Az első három tétel

Drága, kedves blogolvasók! A jó Isten áldjon meg titeket, amiért ma csendben voltatok és nem zajongtatok, meg nem csináltatok semmi olyat, amivel a szomszédaitok idegeire mentetek volna. Legalábbis remélem. Nekem nem volt ilyen szerencsém, olyan dolgok történtek errefelé, hogy azt elmondani sem lehet.

Na, azért mégiscsak megpróbálom.

A mai volt az első nap, amit teljes egészében a záróvizsgára való készülésemmel töltöttem el. Gondosan kialudtam magam, hogy a fáradtság ne lehessen zavaró tényező. Ezzel nem is volt semmi probléma. A reggeli kávé elfogyasztása közben végiggondoltam, hogy mit és hogyan fogok csinálni. Elterveztem, hogy – elektronikus iratkezelés ide vagy oda – kinyomtatom én a megtanulásra váró tételeket, hiszen papírról azért mégiscsak könnyebb tanulni. A nyomtató azonban ezt teljesen máshogyan gondolta. Eddig semmi problémája nem volt a PDF fájlok nyomtatásával, ma viszont egész egyszerűen megmakacsolta magát. Szépen álltak a fájlok a nyomtatási sorban, mire a nyomtató nem nyomtatott semmit.

Nem baj, gondoltam magamban, azért nem töltöm itt az egész napot a gép előtt, hogy a fülemet teleduruzsolják a ventilátorok, így mindent áttöltöttem a kicsi netbookra. Majd azt használva tanulok, azt vihetem magammal bárhová. Így is lett. Áttöltöttem mindent, nekiültem, majd amikor már majdnem belemerültem az OKJ szakképzés rejtelmeibe, hirtelen elindult a buli a szomszédban. Döngött a zene kegyetlenül, először azt hittem, hogy valamelyik iskola udvarán van parti, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nem, ez a zene egész közelről jön. Na, nem baj, megpróbáltam nem rá koncentrálni.

Ezt követte a zizegés. A szembeszomszéd a mai napot találta alkalmasnak arra, hogy az összes balkonkorlát-lécet lecsiszolja géppel, alaposan az összeset. Gondoltam, majd ha becsukom az összes ablakot, akkor megoldódik a probléma, de nem oldódott meg: egyrészt elfogyott hamar a friss levegő, másrészt a csiszológép zaja az amúgy masszív hang- és hőszigetelt üvegen is keresztül mászott, egészen az idegrendszerem legkisebb és legvégső pontocskájáig.

Aztán amikor már az idegsokk kerülgetett, hirtelen abbamaradt a zümmögés. Valami más elfoglaltságot talált a szembeszomszéd. Bizonyára megörült ennek az én fali szomszédom is, aki olyan módon adott hangot féktelen boldogságának, hogy hozzáfogott dudálni. Illetve hát pontosan nem tudom, hogy milyen hangszeren játszik, de a trombita és a tárogató érdekes keveréke ez. Gyakorlatilag a játszott melódia hangjegyei mintha csak véletlenszerűen kerültek volna a kottára, ráadásul hozzám nem a hosszan tartó, mélyen zengő hangok jutottak el, hanem a jó középtartomány. Mintha egy őrült furulyás kezdte volna elveszíteni az eszét.

Mindeközben próbáltam kimenni az udvarra, de ott meleg volt. Próbáltam hasalva olvasni a tételeket, de akkor (annak ellenére, hogy nem voltam álmos) majdnem elaludtam. Azt hiszem, az előttem álló két hét igen kemény és embert próbáló lesz, ha minden tételt korrektül meg akarok tanulni, időre.