Alarm

A taktikai csapatok helikopterrel érkeznek meg. A rendőrség körbeveszi az épületet és a behatoló után kiabál, megafonnal. Fékevesztett hajsza következik, kő kövön nem maradhat, fegyverropogás, bilincs, minden: igazságszolgáltatás a maximumon.

Vagy nem?



Nos, ez hatásosabb ébresztő,mint a vekker, csak sajnos a szomszéd ház napjában legalább háromszor riaszt, látszólag teljesen alaptalanul, a legváratlanabb időpontokban, viszont jó hosszan.

Te hallod?

Mindig is szerettem volna tudni, hogy hogy gondolkodnak az emberek, hogy hogyan működik az emberi agy olvasás közben. Véleményem szerint ez a kérdés sokakat foglalkoztat. Tegnap este egy Stephen King novella után elgondolkodtam azon, hogy vajon más is úgy fogja fel az olvasott szöveget, ahogy én? Ugyanúgy, szinte hallja azokat, mintha beszélne befelé, saját magához? Bizonyos esetekben nyilván nem hallunk semmit: amikor felvesszük a telefont, amikor autót vezetünk vagy csak éppen almát szeletelünk – az egyszerűbb dolgokat már a tudatalattink vezérli. De a frissen tanult, koncentrációt igénylő esetekben – én, személy szerint – hallom a saját gondolataimat. Mint amikor megtanultam autót vezetni. Állandóan a tükör-sebesség-index járt a fejemben. Néha már úgy jutok el egyik városból a másikba, hogy nem tudatosul bennem, mennyivel is mentem: csak tudom, hogy nem hajtottam gyorsan és mindenhol használtam irányjelzőt, ahol kellett.

Kicsit úgy hangzik ez, mintha hangok beszélnének hozzám, de azért nem erről van szó. :-) Visszakanyarodva az olvasáshoz: ezt a dolgot akkor figyeltem meg legjobban, amikor vizsgára készültem és egy-egy tananyag végén önellenőrzésképpen dolgozatokat írtam itthon, csak úgy a saját szórakoztatásomra. Egyszer csak arra lettem figyelmes, mintha valaki mondta volna, hogy mit kell a papírra írnom. A megtanult dolgok úgy jöttek elő mintha rögzítettem volna őket és akkor éppen lejátszanám. De olvasás közben is előfordul, hogy hallom, amit olvasok. Te most hogy olvasol? Hallod a szavakat belül, vagy csak hang nélkül peregnek a szemed előtt, és felfogod az értelmüket? Nehéz a kérdésre válaszolni, mert most már figyeled magad, és nem tudod megmondani, hogy eddig hogyan olvastál. Nem füllel halljuk ezt, természetesen, hanem ott belül, véleményem szerint akkor, amikor a szó jelentése tudatosul bennünk.

Olyan nehéz ezeket a dolgokat megmagyarázni vagy leírni. Én tegnap este, amikor a könyvet olvastam, hallottam a szavakat, főleg az izgalmasabb részeknél, de ez persze lehet, hogy csak az író tehetsége miatt eshetett meg. Most, amikor ezt a bejegyzést visszaolvasom, semmit nem hallok. Valószínűleg azért, mert tudom, hogy mit fogok olvasni, és ezért is lehet, hogy olyan sok hiba maradna egy-egy bejegyzésben, ha azokat az én életem párja ki nem gyomlálná, szorgos hangyamunkával.

Te hallod a szavakat olvasás közben, életem párja?

Szombati huligánok

Az úgy volt, hogy szombaton egész délelőtt és délután esett az eső, mondhatni szakadatlanul. Néha elcsendesült kicsit, hogy azt a látszatot keltse, miszerint hamarosan eláll és van esély arra, hogy eljutunk az esti, szabadtéri koncertre, ami a XII. Karcagi birkafőző fesztivál keretein belül került megrendezésre, de mire belelovalltuk magunkat, újra esni kezdett. Mit volt mit tenni, lemondtunk a szórakozásról és már-már el is temettük a féktelen tombolás iránti vágyunkat, amikor egyszer csak elállt az eső és újra esélyesnek látszott a koncert.

