Gizel nénéd verse a hóhoz

Mit csöszmögsz, mit ringyalkocc të,
Azon, hogy épp es a hó,
Ettü a csepp sëmmitű még
Ëgy bérës së lakik jó’.

Lyánkoromba, tél dërëkán
Ëccër-kéccër mëgindútt,
Esëtt három hétig, közbe'
Északrú tornádó fútt.

Amikor mán elátt, osztan
Kiláccott az epërfa,
Apám mëgindútt a hóba,
Hólapáttal elhánta.

De nem ám ollyan lapáttal,
Amivel të ellököd:
Kazánlemez a javábú,
Oly nehez, akkar a dög.

Izmos embër vótt az apám,
Tisztëltem is, becsűttem,
Epërfáig mire elért,
Majdhogynem fël is nőttem.

Így vótt a tél, harminchétbe,
Szóval në ríjjon a szád:
Lapátot a kezedbe, oszt’
Rëggel hétre eldobádd.