Az elmúlt napokat – mint bizonyára tapasztalja mindenki – extrém forróság jellemzi. (Csak zárójelben írom meg, hogy anyósom, az a drága asszony, tegnap befőzte a paradicsomot és sütött egy adag pogácsát – mindezt félve, hogy története felkerül megint a naplóba.) Szó szerint elmondható, hogy a fű se nő. Vagy inkább alig. Bár már éppen itt lenne az ideje egy kiadós fűnyírásnak, azért az eddigi egy hét helyett kb. 3 hete nem vágtunk füvet. Legalább ennyi előnye van a forróságnak. A szobában 31 °C van, kissé megvisel, hogy lépten-nyomon csorog végig rajtam a víz, bármit is csinálok. A ventilátorok tartják csak bennem a lelket.
 |
| Készüljetek... |
Ha már időjárás, akkor megint macskás téma: nemrég kaptam egy levelet, amelyben számomra ismeretlen szerző alkotása búvott meg, ami nem más, mint az alábbi kép. Ebből megtudhatjuk macskánk segítségével, hogy milyen idő lesz ma, ha lusták lennénk felnézni az égre.
 |
| Milyen idő lesz ma? |
Eleinte csak egy aranyos viccnek gondoltam, de azért kinyomtattam és a macskamanzárd mellé ragasztottam a képet. Pár napon belül rájöttem, hogy Paplanra is működik, mivel a cirmos pontosan a felrajzolt testtartásokat veszi fel az időjárásnak megfelelően (jelen pillanatban éppen a piros sávban van).
Az elmúlt egy hétben a Tiszavirág fesztiválra is ellátogattunk, ami nem más, mint szülőfalum falunapjának turistacsalogató elnevezése. Természetesen volt minden, ami szemnek s szájnak ingere: kakasos nyalóka (százér'), gumicukor gigatesztünkben szereplő finomságok porlepte, ömlesztett változatának kiárusítása 400 Ft/10dkg egységáron, valamint egy könyvvásár is helyet kapott a rendezvényen. Ilyen még nem volt. Nem olyan könyvvásár ez, mit elsőre elképzelsz, neeem. Kezdem ott, hogy nosztalgiával vegyes érzelmekkel léptem be a valamikori osztálytermünkbe (1989/1990-es tanév), ami több éve már, hogy községi könyvtárként funkcionál. Ennek egy elrejtett, oldalsó termében a valamikor a könyvtár anyagát képező könyvekből válogathatott az érdeklődő (=könyvvásár). Az orosz és lengyel irodalom remekei tömegesen sorakoztak itt fel, de találhattunk még magyar írók korabeli műveiből is egy-egy darabot, első kiadásokat, ilyesmiket. Vettem is öt könyvet azonmód, legalább a hosszú téli estéken lesz mit olvasgatni. Igyekeztem jól megsárgult könyveket vásárolni. :) Olvasójeggyel együtt adták, számomra ismerős emberek nevei is feltűntek ezeken az olvasójegyeken. Az 1960-as és '70-es években kölcsönözték ezeket a könyveket, szóval mondhatni, hogy mára már az eszmei értékük nagyobb, mint 100 Ft, bőven jó vétel volt. Aki tudja, hogy milyen egy ötven éves könyvet forgatni, az azt is tudja, hogy miről beszélek. Aki nem... az meg nem volt ott a könyvvásáron. :)
 |
| Korabeli dátumbélyegzők lenyomatai az egyik könyv belső oldalán |
De persze nem ez volt a főattrakció. Itt, kérem, csavart fagyi, citromos-alkoholmentes félig hűtött sör, törökméz, számomra ismeretlen sztárvendég (volt egy nagy csoportosulás, akik viszont nagyon ismerték), tűzijáték és zöldlézer-vásár is felütötte a fejét. A zöldlézer, gyerekek, nagyon drága, öcsém ötezerről 3500-ig tudott csak alkudni, pedig nagyon jól képzett a piaci árusokkal való alkudozás kemény, de egyszersmind csudálatos művészetében. Már gyakorlatilag testvéri viszonyt alakított ki az eladóval, sőt, hideg sört is ígért neki, de ennél lejjebb nem tudott menni. Egyébként meglepően baromi nagy teljesítményű, retinaégető zöld lézeres eszközt adtak el, "ez megvilágítja a csillagokat, tásvírem" volt a reklámszöveg, illetve még hozzátették: "ez egy kilométerig hat". Nnna. Öcsém pedig végig úgy érezte, hogy neki feltétlenül szüksége van erre az eszközre. Amiért elengedtek neki ezerötszázat, kapott még ajándékot is, szóval valamit jól csinált, ennek ellenére gyanítom, hogy az eladó még így is jobban járt. :)
Ez történt hát az elmúlt hetekben. Most megyek és hűsölök... talán még egy könyvet is előszedek. Hidegfrontban gazdag napokat kívánok mindenkinek a szerkesztőségből!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése