Utolsó napom a "Móriczban"

Életem ma újabb fordulóponthoz, vagy divatos szóval élve mérföldkőhöz érkezett el: eltöltöttem az utolsó tanítási napomat a Móricz Zsigmond Gimnáziumban. Soha többé nem fogok órát tartani a gimiben – legalábbis ebben a formájában. Szeptembertől ugyanis Móricz Zsigmond Református Gimnázium leszünk, így aztán a rendkívül hosszú nevű Móricz Zsigmond Gimnázium, Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégium átalakul, megváltozik az iskola fenntartója, más szabályok, más rend, kissé más életforma veszi kezdetét nálunk. Felesleges lenne jóslatokba bocsátkozni, hogy jó lesz, vagy nem lesz jó: egészen egyszerűen más lesz.

Az utolsó hét azért nem telt el eseménytelenül. Hétfőn, kedden és szerdán a hálózattelepítő és -üzemeltető címre pályázók vizsgáztak, igen hosszan, igen sok modulból. Nagyon örültem annak, hogy a gyakorlati vizsgákon pengék voltak, jól muzsikáltak és értették a csíziót, majdnem mindenkinek 100 pontot adtam a 100-ból. Szóbeli vizsgán azért mondtak olyanokat, hogy ledobtam a láncot a helyszínen: kiderült például, hogy a Linux nem nyílt forráskódú operációs rendszer, valamint az is, hogy a számítógép hardvereszközeinek találkozási pontja a merevlemez, amibe a CD meghajtót kell kötni, abba meg a flopit. Amikor ezeket kihevertem, még a lézernyomtatóval sokkoltak: abba ugyanis, mondja a vizsgázó, bemegy a papír, öööö, aztán alul kijön. Na, hát kérem, valóban ez történik, de az ördög a részletekben lakozik: mágia, ami a dobozon belül zajlik, megfejthetetlen titok.

Mivel a vizsgázók túlnyomó része az én legelső osztályomból verbuválódott össze, kissé hasonlított a bizonyítványok kiosztása az érettségihez. Megint elbúcsúztunk egymástól, mint akkor, de most már nagyon sokukkal nem fogok találkozni. Innen kívánok sok sikert mindannyiótoknak, srácok!

Csütörtökön a világomat nem tudtam, de azért lenyírtam a füvet társasházi bérleményünk stadionméretű udvarán. Tettem mindezt azért, mert előző este, midőn a napkorong letűnni vágyott a horizont peremén, már nem tudtuk kinézni, hogy ami megbúvik az udvar közepén nyiladozó csalitosban, az vajon sün, macska, vagy más kistestű ragadozó. Ez pedig tűrhetetlen. Fűnyírás után igen szép az udvar, ahogy a szomszéd fogalmazott, mintha egy zöld szőnyeg lenne rajta. :)

Ma meg ugye péntek van, a már említett utolsó tanítási nap, gyakorlatilag nem sok minden történt. Kevesen voltak a suliban, kevés órám is volt, gondolatban elköszöntem az elmúlt 8 tanítással töltött évtől ebben a formájában és bár Isten segedelmével szeptembertől itt folytatom (kezdek beilleszkedni a rendszerbe, figyeled?), amint fentebb is írtam, változnak a dolgok...