Szekrények a falra

Soha életemben nem volt érzékem az olyan dolgokhoz, amikhez mérőszalag, fúrógép és csavarhúzó kell, azokhoz meg főleg nem, amihez ez a három egyszerre szükségeltetik. Tegnap mégis bele kellett vetnem magam a sűrűjébe, mivel – hogy háztartásunk fényét emeljük némiképp – megérkeztek azok a falra szerelhető szekrények, amelyeket a helyi asztalosipartól rendeltünk. A kiszállított bútordarabok igazán szemet gyönyörködtetőek voltak, ugyanakkor nagyok és nehezek is. Már akkor erősen gondolkodtam azon, hogy hogy fognak ezek a falra kerülni, amikor még csak a kapun hoztuk befelé őket.

Férfiembert redőny vagy bazi nagy szekrényeknek a falra helyezése el nem tántoríthat, így én is büszkén hangoztattam, hogy képes vagyok erre. "Mit nekem? Semeddig sem tart feldobni a falra ezt a pár apró bútordarabot. Micsoda? 30 kiló? Ugyan már, inkább mint egy pehely, meg sem kottyan nekem." A dolog aztán mégis úgy alakult, hogy 5 órán keresztül fúrtuk-faragtuk a lakás falait, a szomszédok biztosan tapsikoltak örömükben, amikor az ütvefúró lágyan zengő hangja még fél tízkor is vidáman fel-felcsendült a birodalmunk felől. Hiába no, kemény volt a fal.

A munka egy lázasan végzett pontján (amikor éppen egy hokedlin egyensúlyozva bazi magasra akartam felhelyezni egy semmi fogással nem rendelkező böhöm konyhaszekrényt, s mindehhez hosszasan fújtattam már) életem párja feltette a kérdést, amit nőnek soha nem szabad férfiembertől kérdezni:

– Ne hívjam át aput? Ő fel tudja tenni!

Bizony, kemény szavak ezek, melyek sárba tiporják a férfiembert egy másodperc alatt. Bár hozzá kell tenni, hogy ennek hatására olyan testi erő lett úrrá rajtam, hogy szinte azonnal feltettem a szekrényt a falra. :) Nem mintha apósommal bármi bajom is lenne, de elég, ha akkor röhög rajtam, amikor ezeket a sorokat olvassa, nem pedig ott a konyhában.

Az esténk tehát ennek fényében telt. 8 óra után már úgy mozogtunk, mint egy nyugdíjas klub viseltesebb lakói, és körülbelül úgy is reagáltunk mindenre, viszont a végeredmény kárpótol bennünket mindenért. Megújult a konyhánk és a nappali szobánk (=blog szerkesztőség) is gazdagodott egy fali szekrénnyel, szóval nem lehet okunk panaszra.

Szerkesztőségünk megújult arculata
az újonnan beszerzett fali polccal