Hát, mëgint nem tudok sëmmi jót mondani. Ëccërűlyen vagy ennyire elfajútt a világ, vagy én nem tudom fëlvënni a rigmust véle, de annyi mán bizonyos, hogy ha vasvëllám lënne fëlhánnám rá az összes pudvás-ganallyos sihëdërt, përnahajdërt, akik mëkkeserítik az életëmet.
Mëg së gondolnád, hogy hogy vótt, ha el nem sorolom. Elég a 'hhozzá, hogy valamék este, mer ollyan jó idő vótt, igazi vénasszonyok nyara, la, ülök az ámbitus ajjába, oszt' eszëmbe jutott az a nóta, amit mindég a Dezső énekëlt, főleg azután hogy a frontrú hazagyött, hogy "Fúj a szellő lëngetyi, katonának këll lënnyi, katonának këll lënnyi a legénnek". Dudorászom ott magamba, emlékëzëk csëndbe, erre ëccër csak hallom, hogy szisz. Szűűűű-szűűű, szisz. Mondom, mi a ménkű mán az, mëgindútt a gáz, mint nyócvanötbe az öreg Fërdinándná? Ahhát, úgy vótt, lë is lökte a kupacserepeket a tetőjirűl, úgy csinátta újra a sógora, az Oglëk Ánti, vagy hogy hítták, Zëlënákné kerítëtte elő valahunnat Taktaharkánybú, mer' arrafele lakott. Jaj, az ollyan szegény vót, hogy az annya feszt kacsacsőrlevest főzött néki gyerëkkorába, gyomrom kifordúl ha belegondolok. Na de oszt mënëk be a palackho, szagolom körbe, szappanozom, gyútom, sëmmi, de csak hallom, hogy szisz-szííííí. Mondom abëtyárszencség, milëssz e? Mënëk az uccára, hát úramfija! A gyönyörüszép fehér falamra valamelyik fújja a festékjit. Kimënëk, még akkor is nyomkoggya. Amikor mëllátott oszt' elkomorodott. Lëhet azé', mer' akkorát vágtam a kezire a bottal, hogy mënten elhajított mindënt magátú. Naazanyádszencségit, éngëmet të itt várjá, amíg kigyövök, mondom néki. Hátramëntem, kevertem be meszet, oszt' mán vittem is neki, hogy lëkenné. Asziszëd mëgvárt az a főd terhe, az a huligán? Nem várt a’mmëg éngëmet, elmënt valahova a lábikráján.
Öreg este vótt mán, így oszt’ nem cselekëttem, csak fëlhíttam a plébánost, hogy rontást kéne lëvënni a házrú. Másnap gyött is, hát amikor mëllátta hátrahőkölt, mondott ëggy miatyánkot, oszt’ úgy vëtte lë a rontást. Világosba oszt’ még gyatrábban néz ki, ollyan hitvánnak fest a házam, mondom, ezt mégsë tűrhetëm. Fëlmëntem a polgármestërhë, elővezettem, hogy huligán stílusbul fakadólag lëttem mëkkárosítva, csinájjanak valamit, fogják el a huligántot! Aszongya (mëjjegyëztem), hogy erre néki nincsen apparátusa, de azé’ mëgindíccsa a nyomozást. Na, abbú së lëssz sëmmi, tudom én mán az illyet – a pógármestër is csak ollyan, hogy az annya kutyabëngébű këllëtt vóna hogy levest főzzön neki. Mëhetëk én a pilátusho’ is, akkor së lëssz mán nekem gyönyörüszép fehér meszelt falam, mint azelőtt. Eképpen kesergëk a pëco elibe, amikor hallom, hogy këgyetlen-erőssen aszongya dü, dü, düüü, düddürüdü. Az úristen mán ez, maga a Sátán gyön előfele a fészkibül illyen fődöntúli robajjal, vagy mi a ménkős kentërbetekert szencséges atyavilág akkar mán rám szakadni, vínsígëmre?! Ëgybű kifelé vëttem az irányt, hát ahogy kimënëk a kapu elejbe, láttom hogy a petúniák mellett ottan ülnek a sihëdërëk, ëggyik jobban csesznyékëdik, mint a másik: krákognak, köpkönnek. Kérdëzëm tüle tán ajjadzót ëtté fijam? Erre mindëggyik hozzáfog írdatlan röhögni, mëg mondogassák, hogy je, je. Mondom, ezëk nemnormálisak, rájok híjjom a doktort, hogy nézné mëg az elméjöket, mer’ ezëk valamit szíttak biztosan. Akkora magnójok vótt, hogy tán még az onokámnak sincs akkora, abbú gyütt a dübdüb, dörrentésëk, nem is zene vót az, hanem valami csatazaj, én nem tudom. Valami nyomonkövető zenész lëhetëtt, mer’ nagyon modërn vótt. Erre rázták a hajokat, mëg kurjangattak, mint a legényëk husvétkor. Erre oszt’ kikeltem magambú. Igazábú nem tudom mit mondhattam nékik, vagy hogy üvöltöttem, de az biztos, hogy széjjeltörtem a magnójokat oszt’ a kezökbe nyomtam a tippanmeszelőt. Ezëk, hee, úgy suvickolták a mocskot lëfele a házam falárú, mint az ëccërëggy! Én meg ripakodtam közbe’, mint a bácáskurvák, ordítottam, ahogy anyám tanította. Csak úgy dógoztak ëgymás után, nëféjj! Fërtályóra së telt el, mán ragyogott fehéren a falam mëgint. Aaazanyátok szencségit, hát kikvónátoktik? Huligánok! Odafigyeltem a sarkokra is, azokat is montam, hogy në haggyák nekëm feketén, mer’ éccaka mëkkísértëm űköt. Átkot szórtam rájok, amíg az uccába láccottak.
Hááát, lelkëm. Próbákoznak az öreg Gizëlné, de azé’ ollyan könnyen én së adom magamot. Az anyátok szencségit, majd’ én mëttanítom nektëk a kutyafittyët, suhancok! Tík mëg në lëgyetëk ilyen ajjaházijak, segíjjétëk az öregasszont, hátha rátok hagy valamit.
Csókol benetëket,
Gizël
2010. november 26., péntek
2010. november 25., csütörtök
Vizsgatanítás
Elkezdődött a vizsgaidőszakom, mivel már prezentálnom, bemutatnom, beadnom kell. Ezt egyébként onnan is tudom, hogy minden nap valami hihetetlen nagy baromságot álmodom. Ha megfilmesítenék, még művészfilmnek is durvák lennének. Ízelítő a kínálatból:
- Zoli néger terroristák ellen küzd, nejlonba csomagolt világban vágtat dzsipeken és lábas-alátétként alkalmazott gofriba sütött szerződés-darabokkal buktatja le a bűnbandát.
- Zoli egy ventilátorból álló, tejjel működő repülő apparátussal közlekedik Kisújszállás és Karcag között. A találmány remek: fél liter tejjel fél órát repül.
- Zoli és kolléganője szellemként bolyong a semmi közepén, de kísérteni támad kedvük, amit végül a kolléganő családi okokra hivatkozva lefúj. (Egyszer vagyok bolyongó lélek álmomban és akkor sem lehet kísérteni, tragédia!)
Aztán a legfrissebb, ma hajnali:
- Zolit a legrosszabb időpontban kimosott zoknitól kezdve az elkeveredett, város másik végén lévő menyasszonyon át az éppen vele játszani kívánó gyerekig minden megakadályozza abban, hogy részt vegyen a gyakorló tanítás záró felvonását megtestesítő vizsgatanításon.
Szerencsére azonban a valóságban nem így történt. Igaz, hogy felkeltem hajnal 3 órakor, hogy eljussak 8.55-re a helyszínre, de azt lehet mondani, hogy maga a tanítás remekül sikerült. Kicsit túlméreteztem az anyagot 45 percre, de rugalmasan átkötöttem az elméleti és gyakorlati részt. Kellőképpen hangsúlyoztam, viszont balga módon lenyíló doboznak neveztem a legördülő listát és a táblán a színek használata sem volt következetes, bár azt hiszem, ezeken az orbitálisnak nem nevezhető problémákon hamar túlteszem magam. (Mellesleg idejét sem tudom, hogy mikor írtam színes krétával utoljára.) Mindezek ellenére jó véleménnyel voltak rólam bíráim s ez bearanyozta a napomat. Azt hiszem, meg is kérdezem Gizel nénémet, mi újság vele. :-) Holnap megtudjátok.
- Zoli néger terroristák ellen küzd, nejlonba csomagolt világban vágtat dzsipeken és lábas-alátétként alkalmazott gofriba sütött szerződés-darabokkal buktatja le a bűnbandát.
