Állatok és növények

Ma megtudtam azt, hogy a repülő rovarok támadása több hullámban történik. Az éj leple alatt alattomosan támadnak a szúnyogok, amik csak addig maradnak csendben, amíg az ember vérét szívják, azt követően viszont állandóan fültájékon van dolguk és ott szirénáznak. Majd, mire elfáradnak, átadják a stafétabotot a legyeknek, akik a kelő nappal együtt kelnek, így aztán amikor világosodni kezd, már a legyek uralják a légteret és természetesen ők is ébresztik a magyart, mivel állandóan az ember feje körül kell nekik keringeniük. Ez egyébként a nyár természetese velejárója. Mint az a trópusi időjárás, amiről nem gondoltam volna még tegnapelőtt, hogy visszatér.

Tegnapelőtt ugyanis délután még hűvös esőben ültettem át az ajándékba kapott zamioculcas zamiifoliát kétfelé, hogy lakásunknak méltó dísze legyen több ponton. Azt hiszem, így négy év után ennyi törődést megérdemel a növényke az öntözésen kívül – ugyanakkor most igencsak meglepődtem azon, kutatva a régebbi bejegyzések között, hogy már 4 éve velünk van ez a virág, amely szép fényes leveleivel örvendeztet meg bennünket, ám tulajdonképpen minden részében mérgező.

Egy kis eső nem árthat átültetés után

Meg aztán olyan dolgok is történnek, amikről meg sem gondolná az ember, hogy megtörténhetnek. Tegnap délután Szutyok, a rokonkutya, akiről már több ízben is szóltunk (pl. amikor rendbe vágta a baromfiakat) szert tett egy egész jégkrémes doboznyi pörköltre, kifőtt tésztával. Hogy honnan szerezte, fogalmunk sincs, annyi azonban bizonyos, hogy nem ő főzte. De hogy kinek kedvence annyira az eb, hogy meglepte egy ekkora adag csemegével, azt nem tudhatjuk. Szutyok ennyire azért nem akadt fent ezen a problémán, szépen komótosan elfogyasztotta az ételt, majd lerogyott pihenni egy keveset. Most éppen őrjáratot tart így hajnali 1 órakor, ugatás helyett csipog a kapuban, folyamatosan. Teli gyomorral mondjuk nem nehéz. :)

Állatok és növények frontján ez a helyzet errefelé. Olvadozunk a melegben, remélem, hogy éjszaka nem fulladok le a párában. Aludjatok jól!

Uborkaszezon

A tartalomgyártók számára a Nagy Magyar Nyár igazi uborkaszezon. A világon semmi sem történik, nincsenek pletykák, érdekességek, nincs miről írni. Miről is számolhat be az évnek ebben a szakában a nép egyszerű gyermekeként számon tartott blogger? Most éppen arról, hogy feljött az idő: olyan széllökések vannak odakint, hogy az előbb az egyik kövérkésebb elfújta a macskát. :) Paplan éppen díszmacskaként tetszelgett magának, nagyon megelégedve saját maga elé bambult, amikor jött a lökés. A macska akkorát ugrott, hogy megtartsa az egyensúlyát, mint amikor a minap – hozzáteszem, egészen véletlenül – életem párja alárúgott menet közben egy aprót. A macska nem sérült meg, de úgy megijedt, hogy kb. 150 centis magasságba felugrott, majd amikor talpra esett, eliszkolt. 

Azon túl, hogy a szél macskákat fújkál az udvaron, tényleg nem történik semmi. Elolvastam két Robin Cook könyvet, és mondhatom, hogy rendkívül izgalmasak voltak. Az Agy című műremek után az Akár az Isten című regény került terítékre és annak ellenére, hogy nem vagyok ilyen nagy kórházkrimi rajongó, falom az írásokat, mert érdekesek és még ezt-azt tanulni is lehet belőlük. No persze nem azért forgatom a köteteket, hogy tisztában legyek az epilepsziás roham mibenlétével, vagy netán megtanuljam bekötni a kanült az ereimbe, egyszerűen csak lebilincselnek a történetek, amelyekben mindig van egy-két csavar.

Természetesen mindeközben jó irányban halad a Diffy 3 fejlesztése is. Nem hanyagolom el a projektet: csütörtökön némi biztatással 3 új pályát csináltam, ami egész szép, tekintve, hogy zenével-mindennel elkészültek, így most a játék 17%-os készültségi szinten tart. Azt, hogy hol tartok benne, bármikor nyomon lehet követni ezen az oldalon, ami a Diffy 3 hivatalos weboldalának letöltési aloldala. Ha kész a játék, természetesen itt a Thozoo naplóján is hatalmas hírverést csapunk, de addig is látogassátok a játék weboldalát szorgosan, ahol a főodalon éppen egy szemgúvasztó keresgető előzetest találtok. 

Játékot nem csak készíteni nagy élmény, hanem maga a játék is pihenésül szolgál. Mindjárt itt van Androidra az Amazing Alex (az Angry Birds gyártójától, a Rovio-tól), amely ingyenes (kevés pálya) és fizetős (=231 Ft, 100 pálya) változatban is letölthető a Play Store-ból. Ha valaki még emlékszik a The Incredible Machines nevű játékra PC-n, nahát most annak érkezett el a mobilos változata. Ahhoz, hogy a foci a kosárba jusson, ki kell lőni a rugós kart, ami felborítja a könyveket, ami kipukkasztja az olló előtt lévő lufit... és így tovább. Az első pár pálya még igencsak óvodás szint, megtanít játszani, utána azonban vannak olyan feladványok, amelyek igencsak károsak lehetnek egy-egy idegbeteg mobiltulajdonos készülékének burkolatára nézve. Ha kijátszottuk mind a száz pályát, letölthetünk a felhasználók által gyártott pályákból, vagy akár magunk is megpróbálkozhatunk azzal, hogy agyafúrt feladványokat készítsünk a többi játékosnak.

(C) Rovio

Hát ennyi történik az uborkaszezonban, kedves olvasók, igyekszem gyakorta jelentkezni, de a nyár... az nyár. :) 

Hangyák, macskák, szomszédok

Nehezemre esik elhinni, hogy esik az eső odakint. Fel is kacagtam hangosan (majdhogynem hahotáztam), amikor ébredés után megláttam az időjárás alakulását. Még az sem zavar, hogy itt a város közepén igencsak erjedt lóganéj-szagot sodor be a szél az ablakon, a cél most a lakás lehűtése, ennek megfelelően minden ablak tárva-nyitva áll. Az elmúlt napokban nemritkán 31 fok volt idebent, ami azért – valljuk be – már sehol sem kívánatos. Melegben már kaptak hőgutát, büdösben még soha, így aztán ezt az utat választottam.

Azért a nagy meleg ellenére történtek dolgok itt a háztartásban. Megjelentek például a hangyák, akik már nem bírták a föld alatt a rekkenő hőséget és pont a mi lakásunkat találták alkalmasnak arra, hogy a felszínre törjenek. Az elmúlt évek tapasztalataiból okulva hangyacsapdával mentem rá a kérdésre, így aztán hamarosan az egész kolóniát sikerült felszámolni. Nem volt olyan durva az invázió, mint két éve, amikor aztán rendesen csapást vertek a konyhaküszöb és a szemetes kuka között a kis dögök, az éjszakai csendben még a mozgolódásuk zaját is lehetett hallani. Ott aztán hangyacsapda ide vagy oda, újabb és újabb tagjai jelentek meg a kis mocskoknak.

Aztán az is igaz, hogy mire az ember megszokná a szomszédait, azok elköltöznek. Ez a társasházak egyik alapszabálya, amit 8 év alatt sikerült megfigyelnem. Négy évig laktunk egy tetőtéri lyukban, ahol folyamatosan jöttek-mentek mellettünk a szomszédok; mire az egyiknek megtanultuk a nevét már másik lakott bent. Amióta meg itt lakunk, már a harmadik szomszéd áll tovább. Nem gondolnám, hogy ennek mi lennénk az okai, szerintem csak ilyen szívós, kitartó típusú emberek vagyunk. Mindig érdekes és izgalmas az új lakó érkezése, az ember soha nem tudja, mire számíthat és néha kellemesen csalódik, néha meg csak úgy jelző nélkül csalódik. Majd meglátjuk, hogy most mit dob a gép.

Nem csak az emberekre, az állatokra is igaz ez az örökös mozgás. Tavaly jött a Grizzli macska, aki állandóan itt csövezett, még a kedvenc fotelomat is elfoglalta és onnan osztotta szúrós, néha érdeklődő tekintetét. Mostanában meg már csak nyomokban fedezhető fel az udvaron a kisállat, bár ha jön, akkor hosszabb időt tölt itt. Valószínűleg még hosszabb időt töltene, ha állandóan vele foglalkoznánk, de az embernek néha más dolga is akad, mint a macska vágyakozó tekintetének ellenállni nem tudva annak hasát simogatni. Annál inkább ideszokott ez a már előzőekben említett Paplan macska, aki hangos nyivákolással jelzi azt, hogy őt meg kell simogatni, meg azt is, hogy ő éhes, és hogy ő még mindig éhes, és szomjas is, és most jutalomfalatot akar. A múltkor annyira dörgölőzött, hogy azt hittem lyukat fúr a lábamba az orrával. Amikor mind a két macska jelen van, akkor megy a hatalmi harc, amit mit csak játéknak hiszünk, de meglehet, valójában ők a területért vívják örök csatájukat a földön, a bokrok alatt és a fákra mászva. Íme egy csöndes jelenet, amint Grizzli, mint herélt alfahím, szemmel tartja Paplant, aki viszont jól láthatóan nem vesz tudomást az egészről:

