Intel Atom: meglódul a táltos

Bizonyára többen vannak olvasóink között, akik nem félévente cserélik le laptopjukat, így velük osztanám meg ezt az apró szösszenetet, melyből kiderül, hogyan adjunk még egy lökést leamortizálódott laptopunknak.

2010. február 8-a volt az a nap, amikor úgy döntöttem, hogy kicsiny szolgálati Acer Aspire 250D netbookomra felerőltetem a Windows 7-et. Szuperül is ment minden addig, amíg a csupasz operációs rendszer volt a gépen, azonban az egymás után telepített programok hatására szépen lassan elkezdett lomha döggé válni az addigi kis kezes jószág. Addig fajult a dolog, hogy ez év márciusában már a Linux-szal is megpróbálkoztam, ami ugyan drámaian megnövelte az eszköz használhatóságát, csak egy baj van vele, hogy nem Windows és bizony vannak olyan napok, amikor Windowst kell használnom ezen a kicsi gépen, ha akarom, ha nem.

Tudtam arról, hogy a Windows 7-ben van egy ReadyBoost nevű technológia, ami arra hivatott, hogy flash-meghajtó használatával csökkentse a lassú merevlemezek fejmozgása által okozott várakozási időt, de úgy gondoltam, hogy ennek nincs túl sok értelme, elvégre hogyan venné ki magát, ha állandóan egy pendrive-ot a gépbe dugva masíroznék mindenfelé. :-) Ugyanakkor nem is nagyon akartam a nagyobb méretű, gyors pendrive-okat erre a célra befogni, ámde ma egy blog olvasása közben megvilágosodtam.

A kártyaolvasó, gyerekek!

Tudtam, hogy van, csak nem sejtettem

A telefonomból kiszuperált (nagyobbra cserélt) 2 GB-os memóriakártya alkalmas arra, hogy a netbook sebességét növelő ReadyBoost állományt elhelyezzem rajta, ráadásul teljesen mindegy, hogy a kártyaolvasót védő műanyagdarab, vagy egy SD-adapter van a laptop kártyaolvasójában, így gyorsan és frissen fogtam magam, memóriakártyát formáztam és megkértem a Windowst, használja ezt az eszközt a ReadyBoost-hoz. Mert hiszen ez egyszerűen megy: Számítógépben (Sajátgép, Fájlkezelő, Intéző, ki hogy ismeri) kiválasztjuk az eszközt, jobb gomb, Tulajdonságok. ReadyBoost fül. Beállítjuk eképpen:

Ha nem akarjuk az egész szabad területet felhasználni, az
"Eszköz használata"-t jelöljük be és alatta állítsuk be a
felhasználni kívánt tárterületet.

Várunk egy picit... és kész!

Adódik a kérdés, mit bír ezután egy 5400-as fordulaton pörgő merevlemezzel, 1 GB RAM-mal és Intel Atom processzorral szerelt számítógép. A Windows indítása után csak az Intel cuccai és a NOD32 antivirus töltődik be, átlagban véve több indítást és leállítást, kb. 70 másodperces értéket kaptam az asztal betöltésére (ekkor már dolgozhatunk), és kb. két perc kell, amíg a merevlemez LED-je elalszik és a gép nyugalmi állapotba kerül. Ez az eddig két perc-öt perc helyett mindenképpen pozitív eredmény, bár hozzá kell tennem, hogy legtöbbször hibernálva van a gép és inkább az alkalmazások indításán lesz itt a hangsúly. A leállítás 12 másodpercet vett igénybe, szemben az eddigi 30 másodperccel.

Nem mondom, hogy innentől kezdve a kis gép úgy száguld, mintha i7-es processzor lenne benne, sőt, i3-ast sem mondok, de az biztos, hogy az eddig komótos tempó, az ablakok vezérlőelemenként való idegtépő összerakosgatása megszűnt, a rendszer viszonylag gyorsan reagál, az alkalmazások érezhetően fürgébben indulnak. Természetesen csodát nem kell várni, a viszonylag kevés RAM 3-4 megnyitott böngészőablaknál már érezteti a hatását. Ha van egy lassú netbookod és egy használaton kívüli memóriakártyád, viszont nem telik RAM-ra és egy kisebb SSD-re, akkor egy próbát megér. ;-)

