A nyári szünet kezdete

Na, erre a nyárra is kiégettem magam a bizonyítványok meg a törzskönyvek megirkálásával. Három napig nyomtam. Én úgy vártam gyerekkoromban a bizonyítványosztást! Mondjuk ez abból is fakadt, hogy nem voltak benne lelket nehezítően rossz eredmények. Akkoriban bele nem gondoltam abba, hogy az osztályfőnök nem csak az én bizonyítványomat készíti el, hanem mindenkiét, plusz még ugyanezt mégegyszer a törzskönyvbe és a névsor végén már igencsak maga alatt van, amikor újra meg újra be kell irkálni az óraszámokat meg a jegyeket. (Legutálatosabb: elégséges.) Egészen pontosan 64 alkalommal írtam végig a 148-74-148-148-37-111-37-74-37-37-74-185 számsort, ami az osztályomba járó tanulók éves óraszáma a különböző tantárgyakból. A számsorból kiolvasható, hogy a tanulók 12 tantárgyból művelődhettek a tanév során, összesen 1110 tanórán keresztül. Ebben mondjuk az osztályfőnöki órák nincsenek benne, az újabb 37, de mondjuk úgy, hogy az már csak hab a tortán. Szerintem jobb is, hogy év elején nem közöljük velük, hogy márpedig idén nektek 1110 tanórát végig kell ülnötök, mert ott a helyszínen kapnának rohamot mindannyian.

De ne üljünk mindig az iskolapadban! Menjünk ki a szabadba! Mi újság a kertben? – kérdezhetné tőlem bármelyik ismerősöm, ha lenne közöttük olyan, akit érdekelne, hogy mi újság a kertben. Elmondanám neki, hogy olyan hirtelen jött a nyár, hogy a szúrólégy beköpte az összes meggyet a múlt heti párás időben, minekutána lett is vigasztalan kesergés hétvégén a rokonságban. Mert bizony az elrakni kívánt meggyet kiválogatták az asszonyok, áttették a jobbját egy adag vízbe, de fertályóra múlva kikúsztak belőle a kukacok, melyik megfulladva, melyik virgoncan és ellepte a vizet a zsizsik, úgy ahogy volt. A csesznye fírgek! Cseresznyefánkon is tele van kukaccal az összes gyümölcs, egy jót nem tudtam enni belőle. Rohad lefelé a fáról az is, még csak a seregélyek se eszik le őket, pedig lenne nekik csemege. Még a harkály is a szomszédos akácfán csörömpöl naphosszat. Nem tudom, hogy majd mikor jut be abba az odúba, amire hajt, de március dereka óta próbálkozik, most meg június dereka van. Kitartó madár, meg kell hagyni.

Aztán, ha már állatvilág, idepofátlankodott hozzánk Paplan. Így hívjuk azt a macskát, aki itt lebzsel állandóan a környéken, mindenhová bemegy. Van, ahonnan söprűvel hajtják ki, van, ahol megmarad. Nálunk gyakorlatilag mindent megeszik, legutolsó húzása a sajtos-hagymás csipsz maradékának elfogyasztása volt. Kicsit érdekesen vette ki magát, ahogy ropogtatta a macska a csipszet, igazi városi macskának nézett ki. És hogy miért Paplan? Azért, mert úgy néz ki, mintha a fehér macskára ráterítettek volna egy barna-fekete mintás paplant. Egyébként igazán szép és puha macska, csak nagyon akaratos és megenné a macskatápgyárat is az utolsó szögig.

Paplan táplálékot keres

Grizzli érzékeli, hogy új macska van a portán, annak ellenére is, hogy mi nem kértük, hogy legyen. De nem zavartatja magát. Jön, összeorrol Paplannal, aztán megszagolják egymást hátulról, majd leheverednek egymás mellé a fűbe. Így részükről el is van vetve a gondja mindennek.

A jó idő megérkeztével itt van a hússütögetések ideje is. A hónap elején mi rendeztünk egy kolbászsütő-versenyt, amire rajtunk kívül három versenyző nevezett be. Volt itt minden, ami szem-szájnak ingere: grillkolbászok kilószám, virsli, szalonna, hagyma, paprika, sőt, még tzatziki szósz is, de nem ám alapból, hanem friss hozzávalókból: fokhagyma, uborka, tejföl. Érdekes módon a végeredménynek kissé sajtos íze lett, ezt nem tudjuk, hogy hogy csinálta Róbert Mester, a Szószok Atyja, de tény, hogy finom lett a termék. Igaz, hogy másnapra összeértek az ízek és a fokhagyma némiképp dominanciára tört ebben a kulináris csodában; én már nem is mertem enni belőle, merthogy még emberek közé kellett mennem akkor.

Én és Róbert Mester készítjük az étket

Partiról keveredünk partira: két hét elteltével az informatika munkaközösség is összeült, hogy megsüsse a saját pecsenyéjét. Az eredeti tervrajzon pincepörkölt szerepelt, de ezt később az élet átrajzolta, így aztán itt is lacipecsenyébe fordult a dolog. Ettünk-ittunk, nem bánkódtunk, ráadásul szégyenérzet nélkül röhögtünk éjszakába nyúlóan, mintha okunk lett volna rá. Ezt azonban szigorúan kaja után tettük, nehogy még vacsora előtt elküldjenek bennünket a vendéglátók. :) Tárcsán sült hús, nyársalt császárszalonna volt a menü, de volt még alfa- és bétaverziós sültkrumpli, meg öntet is, piros aranyból, tejfölből, hagymából.

A Grillmester tárcsás húst készít

Igazán jól sikerült este volt, kár, hogy nincs minden hónapban tanév vége. :)