Vírus a mobilon

Akármerről nézünk, korunk mobiljai már számítógépek, így aztán nem meglepő, hogy a vírus- és kémprogramírók célpontjaivá válnak. Egészen eddig azt hittem, hogy elkerülhetem a nyilvánvalót és nem fogok mobilvírussal találkozni. A mobilos operációs rendszerek sokat adnak a biztonságra, gyári beállítások mellett nemhogy a programoknak, de még maguknak a felhasználóknak sincs teljes jogosultságuk a készülék felett. Ami nem azt jelenti, hogy mondjuk nem tudnak bárkit felhívni a készülékkel, inkább azt, hogy bizonyos funkciókat nem tudnak elérni, illetve a gyárilag telepített alkalmazások egy részét nem tudják eltávolítani. (Erről, mondjuk, lehetne vitát nyitni, hogy pl. a telefonomon miért fut állandóan és kötelezően a Facebook, amikor soha nem használom, vagy a PopCap Games, amit meg kéthavonta egyszer.) A vírusíróknak kissé nehéz dolga akad: meg kell kerülniük az operációs rendszer védelmi mechanizmusát és valamilyen módon rá kell venniük a felhasználót arra, hogy az ártalmas, vagy csak idegesítő kódot lefuttassák.

A telefon vásárlásakor jó ötletnek tűnt, hogy ha már a technika lehetőséget nyújt rá, élő háttérképeket (live wallpapers) töltsünk a telefonra. Szépen esett rajtuk a hó, mozogtak az objektumok. Aztán viszonylag gyorsan arra is rájöttünk, hogy az akkumulátor üzemideje a felére esett vissza az ilyen háttérképek alkalmazásakor, így én személy szerint le is szedtem ezeket a programokat, szívszerelmem viszont nem, csak éppen nem futtatta őket. Azt ő sem tudhatta, hogy ezek a programok a háttérben dolgoztak egy keveset és egy év pihenő után elkezdtek különböző csillagokat megjeleníteni az állapotsoron, ami egy-egy kihagyhatatlan ajánlatra, 50.000 dolláros nyereményre és hasonló, teljesen "hihető" dologra hívta fel a figyelmet. Az eset, azon kívül, hogy kiküszöbölhető volt, inkább az idegesítő kategóriába tartozott, mivel állandóan, újra és újra dobálta fel a zöld és fehér kis csillagocskáit. Természetesen fogalmunk se volt arról, hogy melyik program csinálja, így aztán kémprogramirtó programot kellett a telefonra tölteni, ami végigszkennelte a memóriát és megjelölte az általa kínosnak vélt alkalmazásokat: mindegyik egy-egy karácsonyi élő háttérkép volt.

Lehet, hogy pár éven belül teljesen természetes lesz az, hogy vírus- és kémprogramirtó alkalmazások lesznek a mobiljainkon, egyelőre viszont annyi a lényeg, hogy mielőtt alkalmazást telepítünk, nézzük meg a Store-ban, mihez kér hozzáférést az adott program. Ha egy játékprogram pl. a telefonkönyvünket szeretné stírölni, vagy üzenetet szeretne küldeni, mi pedig csak kérdés nélkül nyomjuk mindenre az OK-t, akkor könnyen így járhatunk. A telefonunk zombiként kezd viselkedni, és egyik-másik sikeretlen programnak hála hatalmas számlát lehet generálni, amiért később hiába reklamálunk. A programot mi telepítettük fel, mi fogadtuk el a felhasználási feltételeit, tehát a futtatásának és az azzal járó adat/üzenetforgalomnak a díja minket terhel. Ezt senki se fogja kifizetni helyettünk, a szolgáltató pedig nem fog elgyengülni párás szemünk láttán, kezünkben a hatvanezer forintos számlával.

Szerencsére mi egyelőre nem futottunk ilyesmibe, a reklámok megjelenésén túl más nem történt, de soha nem lehet tudni, hogy mit hoz az élet. Legyünk óvatosak, készüljünk a jövőre!