Hogy a történet teljesen érthető legyen, az elejéről kezdem. Amikor annak idején ideköltöztünk jelenlegi lakásunkba (1. rész, 2. rész), akkor érzékeltük, hogy a nappali és a konyha között egy négyzet alakú rés van vágva a falba. Feltételezzük, hogy azért, hogy a délutáni órákban igen sötét konyha több fényt kapjon. Szeretjük a lakásnak ezt a fajta kialakítását, még akkor is, ha a konyha elég kicsi, viszont főzés közben tudunk egymással beszélgetni, vagy ha vendégek vannak sem probléma, ha tevékenykedünk egy kicsit a konyhában. Ugyanakkor ez a rés olyannyira puritán a maga valójában, hogy szinte kiáltott azért, hogy valamivel díszítsük. A kezdet kezdetén függönyre gondoltunk, de aztán elvetettük ezt az ötletet. Később az egészet kicsi polcokkal akartuk tele pakolni, de akkor pontosan az veszett volna el, amiért szeretjük ezt a rést, nevezetesen hogy lehet egymással beszélgetni.
Végül is leendő apósom adta meg a jó ötletet: eköré a rés köré bizony faberakás kell, és az egésznek a belsejébe faburkolat! Hihetetlen jó ismeretségei révén asztalos kollégájával összerakosgatták a burkolatot és tegnapelőtt le is szállították nekünk. Gyönyörű szép, színtelen lazúrral lekent keret ez, aminek külső formája az úgynevezett "magyar bajusz" alakzatot testesíti meg. Ezt a formát sokszor látni kerítéseken, de ott mégsem mutat olyan szépen, mint itt a mi lakásunkban.
Nem kell arra gondolni, hogy itt minden flottul ment! Elvileg minden méretre készült, anélkül, hogy az asztalos egyszer is járt volna itt. Szépen leméregettem mindent, amit kellett: fent, lent, középen, hosszúság, magasság, mélység, aztán kiderült, hogy a hozott keret végül is fél centivel szélesebb, így nem fér be a résbe. Na, lett is felbolydulás! Az asztalos azonban egyáltalán nem esett kétségbe. Én valószínűleg sikítottam volna, ha velem történik ez, de ő már lelki szemei előtt látta, hogy hogyan lehet megoldani a problémát. Ebből levágunk, azt áttesszük, kicsit kiegészítjük, pikk-pakk egy óra múlva minden bele lett vágva a résbe. Felkészülve érkezett, mivel fűrész, csiszoló, derékszög, ceruza, fúró, csavarhúzó... egyszóval minden volt nála! Még a facsavarok leragasztására szolgáló apró matricapöttyök is kerültek elő. Én először azt sem értettem, hogy mi történik az átalakítás során, de aztán megvilágosodott előttem minden. A keret be lett illesztve, a díszítés fel lett szerelve, így a lakásunk vizuális értéke újra nőtt egy picit. Még egy-két újracsiszolt helyen kell lazúroznom egy keveset, de az már igazán csak részletkérdés
A konyha és szoba közötti átadónk így csinosodott ki:
Ugye szép lett? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése