Az öndícséret büdös - dícsérjen más!

Tegnap említettem, hogy Mioline, nyereményjátékunk nyertese, megemlítette a Thozoo naplóját blogjának hasábjain. (Mindezidáig azt hittem, hogy mi a tegnapi napig személyesen nem találkoztunk soha, de aztán rá kellett jönnöm, hogy egyszer egy helyettesítésen mintha összefutottunk volna már... De ebben nem vagyok biztos.) Az este folyamán újra elolvastam azt, amit írt (a dícsérő sorokat csak ne egyszer fussa már át az ember, felületesen), és megütötte a szememet egy mondat, ki is emeltem a szövegkörnyezetből, mindenki okulására.

Most egyetlen említésre méltó dolog van... Amint azt a Thozoo naplója olvasói már olvashatták, a blog írója nyereményjátékot hírdetett, melyen egy Pannon GSM SIM kártyát jelölt meg nyereményként cserébe az általa feltett kérdésre adott jó válaszért. Gondoltam, poénból akár el is e-mail-ezhetném a helyes megfejtést, ha már egyszer végigolvastam azt a bizonyos blogot. (Amit mindenkinek ajánlok figyelmébe, szerintem nagyon jó!)

(Annak idején, amikor végre a faxmodem által kicsiny háztartásunk is csatlakozott az információs szupersztrádához, Plastik Angelday Sasvári Józsi blogjával voltam így: egy éjszaka lementettem az egészet, minden régebbi és új bejegyzést, és legalább egy hétig elvoltam vele, elolvastam belőle mindent.)

Úgy éreztem, eljött az a pont, amikor kérdeznem kell, kommentet hagytam hát.

Te tényleg végigolvastad az EGÉSZ blogot, mind az 584 bejegyzésével együtt?!

Kisvártatva megérkezett a válasz, mely csillogó fényben tünteti fel a naplómat, és minden munkásságomat vele kapcsolatban. Figyeljük meg a diák tisztelettudóan magázó hangnemét még a kibertérben is!

Igen, az elsőtől az utolsó karakterig elolvastam az Ön blogját. Hogy miért? Indoklás következik...

Olvastatja magát a site. A bejegyzések fantasztikusan vannak megírva és még csak helyesírási hibák, elírást sem találtam!

Rengeteg olyan információ van ott közölve, amikre magamtól valószínüleg soha az életben nem kerestem volna rá.

A poénok... A legutóbbi rejtvényes bejegyzések például nagyon ütnek. Valószínűleg ezek a szituációk ott, abban a pillanatban nagyon nem voltak viccesek, de így, leírva rendkívül komikusak. :-D

Indoklás vége.

Dagadt a mellyem, midőn elolvastam mindezt, de azért ide kívánkozik, hogy az elírások rendkívül alacsony száma az én menyasszonyomnak köszönhető, aki fáradságot nem kímélve olvassa végig napról napra mindig az aktuális postot, és ha éppen nincs velem, küld nekem ilyen e-maileket, hogypéldául

utolsó 8-10 évének történetelmét hiba itt

Szóval nélküle fele ilyen jó se lenne a Thozoo naplója, nem is beszélve a lelki támogatásról: többször ő győzött már meg arról, hogy van értelme folytatni a blogírást, ne hagyjam abba. ;-)

Köszönöm a méltatást, további jó olvasást mindenkinek!