2010. február 8-a volt az a nap, amikor úgy döntöttem, hogy kicsiny szolgálati Acer Aspire 250D netbookomra felerőltetem a Windows 7-et. Szuperül is ment minden addig, amíg a csupasz operációs rendszer volt a gépen, azonban az egymás után telepített programok hatására szépen lassan elkezdett lomha döggé válni az addigi kis kezes jószág. Addig fajult a dolog, hogy ez év márciusában már a Linux-szal is megpróbálkoztam, ami ugyan drámaian megnövelte az eszköz használhatóságát, csak egy baj van vele, hogy nem Windows és bizony vannak olyan napok, amikor Windowst kell használnom ezen a kicsi gépen, ha akarom, ha nem.
Tudtam arról, hogy a Windows 7-ben van egy ReadyBoost nevű technológia, ami arra hivatott, hogy flash-meghajtó használatával csökkentse a lassú merevlemezek fejmozgása által okozott várakozási időt, de úgy gondoltam, hogy ennek nincs túl sok értelme, elvégre hogyan venné ki magát, ha állandóan egy pendrive-ot a gépbe dugva masíroznék mindenfelé. :-) Ugyanakkor nem is nagyon akartam a nagyobb méretű, gyors pendrive-okat erre a célra befogni, ámde ma egy blog olvasása közben megvilágosodtam.
A kártyaolvasó, gyerekek!
Tudtam, hogy van, csak nem sejtettem |
A telefonomból kiszuperált (nagyobbra cserélt) 2 GB-os memóriakártya alkalmas arra, hogy a netbook sebességét növelő ReadyBoost állományt elhelyezzem rajta, ráadásul teljesen mindegy, hogy a kártyaolvasót védő műanyagdarab, vagy egy SD-adapter van a laptop kártyaolvasójában, így gyorsan és frissen fogtam magam, memóriakártyát formáztam és megkértem a Windowst, használja ezt az eszközt a ReadyBoost-hoz. Mert hiszen ez egyszerűen megy: Számítógépben (Sajátgép, Fájlkezelő, Intéző, ki hogy ismeri) kiválasztjuk az eszközt, jobb gomb, Tulajdonságok. ReadyBoost fül. Beállítjuk eképpen:
Ha nem akarjuk az egész szabad területet felhasználni, az "Eszköz használata"-t jelöljük be és alatta állítsuk be a felhasználni kívánt tárterületet. |
Várunk egy picit... és kész! |
Adódik a kérdés, mit bír ezután egy 5400-as fordulaton pörgő merevlemezzel, 1 GB RAM-mal és Intel Atom processzorral szerelt számítógép. A Windows indítása után csak az Intel cuccai és a NOD32 antivirus töltődik be, átlagban véve több indítást és leállítást, kb. 70 másodperces értéket kaptam az asztal betöltésére (ekkor már dolgozhatunk), és kb. két perc kell, amíg a merevlemez LED-je elalszik és a gép nyugalmi állapotba kerül. Ez az eddig két perc-öt perc helyett mindenképpen pozitív eredmény, bár hozzá kell tennem, hogy legtöbbször hibernálva van a gép és inkább az alkalmazások indításán lesz itt a hangsúly. A leállítás 12 másodpercet vett igénybe, szemben az eddigi 30 másodperccel.
Nem mondom, hogy innentől kezdve a kis gép úgy száguld, mintha i7-es processzor lenne benne, sőt, i3-ast sem mondok, de az biztos, hogy az eddig komótos tempó, az ablakok vezérlőelemenként való idegtépő összerakosgatása megszűnt, a rendszer viszonylag gyorsan reagál, az alkalmazások érezhetően fürgébben indulnak. Természetesen csodát nem kell várni, a viszonylag kevés RAM 3-4 megnyitott böngészőablaknál már érezteti a hatását. Ha van egy lassú netbookod és egy használaton kívüli memóriakártyád, viszont nem telik RAM-ra és egy kisebb SSD-re, akkor egy próbát megér. ;-)
Ezt mindenképpen kipróbálom én is. :)
VálaszTörlésÉrdemes! Nekem nagyon bevált ez a technika. Gondolom, nagyobb memóriakártyával méginkább megy, állítólag az a jó, ha legalább kétszer akkora a kártya kapacitása, mint a RAM-é, így nekem az 1 GB RAM mellé a 2GB-os jó, persze 16 GB-os még jobb lenne, de az marad a telefonban.
VálaszTörlésÖrülök, hogy itt látlak. :)