XPERIA X10 Mini Pro

Nagyon jó játék ez a Bejeweled 3, nagyon jó! Csak éppen elrabol egy csomó időt az embertől. A benne lévő statisztikából könnyedén kiolvasható, hogy csak az asztali gépen közel 22 órát játszottam már vele. Így ez elsőre talán nem is tűnik soknak, azonban végigjátszani éppen elég. Mostanában a Lightning móddal tolom keményen, néha már olyan gyors vagyok, hogy magam sem tudom, mit csinálok, de marha jó vagyok a szeren. :-) Élvezet saját magamat nézni, ahogyan játszom, hogy szerényen egy mondatban összefoglaljam a lényeget.

Bejeweled van Android oprendszerre is - kipróbálnám egyszer érintőképernyőn milyen lehet a gyémántokat ide-oda tologatni. Ehhez azonban kellene egy Andoridos telefon. Ki is néztem egyet, amit baráti áron meg tudnék szerezni, ez pedig az XPERIA X10 mini pro.

Sony Ericsson XPERIA X10 mini pro

Ezzel a telefonnal kapcsolatban azonban kételyek merülnek fel bennem. Az egyik, hogy bár valószínűleg rendkívül kényelmesen lehet rajta szöveget gépelni, ehhez állandóan nyitva kell lenni a telefonnak. Szállítani pedig csak összecsukva lenne érdemes. Namost, ha valaki (mint én) naponta több sms-t ír, mint az átlag, akkor a gyakori nyitástól-csukástól meglehet, hogy tönkremegy a készülék mechanikája idő előtt – ezt mindenképpen jó lenne tudni, mielőtt bevásárol az ember. A másik kétely pedig ott lakozik, hogy érdemes-e vajon beruházni egy Androidos készülékbe, ami ilyen kicsi érintőképernyővel rendelkezik? Én nem vagyok egy érintőképernyő-rajongó úgy, hogy a telefonnak nincs valós billentyűzete is a virtuális mellett. Ennek viszont van, éppen ezért tűnik ez a készülék mégiscsak okos választásnak, hiszen teljes billentyűzete miatt nem kell a t9-cel szöszölni. Sajnos mire hozzánk eljut a nagytestvér elfogadható áron (az XPERIA pro), addig én valószínűleg elhullajtom a hajamat.

XPERIA Pro – állat!

Szóval jó lenne egy QWERTY billentyűzetes telefon – vagy netán QWERTZ, hogy ne kelljen újra tanulni a gépelést, mint a DOS-os idők ékezetmentes (és QWERTY billentyűzetkiosztásos) világa után a Windows QWERTZ kiosztását és az ékezetek lehetetlen, de mára már teljesen természetes helyét. Véleményem szerint, ha úgy dobja a gép és frissítés következik be a repertoárban, akkor valószínűleg az X10 mini pro nyer. Nagyon szimpatikus kicsi telefon, Sony Ericsson, ahogy kell és első Androidosnak remek volna.

No, meglátjuk még, hogy mit hoz a jövő.

Reggeli értékadó

– Most aztán rettenetesen modern leszek és beállítok egy kis rádiós ébresztőt holnap reggelre! – gondoltam magamban, mit sem sejtve a következményekről. Tekergetem az állomáskeresőt ide-oda, érdekes módon minden frekvencián ugyanaz az adó jön be, főleg a 103.3-on, sebaj! Valami negédes melódiát húztak a zenészek, jó lesz ez, gondoltam. 6:20, ébresztő bekapcsol, jó éjszakát.

Na, el is felejtettem reggelre a rádiós ébresztőt, mígnem 6:20-kor megindult a parádé. Kezdetnek egy eltömődött hangú bantu énekes próbálta meg kiköpni a lenyelt dugót, miközben éppen gitárral sivítottak a művészete alá. Ejj, mondom, én aztán rendesen ráhangoltam erre az adóra. Próbálkozott két percig, majd mire már majdnem megszabadult kínjaitól, lehalkították a zenét. Így nem tudtam meg, hogy életben maradt-e a jóember, vagy végképp búcsút mondott e világnak.

