IBM 3350

Az Óbudai Egyetem Neumann Informatikai Karának aulájában időről időre újabb kiállításokat tekinthet meg az arra látogató szerencsés. A technikatörténet iránt rajongóknak azt hiszem szívet melengető lesz azt bemutatnom, amit tegnap volt szerencsém közelről is szemügyre venni.

Íme egy IBM 3350 merevlemez. Imádom az ilyen régi dolgokat. Hihetetlen, hogy megjelenése után 35 évvel is szinte eredeti formájában, rendkívül jó állapotban tudtam megtekinteni a vitrinben. Az ember, látva az eszközt, képzeletben szinte hallja, ahogy a lemezfarmokon fülsiketítő zajjal dolgoznak a merevlemezek, és folyamatosan szolgálják ki a kéréseket, a nap 24 órájában, amíg csak el nem romlanak.

A kép rendkívül tanulságos. Egyrészt a gigászi, ölelhető méret, másrészt pedig a hatalmas lemezek alá, mintegy kontrasztként elhelyezett IBM MicroDrive. A jobb oldalon felülről a második egy mai, aktuális merevlemez-méret, jóval nagyobb kapacitással.

A lemezfarm (forrás: IBM)

Vajon mekkora lehetett egy ekkora merevlemez kapacitása? A mai technológiával valószínűleg hihetetlen tárkapacitást lehetne ennyi és ekkora lemezzel elérni, 1975-ben azonban be kellett érni az akkor igencsak dícséretesnek számító 317 és fél megabájttal. (Nem giga. Mega.) Valószínűleg akkoriban ekkora tárhelyen több ezer ember adatai fértek el, ma már csak mosolygunk ezen.

Író-olvasó fejek a lemezek között

Ha másra már nem is, arra tökéletes ez a nagyított winchester, hogy a merevlemez elvi felépítését bemutassa minden érdeklődőnek. Egy kép többet mond ezer szónál, egy videó pedig többet mond ezer képnél, így hogy jobban körbe lehessen járni a témát, készítettem egy pár másodperces rövidfilmet is az egész vitrinről.

Boruljunk le a technikát megalkotó mérnökök emléke előtt, barátaim, hiszen az akkor kigondolt elv még mind a mai napig él számítógépeinkben, és vele együtt az ő emlékük is.