Rettenetes betegségem története

Az elmúlt napok borzalmairól kívánok szólni februári első blogposztomban.

Az első köhintés csütörtökön délután érkezett. Akkor már éreztem, hogy valami nincs rendben és a megfázás tüneteinek megelőzésére különböző vegyszereket tartalmazó porokat és tablettákat vettem magamhoz, ettől reméltem a gyors sikert. Látszólag hatottak is valamit ezek a varázsszerek, akkor még úgy hittem, hogy sikeresen átvészeltem a kötelező február környéki betegséget.

Pénteken reggel kicsit kábultan ébredtem. Éjszaka, mint éjjeliőr, többet voltam ébren, mint amennyit aludtam, ráadásul álmomban is a Bejeweled színes gyémántjai kavarogtak előttem. Elmentünk vásárolni, mivel szombatra vendégeket vártunk. Már a bevásárláskor éreztem, hogy valami nincs rendben velem. Nyűgös voltam és éppen azon idegesítettem fel magam a szokásosnál jobban, hogy a hónap eleji bevásárláskor először mindent a bevásárlókocsiba kell pakolni, aztán a szalagra ki kell pakolni, aztán a bevásárlókocsiba vissza kell pakolni, aztán a bevásárlókocsiból szatyrokba kell pakolni, ezeket a kocsi hátuljába kell pakolni, itthon a szatyrokat ki kell pakolni, majd ki kell pakolni a cuccokat a szatyrokból, aztán minden cuccot a helyére kell pakolni... olyan szinten idegesített ez engem akkor már, hogy kivert a víz rendesen. Miután minden a helyére került, ebédeltünk egyet, és gondoltam alszom egy órácskát. Ebből három lett és mire felébredtem már megkísértett a kaszás. Éppen indulni akartam, hogy én bizony most – feledve kötelességeimet – játszom egy Bejeweled 3-at, amikor kedvesem, ez a drága tündér, észrevette a szemem alatti fekete kontúrokat és arra gyanakodott, hogy az életemmel játszom. Rögvest lázat kellett mérnem, és nem engedett engem a számítógép elé ez a jótét lélek. Gyanúja beigazolódott, lázam 39 fok volt és vissza lettem parancsolva az ágyba.

A pénteki nap azzal telt innentől kezdve, hogy aludtam. Néha ébren voltam és akkor filmeket meg tévét néztünk. Siralmas a tévéműsor péntek délután, meg kell mondjam. Egészen szombat reggelig így ment ez, fel sem keltem az ágyból és akkor már határozottan rosszul éreztem magam. A kaszás az ágyam mellet lengette hatalmas szerszámát :) de én hátat fordítottam neki és minden erőmet a gyógyulásnak szenteltem.

Szombatra vendégeket vártunk, ennek ellenére 9 óra felé ébredtem. Összeszedtem magam és helyt álltam, próbáltam úgy tenni, mint akinek semmi baja sincs, bár két órában ha egy pillanatra is lecsuktam volna a szemem, elaludtam volna a parázs beszélgetés közepette. Melegem volt, izzadtam, mint egy ló, aztán fáztam, mint egy ló télvíz idején. Vendégeink távoztakor újra húztam az ágyba, és gyakorlatilag a szombat délután is azzal telt, hogy próbáltam életben maradni.

Most vasárnap délelőtt van, verőfényes napra ébredtünk, olvad minden, a hónak már csak a nyoma látszik, és hihetetlen, de úgy tűnik, hogy meggyógyultam! A munkáltatók álma vagyok: valahogy mindig úgy időzítem a betegségemet, hogy elrontsa a hétvégémet, de még véletlenül se érintse a munkanapokat, így hétfőn már teljes erőbedobással tudok a munkára koncentrálni és okítani a nebulókat. A vasárnapom pedig azzal telik el, hogy bepótolok mindent, amit ezalatt a három nap alatt kellett volna csinálnom...

Aktív olvadás – csatorna nélkül