Ekkor bejelentette egy női hang: "Nem csak kenyérrel él az ember." Na, mondom, válogatott igazságok a reggeli nagy hajtásban, eszembe is jutott, hogy rettenetesen éhes vagyok. Erre megszólal egy ilyen dohányos hang, hogy ma reggel szellemi táplálékként a Számok könyvéből olvasna fel nekünk egy keveset. Hát erre majdnem felültem, de inkább csak a fejemre húztam a takarót, ríttam kicsit, mert én zenére vágytam, amitől felébredek, nem holmi bágyadt sztorira. A történet így kezdődött:

Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek: "Hozz ide nekem Izrael vénei közül hetven férfit, olyanokat, akikről tudod, hogy valóban a nép vénei és vezetői.

Na, gondoltam magamban, belekerültünk a történetbe rögvest, a közepétől kezdjük. Nem baj, vannak olyanok, akik szeretnek úgy is végignézni egy filmet, hogy annak unalmas első hatvan percét nem látták. Most én is megpróbálom követni így félálomban a történetet.

Vidd magaddal őket a megnyilatkozás sátora elé, s álljanak melléd.

Hát ezt reggel nem tudtam máshogyan elképzelni, mint a pusztában egy bazi nagy sátor, rajta meg egy tábla, hogy "Megnyilatkozás". Fantáziám még eléggé csökevényes a hajnali órákban.

Akkor alászállok és majd beszélek veled; elveszek a rajtad levő lélekből, s rájuk ruházom. Így majd veled együtt viselik a nép terhét, s nem kell többé egyedül viselned.

Ó, gondoltam magamban, a mai 9 órámból én szívesen átruháznék hetet másra, hogy ne kelljen négyig a suliban tolnom. A maradék kettővel sokkal jobban ellennék.

A népnek pedig ezt mondd: Szentelődjetek meg reggelre! Akkor majd kaptok húst enni.

Mer' az úgy megy. Megszentelődsz két kávé között, aztán kapsz húst enni. Ezen a ponton már nagyon nem bírtam követni a történetet, így aztán felkeltem, kikapcsoltam az ébresztőt, majd – ahelyett, hogy akkor már ébren maradtam volna – úgy ahogy voltam visszafeküdtem, és majdnem 7 óra volt, mire kimásztam az ágyból.

A rádiós ébresztő tehát nem jött be. Más megoldást kell találni.

Firefox 4 Beta 11 - az első benyomás

Haladunk a korral, hamarosan megérkezik a Firefox 4-es verziója. Gondoltam, kipróbálom a kiadás előtt álló beta verziót, ami azért hordoz magában meglepetéseket.


Ma főként a kinézetről ejtenék egy pár szót. Nekem nagyon bejön az új dizájn. Végre-valahára az örökké látszó menüsor eltűnt, olyan kicsit Google Chrome-os lett az egész. Én még mondjuk a füleket tudtam volna a lenyíló Firefox menüt rejtő gomb mellé pakolni, így netbookon, vagy kisebb kijelzős készülékeken meg lehetett volna spórolni egy sort. (Időközben rájöttem, hogy ha teljes méretűre állítom az ablakot, akkor oda pakolja.) Végre a teljes képernyős mód (F11) valóban teljes képernyős, nincs felül szürke sáv és semmi: valóban teljes képernyőn lehet futtatni az alkalmazásokat és weboldalakat. Ideje volt. A home gomb átkerült alapértelmezés szerint jobbra, kicsit nehéz megszokni, a refresh gombot is keresgettem egy ideig. De megleltem!

Kicsit zavaró, hogy kezdetben a betűk élsimítása "olyan linuxos", ráadásul igen nehezen lehet ráakadni arra a menüpontra (konkrétan, én nem találtam meg 5 perc után), amelyikkel a Windowsban beállított szabványos betűsimítást húzhatnám elő. Nem azért, mert rossz a szemnek, de a félkövér betűk rettenetesen összefolynak, mintha a tinta kicsordult volna hirtelenjében az fejlesztőknek tollábul.

Hogy néz már ki az "Archiválás" felirat?