Látlak!

Hát így telnek a napok itt a belvárosban. Időközben elállt az eső és kisütött a nap, azt hiszem, továbbra is csak nyár lesz itt... Jó hűsölést mindenkinek!

Gizel nénéd és a hőhullám

Na, ottan kezdem, ahun këll. Hat napja nem alszok, nem ëszëk rendësen, mind ettű a retkës melegtű van. Mán adom lëfele a kilokat, lassan akkor ér mán csak a valagamho’ a rakott szoknya, ha jó’ fenékën rúgnak, mint anyám, amikor zsënge sűdőjány koromba sütött vóna kőttkalácsot apámnak, én mëg kiëttem az élesztőt a komrábul. De nem szóttam neki, mer’ priccoltam, hogy szájon vág. Majd amikor mán ott tartott, hogy këllëtt vóna, csak pislogott, hogy hun az élesztő. Biztosra vëtte, hogy vëtt a kisbótba. Én mëg ódalogtam elfele, amíg mëg nem szólalt: Gizël! Akkor mán tuttam, hogy kapok. Kaptam is, bëtyárrendësen; úgy elkente a számat, hogy a vasárnapi iskolába csak a lajbimrul ösmertek mëg a pajtások.

Így hogy nem alszok, éccakánként olvasgatok. Művelődök, hogyúgymongyam. Sosë késő, Somlai is mëmmonta annak idejibe. Mán az összes gyászjelentést elolvastam az újságokba, ami csak létëzik. Annyi halott van, mint a csicsóka. Mindënkirű ollyanokat írnak, hogy ha csak a fele vóna igaz, az is sok vóna. Fëlröhögök néha a kislámpa fényiné! A Bánatos Julisrú olyan képët tëttek az onokái a nyomdagíp alá, amin ollyan cábárul ál a haja, mint akit a villanyáram mërrázott merejű. Biztos nagy táti szélbe fotografátták lë, valamikor a hatvanas évekbe, mer’ azon ëgy ránc nincsen, de amúgy mëg eléggé lëharcolódott vótt a bűre. Aztán Sáfár Jolánnak mëg képesek vótak kiírni a férjes nevit – Zacskós Bërtalanné –, hát mondom ez a család së lëssz mán kijjebb. Rendkívűl jól szórakozok, ez a lényeg, aképp gondollom.

Na, ami mëg a modërnitás nëtovábbja, lelkëm, vëttem ëggy szélgépet, akciós vótt a vasedénybe. Vagy műszaki bótt, ëgyeel a zíz, nekëm vasedény marad. Kerek ötezret kértek érte, de én mëgmontam a gyerëknek: olyat aggyá, amelyik átfújja a barhéttot, mer’ azé’ attú, hogy meleg van még nem vetkëzünk itten mindenki szëme láttára, parázna módra. Mëg lëttem én kërësztëlve! Aszongya a gyerëk, ez az ötezres nem csak fúv, de rëttenet halk, nem is hallom, ha mëgyën. (Akkor ösmertem mëg, hogy ez mëg a Zelenákgyerëk nagy komája, ez a nyikhaj, az annyájék gyerëkkorába rozsdának hítták, mer’ mindënt mëgëtt otthon, ami csak a komrába, hüttőbe vótt.) Mondom néki, osztán akkor hunnat tudom, hogy fël van csukva, ha nem hallom, hogy jár? Aszongya hát ollyankor fúj, csak észrevëszëm. Këgyetlenűl igaza vótt, majd’ elsüllyettem úgy szégyëlltem magam, de mivel rëzzenéstelen pofával nézte a mëgszégyënűlésëmet, csak rámordúttam, nem bántottam. Jóvan na, nekëm még sosë vót szélgépem! De most van, oszt fújja estefele az állottat a szobába, keringetyi. Nem jobb vele, de legalább nem rosszabb.

Valamelyik nap mán á’mosabb vóttam, mint éhes, oszt’ elmëntem a doktorho, aggyon nekëm valamit, mer’ ez nem álapot, hogy én së nem ëszëk, së nem alszok. El akarta vënni a Gektizált éntülem, montam is, hogy alásszógája, el is gyöttem onnat. Annyit azé’ még kiderítettem, hogy a kolesztériummal van valami probléma, de majd álítom szalonnával, ahogy szoktam. Mëg mëggyes piskótával, de sütni mëg ilyen melegbe, ë? Fëlforr az agyam a konyhába a ler mellett, nem bírom én aztat mán. Mindég azt érzem, mintha fordúnék lëfele a kockakűre, neeem énnekëm való az, haddel. Szëgény mëgbódogútt Tërka vótt ollyan, Isten nyugosztajja: arra mindég a legnagyobb nyári melegbe gyött rá a süthetnék, ott szaladgátt farkafëlvágva a konyhába állandóan, a sparhëlt mëg majd lëolvasztotta rulla az otthonkát. Emez mëg, ë, szërintem a sütőt së gyútotta be, mióta itt lakik, nagy kanpókok mán lëhet beszőtték belürül, fuj! Bele së merëk gondolni, mi lëhet ott a konyhán.

Nem mondok el többet, mer’ fëlhólyagzik a nyelvem, ha sokat plëtykálok, mëhetëk mëgint a körzetihe akkor pegyiglen. Lëgyetëk jók, tőccsétek értelmessen a nyarat, në zsonglőrköggyetëk a sörrel, cigarëtát lëtëgye mind! Në virtuskoggyatok a fürdőbe së, mer’ belefútok. A fëlëttünkvaló vigyázzon rátok, maj’ gyövök, ha mondanivalóm lëszësz. Csókol bennetëket,

Gizël

Tóth Vera hangulata

Túl az érettségi vizsgákon, nem csak a vizsgázóknak, de a vizsgáztatóknak is ki kellett ereszteni a gőzt. A pénteki, tanévet lezáró értekezlet után a szombati napot pihenéssel töltöttük, majd este kilátogattunk a XIV. Karcagi Birkafőző Fesztiválra, hogy valami érdekeset is lássunk. Mivel nem rajongunk a birkaétkekért, ezért a látogatást az esti órákra időzítettük. Igazából azt akartuk megnézni, hogy a helyi zöldséges által szponzorált Tóth Vera mekkora hangulatot képes csapni egy műanyag sátorban. :)

Már maga az kihívás volt, hogy a sátor alatt egyáltalán meg lehessen maradni, ugyanis a szombati nap maga volt a pokol, már ami a kint uralkodó hőmérsékletet illeti. Közel 40 fok, a sátor alatt szerintem még több és bár annak mindkét oldala nyitott volt, elég fülledt levegő uralkodott bent. Miután a népdalénekesek közölték, hogy a gázsi bizony olyan kicsi, hogy körbe lehet ölelni, lefáradtak a színpadról, majd következett a Sáray Band, akik operettrészleteket énekeltek nekünk. Meg kell mondjam, olyan dallamok hangzottak el itt, amiket én régen elfelejtettem. Illetve tudtam, csak nem sejtettem, hogy tudom őket. A megboldogult gyermekkorom kazettás magnóiból áradó dallamvilág ily módon való felidézése után ordítva jelentették be, hogy megérkezett Tóth Vera, most aztán nagy taps és buli kifulladásig! (=50 perc, ami ebben a melegben pont elég volt ahhoz, hogy kifulladjunk.)

Tóth Vera küzd a hatvan fokos melegben, a lámpák alatt

Tóth Vera nagy meglepetésemre 15 perc után jó hangulatot csinált. Kicsit úgy éreztem néha, hogy önkéntelenül is magasba emelem a kezem, amikor kéri és csápolok, mint állat. Némiképp csalódást okozott, hogy hallottunk 2 Tóth Vera-számot, meg 6 darab, másik előadótól származó dalt, de nyilvánvalóan nem ez volt az a hely, ahol az életművét szerette volna felvonultatni a műértő közönségnek, itt inkább az esti buli megalapozása volt az elsődleges célpont, ez pedig nagyon jól sikerült. A közönség tombolt, fütyült és tapsolt, véleményem szerint a zene is jó volt, bár Vera sokszor a magas hangokat alacsonyabb fekvésűvel helyettesítette, gondolom így spórolt levegőt.

Aki nem volt ott, az most itt nálunk végignézheti a koncert utolsó pár percét, amikor a hangulat már a tetőfokára hágott. :)