Az első lecke

Nagy álmom vált valóra november elején, amikor szert tehettem egy Yamaha PSR-E353 szintetizátorra. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy mindig is érdekelt a zene és a zeneszerzés (a blog tetején lévő Zene menüpont sok mindent elárul az érdeklődőknek). A számítógépes zeneszerzés és a művek élőben való előadása azonban két teljesen más műfaj: míg az előbbinél az okosan felprogramozott számítógép bármikor hiba nélkül eljátssza a zeneművet, élőben még a legegyszerűbb dallamokat is egyelőre elég nehéz számomra elprüntyögni, főleg kísérettel. Nem mondom, jól jön az előző évek számítógépes zeneszerzési tapasztalata, hiszen jó aránnyal találom el a helyes hangokat, néha azonban a kezeim teljesen összezavarodnak és muszáj kiszellőztetnem a fejem, hogy utána közel hibátlanul el tudjam játszani a kiválasztott dalt.

Szerény repertoáromból most egy igazi klasszikust mutatnék be nektek, mely egyszerűségében nagyszerű: Brad Fiedel remek szerzeménye a Terminator című filmben debütált 1984-ben, s fülbemászó dallama, azt hiszem, sokunkban megragadt.