Az egy bétaverziónak nem felróható, hogy egyik olyan kiegészítő sem működik vele, amit egyébként használni szoktam. Így pl. az időjárás-előrejelzésről, a gesztúrákról vagy éppen az oldalakat mentő Scrapbookról is le kell mondanom a végleges verzió megjelenéséig. Ez azért nem meglepő, mert ez nem volt máshogyan a 3-as verzió megjelenésekor sem.

Így fest a cikk szerkesztése az új böngészőben

Az elsődleges tesztelések során az összes olyan oldal jól működött a böngészőben, amit egyébként is használok. Még az elektronikus naplózásra használt Taninform, vagy a mindig minden böngészőre nyűgös egyetemi Neptun rendszer sem böfögött. A Google Docs és Gmail is zökkenőmentesen ment és azt kell mondjam, igen meggyőző sebességgel. Tökéletesen töltődnek be az oldalak, jópofák az oldalváltások közötti finom átmenetek, bár ezeket nem mindig sikerült előcsalogatni (lehet, hogy csak lassult a rendszer?). Egyszóval nekem az első benyomás pozitív, meg is fogom írni a visszajelzés fülön, hogy fasza lett, gyerekek, csak így tovább. :)

A Diffy folytatása

Tegnap előkerült a Diffy 2 nevű varázsos játékom, gondoltam játszom vele egy keveset. Nem sokáig élvezhettem a programot, ugyanis olyan kékhalált dobott össze, amikor rossz helyre kattintottam, hogy öröm volt nézni. Ennél jobb már csak az volt, amikor javítani kezdtem a programot: legalább ötször indult újra a gépem, mire meglett a hiba és sikerült kijavítani. Fel is tettem egy hibajavítást a Diffy2 hivatalos oldalára, tegnaptól letölthető. Remélhetőleg ezzel már eltűnnek a fagyások. Hiába no, eredetileg XP-re lett tervezve a program, ott tökéletesen működik.

Sokat gondolkodom azon, hogy milyen legyen a Diffy 3. része. Két dolog jutott eddig eszembe, aztán persze lehet, hogy ezekből semmi sem lesz megvalósítva. :) Az egyik, hogy illendő volna a programot HD felbontásra megcsinálni (Diffy 3 HD, tök jól hangzik). Ez azt jelenti, hogy 1920×1080-as felbontáson működne a játék. Ezen két kép és a vezérlők is tökéletesen elférnek egymás mellett, ráadásul arra is volna lehetőség, hogy a család a bazi nagy LCD tévé előtt ülve ordítsa be a különbségeket, a család szeme fénye pedig nagy izgalommal vigye az egeret a beordított célpontok fölé. Ehhez mondjuk azért kell hardver, éppen ezért ebből két változatot kellene csinálni: érdemes volna egy HD Ready verziót is legyártani, ami 1366×768-as felbontáson tudná ugyanazt – ha esetleg valakinek nem volna megfelelő felbontású monitora. Arról pedig már nem is beszélek, hogy mi van akkor, ha valakinek nem ilyen méretarányú monitora van. Három felbontásra optimalizálni már nem buli.

A másik elképzelésem a Diffy 3 Panorama, ami panorámaképeken rejtene el különbségeket. Ezzel csak az a baj, hogy ehhez rengeteg panorámaképet kellene gyártani, olyan helyekről, amiken rengeteg apró részlet van. Ilyenhez egyelőre nincs túlzottan nagy lelki erőm.

A lényeg, hogy nem tudom még, hogy hogyan lesz, de van kedvem legyártani a folytatást. Talán nyáron bele is fogok... addig biztosan nem.

Azért egy szavazást elengedek itt:

Amortizáció – de mennyire?

Az informatikust mérhetetlenül bosszantja, amikor nincs jó számítógépe, vagy amikor van, de azt aranyáron vásárolta és egy év múlva már fele annyiért is megkaphatná ugyanazt a konfigurációt. Én 2010. áprilisában vásároltam a jelenlegi számítógépemet és az a kérdés foglalkoztatott ezen a verőfényes vasárnap reggelen, miután kiugrottam az ágyból, hogy vajon mennyit érhet jelenlegi áron számolva ez a számítógép. Egy ilyen összehasonlítást már készítettem 2010. novemberében is, így a konfigurációt alkotó hardverek és szoftverek árának alakulása gyönyörűen megcsodálható azon a diagramon, amit hirtelen felindulásból készítettem egy kávé mellett.


Ha reákattintunk eme grafikai műremekre, mindjárt láthatóvá válik, hogy melyik oszlop mit takar. A kék színű oszlopok az eredeti vételárat mutatják, a piros oszlopok a novemberi, a zöld színű oszlopok pedig a jelenlegi vételárat hivatottak bemutatni. A diagramból jól látszik, hogy pár hardver ára még a mai napig tartja magát: a GTX 260-as videokártya ára kissé ingadozni látszik, de a jelenlegi ára majdhogynem ugyanannyi, mint a háromnegyed évvel ezelőtti vételára. A processzorra hasonlók igazak, valamint a kisebb hardverekre is. Áresés figyelhető meg az alaplapnál, ami egy több, mint egy éves modell esetében teljességgel természetes, illetve a memóriák jelenlegi árai fájón alacsonyak, hiszen azért a pénzért amit akkor ráköltöttem most dupla annyi (8 GB) memóriával szerelt számítógépet kaphatnék. Az operációs rendszer árának változását nem nagyon értem, valószínűleg nem egy forrásból szereztem az adatokat, a jelenlegi ára majdhogynem ugyanannyi, mint amikor a számítógépet vásároltam.

Összességében megnyugtató volt ez így vasárnap reggelre: konfigurációm a legideálisabb árakkal számolva háromnegyed év alatt mintegy 30.000 Forintot (13%) veszített értékéből, ami – köszönhetően a javarészt prémium kategóriás alkatrészeknek – rendkívül megnyugtató. Remélem, hogy a nyár végén még a legtöbb hardver megtalálható lesz a boltok kínálatában és újabb összehasonlítást tudok tenni.

Az új Nescafé

Azt hiszem, a mai nap legnagyobb poénja, ami nagyon nehezen esett le nekem, de végül rendkívül jól szórakoztatott, a következő kép:

Neszkafé

Amióta megújult a Nescafé, valahogy nem kedvelem annyira.

Egyébként is utálom, amikor megváltoztatnak ízeket anélkül, hogy megkérdeznének róla engem, mint a termék vásárlóját. Mert hiszen mi lehet az oka annak, hogy hétről hétre a Nescafét veszem meg és nem más kávékat? Hát csak az, hogy én kedvelem az ízét annak a kávénak, amit fogyasztok.

A csomag, aminek tartalma finom volt

Errefel beharangoznak hatalmas reklámkampánnyal egy új Nescafé 3 az 1-ben kávét. (Oké, a reklám zenéje rendben volt.) Az ember ekkor már gyanút fog, hiszen a megújulás valószínűleg nem csak a külsőt érinti majd. Megvásárolja az első csomagot, amit alig talál meg a boltban, mert máshogy néz ki. Jóízűen belekortyol... és akkor jön a felismerés, hogy ez a kávé nem az a kávé, amit eddig kedvelt, holott a neve és a gyártója is ugyanaz.

A csomag, aminek tartalma kérdéseket vet fel

Miben más az új Nescafé? Egyrészt hiányzik belőle a régiben megszokott selymes íz. Az új kávé némiképpen kávésabb ízhatású, mint a régi. Erősebbnek tűnik. Mi lesz ezután? A megjelenését követően hetekig-hónapokig kétségbeesett harcot folytattunk azért, hogy a még fellelhető, akciósan kiárusított régifajta Nescafét felvásároljuk, de sajnos egyre kevesebb helyen lehet már kapni. (Már csak dobozos, majdnem 30 darabos kiszerelésben látható az üzletek polcain.) Valahogy meg kellene szoknom ezt az új kávét, de amíg ez tart, addig különböző praktikákhoz kell folyamodni, ha a régihez hasonló kávét akarunk keverni. Pl. készítünk fele-fele arányban instant kávét az új Nescafé 3az1-ből és a Nescafé Mild-ból, ami egy, a régi 3az1-nél is jóval könnyedebb kávé. Néha még ezzel nosztalgiázok, csak megunom kevergetni mindig, no meg aztán Mild nem is mindig van itthon. Így az új Nescaféval próbálkozom. Előbb-utóbb majd megszokom az ízét – legalábbis remélem. ;)

Rettenetes betegségem története

Az elmúlt napok borzalmairól kívánok szólni februári első blogposztomban.

