Hogy én mennyire utálom beregisztrálni magam
bárhova is a neten, arra szó nincs. Utálom, hogy be kell regisztrálnom valahova, ha csak hozzá szeretnék szólni a témához. Általában elmegy a kedvem is az egésztől, és megtartom a gondolatokat magamnak. Annak ellenére is utálok mindenhova regisztrálni, hogy tudom: szükség van a regisztrációra a droidok miatt. (Saját blogomon sincs ez másképp, csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást, plusz moderálva is van a bejegyzés még megjelenés előtt. Volt idő, amikor nem volt – nincsenek róla kellemes emlékeim.)
A regisztrációnak azt a fajtáját meg kifejezetten utálom, amikor egy oldal legizgalmasabb részéhez csak úgy férhet hozzá a felhasználó, ha beregisztrál. Hétvégén autóalkatrészt kerestem a neten. Szuper oldalt találtam (nem reklámozom őket), de egy alkatrész árát csak akkor mutatta meg a rendszer, ha beregisztráltam. Mivel szükséges volt, megtettem, bár nem tudom, hogy miért van szükségük a sokadik beregisztrált, talán soha többé az oldalra vissza nem térő látogatóra. (Gondolom pár hét után elkezdenek jönni majd a hírlevelek. Nem nagyon zavar, megmondom őszintén. Jön amúgy is elég.)
Mit lehetne tenni a regisztráció egyszerűsítése érdekében? Hát ugyebár jó volna az
OpenID, de mindenki köti az ebet a karóhoz, és ebben a marketing által mozgatott világban már csak úgy működik a dolog, hogy minden oldalnak külön accountja van. A felhasználó pedig – mivel nem csak egy oldalt nézeget – leginkább három megoldásból választhat:
- egy név/jelszó párost használ mindenhova, vagy
- egy név/jelszó párost használ valamiféle szoftverhez, ami nyilvántartja az összes nevét és jelszavát mindenhova, vagy
- minden egyes szájthoz külön nevet és jelszót használ, és ezt saját maga tartja nyilván (vagy fejben).
Én azon gondolkodtam, hogy a legjobb megoldás talán az lenne, ha lenne egy viszonylag állandó név/jelszó párosunk, és ahhoz dinamikusan hozzáfűznénk a látogatott oldal nevéből valamit. Pl. ha mindenhová a
pb784AST jelszót használjuk, és saját magunk megállapodunk abban, hogy az oldal nevéből a harmadik karaktert jelszavunk elejére, az ötödik karaktert pedig a jelszó végére ragasztjuk, akkor a Gmail jelszavunk már
apb784ASTl lesz (elejére a "Gmail" szó harmadik betűje,
a, végére az ötödik
l betű kerül), míg ugyanez a jelszó bátran használható mondjuk az index szájtjain, ahol már
dpb784ASTx a jelszó. Ha az eredeti jelszó megfelelően erős, tartalmaz kis- és nagybetűket, számjegyeket, akkor ez a módszer beválhat. Már csak a plusz karakterek jelszóhoz való illesztésének módját kell lefixálnunk magunkban, és nem érhet meglepetés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése