Mama, a hőálló

Tragikus 40 fok köszöntött be ránk a mai napon. Bizonyára mindenki kellemesen hűvös, árnyékos helyekre vonult elviselni a rettenetet. Meg kell mondanom, hogy én már ébredéskor teljesen le voltam főve, pedig akkor még csak éppen kezdett melegedni az idő. Ahogy egyre inkább haladtunk a délelőttbe, még melegebb lett, sőt, mondhatni perzselő forróság vette kezdetét. Anyósom, aki amúgy egy végtelenül rendes asszony, úgy gondolta, hogy ma megmutatja a tutit és töltött cukkinit fog sütni a sütőben! Kedveskedett nekünk a mama. Tudni kell róla, hogy csatorna melletti betonplaccon állva képes 8 órát szikrázó napsütésben pecázni, árnyék nélkül és bár utána imbolyog kicsit, de meg nem törik. A töltött cukkinit sem csak úgy süti ám, hogy átmelegíti a tököt, és kész, hanem egy ideig fólia alatt, utána fólia nélkül nyomatja. Másfél-két óra. Úgy fűtött ma is a gáztűzhely, mint egy katlan, közel jártunk ahhoz, hogy leolvadjon a festék róla.

A mama azonban bírta a strapát! Befutott egy adag sárgabarack is a háztartásba, amit hirtelenjében kellett lekvárrá tenni. A darálást követően a hatalmas lábasban izzott és puttyogott a barack, kevergetés-kavargatás, szűrés, öntés. A forró baracklekvár tovább fűtötte a konyhát. A paradicsom is éppen mára került a legjobb formába, ma kellett leszedni és hasonlóan járt, mint a barack. A hatalmas lábasokban rotyogó édes pempők mámorítóan forró illata töltötte be a konyhát, plusz a még mindig üzemelő sütő mellett barátságosan főtt fent egy kotli húsleves is, csak úgy módjával, 9 emberre.

Amikor a konyhában már olyan 45 fok körül járt a levegő hőmérséklete, a mama megszólalt: "Most már igencsak jó idő van, lehet, hogy elolvad a ház végében is a hó." Ez akkor jó poén volt, majdnem kidőltem a konyhából röhögtömben, de a tovább emelkedő hőmérséklet ellenére nem tudtam akkorát kacagni, mint szerettem volna. Ekkor viszont elkészült a cukkini, a mama kiemelte a sütőből, meggusztálta, visszatette, majd közölte, hogy most lezárja a sütőt, de hogy oda ne kozmáljon a finom tökféleség, ezért ő nyitva hagyja a sütő ajtaját, éppen csak résnyire. "Lehet, hogy kicsit melegebb lesz idebent" – azt mondja. A konyha környékén ekkor már mindenki úgy ténfergett, mint a Chemotox-szal lefújt legyek, megjelent a délibáb, minden, a mama azonban sürgött-forgott tovább.

Ma rájöttem, hogy mi, fiatalok, puhányak vagyunk. El vagyunk tunyulva teljesen és példát vehetnénk a Mamáról, aki hősiesen helyt állva küzdött azért, hogy ma se éhezzünk. Mama, innen köszönöm mindannyiunk nevében!