Egy általános iskolai nyelvtankönyvemben szerepelt a következő felirat: a kép nemzetközi közlőnyelv. A kép fölött egy férfi/női WC jellegzetes szimbóluma, illetve egy kresz-táblán lévő vonat volt látható. Nem tudom, hogy ennek következtében-e, de idegen helyen, ha meglátom a WC-szimbólumokat, ez a nemzetközi közlőnyelv szöveg mindig eszembe jut.
A képek története a régmúltra nyúlik vissza. Az olvasni nem tudó ősember a barlang falára festette azt, ami éppen történt vele a nap folyamán: naplót készített szegényes eszközeivel, hiszen írni nem tudott. A középkori templomokban hatalmas festmények, freskók foglaltak helyet. A dekoráción túlmenően ezek a gigantikus alkotások a tájékoztatás szerepét töltötték be: a középkori emberek meglehetősen műveletlenek voltak. Legalább 90%-uk sem írni, sem olvasni nem tudott, éppen ezért volt szükség arra, hogy a tudást valamilyen, az íráshoz és az olvasáshoz nem kötött közlőnyelvvel juttassák el a néphez. A legjobb megoldásnak erre a képek alkalmazása látszott. A képek történeteire való utalással jobban rögzültek a régmúlt eseményeit feltáró történetek és mesék.
Az újkorban az emberiség felvilágosodott. Kötelezővé vált az iskolai oktatás minden gyerek számára, így rohamosan csökkent az analfabéták száma. Teljesen általánossá vált az írástudás és az olvasás. Egyre több könyv jelent meg, ami a nagyközönség számára is elérhető volt. Ezeket már nem csak tudósok forgatták zárt könyvtárakban, hanem bárki számára lehetőséget nyújtottak az ismeretek bővítésére. A nyilvános könyvtárak megjelenésével erősödött az olvasási kedv is.
Ma már nehezen értjük meg, hogy valaki hogyan igazodik el a világban anélkül, hogy olvasni tudna, bár az olvasási kedv az utóbbi időben erősen megtorpanni látszik. Az oktatásban töltött pár évem alatt volt szerencsém felfedezni, hogy fiataljaink vagy nem szeretnek, vagy nem tudnak olvasni. Esetleg ezt a kettőt kombinálják. Kivétel nagyon kevés van. Legtöbbjük egész egyszerűen nem képes megérteni az írott szövegeket, nem tudja képzetekhez társítani az olvasottakat. Nehezen tudják elképzelni egy könyv történetét, kiszínezni azt gondolatban, amit olvasnak. Lemaradnak erről az élményről, a saját képzeleteik játékáról. Üdítő kivétel egy olyan diák, aki érdeklődik, utána olvas a tárgyalt témának, vagy csak egyáltalán: végigolvassa azt, ami szükséges ahhoz, hogy tovább haladhasson a tanulmányaiban.
Az utóbbi időben magam is ahhoz folyamodom, hogy a tanulnivalót képekkel illusztráljam. Sokat prezentálok, többet, mint régebben. Így jobban megmaradnak a diákokban azok a dolgok, amiket tananyagként elő kell vezetnem számukra. A mai fiatalok ugyanis alapvetően vizuálisak. Nem kell, hogy olvassanak ahhoz, hogy információt szerezzenek: elég csak bekapcsolni a tévét vagy megnézni egy-két videót a YouTube-on. Nem is csoda, hogy egyre jobban hanyatlik az írásos információ népszerűsége az interneten is: a képek, videók, animációk sokkal nagyobb népszerűséggel bírnak, egyszerűbb őket befogadni.
De nem csak ez oka, hogy a vizualitás teret nyer: ha megnézünk egy mai modern mobil eszközt (ami rendkívül népszerű fiataljaink körében), mást sem találunk benne, mint érintőképernyőt, ikonokkal (=képekkel), tehát még csak a menüpontokat sem kell elolvasnia a felhasználónak. Elég ha az ujjával bök a megfelelő helyre, máris indul a megfelelő funkció. Ezen a téren mindenképpen visszafelé haladunk, a képek felé: bár nem festünk gigászi freskókat a falakra, plafonokra, a képek mindenhol körbevesznek és befolyásolnak bennünket. Komoly pszichológiai háttérmunka eredményeképpen hatnak ránk a reklámok, színek és képek is.
A képek, ha véglegesen át nem is veszik az írott szövegek szerepét, mindenképpen felértékelődnek az elkövetkezendő időszakban. Képtől képig jutunk így, miközben a társult tudás leértékelődik. A művelt ember pedig vélhetően egyre inkább többet fog érni. Érdemes tehát befektetni némi tanulást azért, hogy hasznosnak érezzük magunkat a többiek között.
Úgy látszik akkor én a szabályt erősítő kivétel vagyok, ugyanis nagyon szeretek olvasni. :)
VálaszTörlésÉvente minimum 10-15 regényt kivégzek, aminek a legtöbbje azért nem szépirodalmi alkotás, de attól még könyv. :)
2 éve pl felfedeztem, hogy a Cherubion kiadó megjelentetett magyar szerzőktől egy csomó Terminator témájú könyvet, és mivel a film tetszett, netről letöltöttem őket, kinyomtattam és elolvastam. Olyan 30 könyv lehetett, néhány hónap alatt végeztem is velük, annyira tetszett a könyvek sztorijának egymásra épülése. Pont mikor végeztem velük, akkor kezdték adni a mozikban a Terminátor: Megváltást, és pont ezért nem tetszett igazán: ötlettelen volt a sztorija, nem olyan részletes és jól kigondolt, mint a könyvekben.
Számomra érthetetlen, hogy képes valaki ezt az élményt kihagyni az életéből. Nálam az olvasás szeretete az óvodáig nyúlik vissza, édesanyám már akkor megtanított olvasni, és azóta is szeretem a könyveket. Szinte mindig van nálam egy kinyomtatott e-book, amit előveszek ha vonaton utazok, órák között van 10-20 perc üres idő, vagy ha valahol várakoznom kell.
Kinyomtatott e-book. :-) Nagyon jó. Rólad tudjuk régóta, hogy szabályt erősítő kivétel vagy. Azért a 10-15 regény nem semmi.
VálaszTörlés