Gyorsan összekaptuk magunkat és fél órával a kezdés előtt érkeztünk meg a Hooligans-koncert esőáztatta, tócsás helyszínére. Tudni kell, hogy nem ismerem olyan nagyon sem a zenekart, sem a zenéjüket. Talán a pár, mindenhol eljátszott és bejáratott nótát tudom kívülről, de izgatottan vártam, hogy mit tudnak produkálni ezen az estén. Legnagyobb meglepetésemre időben kezdtek, talán egy-két perc csúszás volt csak. Az izgalmas felvezető után pedig jött a buli, ami egész jól indult és szerintem tartalmas is volt, bár az, hogy a frontember állandóan Karcag hangját akarta hallani, és tapsoltatta a közönséget, elég bugyutának tűnt. Ráadásul a közönség sem volt nagyon vevő rá már a harmadik körben. Én annak ellenére is jól szórakoztam, hogy időközben eleredt az eső, és így esőáztatta szemüvegen keresztül a fények is sokkal érdekesebbnek tűntek a színpadon. Csápoltam, hééé-óóóztam, és énekeltem velük, amit tudtam, szóval jól szórakoztam.

Az eredetileg két órásra hirdetett koncert valóban két óra után ért véget, nem volt rövidebb. Persze ebbe az időbe bele volt kalkulálva a kötelező visszahívás és még pár aduásszal (Királylány, Hotel Mámor) azok igényeit is kielégítették a műsor végén, akik mellettünk állandóan és megállás nélkül azt visították, hogy "hotelmámooor". (Én egyébként nem ismertem ezt a számot és azt hittem, hogy valami hotelekkel kapcsolatos ügyletekbe bonyolódott az énekes, azért kiabálják neki, hogy "hotelbáró", de utána kiderült, hogy ez valójában Hotel Mámor, egy számuk címe. Kiöregszem lassan.) Mire a műsor véget ért (amiben egyébként egy-két Queen-szám is helyet kapott), meg is száradtunk.

Mindent összevetve azt hiszem, hogy nem döntött rosszul, aki szombat este ellátogatott erre a koncertre. Én jól éreztem magam, és csakúgy, mint előtte, utána is a "Legyen valami pezsgés, legyen valami zsongás" járt a fejemben még jó ideig. :-)

Videokártya-csere

Mesterképzésem második félévében az Oktatástechnológia és multimédia tárgy igencsak kedves volt számomra: megtanultam CorelDraw-ban rajzolni alapszinten, ennek demonstrálását itt a blog hasábjain már láthattátok. A mai alkalommal egy olyan vizsgafeladatot mutatok be nektek, aminek témája a szakterülethez kapcsolódó, önállóan elkészített oktatófilm készítése és szerkesztése volt. A mű ebben a kategóriában ért el kimagasló eredményeket. (Kicsit próbáltam alapul venni a Discovery Channel "Hogyan készült?" című műsorát.)

WDSEML fájlok

A Windows 7 beépített lehetőségei közé tartozik, hogy közvetlenül a Start menüből keresőkifejezéseket adhatunk meg. A Windows a fájlok állandó indexelésének köszönhetően képes megtalálni azokat az állományokat, amelyeknek a neve vagy tartalmának egy része egyezik a keresőkifejezéssel. A Thunderbird 3 telepítésekor a szoftver megkérdezte, hogy akarom-e engedélyezni azt, hogy a Windows Search (mert így hívják a szolgáltatást) tudjon keresni a levelek között. Milyen jó, gondoltam magamban, szuper opció ez, miért ne engedélyezném? Akkor még nem tudtam, hogy ennek milyen ára van.

