A leghosszabb szünet

Azt hiszem, kevés olyan alkalomról tudnék beszámolni, amikor eme blog hasábjain ilyen hosszú ideig kimaradt az írogatás. Sőt, ha jobban belegondolok, talán még a költözés idején sem volt ekkora szünet a blogolásban. Bizonyára ti is arra gondoltatok, hogy egy ilyen szuper oldal csak nem szűnhet meg. Igazatok volt: egyelőre atombiztos helyünk van a magyar internet legjobb oldalai között. :)

Nos, talán mondanom sem kell, hogy elindult az iskola. Na nem úgy, hogy a rusztikus épület, amely munkahelyemül szolgál, úgy arrébb mászott volna nagy téglalábain, inkább csak az iskolai szezon az, ami beköszöntött. Aki egy kicsit is figyelemmel kísérte a magyar közoktatás ellen elkövetett merényletsorozatot megújítását célzó intézkedéseket, az bizonyára tudja, hogy bizony ma aztán a tanárember igencsak kérdések között éli le a mindennapjait. Gyakorlatilag mindenki, akinek valamilyen módon köze van az oktatáshoz, tele van még kérdésekkel a mai napig. Tudom én azt, hogy mindegyik munkahely változik, mindenhol újabb és újabb módszerek jelennek meg, de amennyi minden itt az elmúlt 9 évben változott, az egyszerűen hihetetlen. Nem akarom bőven kifejteni ezt, mert már (hogy őszinte legyek) unom az egész törvényi változást: a kidolgozatlanságot, az átgondolatlanságot, azt, hogy olyan dolgokat kell csinálnunk, aminek semmi értelmét nem látom,  de csináljuk, mert kötelező. Értekezlet van most értekezlet hátán amúgy is így tanév elején, bele kell egy kicsit rázódni. Talán majd utána derűsebben látok mindent.

Ez az egyik ok, amiért nem írtam mostanában.

A másik pedig, hogy rápillantottam a naptárra és nem akartam hinni a szememnek: nemsokára szeptember 12-e van! És szeptember 12-én megjelenik a Diffy 3. Jó is lenne ezt izgatottan várni, mindennap frissítgetni a kapcsolódó weboldalt, ha ugye nem én volnék, aki a programot készíti. :) Ez a szeptember 12-e pedig jövő hét csütörtök. Csak vagány vagyok, 8 pálya még hiányzik, képpel-zenével, mindennel együtt, illetve nincs meg a játék befejezésére szánt kép sem, szóval van most mit csinálnom. Nem is alszom én tulajdonképpen, mert minek, másból se állok, csak hogy ezeket az egyébként igen fontos dolgokat próbálom úgy megcsinálni, hogy ne egy összehányt-összedobált valaminek hasson. Szerencsére azért az elmúlt években szerzett tapasztalatokkal viszonylag gyorsan összeállítok egy háttérzenét bármilyen pályának, a gondot most éppen az okozza, hogy már nincs 8 olyan képem, ami művészetileg magas fokú lenne és egy ilyen rendkívül igényes játéknak a pályájává válthatna, de valószínűleg jövő hét csütörtökig ezt simán meg fogom oldani. Én mostanában mindent megoldok, ugyanis.

Mint pl. azt, hogy a blog ne álljon le. Közelítve az éjfél felé teljesen természetes számomra, hogy még a számítógép előtt ülök, pedig két-három hónapja még nem volt az. De aztán mostanában valahogy rákaptunk arra, hogy éjszakába nyúlóan ülünk a számítógép előtt, mert van dolog bőven. Bevállaltunk némi internetes munkát, amit nagyon szeretünk csinálni, csak egyelőre még nem tudjuk, hogy hogy a legjobb ütemezni a dolgokat, így egy része éjszakára marad. Ez pedig azt húzza maga után, hogy fáradtak vagyunk egy kicsit.

Pedig még a java most jön, mert mindennek tetejébe bevállaltam egy honlapos melót is, ami meg már végképp a határaimat feszegeti, de azért megcsinálom, hiszen egyáltalán nem számít nekem már, belefér, ugyanúgy, ahogy a többi. :)

Ha a Diffy megjelent, már több időm lesz mindennel foglalkozni, az elkövetkezendő napokban azonban csak arra fogok koncentrálni. Utána (vagy közben, pihenésképpen) valami informatívval jövök. Addig is tartsatok ki, mert meg kell oldjak mindent. Talán jövő hét végére lecseng minden és terheimtől megszabadulva új emberként térek vissza eme blog hasábjaira. :)