- Zoli egy ventilátorból álló, tejjel működő repülő apparátussal közlekedik Kisújszállás és Karcag között. A találmány remek: fél liter tejjel fél órát repül.
- Zoli és kolléganője szellemként bolyong a semmi közepén, de kísérteni támad kedvük, amit végül a kolléganő családi okokra hivatkozva lefúj. (Egyszer vagyok bolyongó lélek álmomban és akkor sem lehet kísérteni, tragédia!)
Aztán a legfrissebb, ma hajnali:
- Zolit a legrosszabb időpontban kimosott zoknitól kezdve az elkeveredett, város másik végén lévő menyasszonyon át az éppen vele játszani kívánó gyerekig minden megakadályozza abban, hogy részt vegyen a gyakorló tanítás záró felvonását megtestesítő vizsgatanításon.
Szerencsére azonban a valóságban nem így történt. Igaz, hogy felkeltem hajnal 3 órakor, hogy eljussak 8.55-re a helyszínre, de azt lehet mondani, hogy maga a tanítás remekül sikerült. Kicsit túlméreteztem az anyagot 45 percre, de rugalmasan átkötöttem az elméleti és gyakorlati részt. Kellőképpen hangsúlyoztam, viszont balga módon lenyíló doboznak neveztem a legördülő listát és a táblán a színek használata sem volt következetes, bár azt hiszem, ezeken az orbitálisnak nem nevezhető problémákon hamar túlteszem magam. (Mellesleg idejét sem tudom, hogy mikor írtam színes krétával utoljára.) Mindezek ellenére jó véleménnyel voltak rólam bíráim s ez bearanyozta a napomat. Azt hiszem, meg is kérdezem Gizel nénémet, mi újság vele. :-) Holnap megtudjátok.
2010. november 17., szerda
Csőstül összejött
Hej, bizony, mostanában aztán! De még hogy! Annyi a beadni való dolgozat, kiszámolni való feladat, megvalósításra váró mérés, elvégzendő értékelés, embert próbáló számítás, módszertanilag megfelelő prezentálás, képbe kerülő vizsgatanítás, kidolgozandó pedagógiai módszer (logóval!), hogy az ember agya eldurran.
Nálam tegnap este jött el ez a pillanat.
Szembesültem azzal, hogy a tantárgyi követelményeket legcélszerűbb mindig azelőtt elolvasni, hogy bármihez is hozzáfognánk az adott tantárgyat illetően, mivel hihetetlenül nagy méretű, nádnyelves fúvókával megszólaltatott hangszereket (oboa) kerülhetünk el ezzel. Például nem kell újra megírni valamit, amiről egy hét munka után azt hinné az ember, hogy éppen elkészült vele. Gigarosszul tud esni az ilyesmi, legalább annyira, mint amikor egy embermagas kártyavár összedől. Vagy egy majdnem kirakott puzzle-t szétdíbol egy kiskutya. Vagy... bármi, amiben sok munka van, és laza csuklómozdulatot követően szép halkan lehet rácsukni a kukatetőt.
Szóval ilyesmiket csinálok mostanában. Ugyanakkor egyre jobban felfedezem magamnak a Moodle-t, mint oktatáskezelő rendszert. Ebben fejlesztek mostanában dolgozatokat, kurzusokat, terjesztek tananyagokat, próbálkozom vele. Legalább a javítás idejét megspórolom. Persze, ez sem sem igaz, mert egy jó teszthez kell legalább 40 kérdés, azzal meg igencsak elpöcsörészem vagy 3-4 órát, mire minden klappol és semmi sincs elírva. De legalább csak egyszer kell megírni. :) Mindennek van előnye.
Ma ennyit mondanék a varázslatosan tartalmas, meglepetéseket sem nélkülöző mesterképzésről, aminek diplomáját addig úgysem kapom meg, amíg nyelvvizsgám nem lesz, az meg fogalmam sincs, hogy mikor lesz... Az élet harc.
Nálam tegnap este jött el ez a pillanat.