Tegnap biztonsági mentést csináltam mindenről, ami nekem fontos, és meglepetten tapasztaltam, hogy a Dokumentumok mappában több mint 36 ezer fájl van. Erre kissé felvontam a szemöldököm és hozzáfogtam keresni, hogy melyik mappa tartalmazza a legtöbb elemet. Kiderült, hogy a levelek tárolására szolgáló mappa a ludas, az ugyanis több, mint 18 ezer fájlt tartalmaz. Létezhetetlen, gondoltam magam, hiszen a leveleim biztosan nem tárolódnak ennyi fájlban. Kis nyomozással kiderült, hogy WDSEML kiterjesztésű fájloktól hemzseg a mappa. Rövid utánajárással az is összejött, hogy ezeket a levelező a Windows Search-höz használja, ezzel könnyíti meg a Start menüben való keresést.

Úgy gondoltam, hogy mivel a levelezőben tökéletesen lehet keresni a levelek között, a továbbiakban a szolgáltatás ilyetén módon való kivitelezését elfogadhatatlannak tartom.

Ha a hangyamódon elszaporodott fájlokat el akarod tüntetni, az alábbi két lépést kell végigjárnod:

1. A Thunderbirdben válaszd ki az Eszközök/Beállítások menüpontot, majd a Haladó lehetőségek közül az Általános fület! Vedd ki a pipát az A Windows Search kereshet az üzenetek között lehetőség elől.


2. A Thunderbird nem törli a már létrehozott fájlokat, ezért azokat kézzel kell kigyomlálni a rendszerből. Legegyszerűbb a Windows 7 beépített keresőjét használni (Windows gomb+F), a keresőkifejezéshez beírni a következőt

*.wdseml

ezt követően a megjelenő találatok mindegyikét kijelölni (Ctrl-A), és nem a Lomtárba törölni, hanem véglegesen (Shift-Delete).

Kész.

Vonalkázásról, röviden

A bizonyítványok és törzslapok vonalkázása szerintem a legunalmasabb dolog, amit ember csinálhat. Úgy unalmas, hogy közben koncentrálni is rá. Mivel egy érettségi bizonyítvány vagy egy törzslap nem kevésbe kerül, a jó vonalkázáshoz teljes szellemi erőnlét és megfelelő eszköz-apparátus kívánatos, hogy az ember ne rontson el semmit és még csak véletlenül se szüntessen meg egy olyan mezőt az Okiratban, ami a későbbiekben jól jöhet.

A vonalkázónál a mentális egészség az első alapfeltétel, hiszen el kell kerülnünk a megőrülést akkor, amikor már huszonhetedjére vonalazunk egy ugyanolyan felépítésű bizonyítványt, és mégis elkúrjuk azt. Másrészről a jó szellemi kondíció azért is szükséges, hogy kezünket kordában tudjuk tartani, az ugyanis képes a koncentrációtól teljesen mást csinálni, mint amit kellene neki, így lefittyenő vonalakat kapunk eredményül, ami a legfinomabban szólva is trágyamód néz ki egy egyébként szépen kiállított bizonyítványban.

1. ábra: lefittyenő vonal, a ganéj munka netovábbja

A szellemi kondíció mellett az eszközpark is alapvetően meghatározza a vonalkázás minőségét. Elsősorban minden egyes vonalkázó-projektet új vonalzóval kell indítani, aminek éle még nem kopott el a több éves használattól, így tökéletesen egyenes, szép vonalat képes húzni. Szükséges még egy jó minőségű golyóstoll, ami lehetőleg 0.5 mm vékony vonalat rajzol, és általában egy adag bizonyítvány bevonalkázása után el is lehet dobni, mivel a golyó annyira elkoszolódik a vízjeles-dombornyomott papírtól, hogy írni sem lehet vele többet. A kommersz reklámtollak alkalmatlanok a vonalkázás míves műveletének kivitelezéséhez, hiszen ott a tinta a golyó fölött hatalmas, szörcsögő göbként gyűlik össze, és egy óvatlan mozdulattal összefesthetjük egész addigi munkánkat, ami bizony pszichésen megzavarhat bennünket, mert az érettségi csendes légkörébe tolt felcsattanó, a feszültség levezetését célzó magyaros káromkodás erősen nem javallt. A felgyülemlő tinta ellen védekezhetünk a tinta lehúzására alkalmas papirossal (papírzsebkendő kizárt), illetve azzal is, ha a golyóstollat közel függőlegesen tartjuk, miközben a lineát rajzoljuk. Ez utóbbi módszer azonban amellett, hogy rendkívül szép végeredményt kapunk, radikálisan igénybe veszi az eszközt, tehát alkalmazása után szépen halkan csukhatjuk rá a kukatetőt még az eredetileg jó minőségben legyártott golyóstollunkra is.

