Várom a csatlakozást

Na, azt tudom mondani, hogy élmény Pesten tömegközlekedni manapság. Én azon szerencsések közé tartozom, akik a nagykörúti négyes-hatos villamos viszonylatában utaznak, így nekem mára megmaradt a hatos villamos, mint lehetséges közlekedési eszköz. Jelen pillanatban ugyan már a MÁV Ceglédre közlekedő felsővezetékű viszonylatán ülök és várom az indulást. Közben a kissé szitáló hóeséstől és a hozzá kapcsolódó hidegtől fázik még a fülem, de megindult a szendvicsemben sajtot olvasztó fűtés.

Ahogy itt várakozom, nyílik a kocsi ajtaja és bejött egy fiatalember, aki rögtön közölte is, hogy helló, Vas István vagyok. Nem nagyon szokványos hogy valaki köszönjön amikor belép, az meg végképp nem, hogy be is mutatkozzon, így felkaptam a fejem. Ekkor derült ki számomra, hogy Pista éppen telefonált és a túloldalon abban a pillanatban fogadták a hívást, amikor ő ide belépett. :) Mókás pillanat az ilyen.

Nézem ezt a Pestet, főleg a már fentebb említett Nagykörutat, ami a Művész szavaival élve csupa szín, és harsány plakátruhában jár. Ilyen üzlet figyel velem szemben egy megálló környékén, hogy világjárók boltja. Kirakatát tekintve a világ távoli tájairól összehúzott szuvenír-jellegű emlék- és berendezési tárgyak vásárolhatóak meg itt. Rögtön eszembe jut Besenyő Pista, illetve a klasszikus hanglejtéssel elővezetett "Noooormális?!"-kérdés. Ha valaki világot jááár, öreg, akkor hoz magával szuvenírt, nemde? Nem? De.

Még 8 perc és indul a vonat. Mellékszál, hogy sikeresen levizsgáztam ma pedagógiából ötösre, és a hazafelé vezető úton - mintegy pihenésképpen - a pénteki didaktikavizsgára tanulok egy keveset. Na jó, valójában sokat, mert a középiskolai félév közeledtével ma van csak időm készülni a megmérettetésre. De megoldom. Lassan minden vizsgával végzek. Én így küzdök azért, hogy előrébb lépjek.

Persze, sztrájkolhatnék is.