Szembesültem azzal, hogy a tantárgyi követelményeket legcélszerűbb mindig azelőtt elolvasni, hogy bármihez is hozzáfognánk az adott tantárgyat illetően, mivel hihetetlenül nagy méretű, nádnyelves fúvókával megszólaltatott hangszereket (oboa) kerülhetünk el ezzel. Például nem kell újra megírni valamit, amiről egy hét munka után azt hinné az ember, hogy éppen elkészült vele. Gigarosszul tud esni az ilyesmi, legalább annyira, mint amikor egy embermagas kártyavár összedől. Vagy egy majdnem kirakott puzzle-t szétdíbol egy kiskutya. Vagy... bármi, amiben sok munka van, és laza csuklómozdulatot követően szép halkan lehet rácsukni a kukatetőt.
Szóval ilyesmiket csinálok mostanában. Ugyanakkor egyre jobban felfedezem magamnak a Moodle-t, mint oktatáskezelő rendszert. Ebben fejlesztek mostanában dolgozatokat, kurzusokat, terjesztek tananyagokat, próbálkozom vele. Legalább a javítás idejét megspórolom. Persze, ez sem sem igaz, mert egy jó teszthez kell legalább 40 kérdés, azzal meg igencsak elpöcsörészem vagy 3-4 órát, mire minden klappol és semmi sincs elírva. De legalább csak egyszer kell megírni. :) Mindennek van előnye.
Ma ennyit mondanék a varázslatosan tartalmas, meglepetéseket sem nélkülöző mesterképzésről, aminek diplomáját addig úgysem kapom meg, amíg nyelvvizsgám nem lesz, az meg fogalmam sincs, hogy mikor lesz... Az élet harc.
2010. november 13., szombat
Sütirap 2010
Ki ne emlékezne a 2007. februárjában közzétett és azóta több, mint 17.000 megtekintést megért Sütirap című veretes videónkra? Azoknak, akiknek valamiért kiesett az emlékezetükből, itt a lehetőség, hogy pótolják a veszteséget:
Közel 4 évvel azután, hogy az eredeti verzió világhódító útjára indult, blogunk hivatalos rappere újrahangszerelte a nótáját és egy fejlettebb, kidolgozottabb stílust tár elénk. 45 másodpercnyi extázis és gyönyör, itt a Sütirap 2010!
Bármilyen hihetetlen, a két előadó egy és ugyanaz a személy. És most – szavazzatok!
Az eredeti dalszöveg itt található. Rapperünk egyéb munkái:
Közel 4 évvel azután, hogy az eredeti verzió világhódító útjára indult, blogunk hivatalos rappere újrahangszerelte a nótáját és egy fejlettebb, kidolgozottabb stílust tár elénk. 45 másodpercnyi extázis és gyönyör, itt a Sütirap 2010!
Bármilyen hihetetlen, a két előadó egy és ugyanaz a személy. És most – szavazzatok!
Az eredeti dalszöveg itt található. Rapperünk egyéb munkái:
2010. november 11., csütörtök
2010. november 8., hétfő
Regisztráció
Hirtelen azt sem tudom, hogy hol kezdjem. Kezdem talán azzal, hogy a Gmailben így egy jó idő után észrevettem az "Összes megjelölése olvasottként" funkciót, amivel a levelező által már letöltött és általam elolvasott e-maileket egy gombnyomással lehet olvasottá tenni a webes felületen, archiválás előtt. Remek. Most már csak az "Összes megjelölése olvasottként és archiválás" funkció hiányzik, hogy azért ne kelljen külön kattintani. Persze, tudom, használjak szűrőt és a többi, de azért szeretem a webes felületen is látni a leveleket. Sajnos ez a funkció nem került be a mobilos felületre, pedig igencsak előnyös volna. A mobilos felületre az ilyen dolgok valamiért nem kerülnek be, pedig jobban érezném magam, ha 25 levelet nem kellene egyenként kijelölni, olvasottnak jelölni, majd újra bekattogni és archiválni... Komolyan mondom, amióta beregisztráltam a Gmailre, ez a – számomra – egyik leghasznosabb funkció. De csak azért, mert jellemzően nem a webes felületen olvasom a leveleimet.
Apropó regisztráció. Véget ért az őszi szünet, és ma, rögtön az első napon, csúnyán arcul ütött a felismerés. Elhangzott ugyanis ez a mondat egy 11. évfolyamos, informatikai szakmacsoportos diák szájából:
Ez megerősített engem abban, hogy sokszor a mondanivalómnak a nagy része nem is jut el a diákokhoz. Nem fogalmazok én körmönfontan és próbálok nem körmondatokban magyarázni, ennek ellenére amikor ilyeneket hallok azért égnek áll a hajam. Akkor pedig hülyén nézek ki. A legfurcsább az az egészben, hogy legtöbbjük állandóan a netet bújja és gyakorlatilag már nincs olyan valamire való szolgáltatás, ahová ne kellene beregisztrálni, ő mégsem érti és nem tudja, hogy ez mire való. De persze honnan is kellene tudnia, ha soha nem mondta el neki senki? Lehet, hogy ilyenkor nem ártana utána keresni a dolgoknak.
