Okostelefon nélkül

Előző bejegyzésemben írtam arról, hogy a mobilom teljesen használhatatlan lett az akkumulátora miatt. Szerencsére találtam jó magyar céget, akik vállalták a cserét, futárral, mindennel, így egy hét alatt lezajlott az ügymenet úgy, hogy közben volt egy hétvége is. Addig is azonban, amíg telefon nélkül voltam, gondoskodnom kellett arról, hogy barátaim és üzletfeleim legalább telefonon elérhessenek engem, éppen ezért – nyakamba véve a várost – használt telefont kezdtem el körözni. Nos, a legolcsóbb példány 15 ezer forint volt, úgy gondoltam, hogy ez nem éri meg nekem egy hétre, éppen ezért arra gondoltam, hogy ha nem használt telefont veszek, veszek újat, de valami nyomógombos retrót. Csak hosszas keresgélés után találtam meg a legretróbbat (és egyben legolcsóbbat), amit kapni lehet, ez pedig az Alcatel Onetouch 1016G.

Alcatel OneTouch 1016G

4990 Ft-ért nyilván nem vártam csodát: ezzel a telefonnal jóformán csak telefonálni és SMS-ezni lehet, utóbbit is csak erős megfontolások közepette, nekem viszont erre az egy hétre tökéletesen megtette. Az biztos, hogy nem mostanában lesz akkuproblémája: 5 napon keresztül kb. fél órát telefonáltam vele és 10-15 SMS-t küldtem el, tölteni egyszer kellett, de még akkor se lett volna muszáj. Ez a 400 mAh-s akkumulátortól egész szép teljesítmény, persze csak GSM hálózaton lóg és semmi extrát nem tud. Könnyű, mint a pehely... furcsa már utána a "régi" telefonom használata. A nyomógombokkal viszont visszajött a régi retró SMS-író élmény. Érdekes egyébként, hogy ezalatt a pár nap alatt valahogy mindenki SMS-ben akart velem kommunikálni, így annyi SMS-t küldtem el, amennyit nem szoktam csak kb. fél év alatt.

Nem is a készülékről akartam írni, hanem arról a közel egy hétről, amit okostelefon nélkül töltöttem. A dolgok, amik megváltoztak, a következők voltak:

• Amikor a számítógép elé ültem, tíz olvasatlan levél várt. Ebből rögtön kidobtam 5 reklámot és 2 értesítőt, megmaradt 2, amiket normálisan végigolvastam, nem csak úgy futtában.
• Mindenféle emlékeztető és értesítő elkerült, mégse késtem el sehonnan.
• Papírra jegyzeteltem, tollal. Páratlan élmény volt, egész szépen írok. 
• Hiányzott a fényképkészítés funkció. Túlságosan meg van szokva, hogy egy fényképezőgéppel a zsebemben járkálok. Tavaszi virágokat akartam fotózni, de rájöttem, hogy idén pont ugyanolyanok, mint tavaly és tavalyelőtt és azelőtt.
• PC-ről utaltam pénzt, nem pedig mobilról. Sokkal macerásabb. SMS, kód, mizéria.
• Reggel nem az volt az első dolgom, hogy megnézzem az e-maileket és az üzeneteket. Sőt, délig meg se néztem őket. Mégse maradtam le semmiről és a világ se dőlt össze. Bár ránéztem reggel a telefonomra, az csak a pontos időt mutatta. :) 
• Amikor azt láttam, hogy mindenki az okostelefonját nyomkodja, önkéntelenül is a zsebembe nyúltam, hogy megnézzem az üzeneteket, de ott csak az Alcatel sunnyogott csendben. Így inkább beszélgettem a kollégáimmal, nem azon idegeskedtem, hogy valami valahol leállt és nem működik.

Érdemes néha kipróbálni egy-két ilyen telefonpihentető napot (hetet), javaslom mindenkinek, hogy rontsa el a készülékét és adja valamiféle szervizbe, ahol legalább egy hét az átfutási idő. :)