Ha a fent említett feltételek birtokában vagyunk már csak annyi a dolgunk, hogy időt nem kímélve folyamatosan és megállás nélkül vonalazzunk bizonyítványt, törzslapot, ellenőrző könyvet, és kíméletlenül irtsuk a használaton kívüli rovatokat, mintha muszáj lenne.

Kevésbé friss gondolatok a szaktanteremből

Ma délelőtt elromlott a kávégép. Talán mondanom sem kell, hogy ez egy tíz órán keresztül tartó érettségi vizsgán micsoda riadalmat tud okozni. Hathatós közreműködésemnek köszönhetően a délután folyamán új kávégép lett üzembe állítva, amit az ebéd elfogyasztása közben gyakorlatilag boldog-boldogtalan nyomkodott. Darált és főzött a gép, mint az állat, szerintem egy óra alatt ezt is elrontjuk ebben a tempóban, de egyelőre még jól bírja a kiképzést.

A mai délelőtt viszonylag feszültségmentesen eltelt. Jelen sorok írásakor éppen a délutáni diákturnus várakozik odakint gyomorideggel és körömrágással körítve, saját lében fürödve. Az idő azonban olyan ütemben szalad, hogy már bent is ülnek és az angol feleletek le is mentek. Még emlékszem arra az időre, amikor én érettségiztem: emlékeimben valahogy teljesen máshogy él az egész. Persze akkor teljesen más volt a szerepem, mint most, mégis, valahogy jobbnak gondolom az akkori feleleteket, többet beszéltek a diákok mint a tanárok és valahogy küzdöttünk azért, hogy jó eredményeket érjünk el. Én ezt most olyan kevés embernél látom. Akinél viszont látom, annál jó érzéssel tölt el.

Egyre melegebb van a teremben, kicsit úgy érzem néha, hogy lefordulok. Lehet, hogy nem ártott volna, ha reggel óta valamikor ablakot nyitottunk volna, de itt a főút mellett nem lehet egymás szavát hallani, ha ablakot nyitunk. Csukott ablak mellett se nagyon. Így próbálunk túlélni, lavírozni a sodrásban. A feleltető tanárok rendkívül nyugodtak. A diákok már kevésbé. De ahogy telik az idő és haladnak a feleletekkel, egyre inkább otthon érzik magukat.

Ez az állapot véglegesnek tűnik. Bár most volt egy jó beszólás:

– Mit jelent a DPI?
– Dot per inch.
– És ez mit jelent?
– Hát hogy inchenként mennyi a dot. :-)

Tudósításunkat olvashatták az érettségiről.

Friss gondolatok a szaktanteremből

Négy napon keresztül érettségiztetünk az osztályomban. Ez már magában nagy érvágás, annyit mondhatok. Hosszú idő a négy nap...

