
Nagyon jó nap volt! Tetszett. Talán öt év múlva új okirat átvételéről számolhatok be. :-)
Rövid pózolás az egyetem előtt, kordokumentum:
 |
| Átvettem, enyém! |
Hadd ne mondjam, hogy pont a fényképezés ideje alatt özönlötték meg a hallgatók az épületet, akik a "rohadj meg" és a "de jó neki" tekintetekkel néztek rám. :)
Az eseményt rövid vásárlással toldottuk meg, valamint meglepetésként megnéztük a Robert Downey Jr. és Jude Law főszereplésével készült újkori Sherlock Holmes széria második részét. Az első rész is nagyon tetszett, ámde ez a második sem kutya. Mondhatni: ott van a szeren. Agyafúrt, ötletes, látványos, főleg egy ekkora vásznon. Hozzá kell tennem, hogy életemben nem voltam még úgy moziban, hogy rajtunk kívül összesen egy ember tartózkodjon a teremben, tehát mindenkit összeszámolva hárman tekintettük meg a fent nevezett műalkotást, ami mondjuk egyáltalán nem befolyásolta annak élvezeti értékét.
A film után versenylovakként trappoltunk a Nyugatiba, de minek...? Helyjegy nem volt az IC-re, így egy órát várhattunk, mire a szokásos koszlott vonat befutott. Hát ha valami, akkor ez (ti. a vonatozás) egyáltalán nem fog hiányozni, egyszerűen a rosszullét környékez az éjszakai neonfényes zötykölődéstől.
Nagyon jó nap volt! Tetszett. Talán öt év múlva új okirat átvételéről számolhatok be. :-)