Irtás a kertben

Tegnap megvadultam és vettem egy fűrészt. "Lombfűrészt!" – mondtam büszkén, amikor bevágtattam az üzletbe. Aztán amikor néném eléhozta a kis szottyadt fűrészt, mondom neki, ne vicceljen már, nekem emberes szerszámot hozzon. Hozott is hatvan centi hosszú pengéjű műszert, felcsillant a szemem, amikor megláttam. "Jó lesz!" – mondtam, ekkor viszont az ő szeme csillant fel, mer' ezerhétszázért adta. Ezzel már aztán tudok kezdeni valamit. E:


Na, sebtiben körbe is néztem az udvaron, irányba álltam az almafa dzsungele felé, és módszeres mozdulatokkal kezdtem meg a gallyazást. Képes összefoglalónk következik.


A dzsungel a művelet előtt. Félve fogtam hozzá az irtásnak, tekintve hogy ilyet azelőtt még életemben soha nem csináltam, pedig falusi gyerek vagyok én. E.

Komoly, megfontolt mozdulatokkal estem a gallyaknak. Jól láthatóan áldozatul esett már egy pár faág, itt éppen kicsikékkel próbálkozom.

Fával mozgok az udvaron. Egy-egy ágat ide-oda vonszoltam, mire megtaláltam végleges helyét.

Az irtás. :) A levágott gallyakat gusztusos halomba rendeztem az udvar közepére.

Életem párja próbálja megfejteni a rendet a káoszban, és igyekszik úgy válogatni, hogy egy körben minél több gallyat tudjon a komposztálóba (khm) vinni.

Az almafa a műtét után. Reméljük, hogy pár finom, egészséges (és nem tizenötmillió csoffadt és férges) alma terem majd a kis fán, nyár derekán. A lehűlés ellenére reménykedjetek ti is a tavaszban, barátaim, akkor talán hamarabb eljő.