Állatok és növények

Ma megtudtam azt, hogy a repülő rovarok támadása több hullámban történik. Az éj leple alatt alattomosan támadnak a szúnyogok, amik csak addig maradnak csendben, amíg az ember vérét szívják, azt követően viszont állandóan fültájékon van dolguk és ott szirénáznak. Majd, mire elfáradnak, átadják a stafétabotot a legyeknek, akik a kelő nappal együtt kelnek, így aztán amikor világosodni kezd, már a legyek uralják a légteret és természetesen ők is ébresztik a magyart, mivel állandóan az ember feje körül kell nekik keringeniük. Ez egyébként a nyár természetese velejárója. Mint az a trópusi időjárás, amiről nem gondoltam volna még tegnapelőtt, hogy visszatér.

Tegnapelőtt ugyanis délután még hűvös esőben ültettem át az ajándékba kapott zamioculcas zamiifoliát kétfelé, hogy lakásunknak méltó dísze legyen több ponton. Azt hiszem, így négy év után ennyi törődést megérdemel a növényke az öntözésen kívül – ugyanakkor most igencsak meglepődtem azon, kutatva a régebbi bejegyzések között, hogy már 4 éve velünk van ez a virág, amely szép fényes leveleivel örvendeztet meg bennünket, ám tulajdonképpen minden részében mérgező.

Egy kis eső nem árthat átültetés után

Meg aztán olyan dolgok is történnek, amikről meg sem gondolná az ember, hogy megtörténhetnek. Tegnap délután Szutyok, a rokonkutya, akiről már több ízben is szóltunk (pl. amikor rendbe vágta a baromfiakat) szert tett egy egész jégkrémes doboznyi pörköltre, kifőtt tésztával. Hogy honnan szerezte, fogalmunk sincs, annyi azonban bizonyos, hogy nem ő főzte. De hogy kinek kedvence annyira az eb, hogy meglepte egy ekkora adag csemegével, azt nem tudhatjuk. Szutyok ennyire azért nem akadt fent ezen a problémán, szépen komótosan elfogyasztotta az ételt, majd lerogyott pihenni egy keveset. Most éppen őrjáratot tart így hajnali 1 órakor, ugatás helyett csipog a kapuban, folyamatosan. Teli gyomorral mondjuk nem nehéz. :)

Állatok és növények frontján ez a helyzet errefelé. Olvadozunk a melegben, remélem, hogy éjszaka nem fulladok le a párában. Aludjatok jól!