Naszóval, hogy visszatérjek a biciklivásárlásra, volt választék:
Egy kék mauntejnbájkot sikerült percek alatt kiválasztani, a drágám rögvest szerelmes lett belé, tett vele egy pár próbakört, és már hazafelé is azzal jött, szóval azt kell mondjam, szerelem volt ez (majdnem) első látásra. Azért remélem, este nem vele alszik. ;-)
Ami meglepő volt: a biciklieladó és -beállító személyzet nem tudta megmondani, hogy lehet-e az üzletben kártyával fizetni, vagy sem. Még meglepőbb volt, amikor kiderült, hogy egy olyan üzletben, ahol több százezer forintos motorokat és robogókat lehet vásárolni, nem lehet kártyával fizetni. 2008-ban, a Kunság eme szegletében. Ha vennék egy motort egymillió-kettőszázezerért, akkor hol vennék le rá annyi készpénzt? Bár lehet, hogy az ATM-nek meg se kottyanna mindez, elvégre egymillió-kettőszázezer forint mindössze 60 darab húszezres bankjegy.
A már előzőekben kitárgyalt Cycleputerem szerint (ami egyébként a vasúti átkelők és minden egyéb, nagyfeszültséggel megáldott hely környékén azt hiszi, hogy 99,9-cel tekerem a bicajt) közel 37 kilométert tekertem májusban. (Ha nem szűröm ki a hibás adatokat, akkor olyan 84-et. :-)) Ez nem túl sok, viszont ezt sem autóban tespedve tettem meg, és remélem, hogy a jóidő közeledtével még többet sikerül biciklizni - talán menyasszonyomat is sikerül elcsábítani hosszú kerékpártúrákra. Ti se tespedjetek otthon, biciklire fel!
Holnap fényező bejegyzés jön.
Csak hogy a mentségemre szóljon, azt az özön smst szinte mindet úgy írtam, hogy rá se néztem a telefonra, csak esetleg a kijelzőre. Ennyi sms után az ember nem is nézi, hogy milyen betűket kell lenyomni, és éppen ezért az sem tünik fel, hogy hogy jönnek a betűk a telefon billentyűzetén. :) (Azt meg csak úgy zárójelben tenném hozzá, hogy akár úgy is tudok smst írni, meg volt is rá példa, hogy a telefon a zsebemben fityegett közben. :D)
VálaszTörlésPerszepersze. :)))
VálaszTörlés