Az utolsó hétvége

Az idei nyár utolsó hétvégéje a lehető legjobban telt el.

Kezdtük ott, hogy meglátogattuk nagyszüleimet, akik – hála az Istennek – még így, közel a nyolcvanhoz is, egészségnek örvendnek és hihetetlen örömmel fogadnak bennünket mindig. Szinte látom magam előtt, ahogy boltba járó papám örömmel újságolta ma reggel a zöldségesnél, hogy voltak az onokák, meg így, meg úgy, micsoda öröm ez és hogy a jó Isten tartsa meg a szokásunkat. :) Ő már csak ilyen, éppen ezért szeretjük. Közben befutottak bátyámék is, így annyian lettünk az ámbitus alján, hogy öröm volt bennünket nézni. Hihetetlen hőség volt egyébként egész pénteken, kornyadtak a növények, kiégett a fű is talán.

Egy kis falusi hangulat. Szemben az ámbitus alja (gang)

Este hétkor indultunk el szülőfalumba. A lenyugvó napkorong sötétvörös fényével aranyozta be a hőségben felforrt aszfalt ezer és ezer csillogó kavicsát. Bátyámék kisvártatva követtek bennünket, így éjfélig ment a traccsparti, mindenről, ami éppen aktuális. Örültem annak, hogy velük is sikerült találkoznunk.

Szombaton családi összejövetel volt: nászasszonyok-nászurak találkozója. Bár egész nap hőség volt, ennek ellenére sikerült árnyas helyet összetákolnunk hintaágyakkal, napernyőkkel, így a jó levegőn értekezhettünk nagyvilági dolgokról: a szántás-vetés tárgyévi helyzetéről, a múlt és a jelen összefüggéseiről, valamint arról, hogy a Samsung Star II mobiltelefon tulajdonképpen akkor most vagány készülék, ami megéri az árát, vagy nem. Természetesen vagány volt, blogunk hivatalos rappere vásárolta azt a Teszkóban összegürizett kis pénzéből, így rosszat semmiképpen sem mondhattunk a berendezésről.

Este édesapám, a csodatévő, megejtette a gépkocsi javítását is: a sportos hang megszűnt, a hossz-stabilizátor is detektálva lett. Kettő ilyen kell:

Toyota hossz-stabilizátor

Ez egy elég pici valami, és ettől zörög a kocsi egész eleje. Fene sem gondolta volna. Meg azt sem, hogy ennek igencsak megvan az ára! Én azt hittem, hogy ilyen alsólábszár hosszú valamik csattognak alul. De nem, csak ezek a kis bizbaszok.

Valahogy így telt el az utolsó nyári hétvége. A költő szavaival élve forró csókkal búcsúzott tőlünk az idei nyár, ilyen kitartó hőségre már nem kell számítani. Sőt, egyre inkább hűvösödni fog. Fél nyolckor már sötétedik, igazán lehangoló; nem marad más, mint lélekben az őszi esőkre és a téli fagyra készülni. Addig azonban akad még egy-két szép nap.

68 és fél óra múlva becsengetnek az idei tanév első tanórájára. Érdemes most már arra is hangolódnom.