CoolerMaster Hyper TX3 EVO a házban

Az elmúlt hetek tikkasztó hősége bizony próbára tette szerkesztőségünk számítógépeit is. A nagy melegben üresjáratban 60-70 fokos volt számítógépem processzora, amely hőmérséklet terhelésre akár 90 fokig is felkúszott. Ezt már nem tűrhettem – nem mintha egyébként bármilyen nyoma lett volna annak, hogy a processzor ilyen hőmérsékleten jár, de a tudat és a folyamatosan 2500-as fordulaton pörgő hűtő mentálisan elpusztított már. 2010-ben bevásároltam, akkor költségkímélő okokból csak egy gyári processzorhűtő került a processzorra és márkásabb modellre azóta se volt pénzem (most sem), viszont okosba' megoldott postázással az enyém lett egy CoolerMaster Hyper TX3 EVO processzorhűtő, melyet a pillanat hevében szereltem be a számítógépházba.

Eredetileg a házhűtőhöz hasonlóan Zalman hűtőt szerettem volna a processzorra szerelni, azonban meggyőzettem, hogy a mégis megvásárolt CoolerMaster hűtő ár/érték aránya sokkal jobb annál a modellnél, mint amit én kinéztem magamnak, és azt kell mondjam, hogy így egy héttel a beszerelés után úgy gondolom, hogy néha érdemes hallgatni másokra. :)

Előtte: gyári hűtő (a videokártyáé nagyobb!)

Utána: CoolerMaster Hyper TX3 EVO

A szerelés egyáltalán nem volt nehéz, hiszen annyira kézenfekvő és egyértelmű, rajzos útmutatót mellékelnek a termetes dobozban érkező hűtőhöz, hogy el sem lehet rontani. Mivel hővezető pasztáról is gondoskodott a gyártó, ezért azt sem kellett külön vásárolni, a régi hűtő leszerelése után jöhetett az új paszta, azt követően pedig az új hűtő. Pár pattintás, pár csavarás és munkára készen állt a berendezés. Nem csak LGA1156 foglalatra, hanem azon túlmenően LGA1366/1155/1150/775 foglalatokra is jó, valamint AMD FM1/AM3+/AM3/AM2+/AM2 tokozású procikra is tökéletesen illeszkedik.

A gyári és az új hűtő közötti különbség tesztelését a következőképpen hajtottam végre: a processzor kb. 50%-on volt járatva egy óráig, 30 fokos szobában (hiába na, nyár van), ezt követően 5 percig a legtöbb alkalmazást kilőttem, a processzor 4-5%-os terhelésen dolgozott. Ezt követően pedig megmértem a hőmérsékleteket.

Gyári hűtő, alapjáraton (30°C a szobában)

Hyper TX3 EVO alapjáraton (30°C a szobában)

Jól látható a két hűtő közötti hőmérséklet-különbség. Amit viszont eszköz híján mérni nem tudtam, az a hangerő változása. A gyári hűtő ezeket az értékeket 2480-as percenkénti ventilátor-fordulaton produkálta, ekkor már igencsak dolgozott és volt hangja. Az új hűtőnek a fentebb vázolt értéksor 1600-as fordulaton megy, és mivel a ventilátor mérete nagyobb, mint az eredeti hűtőnél, gyakorlatilag alig van hangja. A processzorhűtő teljesen némának tűnik, a videokártya hűtése és a merevlemezek zaja az, ami most a számítógép hangját alapvetően meghatározza.

Egy monstrum - viszont súlya alig van

Minden összevetve azt hiszem, hogy nagyon jó vétel volt ez a processzorhűtő. Kb. 6.000 Ft-os árához képest bőven jól teljesít a masina, kíváncsian várom, hogy hűvösebb időszakokban hogy alakulnak a hőmérsékletek, amelyeket azóta is szorgosan nézegetek. :) Ha megkérdeznének, hogy másnak ajánlom-e ezt a hűtőt, bízvást mondanám, hogy igen! ;)

Mmm, és ami utána jött

Ma megint belelendültem. A fűnyírás, mint valami horror hálózza be életemet, állandóan, mint valami nem várt vendég, előkerül, befurakodik a mindennapokba. Hihetetlen vagy nem, az elmúlt hetek hőségének köszönhetően nem kellett füvet nyírni. A fű nem nőtt túlzottan, de az akácfák igen, így aztán a házunk előtt egy komplett kis akácliget kezdett el megjelenni. Ennyi akácfára nincs szükség, így aztán nekiálltam és a zsenge sarjakat bivalyerős fűnyírónkkal kezdtem el irtani az utcai zöldövezeten, mindeközben a kiégett pázsiton ébredező egy-egy szál fűnek is – a szó szoros értelmében – kaszáltak.

Igen ám, de pont a drámai csúcsponton, az utolsó egy négyzetméteren beakadt a vezeték valami fatönkbe. Ahogy kiszedegettem onnan és visszamentem a géphez, csak a mmm-ig jutottunk. Felmerülhet a kérdés, hogy mi az a mmm. A fűnyírókról tudni kell, hogy alapvetően három fázisban indutnak, így: mmm - vuuuh - vüüü. Ebből a mmm meglehetősen rövid ideig hallható, a "vuuuh" a motor felpörgésének hangja, a "vüüü" pedig a folyamatos motorhang. Innen már érthető, hogy miért csapott ki rajtam a víz (amúgy se volt éppen hűvös), amikor csak a mmm szólt folyamatosan.

Régi emlékek sejlettek fel bennem. Tudtam, hogy ehhez hasonlóval már találkoztam: meg is kerestem itt az Igaz Írások között, meg is lett. Akkor márpedig itt kondenzátor-baj van. Jó elektroműszerész lenne belőlem, olyan szépen szedtem szét alkotórészeire a fűnyírót, meg is lett a bűnös: valóban kissé kipukkant a gépben lévő kondenzátor.

Bontott Makita

Minden jó háztartásban van egy fűnyíró-kondenzátor, hát itthon is volt, ám kapacitásában nem egyezett meg a szükségessel, így némi telefonos tanácsadás után útnak eredtem, hogy a helybéli műszaki boltban vásároljak magamnak egy újat. "Párszáz forint" – hangzott a jó tanács, így párszáz forintot vittem magammal.

– Jó napot kívánok! 18 mikrofarad-os kondenzátort kérnék.
– Úristen! – rivallott rám az eladó, de úgy ám, hogy majdnem becsokiztam. – Mibe kell akkora?!
– Fűnyíróba, ha mondom – vágtam ki férfiasan.

Keres, kutat, azt mondja:

– 20-as van.
– Úristen! – mondom neki. – Hát ekkora meg mibe kell?

Jót röhögtünk együtt ezen, visszafáradtunk kacagás közben a kasszához, majd ilyet szól nekem:

– Ezeregyszáz lesz.

Na, hát eddig tartott rövid, ámde vidám barátságunk, mivel nálam annyi pénz aztán végképp nem volt, így kétszer fordultam, mire egyszer meg tudtam vásárolni a szükséges alkatrészt. Emberek, egyezer magyar forintért árulják a kapitalisták az elárusítóhelyiségben a dolgozónak a 20 mikrofarados kondenzátort, amivel a fűnyírója általlendülhet a mmm-ön! Ezeregyszáz forint! Ha nem ilyen állapotban lennék, amilyenben pediglen vagyok, esküszöm lehidalnék ezen.

Lényeg a lényeg, hogy a kondenzátor beépült a helyére. Olló, szigetelőszalag, kombinált fogó, csavarhúzó... az összes létező eszközt előszedtem a háztartásunkból, hátha valamelyik jó lesz a célra és sikerült is rövid idő alatt megjavítani a ketyerét. A műveletsor sikerét azzal zártam, hogy az udvar belső részének már-már kihalásban lévő pázsitját is megrövidítettem, ugyanakkor kegyetlen irtást vittem véghez az árnyékosban burjánzó dudvás részen is. Mivel ekkor már igencsak dél felé járt az idő, egyáltalán nem bántam, hogy végeztem, szép a pázsit, ez a lényeg, pihenjünk most már.

Heti aktuális

Azért nem írtam ilyen sokáig, mert kivettem a blogger-szabadságot, ami nekem is jár. :) Persze közben történt azért egy és más.

Az elmúlt napokat – mint bizonyára tapasztalja mindenki – extrém forróság jellemzi. (Csak zárójelben írom meg, hogy anyósom, az a drága asszony, tegnap befőzte a paradicsomot és sütött egy adag pogácsát – mindezt félve, hogy története felkerül megint a naplóba.) Szó szerint elmondható, hogy a fű se nő. Vagy inkább alig. Bár már éppen itt lenne az ideje egy kiadós fűnyírásnak, azért az eddigi egy hét helyett kb. 3 hete nem vágtunk füvet. Legalább ennyi előnye van a forróságnak. A szobában 31 °C van, kissé megvisel, hogy lépten-nyomon csorog végig rajtam a víz, bármit is csinálok. A ventilátorok tartják csak bennem a lelket.