Én ugyan még mindig nem érettem meg arra, hogy rendes és kimunkált vizsgáztatói tevékenységet folytassak le, de talán majd egy-két év múlva, amikor a Zegyetemen végzek, erre is alkalmas leszek. Addig azonban nem tudok kérdezni (mondhatni a funkció ki van kapcsolva bennem) és csak mint jegyző múlathatom az időmet az intézmény ódon falai között. Izgalmas ez is, egyébként, tesznek róla a srácok. Írogatom a bizonyítványokat a magam csendességében. Jegyzőkönyveket szerkesztgetek. Ilyesmi. Ezzel balzsamozom néha felsajgó lelkemet. A blog hasábjain minden év hasonló időszakában sorra megosztottam az érdeklődőkkel, hogy mi is történik egy-egy ilyen jegyzőség alatt, idén sem lesz ez másképp.

A mai nap, például, melodráma. Egyrészt az időjárás, másrészt pedig az elhangzó feleletek színvonala csal rút bánatot fiatal szívem rejtett zugaiba, de az, hogy a kétszintű érettségi rögzítésére szolgáló internetes rendszer egy-egy válaszára annyit kell várni, mint a Jászkun Volán Szolnok–Tiszasüly viszonylatán közlekedő menetrendszerű járatára Hunyadfalva-Nagykörűi érintéssel, végképp lelomboz egy ilyen lassú délutánon. Egyedül a petrezselymes krumpli, mint beígért vacsora enyhít valamit ezen a szenvedésen, melyet itt bizony keményen át kell hogy éljek.

Mert bizony mondom néktek, megérdemlem a vacsorát. Tegnap például olyan hasznot hajtottam, hogy netovább. Arról már több ízben meséltem, mennyire szeretek társas házban lakni, egyszer egy verset is írtam lakótársaimhoz. Hasonlóan érdeklődnek a mostaniak is az udvar végén elszabaduló – bátran mondhatom – vadon burjánzó erdőség kiirtása felől is. Mivel gyakorlatilag nagyobb dudvák voltak már ott, mint én, ezért baltát ragadtam, és nem ritkán obszcén csatakiáltásokat bevetve tettem járhatóvá udvarunk hátsó részét. Itt teszem hozzá, hogy a fás szárú dudvák és serdülő akácfák kesztyűt átszúró tüskéi igencsak próbára tették harcedzettnek durva túlzással sem mondható testemet, valamint türelmet néha keresve sem találó lelkemet. A végén már csak, mintegy mentálisan lepusztulva, össze-vissza hadakoztam a folyondárral és indákkal. Jól nézhettem ki, ahogy baltával kapálom a semmit. :-)

De az eredmény magáért beszél:

Előtte: dzsungel

Utána: hátsó csalitos :)

Szóval gyász a helyzet, pajtások. Holnap majd valószínűleg többet kacagunk.

Közlekedésszervezés városunk utcáin

Boldogság négy keréken

S mily boldog lehet, kinek gépjármű vala tulajdonában, s azzal jár-kel vala országúton föl s alá! S biza az idő vaskerekének forgássában kopóalkatrészek elromlának, s megjavíttaték az drága költségen ama tekintélyes szakszervizben. Szeme ki nem süle, ki utángyártott alkatrészeket vagyonért ad vala az szegén embereknek birtokába, melybe az szegén emberek belerokkanának s életkedvük oly korán vész oda. Mert halljátok, barátim, fékbetét-garnitúra ötezer forintért adatott meg az magyar dolgozónak, s mivel az tárcsa is elkopott, ezért tizenkettőezer ropogós forintért hozaták azt meg hírös városunk autósboltjába. De terveztek vala két első kereket az gépjárműbe Krisztus után 1989-ben, s azóta is oly gyakran, melyből kifakad, hogy dupla féktárcsa igényeltetett s hozattatott, persze dupla költségen az gépjárműalkatrész-boltba, kétszer tizenkettőezer ropogós forintért. Fejem búnak eresztém, könnyeim kicsordúlának, midőn átnyújtám a bankót, melyet oly’ keserves oktató munkával kerestem meg én, s melyet oly mohón rabolt el vala tőlem a kufár, szemeit csillogtatván. Érte húsz kiló vashoz juték, melyet hamarjában beépítteték, s ezután magam is boldog valék, hiszen gépjármű lészen tulajdonomban, s azzal járhatok vala országúton föl s alá!

