Végre!

Ez a nap... Kriminális volt. A részleteket nem taglalva annyit tudok mondani, hogy nagyon elfáradtam. Most egy kényelmes pamlagon fekszem, kezemben a telefon, és végre írok a naplóba pár sort. Hihetetlen, hogy mennyi mindennek meg kellett történnie, amíg ide eljutottam. Röviden el is sorolom, így a mai bejegyzés kissé én-blog jellegű lesz.

Kezdődött úgy, hogy délelőtt túl kellett élnem 7 órát, ami nem volt egy egyszerű dolog. Utána kis utazás következett, majd meglátogattuk a naplóm hivatalos repperét, aki éppen kórházban van (vakbélgyanús), de amint lehetséges, biztosan előad egy újabb remekbeszabott alkotást a bent töltött napjairól. Aztán egy kutyatenyészetet látogattam meg, majd csak ezt követően huppanhattam le a már fentebb említett pamlagra.

És most jó itt nekem. Komfortérzetemet egy tábla csoki azért tudná növelni, de az ma elmaradt.

Kellemes estét kívánok mindenkinek, fülbemászó dallamokkal, finom vacsorával, jó társasággal!