Készüljetek...

Ha már időjárás, akkor megint macskás téma: nemrég kaptam egy levelet, amelyben számomra ismeretlen szerző alkotása búvott meg, ami nem más, mint az alábbi kép. Ebből megtudhatjuk macskánk segítségével, hogy milyen idő lesz ma, ha lusták lennénk felnézni az égre.

Milyen idő lesz ma?

Eleinte csak egy aranyos viccnek gondoltam, de azért kinyomtattam és a macskamanzárd mellé ragasztottam a képet. Pár napon belül rájöttem, hogy Paplanra is működik, mivel a cirmos pontosan a felrajzolt testtartásokat veszi fel az időjárásnak megfelelően (jelen pillanatban éppen a piros sávban van).

Az elmúlt egy hétben a Tiszavirág fesztiválra is ellátogattunk, ami nem más, mint szülőfalum falunapjának turistacsalogató elnevezése. Természetesen volt minden, ami szemnek s szájnak ingere: kakasos nyalóka (százér'), gumicukor gigatesztünkben szereplő finomságok porlepte, ömlesztett változatának kiárusítása 400 Ft/10dkg egységáron, valamint egy könyvvásár is helyet kapott a rendezvényen. Ilyen még nem volt. Nem olyan könyvvásár ez, mit elsőre elképzelsz, neeem. Kezdem ott, hogy nosztalgiával vegyes érzelmekkel léptem be a valamikori osztálytermünkbe (1989/1990-es tanév), ami több éve már, hogy községi könyvtárként funkcionál. Ennek egy elrejtett, oldalsó termében a valamikor a könyvtár anyagát képező könyvekből válogathatott az érdeklődő (=könyvvásár). Az orosz és lengyel irodalom remekei tömegesen sorakoztak itt fel, de találhattunk még magyar írók korabeli műveiből is egy-egy darabot, első kiadásokat, ilyesmiket. Vettem is öt könyvet azonmód, legalább a hosszú téli estéken lesz mit olvasgatni. Igyekeztem jól megsárgult könyveket vásárolni. :) Olvasójeggyel együtt adták, számomra ismerős emberek nevei is feltűntek ezeken az olvasójegyeken. Az 1960-as és '70-es években kölcsönözték ezeket a könyveket, szóval mondhatni, hogy mára már az eszmei értékük nagyobb, mint 100 Ft, bőven jó vétel volt. Aki tudja, hogy milyen egy ötven éves könyvet forgatni, az azt is tudja, hogy miről beszélek. Aki nem... az meg nem volt ott a könyvvásáron. :)

Korabeli dátumbélyegzők lenyomatai az egyik könyv belső oldalán

De persze nem ez volt a főattrakció. Itt, kérem, csavart fagyi, citromos-alkoholmentes félig hűtött sör, törökméz, számomra ismeretlen sztárvendég (volt egy nagy csoportosulás, akik viszont nagyon ismerték), tűzijáték és zöldlézer-vásár is felütötte a fejét. A zöldlézer, gyerekek, nagyon drága, öcsém ötezerről 3500-ig tudott csak alkudni, pedig nagyon jól képzett a piaci árusokkal való alkudozás kemény, de egyszersmind csudálatos művészetében. Már gyakorlatilag testvéri viszonyt alakított ki az eladóval, sőt, hideg sört is ígért neki, de ennél lejjebb nem tudott menni. Egyébként meglepően baromi nagy teljesítményű, retinaégető zöld lézeres eszközt adtak el, "ez megvilágítja a csillagokat, tásvírem" volt a reklámszöveg, illetve még hozzátették: "ez egy kilométerig hat". Nnna. Öcsém pedig végig úgy érezte, hogy neki feltétlenül szüksége van erre az eszközre. Amiért elengedtek neki ezerötszázat, kapott még ajándékot is, szóval valamit jól csinált, ennek ellenére gyanítom, hogy az eladó még így is jobban járt. :)

Ez történt hát az elmúlt hetekben. Most megyek és hűsölök... talán még egy könyvet is előszedek. Hidegfrontban gazdag napokat kívánok mindenkinek a szerkesztőségből!