4 év, 988 bejegyzés

Igyekezetem ellenére sem lett meg a blog 4. születésnapjára az ezredik bejegyzés. Mert ma, hölgyeim és uraim, percre pontosan negyedik éve annak, hogy a Thozoo naplója blog útjára indult 2006. június 9-én. A dicső kezdést hullámvölgyek kísérték látogatottságban, manapság azonban tartjuk a napi 25-30 látogatót. Azt hiszem, nem is kívánhatnék ennél többet egy személyes bloggal.

Azt, hogy mennyi mindenről esett szó a blog hasábjain, el sem lehet mondani. A közel ezer bejegyzésben bőven esett szó rólam, az engem érdeklő dolgokról. Időközben megszületett Gizel nénéd, képbe került a mackó és számos termékbemutatót is olvashatott az érdeklődő olvasó, amelyek során a számítógépes játékoktól kezdve a társasjátékokon át a gumicukrokig tártuk fel a minket körbevevő világ érdekes képződményeit. Az üres hassal netezőket a gasztronómiai témájú bejegyzésekkel próbáltuk meg arra bírni, hogy keljenek fel a gép elől, és készítsenek maguknak valami finomságot. Egy éve elindultak egyetemi tanulmányaim, azóta kicsit megcsappantak a bejegyzések, de most már illő lesz rákapcsolnom, ugyanis az első évnek vége a suliban, nyáron pedig lesz időm többet írni.

Nem is fűzök túlzottan sok mindent ide: ünnepeljetek velünk! Szép napot kívánunk minden olvasónknak!

Megmondja a mackó 11.

Mulasztás-pótlás a vizsgaidőszak végén

No lám, ezt is megértem. Véget ért az első évem a tanárrá varázsoló egyetemi képzésemen, ráadásul mindeddig igen jó eredménnyel sikerült a vizsgákat letudni. Még pár eredményt várok, amik a beadott dolgozatokból fakadnak, de az összes eddig ismert jegyet összevetve az átlagom kereken 4,5, ami azt hiszem, hogy a munka melletti beleőrülős tanulásokat tekintve mindenképpen dicséretes. Örülök, hogy sikerült ilyen szinten megfelelnem. A jövő tanév izgalmas lesz a szigorlatokkal és egyéb finomságokkal. A rám váró tantárgyak neve már eleve rémisztő, de majd meglátjuk, hogy mit dob be a gép, eddig ugyanis mindegyik tantárgy neve rémisztő volt. Aztán csak átlendültem rajtuk.

Az elmúlt hetekben-hónapokban számos kérdőív került fel a blog oldalaira, azonban ezek eredményét nem közöltem még. Ezt most szeretném megtenni. Április 25-én arra voltam kíváncsi, hogy az olvasók honnan olvassák a Thozoo naplóját. Nos, a válaszok összegyűltek, ímhol:

Jól látható, hogy otthonról olvasnak minket a legtöbben, mobilról pedig a legkevesebben. (Pedig Opera Mini böngésző alól is jól néz ki az oldal, sőt a Sony Ericssonok NetFront böngészője is egész ügyesen megbirkózik vele.)

Aztán, március 31-én a thozoo.blogspot.com oldalra került fel a Gigasláger című dal, amit véleményezhettek a hallgatók. A kérdés az volt, hogy mennyire tetszik a zenemű. Az értékelést egy hatos skálán kellett megtenni. A következő eredmény született:

Arra emlékszem, hogy ez annak idején rendkívül nagy lendületet adott a zenék további írogatásához. A minap született meg a készülő album 12. zeneszáma, hamarosan készen lesz a teljes mű. Mire megérkezik a jó idő, az album is eljő.

Maradjatok velünk, gyertek holnap is, mert hosszú hallgatás után végre megmondja a mackó!