Azért, hogy a későbbiekben tudjak hivatkozni erre, ideírom összefoglaló jelleggel azt, amit akár órán is elmondhattam volna, hogy a regisztráció arra való, hogy egy felhasználó hozzáféréssel rendelkezzen egy internetes (jellemzően) portálhoz, legyen saját fiókja, profilja, egy élettere az adott szolgáltatónál, amit kedvére kialakíthat, átszabhat, rendszerezhet. Regisztráció nélkül nagyobb a biztonsági kockázat és az névtelenség adta lehetőséggel is többen visszaélnek.
Ezt tanultuk a mai napon.
Apropó regisztráció. Véget ért az őszi szünet, és ma, rögtön az első napon, csúnyán arcul ütött a felismerés. Elhangzott ugyanis ez a mondat egy 11. évfolyamos, informatikai szakmacsoportos diák szájából:
– Én nem tudom, hogy mi az a regisztráció, nem értem, hogy miért van rá szükség.
Ez megerősített engem abban, hogy sokszor a mondanivalómnak a nagy része nem is jut el a diákokhoz. Nem fogalmazok én körmönfontan és próbálok nem körmondatokban magyarázni, ennek ellenére amikor ilyeneket hallok azért égnek áll a hajam. Akkor pedig hülyén nézek ki. A legfurcsább az az egészben, hogy legtöbbjük állandóan a netet bújja és gyakorlatilag már nincs olyan valamire való szolgáltatás, ahová ne kellene beregisztrálni, ő mégsem érti és nem tudja, hogy ez mire való. De persze honnan is kellene tudnia, ha soha nem mondta el neki senki? Lehet, hogy ilyenkor nem ártana utána keresni a dolgoknak.
Azért, hogy a későbbiekben tudjak hivatkozni erre, ideírom összefoglaló jelleggel azt, amit akár órán is elmondhattam volna, hogy a regisztráció arra való, hogy egy felhasználó hozzáféréssel rendelkezzen egy internetes (jellemzően) portálhoz, legyen saját fiókja, profilja, egy élettere az adott szolgáltatónál, amit kedvére kialakíthat, átszabhat, rendszerezhet. Regisztráció nélkül nagyobb a biztonsági kockázat és az névtelenség adta lehetőséggel is többen visszaélnek.
Ezt tanultuk a mai napon.
2010. november 4., csütörtök
Motorra még nem telik
Így a szünet közepén némileg depresszív hangulatba kerültem. Szembesülnöm kellett azzal, hogy a fizetésem sajnos semmire sem elég. A postán szelektív csekkbefizetés volt, a teszkóban elmentem a kedvenc csokim mellett anélkül, hogy akár egy pillantást vetettem volna rá, szerintem meg is sértődött, de nem baj. Vettem viszont egy kabátot (ezt már nem a teszkóban), ami annyira jó, hogy életem párja szerint már csak egy motor hiányzik alólam és egyébként újra belém szeretett. Persze nem a ruha teszi az embert, tudjuk ezt mindannyian. :-) Így a hatalmas depresszióm közepette azért dolgozok keményen: megírtam egy csomó beadni való munkát az egyetemre és készültem a dolgos hétköznapokra is egy kicsit. Ettől jobb lett a kedvem, na meg attól is, hogy remek őszi idő van, ami az őszi szünet ideje alatt már nem is lehetne jobb. Sajnálom azért, hogy alapvetően nem a pihenésről, hanem a magamat-utol-való-érésről szól a szünet, dehát ilyen a tanuló-dolgozó ember élete. Talán májusra megszabadulok minden kíntól és gondtalan nyári szünetnek nézek elébe. Azonban hogy ez mennyire fog megvalósulni, az a jövő titka. Most pedig nézek egy vígjátékot, és egész este kacagni fogok.