Az első köhintés csütörtökön délután érkezett. Akkor már éreztem, hogy valami nincs rendben és a megfázás tüneteinek megelőzésére különböző vegyszereket tartalmazó porokat és tablettákat vettem magamhoz, ettől reméltem a gyors sikert. Látszólag hatottak is valamit ezek a varázsszerek, akkor még úgy hittem, hogy sikeresen átvészeltem a kötelező február környéki betegséget.

Pénteken reggel kicsit kábultan ébredtem. Éjszaka, mint éjjeliőr, többet voltam ébren, mint amennyit aludtam, ráadásul álmomban is a Bejeweled színes gyémántjai kavarogtak előttem. Elmentünk vásárolni, mivel szombatra vendégeket vártunk. Már a bevásárláskor éreztem, hogy valami nincs rendben velem. Nyűgös voltam és éppen azon idegesítettem fel magam a szokásosnál jobban, hogy a hónap eleji bevásárláskor először mindent a bevásárlókocsiba kell pakolni, aztán a szalagra ki kell pakolni, aztán a bevásárlókocsiba vissza kell pakolni, aztán a bevásárlókocsiból szatyrokba kell pakolni, ezeket a kocsi hátuljába kell pakolni, itthon a szatyrokat ki kell pakolni, majd ki kell pakolni a cuccokat a szatyrokból, aztán minden cuccot a helyére kell pakolni... olyan szinten idegesített ez engem akkor már, hogy kivert a víz rendesen. Miután minden a helyére került, ebédeltünk egyet, és gondoltam alszom egy órácskát. Ebből három lett és mire felébredtem már megkísértett a kaszás. Éppen indulni akartam, hogy én bizony most – feledve kötelességeimet – játszom egy Bejeweled 3-at, amikor kedvesem, ez a drága tündér, észrevette a szemem alatti fekete kontúrokat és arra gyanakodott, hogy az életemmel játszom. Rögvest lázat kellett mérnem, és nem engedett engem a számítógép elé ez a jótét lélek. Gyanúja beigazolódott, lázam 39 fok volt és vissza lettem parancsolva az ágyba.

A pénteki nap azzal telt innentől kezdve, hogy aludtam. Néha ébren voltam és akkor filmeket meg tévét néztünk. Siralmas a tévéműsor péntek délután, meg kell mondjam. Egészen szombat reggelig így ment ez, fel sem keltem az ágyból és akkor már határozottan rosszul éreztem magam. A kaszás az ágyam mellet lengette hatalmas szerszámát :) de én hátat fordítottam neki és minden erőmet a gyógyulásnak szenteltem.

Szombatra vendégeket vártunk, ennek ellenére 9 óra felé ébredtem. Összeszedtem magam és helyt álltam, próbáltam úgy tenni, mint akinek semmi baja sincs, bár két órában ha egy pillanatra is lecsuktam volna a szemem, elaludtam volna a parázs beszélgetés közepette. Melegem volt, izzadtam, mint egy ló, aztán fáztam, mint egy ló télvíz idején. Vendégeink távoztakor újra húztam az ágyba, és gyakorlatilag a szombat délután is azzal telt, hogy próbáltam életben maradni.

Most vasárnap délelőtt van, verőfényes napra ébredtünk, olvad minden, a hónak már csak a nyoma látszik, és hihetetlen, de úgy tűnik, hogy meggyógyultam! A munkáltatók álma vagyok: valahogy mindig úgy időzítem a betegségemet, hogy elrontsa a hétvégémet, de még véletlenül se érintse a munkanapokat, így hétfőn már teljes erőbedobással tudok a munkára koncentrálni és okítani a nebulókat. A vasárnapom pedig azzal telik el, hogy bepótolok mindent, amit ezalatt a három nap alatt kellett volna csinálnom...

Aktív olvadás – csatorna nélkül