Tüdőgondozó

Kisvárosunkba való költözésem után egy évvel allergiás tünetek jelentkeztek rajtam. Ez azóta sem múlt el, így hát gyógyszert szedek rája', meg félévente járok jó minőségű szakorvosi véleményekért.

Így volt ez tegnap is. Elmondom, hogyan is zajlott.

1. Bejelentkezés
Kezdem azzal, hogy rögvest azután, hogy belépünk a szocreál hagyományokkal operáló épületbe, összeszorul a gyomrom. Hiába a jelenleg is zajló tatarozás, az elmúlt rendszer kőkeményen bebetonozta magát a kórház minden szegletébe. (Ilyen dombornyomott, ötvenéves táblák a falon, hogy Tisztaságra ügyeljünk!, érted, mindenkiről folyik a sár ebben a retek időben, pont arra ügyeltünk.) A bejelentkezéshez először elkoccoltam a fő-fő-betegfelvételi ablakhoz. Mint később kiderült, teljesen felesleges volt, mehettem tovább a tüdőgondozóba. (Szerencsére sort nem kellett várnom.)

Ott a bejelentkezés a tipikus kórházi ablakocskánál történt. A tipikus kórházi ablakocska úgy néz ki, hogy van egy ablak, aminek a teteje (!) pont szemmagasságban van. Az ablak két részből áll, amiből az alsót fel lehet tolni. De nem tolják fel, csak félig. A kommunikáció tehát pontosan pöcsmagasságban zajlik, vagyis zajlana, dehát azt már ugye mégsem, így görnyed az ember a sikerért, közben reméli, hogy nem lép egy rettentően szőrös mellkasú férfi mögé. Odaadom a papíromat, meg a TAJ-kártyát, mert azt mindig kérik. Itt elsőként lökik vissza, erre nincs szükség!, jelentik ki. Wtf?

2. Várakozás
Tudatva van velünk 20-as méretű, középre zárt, Times New Roman betűvel a fekvő tájolású A4-esen, hogy a betegek beszólítása azok állapotának és a vizsgálatnak megfelelő sorrendben történik, tehát érkezési sorrend nem játszik. Ez gyakorlatilag tehát azt jelenti, hogy az kerül be először, akinek az egész felső légútját feltöltik kontasztanyaggal, megröntgenezik háromszor, és esetleg egy kisebb műtétet is megejtenek rajta némi légzésfunkció-vizsgálattal karöltve. Akinek ennél egyszerűbb a problémája (mert mondjuk csak egy szakorvosi véleményre vár), nyugodtan végignézheti, hogy a dohányzás által tönkretett, vagy egyéb más problémától szenvedő emberek hogyan botorkálnak el az ajtóig, tűnnek el a vizsgálóban, és térnek vissza. Néha zihálva. Ekkor meg lehet rettenni. Mondjuk attól is, ahogy a fűtéscsövet átvezették az ajtó fölött, konkrétan.

Na de most komolyan. A legalja.hu-ra is beküldöm.

Merengve két és fél órát vártam arra a két perces(nek gondolt) kis találkára, ami végül is tűrőképességem határán realizálódott.

3. Bent a vizsgálóban
Szakorvosi véleményért jött? – kérdezi tőlem. Asztalán egy papír: a fél évvel ezelőtti szakorvosi vélményem, rajta egy sárga fecni, felirattal: szakorvosi véleményért jött. Azért kedvesen mosolygok még. Na, ekkor indul a kálvária. Várakozás közben ugyanis kialudtak a fények a folyosón, az asszisztensnő pedig pontosan ezt a percet érezte alkalmasnak arra, hogy kimenenjen és felhívja a villanyszerelőket. Érted, én bent várok, hogy megírja nekem a témát, ő felkel, hogy beszéljen a villanyszerelőkkel. Nem két beteg között, nem: akkor, amikor én bent vagyok. Probléma nincs: ekkor a doktornő ül a számítógéphez, és hozzáfog megcsillogtatni sokdiplomás tudása legjavát. Az aztán csillog is, be is hunyom a szemem. Előkerül egy másik asszisztens, akitől kódokat kér, hatóanyagokat, mennyiségeket. Ez most új rendszer, valaki kitalálta, hogy szívasson bennünket – tárja elém fájdalmasan keserű élete apró morzsáit. Kísértést éreztem ott és akkor, hogy bevezessem a késések és igazolt/igazolatlan órák összeszámolásának, valamint az év végi bizonyítványok tantárgybontásos beírásának érdekes folyamatába, de aztán elvetettem a gondolatot, mert megkérdezte a gyógyszerek nevét, amiket szedek. (Asztalán még mindig ott a fél évvel ezelőtt szakorvosi vélemény, rajta a szedett gyógyszerek neve is persze.) Készségesnek mutatkoztam, elmondtam, bár mindezen szívélyességet csak a kint eltöltött idő hosszának köszönhetik: egyszerűen nem akartam oda visszakerülni. Szabadulni akartam. Négy aláírás után mehettem is.

Két papír, két recept, 4 aláírás, mindez közel 3 óra alatt. Ilyenkor szoktam ide a végére írni, hogy Magyarország, 2009.