2010. november 2., kedd
Honfoglaló innováció
Tegnap este az őszi szünet adta lehetőségeket kihasználva május után újra beléptem a Honfoglalóra. Ebben a játékban állandóan változik valami, főleg ha az ember csak így fél évente egy-két játékra lép be. A legnagyobb meglepetést az okozta, hogy a támadás némiképpen megváltozott: a játék során nehezen gyűjtögetett aranytallérjainkért megvásárolhatóak különböző kiegészítő szolgáltatások, amik kényelmesebbé teszik a harcot.
Többek között már nem csak a szomszédos megyéket lehet támadni a játékban, hanem ejtőernyős támadást is lehet indítani a nem szomszédos megyék ellen, akármilyen messze is vagyunk tőlük.
Az ejtőernyős támadás lehetőségét kicsi ikon jelzi
Aztán van arra lehetőség, ha biztosabbra akarunk menni, hogy ellenfeleinket egy olyan témában feltett kérdéssel támadjuk meg, amik hozzánk közelebb állnak. Tematikus támadás, ahogy a játékban ezt nevezik. Ha szimpatikus a tudománytörténet, de az ellenfél annyira nem vágja a témát, be lehet próbálkozni egy ilyennel is.
A tematikus támadás lehetőségét egy jól irányzott célkereszt jelöli
A stratégiailag fontos területeket kisebb erőddel védhetjük meg, akár a várunkat is. Ennek az a lényege, hogy ha az ellenfelek ezt a területet támadják, akkor – hasonlóan a várak támadásához – eggyel több kérdésre kell jól felelniük, vagy eggyel többször kell jól tippelniük a játék során. Sima mezőknél ez két kérdést jelent, várnál pedig a nagy várat és a kicsit is le kell győzni, tehát négy kérdésre kell jól felelni.
Erősítsünk erőddel!
Ezeknek a bónuszoknak az igénybevétele, mint már fentebb említettem, aranytallérba kerül, ráadásul mindegyiket egy játék során csak egyszer lehet bevetni, így a sok aranytallérral rendelkezők sem tudják szétbarmolni a játékot azzal, hogy folyamatosan ezeket használják. Nekem tetszenek ezek az újdonságok, a Honfoglaló pedig szerintem még mindig egy színvonalas kvízjáték a magyar neten, annak ellenére is, hogy már gyakorlatilag nincs olyan hely a képernyőn, ahová ne lennének reklámok pakolva.
Ja, és egy gyönyörű kép a tegnapi játékból, a miheztartás végett:
Taroltam!
Többek között már nem csak a szomszédos megyéket lehet támadni a játékban, hanem ejtőernyős támadást is lehet indítani a nem szomszédos megyék ellen, akármilyen messze is vagyunk tőlük.
Az ejtőernyős támadás lehetőségét kicsi ikon jelziAztán van arra lehetőség, ha biztosabbra akarunk menni, hogy ellenfeleinket egy olyan témában feltett kérdéssel támadjuk meg, amik hozzánk közelebb állnak. Tematikus támadás, ahogy a játékban ezt nevezik. Ha szimpatikus a tudománytörténet, de az ellenfél annyira nem vágja a témát, be lehet próbálkozni egy ilyennel is.
A tematikus támadás lehetőségét egy jól irányzott célkereszt jelöliA stratégiailag fontos területeket kisebb erőddel védhetjük meg, akár a várunkat is. Ennek az a lényege, hogy ha az ellenfelek ezt a területet támadják, akkor – hasonlóan a várak támadásához – eggyel több kérdésre kell jól felelniük, vagy eggyel többször kell jól tippelniük a játék során. Sima mezőknél ez két kérdést jelent, várnál pedig a nagy várat és a kicsit is le kell győzni, tehát négy kérdésre kell jól felelni.
Erősítsünk erőddel!Ezeknek a bónuszoknak az igénybevétele, mint már fentebb említettem, aranytallérba kerül, ráadásul mindegyiket egy játék során csak egyszer lehet bevetni, így a sok aranytallérral rendelkezők sem tudják szétbarmolni a játékot azzal, hogy folyamatosan ezeket használják. Nekem tetszenek ezek az újdonságok, a Honfoglaló pedig szerintem még mindig egy színvonalas kvízjáték a magyar neten, annak ellenére is, hogy már gyakorlatilag nincs olyan hely a képernyőn, ahová ne lennének reklámok pakolva.
Ja, és egy gyönyörű kép a tegnapi játékból, a miheztartás végett:
Taroltam!