Motorra még nem telik

Így a szünet közepén némileg depresszív hangulatba kerültem. Szembesülnöm kellett azzal, hogy a fizetésem sajnos semmire sem elég. A postán szelektív csekkbefizetés volt, a teszkóban elmentem a kedvenc csokim mellett anélkül, hogy akár egy pillantást vetettem volna rá, szerintem meg is sértődött, de nem baj. Vettem viszont egy kabátot (ezt már nem a teszkóban), ami annyira jó, hogy életem párja szerint már csak egy motor hiányzik alólam és egyébként újra belém szeretett. Persze nem a ruha teszi az embert, tudjuk ezt mindannyian. :-) Így a hatalmas depresszióm közepette azért dolgozok keményen: megírtam egy csomó beadni való munkát az egyetemre és készültem a dolgos hétköznapokra is egy kicsit. Ettől jobb lett a kedvem, na meg attól is, hogy remek őszi idő van, ami az őszi szünet ideje alatt már nem is lehetne jobb. Sajnálom azért, hogy alapvetően nem a pihenésről, hanem a magamat-utol-való-érésről szól a szünet, dehát ilyen a tanuló-dolgozó ember élete. Talán májusra megszabadulok minden kíntól és gondtalan nyári szünetnek nézek elébe. Azonban hogy ez mennyire fog megvalósulni, az a jövő titka. Most pedig nézek egy vígjátékot, és egész este kacagni fogok.