Vizsgaidőszakról röviden

Éppen benne vagyok a vizsgaidőszak közepében. Többi sorstársamhoz hasonlóan, azt mondhatom, kemény próbatétel ez. Már annak idején sem volt egyszerű, amikor az első diplomámat szereztem. Ott talán annyival volt könnyebb a dolog, hogy nem volt kimondott vizsgaidőszak, hanem amikor egy tárgyat végighallgattunk árgus szemekkel, és rögzült a tudás, akkor rögtön lehetett belőle menni vizsgázni. Így a tanulási folyamat egyenletes volt, és a dolgokra való fókuszálás jobban ment, mint most. Mert most úgy zajlik ám, hogy egyik nap egyik, másik nap másik, harmadik nap meg harmadik vizsgára megyek, és együtt kell tanulni az összes tárgyat, csak éppen váltogatva azt, hiszen minden tárgyra kellőképpen fel kell készülni. Közben persze délelőttönként meló, már amennyire nevezhető melónak a teljesítményem délelőttönként. Egy 50 oldalas pszichológia-jegyzet tudatba való bepaszírozása után még legalább egy-másfél óra, mire az attól szögesen eltérő információ- és kódelméletre annyira rá tudok hangolódni, hogy képes leszek memorizálni a dolgokat.

Az információ- és kódelmélet jegyzet
egyik általam szerkesztett oldala.
(Kattintásra teljes az élvezet!!!)

Én a következőket figyeltem meg saját tanulásommal kapcsolatban.

1. Ha nem fókuszálok kellőképpen, akkor a gondolatom azonnal elkalandozik. Rögtön. Olyan dolgokat vagyok képes csinálni, amiket azelőtt soha. Kihegyezem az összes ceruzámat. Tönkrement 50 DVD-m, újra kellett írnom azokat, és a rossz DVD-k az asztalon sorakoztak, toronyban. Kicsit nem figyeltem oda, és az egyikbe máris művészi érzékkel karcoltam bele a fakkot.

Éles szeműek észrevehetik, hogy a DVD alatt
éppen az intelligens viselkedésről van szó. :-)

2. Úgy éreztem egy idő után, hogy amit éppen tanulok, az kiszorítja a régi tudásomat. Mintha éreztem volna a saját memorizálási képességeim korlátait, és hihetetlen, de amint megtudtam, hogy egy vizsgám sikeres volt, pár óra alatt az anyag felét képes voltam teljes mértékben elfelejteni. (Legalábbis ezt éreztem.) Amíg nem tudtam az eredményt, pl. pszichológiából, addig a nap minden szakában, váratlanul ugrottak be ilyen fogalmak, hogy kognitív pszichológia, Köhler majomkísérletei, Ranschburg-gátlás, attitűd stb. És nem tudtam először, hogy honnan jönnek. Volt olyan reggel, amikor arra ébredtem, hogy éppen egy tételt mondok magamban vissza.

A tanulmányaimban szerepelt egy ilyen dolog, hogy az agyunk akkor is dolgozik egy probléma megoldásán, ha kellő információt összegyűjtöttünk és lelkiismeretesen foglalkoztunk a témával. Hát ez tényleg igaz: én már álmomban is fogalmakat, képleteket, definíciókat láttam.

Ami azonban a legjobb az egészben, hogy a hatalmas katyvasz, a nagy, összemosódott tudásmassza mennyire képes hirtelen értelmes rendszerré összeállni, amikor megkapom a vizsgalapot és látom a kérdéseket, amire válaszolnom kell. Szinte szövegkiemelővel emelem ki gondolatban azokat a dolgokat, amiket a papírra kell írnom... ez nagyon tetszik. (Már persze ha emlékszem rájuk.) Szerintem a legutóbbi államvizsgát leszámítva soha életemben ennyit egyszerre nem tanultam még mint az elmúlt két hétben, de a vizsgaidőszaknak még nincs vége: jövő héten még (remélhetőleg) két vizsgám lesz, aztán vége lesz az első megpróbáltatásnak.

Kitartást kívánok minden vizsgázónak, nyomjátok a tudást befelé, aztán jöhet a sör.