A január végi hó mindig lehangoló. Engem már magában az is rendkívül taszít, amikor a karácsony elmúltával hó esik. Ilyenkor én már egyáltalán nem kívánom a havat, vagy a hóesést. A januárban összetákolt hóemberek sem olyan vidámak, mint azok, amik karácsony környékén készülnek. Hozzá kell tenni, hogy az elmúlt években karácsony környékén alig volt hó, szóval mindenképpen csak január-február környékén lehetett izmos hóembereket gyártani.
De hol vannak a hóemberek? Jártamban-keltemben benézek az udvarokra, és azt kell mondjam, hogy a hóemberek kihalófélben vannak. Emlékszem, hogy gyerekkoromban szinte minden ház udvarán állt lyukas fazék-kalappal, répa-orral és tojásszén-kabátgombokkal díszített hatalmas hóember, ami egész télen védte a ház környékét. Az első tavaszi napon a hóemberek megroggyanása, furcsa testtartása és a répa-orr leesése jelezte, hogy hamarosan vége van a télnek, és jönnek a melegebb napok. Manapság azonban olyan kiszámíthatatlan még az időjárás is, hogy hóembert sem lehet egykönnyen építeni.
Amikor ezek a sorok születnek, odakint éppen apró szemű hó esik. Olyan, mint a nemrégiben hullott szőrhó, mert ez is olyannyira meg van fagyva, hogy csak egy kupacot lehetne építeni belőle, azt is hamarosan széthordaná a szél. Olyan, mint a sivatagi homok, ami folyton vándorol. Ezt is csak söpörni lehet, igazán összegyúrni nem.
Az elmúlt években csak mini-hóemberekkel találkoztam, amik alig voltak nagyobbak, mint egy negyvenkettes bakancs. Amiről csak tudtam, fotót készítettem, van belőle itt, és még itt is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése